Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-16 / 39. szám
KFLETMAGVARORSZAG 1957. február 16, szombat 4 BESZÉLGETÉS Mit ír? Senki sem ír azért, hogy csak írjon. Munkát, szerepet szán múzsával való szerelméből született gyermekének, a műnek. És egy mű — vers, elbeszélés, regény stb. — azzal indul el útjára, hogy nyomdába kerül, festéket kap és papíron napvilágot lát, és őt is meglátja, észreveszi a világ. Persze az út a megjelenésig nem ilyen rövid. Először az embernek álmai vannak, aztán tervei, amelyek újra álmokká sűrűsödnek. Ezért kérdeztem meg egy fiatal költőtől, Konczili Bélától: mit ír? Nevetett. Szinte szégyellősen nevetett. Szeme nyomban válaszol. — Azt kérdezd, hogy i-inek írjak? Ez valóban nagy kérdés. IXY FIATAL KÖLTŐVEL! — terveiről, — az írószövetségről és — a megyei írócsoportról Mikrobarázdás opera-estek a 6. sz. Mélyépítő Vállalatnál Hol jelenhet meg? Hol az a lap, amely azon túl, hogy helyet ad egy-egy költeménynek, de irodaimi termit is a kezdőknek? — Verset! — felelte a szája és ezzel olyan hangulatot ejtett közénk, mim amikor a felhők között kisüt a nap. — Én azt hiszem — folytatta tovább, — hogy most a legfontosabb, írni, próbálkozni, tanulni. Ebben a megyében van annyi írni szerető és írni akaró ember, hogy biztosan állíthatom: egyszer valaki kiemelkedik. Hogy ki lesz az, a készülődés, az írás, a tanulás szempontjából nem fontos — magyarázta, majd felsorolt néhány nevet, akik írnak, imának, de segítség kellene ■ kik Hol vagy Osváth Ernő? Elmondta, hogy Szállási László Nagyecseden ir. Szépen ír, jól ír, igazat ír, de mindig elölről kezdi, nem hisz magának. Addig szép, addig izínes, addig Csoportok, klikkek az írószövetségben! igaz valami, míg le nem írja, ha leírja — úgy érzi — megszürkült, megfakult. Nincs egy Osváth, aki karolna, segítene, tanítana. — Voltam október előtt Budapesten, — meséli — beszéltem néhány íróval, mutattam nekik néhány versemet is. Igen elcsodálkoztam: az egyik azt mondta, ki lehet adni, de csak ha az ő csoportjukhoz, klikkjükhöz tartozók, a másik is megnézte, az meg azt mondta: lehet, de csak úgy, ha velük tartok..} Én erre nem vállalkoztam, nem is találtam kiadót. Kiadó kéne> Egy válogatott versek kötetét kiadni. Persze, a régi irószövi.„ségqel ezt nem 'ehet — mondta. Sokáig gondolkozott, majd megszólalt. — Azon gondolkozom, ogy vajon Illyés Gyula és Németh T,ászló mit szól, milyen utat lát az irodalom előtt? Találgattuk. Legyen-e megyei irócsoport ? — Különben én azt tartom, hogy éppen ideje volt az írószövetségben is rendet teremteni — mondta. A megyei irodalmi ",söpört dolgát is meg kellene beszélni. Mert olyan nagy a csend, a hallgatás, hogy ilyen még nem volt. Kellene egy szűkebb ! körű csoport, ami a kéz-', dők bírálatát, tanítását, ■ ’•.épzését végezné. Persze,'• meg kellene kérdezni több embert is. Lehet, hogy akad, aki mást javasol. Ügyhisszük, valóban kellene, de hogy milyen formában, milyen alapo-; kon, arra nem lehet feleletet adni, az több ember', véleményéből világosodhat meg. Az irány, a cél | azonban tiszta előttünk: írással, igaz és jó írással segíteni hazánkban a szocializmus építését. A csoport sorsával számot kell vetni. A régi vezetőség megfogyatkozott, össze jö-'. vetel nincsen, megbeszé-' lés nincsen. De vannak igények, kérések, javaslatok, a csoporttagokban, ám meghallgatásra csak összejövetelen találhatnának. Nagyon jó volna, ha néhányon az irócsoport tagjai közül újságban is elmondanák a csoportról véleményüket.. Ilyen dolgokról beszélgettünk Konczili Bélával Mátészalkán. Elmondtam, leírtam, mert úgy érzem,» több embernek van ilyent gondja, terve, álma Sza-t bolcs-Szatmár megyében. ( ó. G-.)t Csak nemrég mulattak jól a nyíregyháziak a debreceni Dongó együttes mókáin, rövidesen egy szűkebb kör ismét itt látja majd a kitűnő együttest. Szűkebb kör? Igen. Ez nem sovinizmus, hanem egy vállalat példamutató gondoskodása a dolgozóiról. A 6. sz. Mélyépítő Vállalat vezetősége már hőnapokkal előbb meghívta a Dongót, s ez a meghívás ma is érvényben van, csak a közbejött események folytán az együttes fellépése késett. Még e hónapban, de legfeljebb március elején a mélyépítők kultúrtermében meg lesz tartva a humorban bővelkedő est. ÉRDEKES LESZ! Hans Schomburg, híres német afrikautazó filmet készített legutóbbi afrikai útjáról. Ismét indul a mikrobarázdás előadássorozat. A vállalat gazdag lemeztárral rendelkezik. Mintegy 10 teljes opera, igen sok operarészlet áll készen a lejátszásra. Hetenként, vagy kéthetenként rendezik meg ezeket az estéket, a komolyzene