Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
KELETMAGYARORSZÄG 1986. március SÍ, vasártiafí Hol ? -Fiatalok HUMOR - humor -HUMOR A másik út El akarok válni*— .Zokogja a szerencsétlen feleség az ügyvédnél. — Férjem nem törődik velem s mindig részegen jön haza.. s — Nem próbálná meg esetleg másként? — tanácsolja az ügyvéd. — Nem kell minden esetben rögtön elválni. A férjek nem szeretik a botrányokat. Ha ismét részegen jön haza, legyen kedves hozzá... Az asszony megfogadja a tanácsot. Amikor férje másnap megérkezik, már az ajtónál átöleli, széket készít neki, előhozza a papucsát cs vagy egy óráig bizonygatja neki, milyen nagyszerű ember, Végül így szól: Sziámi — „galambok* Érdekes hír. : Bereczki S. Tiszalök, Honvéd utcai lakos —galambász — galambdúcában a napokban érdekes dolog történt. Az egyik strasszer fajta galamb két tojásából 3 (három) kisgalambfióka kelt ki. Az „iker galambfiókák’’ törzzsel egymáshoz voltak nőve. Szabad szemmel is jól lehetett látni a „torzszülött galambfiókák” két csőrét. A. nem mindennapos érdekesség vonzotta a Honvéd utcai szomszédokat. Csodájára jártak. — Mondd szívem, nem lenne jó lefeküdni? Már elég későn van. Mire a férj: — Persze, persze, feküdjünk le hamar, az aszszony úgyis dühös lesz, hogy megint későn megyek haza... B rejtély kulcsa — Tudja barátom, hogy az én szomszédom postagalambjai miért nem tűnnek el? Papagájjal keresztezte őket és ha véletlenül nem tudják az utat, megkérdezik, A jó megfigyelő! Fodor délelőtt 11-kor'. beretválkozik a borbélynál. Belép egy ismerőse és így szól: — Fogadjunk Fodor < szaktárs, hogy magát előléptették. — Honnan tudja? —; kérdi büszkén Fodor. — Onnan, hogy hivata-: los idő alatt beretválko-', zik. : Pech Te Ilona, mi van az-' zal a fiatalemberrel, aki; neked olyan sok virágot; küldözgetett? ; — Semmi. Elvette fele-’ ségiil a virágárus leányt. Téves vásárlás Az orvos azt tanácsoljaj a betegnek, vegyen hő-J mérőt és mérje a lázát.', A beteg felesege, aki nemj sokat ért ezekhez a dől-’ szélgetni az úton. Számos kockajáték gokhöz, termométer helyett barométert vásárol.1 Másnap megkérdezi az orvos: — No, hogy van a beleg? Mit mutat a hőmérő?! — Nedves, szeles időt. Indokolt kívánság — Két barátnő felszáll-: ni készül a lökhajtásos', ■utasszállító gépre. Egyi-', kük odaszól a pilótának: — lágyé nem fog hang-', sebességnél gyorsabban: repülni? Szeretnénk be-', Szerkesztősegünk több levelet kapott már, amelyekben a levélírók azt kérdezik: hol, mikor és hogyan ismerkedjünk meg lányokkal, vagy hol és milyen ismerkedési kísérletnek engedjünk — kérdezik a, lányok. Valóban érdekes kérdések ezek cs olyanok, amelyekben a.z ember soha sem lehet eléggé „okos”. Sokan — és nem minden jog nélkül — azt tartják, hogy nem a hely, az idő és a mód a fontos, hanem az, sikerült-e az ismerkedéssel jó barátra, önzetlen pajtásra, hűséges szerelmesre akadni. Ebben a felfogásban is van igazság — bár ebben az esetben a kiválasztásnak van Az alábbi kilenc kocka. I bői alkossunk egy na-1 gyobb kockát. Helyezzük el olymódon a számozott kockákat egymás ala és! fölé, hogy a számok vég-j összege bármilyen irány- * ból összeadva 15 legyen, j Betütáneoliatás Ki az ügyesebb, ki tud az alábbi mondatból a betűk felcserélésével több és szebb mondatot alkotni anélkül, hogy egy-egy betűt többször vagy kevesebbszer alkalmazna, mint az a megadott mondatban előfordul: Íme a mondat: „KOVÁCSOLT ACÉL-4 BÖL VALÓ KARDOT J RAGADOTT FEL” A megfejtők és a leg-j ügyesebb be tűtáncol tatók! közt értékes könyveket! sorsolunk ki. Beküldési! határidő: áprhis 10. (Leg-3 alább 20 értelmes mondatot kell alkotni.) Mikor ? - Hogyan ? vitája as ismerkedésről döntő szerepe és nem az ismerkedés idejének