Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

XIV. évfolyam, 71. szám 1957, március 26, kedd Tanulságok, tapasztalatok a nyíregyházi járás kommunista aktíva-üléséről VVvVvVvW*VVvWVvVvVvVvVvV*V*VvVvWvVvVvVvVvVVVvWvVvVVVv\VvVvVvWvVvWvVVNVV‘AV * Uj telepén dolgozik a Patyolat Vállalat sv ÍVSX .-V .v.v-.v'ívcv'.-vwavva. ,'V<VX-V!W.’VW v\ :* v « CMMMMMAMAMIMteW .v-.v.’Y Látogatás a nvírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezetben tniMiiiiituaHiiiamNiiniiiiimmiiiiiHiMiiiiutiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiHHu.MiiiiiitmiiiiiiitHH« r Csak uekezen tudott győzni a Nyíregyházi lapítok szovjet szakszerben humus%|f0|y|atja látogatásait a Szovjetuitiőban érkezett hazánkba Hétfőn hattagú szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba T. V. Jeremejev-nek a Szovjet Szállítógép és Nehézipari Munkások Szakszervezetei elnökének, a Moszkva ie-|l rületi ' szakszervezet el- *1 nökségi tagjának vezető- , sével. tartózkodó magyar kormány- ás pártküldöttség (MTI) A Szovjetunió­ban tartózkodó magyar kormány- és pártküldött-Aíadták a vilsárlóknak a város tizenkettedik gyümölcs- és zöldségüzletét Impozáns, külsőben és belsőben egyaránt tetsze­tős üzletet nyitottak meg szombaton délelőtt a Szamuelly (Búza) téren. „A földmű vessző vetkezel zöldség és gyümölcsüzle­te” — hirdeti a cégjelző tábla. De a vásárlók még­­csak nem is sejtik: mi mindent mond ez a fel­írás, mennyire igyekeztek a szövetkezet vezetői és a bolt dolgozói, hogy a le­hető legjobb legyen üzletükről, áruikról a vé­lemény. Noshát, mi most be­mutatjuk az üzletet Né­meth László üzemágveze­­tő segítségével Első kér­désünk: — Milyen árukkal ren­delkeznek? — Valamennyi zöldség­fajta megtalálható üzle­tünkben. Aki primőr árut kér, kaphat salátát, sós­kát, retket és zöldhagy­mát. Elsőosztályú gyü­mölcsökben válogathat, van mákunk, diónk, ri­zsünk, gerslink, házi ké­­szítményű savanyúsá­gunk, különféle főzelék­cikkünk konzervünk. Hentesáru osztályunkon a sonkaszalámitól az angol teaszalonnáig, a felvágot­tól a friss tepertőig min­den található. Ezek saját készítményeink. Van mi­ből, hiszen kétszáz serté­sünk hízik. Persze, nagy­­mennyiségű füstölt liba­húst, sertéshúst és sza­lonnát is tárolunk. És ma már az a problémán«, hogy nincs elég üzletünk. — Hogyan segítenek ezen? — Április 1-én korszerű hentesboltot nyitunk a Gorkij téren és szép ziHdség-gyümölcsüzletet a J á.V állomásnál. Itt tér­ti észetesen cscmegeáruk­kai is foglalkozunk majd. Ügy hiszem — mondja be­fejezésül — hogy a szö­vetkezet üzlethálózatának fejlesztése kedvezően hal majd az árak alakulására is. Már most is jóval ol­csóbban adjuk az almát, mákot, dióbelet és a gers­lit a jelenlegi piaci árak­nál. Később pedig vala­mennyi cikkünk elégedett­ségre talál ár és minőség tekintetében, K. J. Új világrekord távzongorázásban Heinz Arntz német zon­gorista a franciaországi Roucnban február 26-án különös rekordkísérlet végrehajtásához fogott: a távzongorázás világre­kordjának megdöntését *************************** Szombat délután. A kis­­várdai Vulkán vas­öntöde szélesre tárt kapu­ján a hét utolsó műszak­jának dolgozói özönlenek kifelé, A munkaruhás em­berek között azonban itt is, ott is ünneplőbe öltő. zött öreg munkások lépe­getnek. Az ő útjuk most az egyszer nem, egyenesen hazafelé tart. A Zrínyi té­ren lévő kultúrházban várják ma délután a szak­társak, ismerősök és a ré­gi munkatársak. Erre az alkalomra ün­nepi külsőt öltött — a gondos kezek munkája nyomán — a gyár kultúr­­házának nagyterme. A hosszú, patkóalakú hab­fehér abrosszal letakart asztalokon pompázó színes virágok fogadják az érke­zőket. Mellettük pedig kedv-derítően csillog az aranyszínű ital. A tiszte­let 13 öreg harcosnak, 13 öreg vasöntőnek szól, aki­ket ma búcsúztatnak a gyártól, a munkatársak­tűzte ki célul. Hatszáz­­húsz órás zongorázás után vasárnap fejezte be egye­dülálló rekordkísérletét, méghozzá sikerrel, mert megdöntötte az eddigi 600 órás csúcsot. Az eddigi világrekordot is ő tartotta. ség leningrádi látogatásá­nak befejeztével két cso­portban folytatja körútját. Az egyik csoport Kádár János vezetésével Szverd. ovszkba, a másik csoport pedig Dobi István vezeté­sével Sztálingrádba láto­gatott. Mindkét küldöttsé­get ünnepélyesen fogad­ták megérkezésük alkal­mával. Szverdlovszkban Kirilenko, az SZKP szverd­­lovszki kerületi bizottsá­gának első titkára, Sztá­lingrádban pedig Dinikin, Sztálingrádi Városi