Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
I KELETMAGYARORSZÄG 1957. március 24, vasárnap. 4satások\ Tisszahereel község határában \ A Rácteanetó alig kiemelkedő dombhát Tiszabercel és Gáva között a Tisza árterületén, közvetlenül a Tisza mellett. A földjét szántogató Czene Balázs nem is sejtette, hogy időnként miért is csikordult meg az eke vasa. mikor a aomb területén haladt keresztül. Ez csak néhány hónapja derült ki. Még évekkel ezelőtt Túri Sándor paszabi tanító régi cserepeket hozott a Jósa András-múzeumba, melyeket a Ráctemető területén a felszínen gyűjtögetett. — Ezeknek a cserepeknek a vizsgálata azt mutatta, hogy olyan népnek az emlékei, mely nép a bronzkor kezdetén élt itt, csaknem 4000 éve, és eddig a múzeumba nagyon kevés lelete jutott. Ilyen leleteket kutatva indítottuk meg az ásatást még a múlt év vegén. Ezeket a munkákat 1957 februárjában folytattuk. A z ásatások során ráakadtak a csaknem 4000 évvel ezelőtt itt élt nép településének nyomaira. Sajnos, a víz és a szél a domb felszínéről már sokat elhordott, így csak az ősi szemétgödrök tartalmát tudtuk feltárni, ami —bármily meglepően hangzik is — tudományos szempontból igen jelentős eredményeket adott. Ezekbe a szemétgödrökbe dobálták az összetört edényeket, használattól kicsorbult eszközöket, ételhulladékokat, állatcsontokat. Igen sok edény töredékét ástuk ki, melyeket a múzeumban összeragasztanak és kiegészített állapotban vizsgálhatjuk a korabeli fazekasság fejlettségét. Megtaláltuk az állatcsontból csiszolt árakat, kőből pattintott kaparókat, melyeket a bőr lyukasztására és megmunkálására használtak, ugyanis a bőrnek az öltözködésben jelentős szerepe volt. Előkerült egy csiszolt kőbalta is, amit alaposan kihasználtak, mielőtt szemétre dobták, mert az éle és foka egyaránt erősen kicsorbult. Ennek a népnek asszonyai ismerték már a fonást, mert az orsók cserépből készült karikáit is megtaláltuk, összegyűjtöttünk sok állatcsontot. Ezek vizsgálata majd azt mutatja meg, hogy milyen állatokat vadásztak, és milyeneket tenyésztettek már ők maguk is. Táplálkozásuk a mai kor hazai ízlését már nem egészen elégítené ki, mert hatalmas mennyiségben találtunk kagylóhéjat, közönséges néven békateknőt, melyeknek belsejét — a szemétgödrök tanúsága szerint — jóétvággyal folyaszthatták el. A z ásatás nagy meglc^ petése akkor következett, mikor az ásó emberi csontokon koccant meg. s egymásután tűntek elő egy ősi magyar temető sírjai; nők, férfiak, gyermekek, a honfoglalást követő idők 1000 éves néma tanúi. Az ásatások során 28 sírt tártunk fel. Sajnos, mint már említettem, a víz á domb egy részét elmosta, s a szél is lekoptatta. így egyikmásik sírt csupán 15—20 cm mélységben találtuk meg. Néhány sírt a szántás is elpusztíthatott. Az eltemetett halottakat három kivételével úgy helyezték el, hogy arcük a felkelő nap irányába tekin-KOSSUTH LAJOS ARANYAI A dicsőséges 1848—i9-es szabadságharc bukását követő zsarnoki elnyomás elnémította az akkori Szabolcs vármegye székhelyén, Nagykállóban is a vidám, serdülő iskolás gyermekek zsibongását. Az 1740 óta fennálló iskolában 1852-ben megszüntették a tanítást, s 1870-ig nem volt élet a régi iskolában. A haladásért, tudományért lelkesülő nagykállói polgároknak fájt a kedves iskolájukat nyomasztó, lehangoló csend, élettelenség. Megfogant bennük a gondolat a kiegyezést követő esztendőben, hogy ismét legyen magasabbfokú iskola a megye székhelyén. 1868-ban gyűjtési mozgalmat indítottak el a helybeli takarékpénztár kezdeményezésére, hogy a nagykállói ősi iskolában a gimnáziális oktatás újra megindulhasson. A gyűjtésből rövidesen országos mozgalom lett. A nemes célú gyűjtés híre eljutott az olaszországi Turinba is, ahol a „48-as Magyarország“ kormányzója, Kossuth Lajos élt száműzetésben. Nehéz volt a száműzetés keserű kenyerét enni. De Kossuth írásainak kiadói tiszteletdijából, megtakarított filléreiből száz arany frankot küldött az újra létesítendő nagykállói középiskola életrekeltésének céljaira. Azokban az aranyakban ott ízzott a magyar népet forrón szerető lelkületének, szíve dobbanásának népét biztató, önbizalmat sugárzó üzenete: tanulj drága hazánk legnagyobb kincse, tanulj hazám ifjúsága! A nagykáll-i polgárok kultúráért, művelődésért kerülő szíve kellően értékelte a küldeményt. Az aranyakat bizalmas körben emlékpénzül elárverezték, s erekig-!.ént őrizték a szerencsés családok. így aztán a begyűli 1 "1 forint szolgálta Kossuth adományaként a nemes célt, az iskola megindítását, a mai gimnázium elődjének újjáéledését, KÁLLAI FERENC tett. Melléjük' tették ékszereiket, fegyvereiket, eszközeiket és edényeiket. (Elképzelésük szerint ezeket a túlvilágon is használták.) LegkiemelkedőbD leletei agy nőnek voltak. A csontvázat elborító földréteg elbontása után egymás után tűntek elő ékszerei. Mindkét karjára bronz karperecét húztak. Felső testén kerek és négyszögletes papírvékony ezüstből préselt aranyozott tuhadíszek feküdtek két sorban. Legszebb darabja ezeknek egy tenyérnyi nagyságú ezüstkorong volt, amelyen a hajdani ötvös a honfoglaláskor! művészet jellegzetes szép növényi díszítését verte ki. A korong körül még több aranyozott ezüst csüngődíszt találtunk. A csontvázat felszedve, gerince alatt előkerült az előbbi szép kerong párja A ruházkodásra is érdekes megfigyelést tehettünk ebben a sírban. A fémtárgyak helyén megmaradtak az öltözethez tartozó ruhadarabok kis részecskéi. így megállapíthattuk, hogy ez az ősi magyar asszony finom szövésű vászon ruhán viselte az ékszereket, és efölött volt valamilyen bőr mellény. A halottat nem koporsóba tették, hanem fakéregbe burkolhatták, melynek darabjaf szintén megmaradtak. Az ezüst korongok igen viseltesek voltak, és a használattól meg is rongálódtak, ezért bronzból készült hasonló nagyságú lemezeket erősítettek alsó lapjaikhoz. A töb - női sír jóval szegényebb volt, kevesebb ék szerrel temették el őket. ' Ezüstből és bronzból készült gyűrű, karperec, fül~ T fi Váci Mihály verskötetéből Mihály az esti munkák cirpelését így hallgatta s lelkesedett tovább, ahol az ajtó és ablakok résén kinyílt a fény, mint a bodzavirág. Ahogy kúszik tapogatva a renkénn. úgy nőtték be az indás sugarak s a fényfoltok, nagy szőlő levelekként, sűrű lugassal a tornácfalát. Odalopódzott a csepp ablakokhoz, a fény gerezdes lugasa alá, az arca levélárnyéktól volt sakkos, s függönyminták lebegtek homlokán. A virágágyakon lábujjon állva, kezében k.llett markolni szívét, amikor benn a szőkekontyos lámpa lebontotta haját, az aranyfürtű fényt, Látta, a függönyökre rajzolódva lányok nyírfaág-vetkőzéseit. páros árnyakat. összekulcsolódva, , -s lámpák szemérmes szemhunyásait. ■ , Látta, mikor a lámpára ráfújtalt, ; - ' s az elrebbént, mint aranymellű fácán. , S borzadva érezte, hogy a varjú-nagy, • boriolt, sötét éj vad karmokkal rászáll. (Részlet a kötet „Kovártélyban“ című ciklusából.) Mester Attila: TISZTA EJ A tiszta éjben egymagám vagyok, Nem szól a csend, és én is hallgatok. Felém egy csillag, mint leányszám int, Kemény hideg lehet most odakint. Későre jár, — még ébren tart a brt. Az éj köröttem csöndes, halkszavú . . , A kályha pattog, röpke kis világ: Aranyló fényét lágyan hinti rám. A jóleső meleg szívemre ül. Gondolkozom, s az álom elkerül- Melengesd szívem röpke kis sugár. Fázom — ölelj át fényeddel puhán . . , . Többeknek. Az elmúlt hetek I alatt oly nagy mennyiségű ■ kézirat érkezett be részint a ; művelődési osztályra, részint a szerkesztőségbe, hogy azok [elolvasása és megbírálása igen > nagy, nehézségeket okoz lekto- 1 rainknak. Föltétlenül biztosítunk mindenkit, hogy a beérkezéstől számított 3—4 héten ’ belül mindenki írásbeli választ 'kap, Ez alól legfeljebb a rendbeváló , azonban majdnem S minden női sírban * előfor- $ dúlt. Még egy kislánynak is | voltak ékszerei, igaz, hogy ♦ karperecé csak vasból ké- f szült. Ezek az ékszerek ♦ csupán tudományos szem- * pontból értékesek, jelen- { légi anyagi értékük egyál- { talán nem számottevő. A férfiak közül egy volt csak előkelőbb, akit lóvá-1 nak maradványaival együtt \ temettek el. A ló koponya- _ ját és lábcsontjait tették« mellé a sírba. Lószerszámo- ; kon kívül vas fokost, nyíl-; hegyeket és kést is talál-; tunk mellette. A leletek ta_ J núsága szerint harcos sírja; lehetett. A többi férfi igen [ szegény volt, csupán egyegy tűzcsiholó vas, egyegy nyílhegy volt mellet- 1 tűk. Néhány férfi meg olyan ♦ szegény volt, hogy a túl-1 világra nem kapott, sem- ♦ mit.. ♦ A 28 sírral még nem me- ? rítettük ki a temetőt, mert a domb egy részét vetés [ borítja, ahol még kerülhetnek elő sírok, de ezek feltárása aratás utánra marad. V rdemes a lelőhely e’.^ nevezését megvizsgálni. Valószínű, hogy' mérj régebben is kerülhettek elő 1 itt csontvázak, azonban a falu emlékezete természete-J sen nem nyúlhatott vissza [ olyan távoli múltba, hiszen 1 a község jelenlegi temető- • jével aincs semmi kapcsolata. így a szántás közben ; előkerült csontvázakat az ♦ egy-kétszáz évvel ezelőtt ♦ Tiszabercel környékén is ♦ megfordult rácokkal hozták: kapcsolatba. Ezért nevez-: ték Rác-t lelőnek. Kalicz Nándor. kívül . terjedelmes kéziratok kivételek. Kérjük, hogy addig legyenek a szerzők türelemmel. Id. Dienes István, Nyíregyháza: A „Józsefnapi köszöntő” c. vers azt bizonyítja, hogy jó verselési készsége van. XJgylátszik, hogy gyakorlott rigmus-, csasztuska-író. Sajnos, a vers közlésére most nem vállalkozhattunk, Oláh László, Nyírtura: Kérjük, hogy „A polgármester úr és Figura*' c. elbeszélését úgy rövidítse meg, hogy rendes alakú papíron gépelve kb. 160 —ISO sort tegyen ki. Ennél hosszabb írás- közlése * lehetetlen, viszont föltétlenül szeretnénk novellájának helyt adni. Kővári Zoltán, Nyíregyházat: Örömmel fogadjuk tervét, hogy. a Művelődésből is ismert Mester Attila verseiről összefoglaló ismertetést készít. Várjuk mielőbb, lehetőleg nem túl terjedelmes kéziratát. Vadon József, Nyírbátor: A beküldött cikk túlságosan hosszúra sikerült.. Részleteiben azonban fel fogjuk használni,. Köszönjük, MÍtÉLÓDÉS e Megyei Tanács Művelődési O sztályának összeállítása NÉPMŰVÉSZÉT A vásárosuaméu) i „kiskakasos“ Beregi keresztszemes sorozatunkban ma egy kedves állatfigurás mibtát közlünk. Valamikor egy varró asszony azt a pillanatot örökítette meg a kenaervasznon, . amatőr két kis kakas összeveszett. Az egyszerűség és játékosság nagyon alkalmassá teszi ezt a miatt gyermekruhák és állt Iában • gyermekholmi, (uzsonnatáska, tornaruhal és kézimunkás tarisznya stb.) díszítésére. Alkalmazhatjuk konyhai te tőkre, törülköző végére is. Eredeti színezése, piros és fekete. (Vajas Klára gyűjtése.)