vagy módjának. Az alábbiakban közlünk két levelet. E levelekben a levélírók — egy fiú és egy leány — elmondja hogyan szeretne, illetve kérdezi, hogyan ismerkedjék meg egy számára kedves leánnyal, illetve fiúval. T. P. nyíregyházi fiatalember írja: „Közel két éve minden reggel a Széchenyi utcán haladok végig, mert munkahelyemhez ez a legrövidebb út. Minden reggel találkozók egy szép és kedves arcú lánnyal, mert velem egyidőben — nem tudom, hogy véletlenségbői vagy akarattal — jön a városba — valószínű munkahelyére igyekezve — fölfelé. Egymás mellett haladunk el, olykor vetünk egy-egy pillantást egymásra, de leöszőnni nem köszönünk — mert én még egyszersem mertem köszönteni Régi ismerősnek tekintjük egymást — pedig a két év alatt egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Tetszik nekem ez a lány, szeretnék vele megismerkedni, de nem tudom, módját ejteni. Komoly szándékaim vannak és éppen ezért nem merem az óhajtott ismeretséget azzal kockára tenni, hogy egyszerűen megszólítsam. Szeretnék tanácsot kapni.” Eddig az egyik levél. A másik levelet egy érettségi etfitt álló leány írta és arra kérte a szerkesztőséget, hogy még neve kezdőbetűit se közöljük. íme a levele: „Érettségi előtt alloK,. remélem rövid idő múlva túl is leszek rajta. Ez eléd nagy gond. nekem, de társul hozzá egy másik, ami számomra — és úgyhíszem az ilyesmi minden leány számára — nem fee-1 vésbé fontos. Arról vau szó, hogy évekkel ezelőtt — kb. két éve — az utcán megszólított egy fiatal« ember. Azt mondta, sze-‘. retne velem megismer*í liedni. Én akkor clutast-, tottam. Arra hivatkoztam, hogy amíg iskolába', járok, ilyen ismerkedésrőlj szó sem lehet különösen, ha utcai leszótítássat. akar valaki ismeretséget kötni. Talán helyese-n cselekedtem akkor — bár nem vagyok benne fnzo-j nyos. Sokszor gondolkozó tam ezen. Gondolkoznomj kellett, mert helyes dön-, tésre kell jutnom ebben is: nem sokára kikerülök: az életbe és még mm tu-\ dóm, mikor és milyen ts-l merkedési próbálkozásJ nak engedjek, hol és kikkel állhatok szóba és egy-, általán milyen elveheti kell követnem ebben?' Mit tegyek?” Tekintettel arra, hogy. mindkét levélírónk többj ember véleményét kéri — másrészt biztosan sok fiatalember cs leány szeretne hasonló kérdésekre választ kapni *— szerkesztőségünk a fenti Jiérdésekét vitára bocsájtja. Kérjük olvasóinkat — az idősebbeket és a fiatalokat —? Írják meg véleményüket arról: Hol?, mikor? és hogyan? helyes, iUcnáő ismeretséget kötni,. VII. FEJEZET. (34. folytatás.) E forró júliusi nap délelőttjén, a történtek után mintegy három órával Jeff végül is kilépett a fogház második emeletén lévő hálószobájából és megindult a lépcsőn. Ahogy ment lefelé, súlyos teste minden lépésnél úgy dongott mintha egy-egy zsák ócskavas zuhant volna a földre. Végig az egész idő alatt sem kiabálás, sem bútorrecsegés nem hallatszott. Az első emeleten semmi egyéb nem volt hallható, mint a második emeletről leszűrődő egyhangú zümmögés, olyasmi mint mikor valaki a szobában egyedül van és szakadatlanul beszél, anélkül hogy hangjának színezete változnék. Bert türelmesen várakozott az éppen a hálószoba alatt lévő irodában, míg végül is az egyhangú döngicsélés álomba zsongította. Sőt, ezúttal még arra sem szakított időt magának, hogy megreggelizzék, mert mindenképpen kéznél akart lenni, amikor főnöke leér az irodába. Jeff leért az előcsarnokba is, nehézkesen megindult az iroda ajtaja felé. — Bert! — üvöltött. Bert felugrott a székről és az ajtóhoz rohant. — Igenis, uram, Jeff seriff — jelentkezett alomittasan. — Bert — szólt vontatottan Jeff, majd megállt és egész különös tekintetet vetett Bertre. — Hát, én csak annyit mondok neked, Bert, még a lelkem üdvösségit is