Ta­­- ács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke köszöntötte vendégeket. Kifogástalan állapotban lévő műszereket és konzerveket találtak Scott kapitány egyik kőbarlangjában a Déli Sarkon Sir Edmunds Hillaryt, az újzélandi Déli Sark­expedíció vezetőjét há­rom társával együtt most várják vissza az újzélandi expedíció Scott-támasz­­pontjóra. Rádiójelentések szerint Scott kapitány egykori kőbarlangjában megtalál­ták az expedícióban részt­vett Edward Wilson ter­mészettudós számos mű­szerét, hat hőmérőt, ceru­zákat, fluidot, különböző fiolákat és tálakat. Talál, tak továbbá két kályhát, egy viharlámpát és több konzerv szárított húst és teát. A műszerek és az élelmiszerek kifogástalan állapotban vannak. A nyíregyházi közgaz­dasági technikum átszervezése A közgazdasági techni­­kiunok túlzott szakosítása következtében szükségessé vált a pénzügyi tagozat egyesítése az ipari tagozat-« üd, aminek következtében az ipari tagozat ezentúl pénzügyi állasok betol lésé­re is jogosít. A Pénzügy­minisztérium és Művelő­désügyi Minisztérium meg­állapodása szerint az 1957, szeptemberében kezdődő ú.j tanévre három első osztály megnyitása vált lehetővé 110 fővel, akiknek zömét Szabolcs-éizütmár megyei fiú és leánytanulókból kell beiskolázni. Ezzel a megye régi sérelmét orvosolták, mert eddig főleg Idegen megyékből folyt a beiskolá­zás. Ezzel a szabolcsi álta­lános Iskolákat elvégzett jeles, jó, közepes tanulók­ból többet lehet a nyíregy­házi közgazdasági techni­kumba felvenni, mint ed­dig. ( JO PIHENÉST tói. 13-an nevezik magu­kat a mai naptól fogva nyugdíjasoknak, — a gyár népes családjából. Ahogy ülünk a fehér te­rített asztal mellett, az öreg és fiatal munkás keb­lekből kibuggyan az efhlé­­kezés. Hiszen hány vi­dám, hány szomorú mun­kával több napot láttak ezek az öreg munkás sze­mek, s hány tonna izzó acél nyert hasznos formát a kérges tenyerektől. — Nincs idő, hogy ilyen kér­désekre keressük a vá­laszt, hiszen elmondásuk­ra kevés lenne a hely, az idő. No meg az emlékezés is újabb és újabb témá­hoz sodor. Rubóczki Józsi bá­csi — vagy ahogy a Vul­kán-beliek mondják — a tanulók atyja és Vaszü Pista bácsi sem tud meg­állapodni egy témánál. A beszélgetés minduntalan újabb fordulóhoz ér. Hi­szen a 30—33 esztendő bő­velkedett ilyen fordula­tokban. Alig teszik le a poharakat, Józsi bácsi már is fordít egyet a szón. — Tudjátok gyerekek, a huszas évek táján olyan volt ez a gyár, mint egy nagyobb fajta kovácsmű­hely. Alig százan dolgoz­tunk itt akkor. Most pe­dig annyia vagyunk már, hogy én minden nap ta­lálkozók olyan emberek­kel, akikről nem tudtam, hogy nálunk dolgoznak... Te Tóni, hányán vagyunk most összesen? — szól át az asztalon egy szőke fiatal emberhez. Szilágyi Antal vár egy kicsit a vá­lasszal. Vaszil Pista bácsi azonban már tréfát farag ebből is. — No ezt ne is kérdezd tőle- Hamarabb megfor­máz 10 szekrényt, mint­hogy megmondja ezt. Jó­zsi bácsiban felébred a büszkeség. — El is hiszem. Én ta­nítottam Tónit a mester­ségret — No akkor Tóni mu­tasd csak a füledet, mi­lyen hosszúra nyúlt meg — csattan az újabb tréfa. Hanem erre Tóninak is megjön a szava. — Az igaz, hogy Józsi bácsi szigorú ember volt, hogy ha valamit nem jól csináltunk, akkor jött né­ha a fülhúzás is. Ám ez is hasznos dolog volt — majd nevetve hozzáteszi: — Ez a szakmai tudás át­vételével járt együtt. Azonban megérte, mert most kétezer forintnál is többet keresek havonta. Egyébként most'már több mint S00-an dolgozunk a Vulkánban. \f o, de érre már elko­’ molyodik Vaszil Pis­la. bácsi is, és ünnepélye­sen tölti tele a poharakat. Közben az elkövetkezendő időkről folyik már a szó. Elmondják, hogy a nyug­díjazást azért nem kell szószerint venni. — Hi­szen a hívó szóra megje­lennek az öreg harcosok bármikor. így is nehéz egy élet után megválni a gyár* tói. — Én elhatároztam, — mondja Pista bácsi, —■ hogy hetenként legalább egyszer meglátogatom a munkatársaimat és szíve­sen segítek jó tanácsok­kal, ha szükség lesz rá. A fiatalok örömmel hall­ják ezeket a szavakat, hi­szen van még mit tanulni az öreg szakemberektől. Azonban, amint elmond­ták, az eddig tanultakat is igyekeznek minél jobban hasznosítani. Lassan későre jár az idő, ám a vidámság fia­talon pezsdül benn a te­remben, s az öreg nyug­díjasokra a hosszú mun­kás életre ürülnek a po­harak. Holnaptól kezdve pedig megérdemelt hosszú pihenő kezdődik n nyug­díjasoknak. Jó pihenést kívánunk a jól végzett munka után. RITLI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom