Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

1957. március 29, kedd KFLETMAGYARORSZ.AG Működik az új Patyolat üzemi A Simái úton, a MÁV nagyállomás mellett új külsejű egy emeletes épü­letbe költöztek a nyíregy­házi Patyolat Vállalat dol­gozói. Kívülről ugyan még kissé elhanyagolt ké­pet mutat az üzem, azon­ban bent a vegytisztító­­ban mosódéban és a vasa­ló szobákban már folyik a munka. Az egy emeletes impozáns épület jó benyo­mást kelt. Aki kívülről szemléli a Patyolat új üze­mét, könnyen azt hiszi, hogy kifogástalan, a leg­korszerűbb épülettel aján­dékozta meg az építőipari vállalat a Patyolatot. Saj­nos azonban, ha bent a mar csak 7 napig van érvényben a kötelező biztosítás. április 1-től kártérítést csak azok a tűzkárosuHak kaphatnak, akik önkéntes biztosítást kötnek. Fizesse be a címére már meg­küldött értesítőlevélben közölt összeget, vagy forduljon az Állami Biztosító körzetfelügyelőjéhez, helyi megbízottjához. Állami biztosító. szakember szemével szét­nézünk, hamar meg lehet állapítani, hogy a terve­zésnél valami hiba csú­szott be. A legtöbb dolgo­zó szobába nem szereltek be és nem terveztek szel­lőztető ventillátort. Külö­nösen a festő részleg pa­naszkodik, ahol napokon keresztül folytott a leve­gő, egészségtelen és vegyi­leg, is szennyezett légkör­ben kell dolgozni. Az ab­lakok sem kifogástalanok. Azt igénytelen tervezés — talán a takarékosság elvén — az egészség és a jó munka hátrányára van. Eltekintve azonban az építőipar hiányos és ke­vésbé korszerű épületei­től, a Patyola Nagy Jó­zsef igazgató vezetésével immár egy hónapja meg­kezdte működését. A vál­lalat igazgatójával jártuk végig az új üzemet és megtekintettük a korszerű német mosógépeket, me­lyek közül kettő már mű­ködik és 8 óra alatt több, mint 6 mázsa ruhát mos ki. A harmadik is rövi­desen — talán már else­jén — üzembelép. A kor­szerű gőzszárító is nagy segítségére van az üzem­nek. Nagy igazgató tájékoz­tatója szerint a Patyolat az eddigi munka duplá­ját tudja elvégezni, mióta megkezdte üze­melését a Simái úton. Most végzik a nemrég megérkezett 12 vasalóasz­tal beszerelését. A trigép­­házban is lázas munka fo­lyik, ahol 20 percenként tisztítanak ki egy ruhát* Rövidesen áttérnek a műszakos munkára és a ♦ jelek szerint a közeljövő- \ ben nem kell majd hétig várni a mosni tisztítani valóra. Rövidesen egy 30 méte-5 rés gyárkémény emelke- ♦ dik a magasba, melyet a budapesti Kazán és Ké­ményépítő Vállalat mun­kásai építenek április el­sejétől. A hatalmas tartá­lyokat rövidesen még ha­talmasabbak váltják fel a kazánház és a többi mű­szaki épületekkel együtt. Az új irányváltós mosó­gépek, a kalander szárító és vasalógép, a megépülő új műszaki és raktárak, a 30 méter hosszú, 4 méter széles üvegtetős napszárító mind azt a célt szolgálja majd az önműködő víztárolóval, > a teherlifttel és az egyre tökéletesedő műszaki szak­emberekkel, hogy az tisz­tára mossa a Patyolat so­kak előtt várakozással és:; bosszúságokkal — foltos nevét is. Várható időjárás kedden estig: felhős idő, több he­lyen, főleg nyugaton eső, esetleg zivatar, a maga­sabb helyeken hózápor. Élénk, helyenként enyhe berendezések délkeleti—déli szél. A hő­mérséklet csökken. Várható legmagasabb ;nappali hőmérséklet ked­den: 11—14 fok között. tenger. Beszámolót tart Bó-j (Csak 16 éven felülieknek!). Béke mozi: Dr. Danwita házassága, (nyugatnémet), Dózsa mozi: Egy szép lány férjet keres, (olasz, i csak 16 éven felülieknek!) ★ A Nap kél: 5.36-kor, nyugszik: 18.05 órakor. A Hold kél: 3.06-kor, nyugszik: 13.25 órakor. Bessenyei mozi: Az első