kedvelők nagy örömére. (A teljes operákból elég megemlíteni a következőket: Pillangókisasszony, Bohémélet, Bajazzók, Carmen, Traviáta...) Természetesen nem mindenki kedveli a nehéz zenét, vagy nem csak azt szereti. De semmi baj! A könnyű zenének is megvannak a lemezei. Szép operett dallamok, táncszámok is rejtőznek a mikrobarázdákon. Még klasszikus jazz számok is. A vállalat önálló bélyeggyűjtő köre minden szerdán csereösszejövetelb tart. A sakkcsapat egyelőre még pihen, de a pingpong szakosztály már annál szorgalmasabban gyakoroL Tavasszal körmérkőzést kívánnak játszani. Ki mit szeret. A fontos az, hogy valóban a pihenést, a szórakozást szolgálják a munkában fáradt dolgozóknak. »5. folytató«) Amikor Jeff az ajtó gombkilincsére tette a kezét, Corra odafutott hozzá. — Nehogy megfeledkezz arról az üvegről, amelyikben a szúnyogcsípés elleni olaj van. Az íróasztalod fiókjába tetted — figyelmeztette a férjét és néhányszor kedveskedve megveregette a karját. — Arról a palackról beszélek, amelyiket legutóbb is magaddal vittél az öbölhöz. Jó alaposan dörgöld be vele az arcodat és a nyakadat. A Lord-öböl körül nyüzsgő szúnyogok ebben az esztendőben olyan irgalmatlanul csípnek, mint tán még soha. És ügyelj magadra, Jeff! Megszorította Jeff karját és ebbe a szorításba szeretet és féltés vegyült. Jeff kiment a szobából. Miközben kimért léptekkel lefelé tartott a lépcsőn, erősen kívánta, hogy azok, akiknek ilyesmi szándékukban áll, bárcsak végrehajtanák a lincselésl a maguk tervei szerint. S neki csak akkor mondanák el a történteket, amikor már minden lezajlott. Abban alig volna politikai kockázat, ha a lincselés után érkezne a lett színhelyére és kijelentené, hogy a törvénynek érvényt kell szerezni és a jog szentségét mindenkinek tisztelni kell. Az eddig megtörtént esetek kilencvenkilenc százaléka azt mutatja, hogy ilyenkor már egyetlenegy olyan embert sem talál, aki tanúskodna a lincselők ellen. De mindig akadtak férfiak és nők a kerületben, akik nem győzték kihangsúlyozni, ha valami lincselés fenyegetett, hogy a seriffnek kötelessége megvédeni a gyanúsítottat mindaddig, amíg bíróság elé nem állítják. Amikor legutóbb meglincseltek egy négert a Julie-kerületben — ez mintegy hat évvel ezelőtt történhetett — Jeff abban a pillanatban, amikor értesítést kapott, hogy fehér emberekből összeverődött tömeg keresi a bűnösnek kikiáltott négert, tüstént halászni ment és teljes öt napig a Lord- és Cook-öbölnél maradt. Amikor visszatért hivatalába, a néger már halott volt, a kedélyek teljesen lecsillapodtak. De azóta viszont jónéhányan kötelességmulasztással vádolták. Ezek a férfiak és nők igen sok kellemetlenséget okozhatnak neki, ha egy újabb lincselésre kerülne sor. Ezúttal az állásába is kerülhet. — Bert! — kiáltott fel Jeff, amint leért a lépcsőn, miközben hol az egyik lábára, hol a másikra helyezte át teste súlypontját, hogy ezzel is könnyítsen magán. — Hallod-e, Bert?! Bert fejvesztetten szalad hozzá és fegyelmezetten megállt a legalsó lépcsőfok előtt, — Csúnyán áll a dolog — jegyezte meg Bert és követte főnökét végig a folyosón, amíg csak beértek az irodahelyiségbe. — Mi áll csúnyán? — kérdezte Jeff, megállt a szoba közepén és álmosan hunyorgott a lámpa vakító fényében. — Miféle dolog áll csúnyán? — Az a kalamajka ott kint, Flowery Branchon. .— Aztán mi idézte elő ezt a kalamajkát? — Még nem tudtam valami sokat kipuhatolni. Megpróbáltam telefonon felhívni Jim Couchot, hogy megtudakoljam tőle. De Jim felesége azt mondta, hogy a férje egy órával azelőtt elment hazulról és azóta nem jött vissza. — Rögvest olyan cifraságot hallasz tőlem és úgy ellátom mindkettőtök baját, a tiédet is, meg Jim Couchét is, hogy olyat még sose láttatok, ha kiderül, hogy ez a felabajgatott kavarodás csak vaklárma. — Az a hír járja, hogy egy Scnny Clark nevű nigger megerőszakolt egy fehér lányt tegnap este. A seriff egy ideig hallgatott. Nagynehezen odavonszolta magát az íróasztalához, felkapott néhány papírdarabot, majd az egész csomót lecsapta az asztalra. — Hogy hívják azt a fehér lányt? — kérdezte anélkül, hogy Bertre nézett volna. — Katy Barlow. A seriff leült sz íróasztal előtt álló karosszékbe. Különlegesen terebélyes ülőalkalmatosság volt, karfái elég tisztes távolságra voltak egymástól; ezen a széken nyomban meglátszott, hogy Jeff testalkatához szabták. Óvatosan a támlának dőlt. — Azok az emberek, akik ott a Flowery Branchon túl, a homokdombokon laknak, a lányaikat úgy nevelték, hogy a színes fickókat sem igen vetik meg — állapította meg Jeff. — 10 (Folytatjuk)
