Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-03 / 52. szám
KFLETTVTAGYARORSZAG 5 1937. március 3. vasárnap i. Hideg februári szél fújt és meglenfengette az összesereglett asszonyok kendőjét, lányok baját és messzire sodorta a' gyászének hangjait. Sokan voltak a g. ászolók: szülők, testvérek, rokonok, jóbarátok, ismerősök. Kovács Géza őrnagyot temettük febiuái 26-án. Visszatért abba az útszéli kis házba,1 ahonnan néhány évvel ezelőtt elindult, mint életerős fiatalember. Koporsóban hozták haza. A lezárt koporsó sok gondolatot felkavart bennünk. Viszszagondoltam Gézára, mint iskolapajtásra, mint régi jő barátra. * A kis tanyai iskola gyalulatlan faradjaiban együtt ültünk valamikor. Én a tanyáról, Ó meg a „proletárénak nevezett útszéli településről járt iskolába. Első osztálytól a hatodik osztályig együtt élveztük a gyermekkor örömeit, együtt követtünk el kisebb-nagyobb csínytevést is. Jól emlékszem hosszú, fehér vászontarisznyájára, amelyben a rongyosszélű könyv mellett mindig csak egy karéj barnakenyér volt, többre nem futotta szüleinek. Nagyon szeretett játszani és tanulni. Ügy ismertem, mint egy nagyon akácos, egyenes jellemű barátot, iskolatárlat. Mindig az igazságért harcolt, ha stt, a tanítójával szemben is. 1936 tavi. án az egyik napon a tanító úr jól elpáholt bennünket, mert nem voltunk iskolában. Nem azért nem mentünk, mert nem szerettünk iskolába járni, de el kellett menni nekem is, neki is és majdnem mindegyik idősebb tanyasi iskolásnak harmados krumplit vetni a szüléinkkel. Ezt . tanító úr se nagyon értette meg akkor — bár nagyon becsületes, rendes ember volt — és néhány tenyerest adott. A katedrától visszatérve, komor arccal foglaltunk helyet a padban. Sírni szégyelltünk, hiszen már 11 éves „nagy” fiúk voltunk, egymás között suttogva bíztattuk egymást, hogy valakinek fel kellene állni és meg kellene mondani a tanítónak, hogy nem volt jogos a felelősségrevonás. Géza vállalkozott erre a megbízatásra, a helyéről felállva dacosan felelte: „Tanító úr, ez nem igazság!” Ezért Ö még külön kapott két pofont. # Az elemi iskolából kikerülve, együtt i Jártunk az ismétlőbe, leventébe. Emlék- ‘ szem rá, hogy Géza legtöbbször kalap- ", ban járt leventeoktatásra, bár a? egyen- ’ ; ‘-apka hordása kötelező érvényű volt. ’Egyik héten figyelmeztették érte, a másik héten ismét kalapban jött. A kalapot talán apjától örökölte és lehet, hogy nem is tellett arra, hogy leventesapkát vegyen. Sokat jártunk együtt napszámra 40—50 fillérért. Egy évben kétszer-háromszor eljutottunk Kemecsére, vagy Nagyhalászba egy-egy táncmulatságra is. Többre akkor nem is futotta a nagyon szűkös keresetből. Aki nem téri- vissza Búcsú Kovács Géza őrnagy elvtárstól tál indult el a katonai pályán, hogy megmutassa: a munkás és paraszt szü-A hős, enni gáládul meggyilkoltak . ,, lök gyermekei is lehetnek jó vezetők. Tudom, nagyon sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy tiszt lehessen belőle, de szilárd akarata, a néphez való ragaszkodása erőt adott neki a nehézségek leküzdéséhez. 1956 októberében már százados volt, « Mikor Budapesten jártam, majdnem mindig felkerestem, ha Ö itthon járt szabadságon, vagy szolgálati úton, mindig felkeresett. Egy-egy ilyen (beszélgetés, vagy) találkozás alkalmával sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a múltról, a jelenről, a jövőről. Volt amiben egyetértettünk, volt olyan kérdés, amelyiket nyitvahagytuk a következő találkozásig. * 1956 nyarán Nyíregyházán találkoztunk. Az egyik cukrászdába tértünk ne és egy nagy adag fagylalt fogyasztása közben mosolyogva mondta: „Nemsokára megnősülök”. 1956 októberében sokat gondoltam rá, tudva azt, hogy az ellenforradalom szennyes hullámai Öt is az első sorokban. találták. November elején beszél-Az édesanya: „Kinek vétett az én araga fiacskám?! . , Hogyan vására lkainak a termelSszSvetkezetek mfitráiyátés nlvényvédfiszert Mint nagyon sok munkásnak, parasztnak, ' dolgozó kisembereknek, úgy Kovács. Gézának is 1945 teremtette meg az embe-hez méltó életet. A felszabadulás első éveiben nagyon sokszor együtt voltunk. Jól emlékszem rá, minden vasárnap, ünnepnap élesrevasalt szürkenadrágban és a legtöbb esetben kalap nélkül jártunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy melyikünk, milyen úton induljon el az élet útján. Én beiratkoztam a dolgozók iskolájába, utána nemsokára Ö is elkerült Budapestre. Azzal a tudat-Azok a termelőszövetkezetek, akik műtrágyát és növényvédőszert akarnak vásárolni, szükséges, hogy az alanti ismertetésünkben felsorolt vásárlási lehetőségek szerint járjanak el. Áru leszállítást csak abban az esetben végzünk, ha a termelőszövetkezet az Illetékes bank fióktól, az illetékes bank fióktól, FEDEZETIGAZOLÁS-t szerez be a kívánt áruk ellenértékének összegéről s azt a rendeléshez csatolja. Ha a termelőszövetkezet házi pénztárában rendelkezik pénzzel és a vásárolandó áru ellenértékét a > bankon keresztül a vállalatunk 53 fiók számlájára átutalta, úgy a bank igazolást ad, hogy az áru vásárlást bizonyos összegig biztosítja, ez is beküldendő hozzánk. Ha a termelőszövetkezet a most megjelent rendelkezésben biztosított egy éves rövidlejáratú hitelt igénybe veszi, a rendszeresített rövidlejáratú hiteligénylést kitöltve a tsz beadja a bankhoz és a bank az elbírálás után közli, hogy mily összeg áll a tsz-nek műtrágya és növényvédőszer vásárlásra. A bank ad egy hiteligazolást, melyben felénk igazolja, hogy milyen összegre nyitotta meg a hitelt a tsz részére. Ha ezen három lehetőség valamelyike fenn áll, úgy az igazoló okmány kirendeltsrg ’nk címére beküldendő, mert csak ezen feltételek mellett szállíthat vállalatunk árut az igénylő tsz-nek. Azqp tsz-ek, akik rendeléseiket már benyújtották kirendeltségünkhöz és a fent közölt eljárást nem végezték el, úgy azt haladéktalanul pótolják, hogy a szállítást zavartalanul elvégezhessük és a szerek időben a tsz rendelkezésére álljanak. A megrendelés és okmányok beküldendők a Műtrágya Vállalat Kirendeltsége, Nyíregyháza, Széchenyi út 49. Szilvássy József kirend, vezető tem az édesapjával és ő panaszolta, hogy a fiának nyoma veszett. Személyesen is járt fent Budapesten, de senki nem tudott róla közelebbit mondani^ Biztosan nem tudtam, inkább éreztem, hogy Géza is áldozata lett az ellenforradalomnak. Február 23-án hozták a hírt, hogy meghalt és hazahozzák szülei házához* * Február 26-án a kis paraszti ház sárgahomokos udvarán ott szomorodott a környék apraja, nagyja. A dupla koporsónál kisírt szemű szülők, testvérek, ismerősök álltak. A falhoz támasztott egyszerű fakereszten ezt olvastam: „Kovács Géza, élt 30 évet. Meghalt 19564 október 24-én.” Vádol ez a néhánysoros felirat, vádolja a gyilkosokat! Hogy kik voltak a gyilkosok, ezt név szerint nem tudom* Ellenforradalmárok gyilkos golyója ölte meg! * És ott a koporsónál azt kérdeztük síró élesanyjáva! együtt: „Kinek ártott, Géza?!” Hiszen Te egész fiatal életedet a nép ügyéért, a dolgozók jogainak védelméért áldoztad! Az édesapa: „Sohasem felejtem ei az ellenforradaJmárok hóhér monkájátf ' ® A karhatalmi alakulat egy díszszakasza kísérte utolsó útjára. A géppisztolyt markoló kemény kezek, a komor arcok, a dörgő díszsortűz az ellenforradalmat vádolták! És a frissen hantolt sír mellett, amelyeket koszorúk borítottak el, megfogadtuk a gyász nehéz perceiben: soha nem engedjük, hogy becstelen emberek, vérszomjas vadállatok fiatal életeket munkásokat és parasztokat gyilkoljanak le! Soha nem engedjük meg, hogy a nép ellenségei a szocialista haza ellen támadjanak! Ezzel a szent fogadalommal búcsúztunk . lovács Géza őrnagy el társtól 1957 február 26-án Nagyhalászban. • NAGY SÁNDOR, ZSEBKÉST VÁSÁROLTAM., ■ . ' / = avagy meddig pártolom a hasai ipart Vettem egy zsebkést. Nem is olyan nagy dolog, de mégis érdemes megemlíteni. Aránylag olcsó, de mégis zsebkést akartam venni, kzz :el egyébként mindenki így van. csak kevesen mebevallani. Már végig im jópár nyíregyházi üzle' *et' a választék bizony '-nem volt nagy. Öt fcoltb 3n *a!á« összesen sem Volt öt fajta. Állami Áruházban a ftudane !Stí Evőeszköz és Acélán Igyár terrnékét’ e§y #2 fnri' úos zsebkést kínáljak me ’vételre. Fémnyelű, kétkésű4 zsdamentes anyagból készült csillogó szerszám volt az igaz, de az ára, az árával sehogy sem voltam megbékélve. Végül is a faárú boltban kötöttem ki. Hogy miért árulnak ilyen helyen zsebkést, azt nem tudom, de elég az hozzá, hogy itt sem volt nagy a választék. Egy zsebkés azonban mindjárt megnyerte tetszésemet. Jó erős, két késsel, csavarhúzóval, konzervnyitóval, dugóhúzóval és még valami vámomra ismeretlen szerszámmal volt ellátva. — No, ennek az árát biztosan nem az én zsebemhez szabták — morfondíroztam. A kíváncsiság azonban arra sarkalt, hogy megkérdezzem az árát. — Negyven forint 30 fillér •— mondta készséggel a boltvezető. Nem akartam hinni a szememnek, meg a fülemnek. Hiszen én — ahogy néztem a zsebkést — gon'lolt-m ú-y 50—60 forintra az árát. Újra kezembe vettem a kést, aiaposan megnézegettem s mondanom sem kell, azon nyomban meg is vettem. A buzgóság azonban tovább unszolt. Meg akartam tudni, hogy milyen gyártmányúj — Szovjet — volt a válasz. — Már ez is az?! —horkant fel a hátam mögött egy öblös férfihang. Én és a boltvezető megütközve néztünk a hang tulajdonosára, —De miért ne hozzunk be külföldi árut — bárhonnan —, ha olcsóbban kapjuk meg, mint amenynyiért mi magunk elő tudjuk állítani? kérdeztem a vitatárstól, aztán megmutattam neki, hogy mi a különbség a két zsebkés között. A vevő — mert hiszen ő is vásárolt egyet s mást — hümmögött, bólogatott, de úgy, • íint aki nem is a saját szemének s valamiféle csalafintaságot gyanít a té- I nyék mögött, — Azért ennyire olcsó, mert nem rozsdamentes anyagból készült — bökte ki végül. Pár nap telt el azóta, s most kénytelen vagyok helyesbíteni. A zsebkéssel ugyams citromot vágtám és szándékosan nem töröltem meg utána a pengéket. Az eredmény: ragyog, mmtha tükörbe néznék, tehát rozsda és saválló. S ahogy közelebbről is megnéztem a pengéket, kiderült, hogy maga a kés ugyan nem rozsdamentes, de saválló anyaggal van bevonva, Nehogy ezekután azt gondolja valaki, hogy ez a művelet sokkal csökkenti a zsebkés előállítási költségeit. Talán semmivel sem. Azzal a céllal készítik így, hogy a kés pengéje eró= sebb, éltartóbb s ugyanakkor mégis rozsdamentes legyen. Tudniillik az úgynevezett rozsdamentes acél puhább, mint a közönséges acél. „Felfedezésem" tehát most újabb rejtély elé állított. Hogyan lehet mégis olcsóoban árusítani, minta magyar gyártmányú zsebkéseket? Jó lenne, ha a budapesti Evőeszköz és Acélárugyár műszaki gárdája és egy-két — ebben az ügyben érdekelt — gazdasági vezető törné a fejét a megoldáson, s hamarosan több, olcsóbb és mégis több célra is használható zsebkéssel látnák el az efajta áruktól megüresedett boltokat, Tóth Arpáá