odaadnám, ha elég józan ész lett volna bennem ahhoz, hogy ottmaradjak a gazdaságban, amikor még fiatal legény voltam. inkább beletörődnék abba, hogy most is egy rongyos, elbutult béresfiú legyek, semhogy bármilyen magas tisztségre emelkedjek ezen ez átkozott politikai ranglétrán. — Igenis uram, Jeff seriff — mondotta Bert és mindenesetre kitért főnökének az útjából. Jeff áttolta vaskos testét a keskeny ajtón. Bert tüstént utána sietett. Kérem, seriff ur, valaki már várja a szobában — jelentette. Amikor Jeff belépett a szobába, Narcissa Calhoun asszonnyal találta magát szemközt. Ott állt az ablak mellett, de máris a seriff felé sietett. Jeíf azonnal vissza akart fordulni, de az asszony, még mielőtt Jeffnek módja lett volna kimenekülni, már ott állt mellette. Amikor aztán megint Calhoun asszonyra nézett, az már ki is nyújtotta a karját és a széken fekvő nagy papfrkötegre mutatott, 66 Mit akar tőlem, Cissy? *— kérdezte szorongva Jeff és szeme majd kiugrott a helyéből, amint meglátta a kérvényt. Nagynehezen odament a karosszékhez, belekapaszkodott a» íróasatalába, amelyet támasztéknak használt fel olyankor, amikor lassú óvatossággal beleeresztette testét a székbe, — Örömmel hallom, McCurtain seriff, hogy végre jó úton jár — válaszolta Calhoun asszony félreérthetetlen célzatú mosollyal az arcán, — Miféle úton járok én, Cissy? — érdeklődött elképedve Jeff. — Szabad utat enged a nép akaratának, McCurtain seriff, Büszke vagyok magára. Jeff mindeközben azon törte a fejét, hogyan tudná elkerülni atsfc a veszedelmes terepet, ahová ez az asszony el akarja őt vezetni. Calhoun asszony odament hozzá és leült az íróasztal mellett álló székre. ■— A feleségem már felolvasott nekem abból a könyvből, amit maga eladott nekem — közölte Jeff és reménykedve bámult az asszonyra. — Igen, körülbelül egy hónappal ezelőít olvasta fel, azt hiszem, akkortájt volt. Corra ... — Jeff hirtelen elhallgatott, kissé odaltbillentette a fajét és élesen fülelt a felülről leszűrődő hangokra. — Azt a fejezetet olvasta nekem, amikorra Krisztus visszajön a földre, munkát kap mint automobil-ügynök és aztán használt kocsikat ad el. Nem mondom, nem az én dolgom, ha Krisztusnak úgy tetszik, jöjjön vissza közénk és vállaljon ilyesfajta munkát. De azért ha valaki kérdést intézne hozzám ebben a dologban, én biz’ nyíltan megmondanám neki, hogy már töméntelenül sok össze-visszatörött lim-lom, meg ócska tragacs van itt a környéken. így aztán, ha már Krisztus rászánja magát, hogy visszajöjjön a földre és gépeket adjon el, az ócskavasak helyett miért nem inkább vadonatúj kocsikkal kereskedik? Soha életemben még nem fizettem rá olyan csúnyán vételre, mint amikor egy használt kocsit vettem egy fickótól. Még egy hétig sem volt a birtokomban és a tengely már kettétörött. Ez még csak a kezdet volt. Egy szép napon, amikor az országúton hajtottam, egyszerre csak, puff neki, a hűtő ott hevert az út porában. így ment ez sorjában . . . Most pedig nézzük a színesbőrű Sam Brinson esetét. Sam gondolkodás nélkül felvásárol mindenféle ócska kocsit és bizony ma már mindenki tudja, mennyi baja van emiatt. Sam egész életében agyondolgozta magát, hogy használhatóvá tegye ezeket a kocsikat. És mi haszna volt mindebből? Semmi. Sam egy . . . Jeff kiegyenesedett és körülnézett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi van Sam Brinson-al mast . . « — Na mi a baj? — érdeklődött Cissy és kíváncsian nézett Jeífre. — Semmi — válaszolta Jeff. — Semmi különös. — Aztán Bertre nézett, de rögtön rá is jött arra, hogy Bert valószínűleg egyáltalában nem hallott semmit Sam-ről, amióta elhurcolták. — Hát, Cissy, éppen azon a kis könyvön gondolkodtam, amit maga eladott nekem, 67 (Folytatjuk.)