Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-23 / 69. szám
4 KEI.ETMA G Y ARORSZAG 1357. március 33, szombat 3.000 kötet és 700 olvasó van de tissteletdíj nines Egy perc az ófehértói kulfúrotthonbcn jlllcitiH is inmiliml« n diák 'tánctanfolyamon Öfehértón háttal az átrak van e*y hosszú, sárga épület. Az idegen ember dohánybeváltónak nézi az első pillanatban és szinttől a levegőben a jó dohányillat után. Ezt azonban nem talal, de ha íigyelmes és ráröppenti tekintetét az épület táblájára, rájön, hogy bizony ezúttal tévedett. Nem dohánybeváltó van itt, hanem kultúrház. Ha az idegen hitetlenkedő fajta, akkor könnyen hozzágondolhatja: Kultúrház? S mi lehet ebbe? Néhány szakkör és egy olvasó nélküli könyvtár! S ime újra téved! Persze ezt csak akkor tudja meg, ha megáll a kultúrház kapujában és megfigyeli, milyen élet van odabent. Ha vesz anynyi fáradságot és körülnéz az udvaron is, akkor már kívülről láthatja, hogy bizony itt — pedig falun vagyunk, paraszti helyen — besötétített ablakok is vannak. Ez már annak a jele, hogy szorgos kezek azért ragasztották a fekete papírt, hogy odabent szép képeket varázsoljanak. Több fotó szakkör működik .a kultúrházban. Ha ez valamennyire is felcsigázta az érdeklődését és nem restel bemenni a szomszédos iskolába és megkérdezni a kultúrház vezetőjét, Kiss elvtársat, sok mindent megtudhat a könyvtárról is. A fáradságot megéri az az öröm, amit itt szerezhet. Aki könyvtárainkban olyan szándékkal járogat, hogy megállapítsa milyen szám,ban olvasnak községeinkben a dolgozó parasztok, A idnílónökúpzö intézet kultúrtermében dió hiányok és 'diákfiúk tanulnak táncolni. A 70 éves Dear Imre bácsi a. tanfolyam vezetői?■ Olyan fürgén és frissed mozog,, hogy akár egy 16 éves is megirigyelhetné. Ezt a tanfolyamot a Pedati O E V II E Százhuszonöt éve, 1832. március 22-én halt meg a világirodalom kiemelkedő szellemóriása, a német nép legnagyobb költője: Johann Wolfgang Goethe. Művelt, sokoldalú tudós, aki a kultúra sok területen kiválót cs maradandót alkotott. A természettudományokkal foglalkozva már ifjúkorában megszereti a természetet, a szabadságot. az életet. Ennek eredménye az az új lírai hang, amelynek közvetlensége és természetessége lebilincseli az olvasót. A német irodalomban a XVIII. század végén az irodalmi müvekben szólalnak meg azok az eszmék, amelyek a Rajnán túl hamarosan forradalomhoz vezetnek. Goethe első jelentős művei (Werther keservei, Götz von Berlichingen) ezeknek a felvilágosult eszméknek a propagálói. Schillerrel együtt küzdenek a rendi társadalom béklyói ellen. A szabadság eszméiét dicsőíti legköltöibb tragédiájában, az „Ejfmont”-ban is. Szenvedélyesen szerette a szabadságot. Bár élete jó részét a weimari udvarban töltötte fejedelmi szolgálatban, egész életműve és tevékenysége a haladás ügyét szolgálta. Lírájából, drámáiból, regényeiből kibontakozók felvilágosult életszemlélete: állandóan küzd az emberiséget megnyomorító szellemi sötétség ellen. Az igazság szenvedélyes keresése vezeti cl Faust alakjához. Hat évtizeden keresztül dolgozott ezen, az eszmékben és problémákban leggazdagabb müvén, s élete alkonyán a világirodalom egyik legjelentősebb drámai költeményével ajándékozta tneg az emberiséget. Az igazságnak, az élet értelmének a keresése az agg Goethét ilyen következtetéshez vezeti: „Imé, a fő, a legvégső igazság, mely mindörökké hirdeti: csak annak jussa élet és szabadság, ki napról-napra küzdi ki.” A tanító szándék, az emberiség boldogítana: ez volt Goethe munkásságának vezérfonala, s ezért lehetett meggyőződve arról, hogy művei évszázadok múltán is élni, hatni fognak. Élnek is: finom dalaiban, megrázó balladáiban, klasszikus drámáiban önállóan is, vagy Beethoven, Schubert és mások zenei kompozícióiban. x. H. gúgus Szakszervezet Megyei Kultúrotlhona rendezte. Segítséget kíván nyújtani ezzel a kultúrotthon a pedagógusok nehéz nevelő munkájában. Ugyanis nemcsak táncolni tanulnak m°g itt a növendékek, hanem megtanulják, hogyan viselkedjenek a fiúk a lányokkal és fordítva; ezenkívül felnőttek társaságában. Többször látjuk a fiatalokat szórakozás közben és sajnos, szomorúan állapítjuk meg, hogy sokszor nem viselkednek úgy, ahogy a mai fiataloktól elvárnánk. Nincsenek tisztában sokan a társasági viselkedés alapelemeivel sem. Mert milyen fiatal az, aki például előre nyújtja kezét az idősebbnek? Örömmel is kérdezik a növendékek, mit hogyan kell csinálni. Hogyan öltözködjenek — milyen színek valók össze, hogyan kell az evőeszközökkel bánni? Es még számtalan sok a kérdés. Ezekre mindre türelemmel és szeretettel válaszol vezetőjük. A táncoktatás nem kis türelmet és figyelmet követel. Ha az első órákat összehasonlítjuk a mostaniakkal, bizony nagy a különbség. A kezdetben ügyetlen lábak ugyanám simán csúsznak most a parketten, kecsesen fogják át a fiúk a lányok derekát. Örömmel látjuk, hogy nemcsak a modern táncokat, hcticm a magyar csárdást is megtanulták. Ezzel is úgy állunk valahogy, elfelejtik. hogy ilyen is van a világon. Ügy vélik, solenn a fiatalok közül, hogy ,.msg édesapám idejében szép volt,, de mi már modernebbek vagyunk”. Pádig nekünk nem kell s ígyenkeznünk a csárdás miatt. Erre a legjobb példát nemrégen adták az Állami Népiegyüttes tagjai, akik Párizsban másodszor arattak nagv sikert magyar táncaikkal. Elismerés illeti a nevelő és oktató munkájáért De?r Imre tánctanárt. Nyírbátorból jár be fáradságot nem kímélve, hegy tanítsa a diákifjúságot. Helyes kezdeményezés ez a pedagógus kultúrotthon részéről is, mert tanári és szülői felügyelet mellett sajátítják el a különb" ő tánclévéseket a fiatalok. l)eér Imrét kormányzatunk is elismerte már jó munkájáért. Az elmúlt évben kapta meg a ..Szocialista kultúráért” kitüntetést. SZENTESI MAGDA: Befejeződött Oombrádon ez ezüstkalászos tanfolyam A dombrádi ezüstkalászos tenolyam 27 hallgatója befejezte idei tanulmányait. A dolgozó parasztok elhatározták, hogy a tanfolyamon tanultakat földjeiken gyakorlatban is megvalósítják, s rátérnek a beltei jes gazdálkodásra^ Többek között fellendítik a hagyniatermelést is. (29. folytatás.) Amikor a szeme végigröppent a zárkán, valami sejtelem azt súgta neki, hogy itt nincs minden rendben. Elfordult az ajtóból és a szemben lévő rekeszbe nézett. Annyira hirtelen feszítette meg a derekát, hogy fejét a fölötte lévő prices acélkeretébe verte . . . Egy félvér lány feküdt a zárkában a szembenlévő priccsen. Amint kettőjük tekintete találkozott, a leány is hirtelen felült és felvisított. Jeff hitetlenkedve dörzsölte a szemét. Ugyanabban a pillanatban nehéz léptek döngő zaja hangzott a szűk folyosón. — Emberfia! — üvöltött a seriff. — Hol vagytok? Megfordult és meredten kibámult a rácsos ajtón. Különös arcok elmosódó körvonalai derengtek fel előtte . . . mintha mindegyik azért jött volna, hogy jobban szemügyre vehesse őt. De azonnal rádöbbent, hogy a beleselkedő arcokat zsebkendők fedik és Jeffben most már az a rettegő érzés kerekedett felül, hogy mindezt csak álmodja. Ezek az álcázott arcok éppen olyanoknak látszottak, mint azok az arcok, amelyeket oly világosan képzelt el akkor, amikor bezárta magát a cellába . . . De mögöttük Corra, Bert és Jim Couch ismerős arcvonásai bontakoztak ki. — Corra! . . , — kiáltotta kétségbeesetten. A félvér leány vad tekintettel ült előtte és zilált ruháját összehúzta a keblén. Űjra éktelen sikításba kezdett. Szent ég, Corra! — ordított Jeff, felugrott és az ajtóhoz rohant.— Szabadíts ki innét! A zsebkendös férfiak egybeverődtek az ajtó előtt és eltakarták Corrát. Seriff, hol van az a Clark-nigger? — kérdezte nyugodt hangon az egyik. Az ajtó acélrácsai között több puskacső meredt Jeff felé. Kissé meghátrált. ' Corra a férfiak közé furakodott és megállt a zárka előtt. Hideg pillantással mérte végig Jeffet. — Mit művelsz te itt, Jeffersn? — kérdezte élesen. Amikor Jeff meghallotta felesége hangját, tudta, hogy ez már nem álomkép. — Jefferson! — így mondta Corra és az semmi jót se jelenthetett. •— Corra, én semmit nem . . . A szeme sarkából a félvér lányra pislogott. 56 — Seriff, figyeljen ide, — szólt nyersen az egyik férfi. — Nekünk nincs időnk arra, hogy végighallgassuk ezt a sok tücsköt- bogarat. Mi_ — Jeff McCurtain vagyok! Nekem senki nem parancsolhat! Erre több puskacsövet löktek előre a rácsok között és ezek fájóan bökdösték Jeff gyomrát. — Mi azt akarjuk tudni, mit csinált azzal a Clark-nigerrel! — ütölfte meg Jeff dobhártyáját a durva hang. — Az a hír járja, hogy maga már el is fogta, behozta ide a városba és bezárta a fogházba. Nekünk nincs vesztegetni való időnk. Még egyszer kérdem, hol van az a Clark-nigger? — Azt se tudom, kicsodák maguk? — szólt Jeff. — De senkise jöhet az én fogházamba, hogy halálra ijesszen engem. Szabályosan megválasztottak seriffnek és ahányszor csak választások voltak, újra megválasztottak, és ezt a fogházat továbbra is úgy vezetem, ahogy nekem tetszik, legalábbis addig, amíg a választók kívánsága szerint hivataloan maradok. — Hát akkor jobb lesz, ha kipucol innen és ásót, kapát vesz magának Mc Curtian, — mondta egy másik hang. — Ha az emberek megtudják, hogy mi történik itt, a világ végére kergetik magát. — Hol van az a nigger, seriff? — mondta a másik hang türelmetlenül. — Emberek, én a nyomát sem láttam Sonny Clarknek — felelte gyorsan Jeff. — Felettébb restelleni, hogy éppen itt találtak, de higygyék el, hogy ez tisztára a véletlen műve. Ha várunk még egy percig... — Értse meg, McCurtain, senki se törődik most ezzel — jegyezte meg egy másik. — Mi azt a niggert akarjuk. Corra most már közvetlenül Jeff előtt állt. Ügy bámult a férjére, mintha eddig még soha életében nem látta volna. — Seriff, ha tiszában van azzal, hegy mivel szo'gál.ia a saját érdekeit és mivel nem, akkor menten abbahagyja a nyakaskodást és kiadja nekünk azt a Clark-niggert. Érti? — Jefferson! Mit csináltok ti ketten odabent? Te, meg az a nigger lány? — csattant fel Corra hangja. — Kicsoda? Mármint ö? — kérdezte Jeff, és a priccsen kuksoló leányra mutatott. — Miért nem mentél el halászni, mint ahogy mondtam7 — hasított be Corra újabb kérdése, 57 (Folytatjuk.) egtöbb helyen azt tapas’z:alja, hogy a könyvtárak olvasógárdájának viszonyag kis százaléka dolgozó paraszt. A könyvtárak íönyveit nagyobbrészt fiatalok, diákok és egyéb sem paraszti foglalkozásúak olvassák. Öfehértón azonban más a helyzet. A könyvtárnak közel 1000 kötete van és 700 olvasója. Az olvasók többsége dolgozó paraszt. £ mit olvasnak? Bizony ez itt is nehéz kérdés. Dolgozó parasztságunk leginkább magyat klasszikusok művei iráni érdeklődik. Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmonc könyveit kéri. A könyvtárnak viszont épper ezekből van legkevesebb Sajnos, a megyei könyvtál sem tud kellőképpen segítségére lenni. Vannak viszont olyan könyvek, amelyeket itt egyáltalán nerr olvasnak. S miért nerr küldik vissza a megye könyvtárnak? Kiss elvtár: már több ízben akart! visszaküldeni, de a me gyei könyvtár nem szívesen fogadja vissza a köny veket, mert nem tudj: hová tenni, nincsen hely helyesebben kicsi a me gyei könyvtár épülete é: nem fér bele már töbl könyv, mint ami van. S mi a véleménye ; kultúrotthon vezetőjénél általában? Van egy nagy és jogo panasza. Egy idő óta nen kapja meg a tiszteletdíj ál s mi több, 3 hónapja akul túrotthon ellátmányt ser kap és 5 kénytelen a vil lanyszámlát és egyebeire fizetni — a saját zsebébő Í Változtatni kell eisen, a helyzeten sürgősen. íme egy futó perc alatt mennyi mindent meg iehet tudni erről a sárga épületről és a benne folyó életről.