szerelem, (olasz-francia). *************************** A VÁROSI TANÁCS pályaatot hirdet a SÓSTÓI ÜDÜLŐ ÉS FÜRDŐ VÁLLALAT fökönyvetöi állás| betöltésére. Egyben felhívja a je’ent­­kezni kívánókat, hogy a szükséges képesítő igazol­vány bemutatásával a je­lentkezés határideje 1957. március 30-ig a Városi Ta­nács V. B. Kereskede'ni' Csoportján. (I. cm. 27. sz.) Ebéd: Savanyú , tojt.sie­ves, spenót burgonyával, sülthússal. Vacsora: Parizer párizsi „ módra, tea. u. . A nyíregyházi Textilruhá­zati KTSZ ebben a ne­gyedévben 16 ezer férfi­­; inget készít. Sportkosztü­möket és divatos női ka­bátokat is készítenek. Már háromnegyedévre való mun­kával el vannak látva. ★ A Pedagógus Szakszerve­zet megyei kultúrotthona ma délután 4 órakor tartja irodalmi összejövetelét. Az előadás tárgya Hemming­­wayr Az öreg halász és a Férfi munkaerőt (segédmunkást) BUDAPEST TERŰLETÉRF 18 éven felül, villamos­vágányépítési munkára felveszünk ' Dolgozóinknak munkaruhát bakancsot, kedvezménye,, I üzemi étkeztetést, ingyenem villamosutazási igazolványt, j vidékieknek munkásszállást,, cialádfenmaitiknak napi I hal forint külónélési pót- | leköt biztosítunk. Jeleni kezes: A FŐVÁROSI VASÚT­ÉPÍTŐ VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN Budapest, VII. Akáefa-u 15. szám, IV. cm. 409. sz szoba. A Nyíregyháza és Vidéke KörzetlFöld­­míívesszővetkezet FOLYÖ HŐ 23-AN, szombaton meg­nyitotta újjáalakított zöldség— gyumöicsboUját. BÜZA-TÉR X ALATT, melyben reggel 7-töI 15 óráig friss aruval várja a város dolgozóit. O osszú, poroszka úton ballagtunk *1 át a „szigeten” el a dög-Tisza : mellett, a maíom-Tiszához. Marci, meg én. Igazán nem tudom, melyik hatott rám jobban, a liszadobi táj, nagyszerű tavaszváró hangulatában, vagy Marci, ez a tízegynéhány éves halászunoka, éles szemével, fürge eszével, örökké mozgó, kutató, páratlan egyéniségével. A nap már bukófélben állt. A dög- Tiszán hatalmas nagy tükör fénylett, a tükör alatt a falu képe, jobbra sás, ná­das, mögötte a lilásan, párásán szürke, lombtalan erdőség. Mintha csak tanulta volna Marci a vendégkalauz mestersé­­.fíct, olyan friss, közvetlen kedvességgel •.vezetett a kicsiny, homolcos ösvényen. — Nem mondom, most is szép, de tet­tzene látni nyáron! Amikor kilombosod­nak a tölgyek, micsoda szag van! És a galamb búg. Nyúl is sok van, csak úgy ugrálnak az ember előtt, öz is van. De az kevés, nem szabad vadászni. Néhá­nyat már láttam-. Egyszer „halásztunk” is özet apámmal. Mutatja az irányt. Szinte térülni lá­tom a fákat, ahogy elhajlanak keze út­­jából. Ismerik jól, ez Kolozsi Marci. — Kitettük száradni a varsát, (nagy, kosáralakú háló, furfangosan szűkülő gyomorral. Bele lehet menni, de ki nem). Másnap nézzük, hát el van dűlve. Rug­­'dalózik benne valami. Micsoda? öz. Csak nagyon szomjas volt. If' gy bukkanó után előttünk a ma­^ lom-Tisza. Csendes a tükre, ott lent, a régi mederben, kiverte oldalát a nád, a csombókos fű. Az ösvényke le­ereszkedik a parton, megkerülve egy óriásfa csonkját. Találni itt olyan áriá­itokat még, hogy egy ember nem öleli körül. A vízen a csónak. A bokorból elő­kerül a lapát. És kisiklunk a vízre. Jónehány varsa, pár a lomha víz. alatt Marci kezére, elé­gedett hűséggel vigyázva a megfogott halra. — Egyszer itt kiestünk a bátyámmal apám csónakjából. így megálltunk egy varsánál, s elfigyeltünk. Én megfogtam egy nádat. Apám szólt, hogy eleresztei­­tem-e? Nem halottul;. Hirtelen indult a csónak, mi meg pötty! Erős karok ragadták a lapáttal a csónakot. Harsogó sárga nádas kezdett su­sogni mellettünk, ahogy siklottunk a vízi-úton a part Jelé. Én magam eről­ködtem, de semmiféle utat nem láttam a csónak előtt. Marci beszélt, kedvesen és okosan, s biztosán irányította a billegő lélekvesztöt. Csak amikor majdnem neki­mentünk, tűnt elém a varsa magasan kiálló botja. — Ebben nincs semmi — állapította meg Marci, már vagy öt méterről. Nem is volt. J túlsó parton csurranni kezdett ■f'- a nap vére. Ráfolyt a kőrisekre, tölgyekre, aztán a vízre. A lapát nyomán fodrozó Tisza ezer színben játszott. Itt halványkék, mint felettünk az ég egy kis darabon. Apró__ rózsaszín kristályok tarkítják, öblük feléete. Távolabb lilís­­barna csík, előtte fehér villogás. A ná­das igyekszik magát nézegetni benne, de a lángoló sárgát minduntalan megtöri a kék, a piros. -Aha! Észre sem vettem, már új var­sát emel Marci. Csuka ficánkol benné, Hűvös van, A vízen, a falu felé, már szállnak i* párák. Az ég, ahol a nap bukik, már lángoló veres. Halkan csobban a víz, a csuka vergődni kezd. De eihallgattaíja a lapát foka. Még tucatnyi csukatestvér kerül a víz fölé, a deszkára. — Szeretek horgászni — vallja. Marci. — Törpeharcsát a legkönnyebb fogni. De az az élvezet, ha rablóhalat fáraszt az ember. Tompa csobbanások a nádasból. — Itt lesz valami! -— örülök a var* sónak. — Nem, — javítja a szavamat Marci elnézően mosolyogva. — C,al; a csukák csapdosnak. Most jókedvük van. ívnak, All a csónakban, egyensúlyt tart, vxint egy akrobata. Ügy néz a víz alá, a varsát kutatja. Fel se húzza, ebben nincs fogoly. — Amikor az ellenforradalom volt, akkor is lejártam. Ah, tudtam, hogy csak pár napig tart. Lejöttek ide valami ti­­zenketten. Fegyveresek. De a katonáink elűzték. Borsodiak voltak, úgy mondják, kettőt lelőttek. De nincs sehol a sírjuk, pedig ha lenne, csak rátalálnánk? Egy autóval ide is jötték az ellenforradal­márok, a szigetre. Hogy aláaknázzák az utat. De nem lett rá idejük! TSJ ugodt Marci hangja, mint ez az L ' egész magyar táj. Paraszthösök biztos ítélete csendül belőle. — Szóval, halász leszel, Marci? —< kérdezem tőle később. Meghalkulnak a színek, a parti fás egész fekete. De az égen még rózsás fel­hők kíváncsiskodnak lefelé. — Ah... — mosolyodik el Marci. —■ Halász? Motorszerelő, Azt is nagyon szeretem, a gépeket. Egyszerre, mintha kifogyna a tárgy­ból, elhallgat. Nagy csend van, áhítat nyugtatja az embert a hűvös alkonyai­ban. Marci áll a csónak farában, felma­gasodik a távoli fák feketés foltja előtt. A Tiszán is mindtöbb a barnás folt, fogy a kék. Bámulok le a vízbe. Hideg, s már átláthatatlan. De ni! Mi ez az élénksárga csík, előttem, hogy megfoghatnám? Hon nun ez a gyönyörű fény? Persze, persze. Ez már a hóid. SIPKAY BARKA, több, mint félkilós. Két apróbb hal ki­csúszik a kötésen. Egy mozdulat, s a csuka tátogva terül el a csónak centis vizében. — A télen volt itt fogás, — mondja Marci, — a nagy halbóduláskor. Csak úgy jöttek a lékre. — Sokszor van bódulás? (Na, hisz előbb meg kellett értenem, mi is az vol­taképpen. Amikor a befagyott vízben el­fogy az oxigén, s a halak fuldoklanak.) — Hát van. A dög-Tiszát azért ne­vezik úgy, mert van eset, amikor egy té­len, bóduláskor, megdöglik benne az összes hal. Sokáig nem időz egy tárgy melleit Marci, gazdag a mesélökészsége. Meglát egy fát, s már mondja: — Azon egyszer megtelepedett egy sereg bagoly. Estefelé jöttünk haza a barátaimmal. Hát csak úgy ültek sűrűn a fán. Mindnek felfelé a füle. Volt itt rengeteg, amarra a nagy nyárfákon. De a vihar kidűtötte őket. A tölgyesben meg van egy nagy öreg odvas fa. Kígyók laknak benne, de kitüstöliék. Egyszer felmásztzm, s megnéztem,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom