Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

KELETMAGYARORSZÄG 1057 február 15, péntek CSmJDBHZEPiTESl ÖNÁLLÓSÍTÁS! ^ kölcsönöké! ad az OTP Megkérdeztük Kocsis Já-J csont bankkölcsöni fedezet nőst, az OTP nyíregyházi fiókjának vezetőjét, hogy i 957-ben is ad-e az OTP családiházépítési kölcsönt. — Éppen a napokban kaptunk értesítést közpon­tunktól, hogy az 1957. évi családiházépítési kölcsön-' akció azonos a múlt évivel, t úgy a keretet, mint a fel-j tételeket illetően. Már meg­kezdtük a tavaly beadott kölcsönkérelmek felülvizs­gálását. Elsősorban ezek jönnek számításba. Arra törekszünk, hogy minél több családiház építőnek adhassunk kölcsönt, s ezért is az elbírálásnál figyelem­be vesszük a kölcsönkért összeg mértékét és a ház építésének készenléti fokát. Meg kell említenem — mondotta á vezető, — hogy a kölcsönigénylés átvétele nem jelent kötelezettséget j kölcsön folyósítására. Arra a kérdésre, hogy kik és milyen összegű önállósí­­tási kölcsönt kaphatnak, ezt a választ kaptuk: — Elsősorban vállalatok­tól racionalizált, új kisipart kapott személyeknek fo­lyósítunk önállósítási köl­csönt 20 ezer forint össze­gig. A pénzből felszerelést, anyagot és berendezést vá­sárolhatnak. Kölésönt kap­hatnak vállalatoktól racio­nalizált gazdálkodók is, akiknek földjük van, s a földműveléshez szükséges gépre vetőmagra, állatra stb. van szükség. A köl­mellett 5 százalékos matért folyósítják. ka-Falopásérf * IlÓIRip Maroda János falopási bűnperét tárgyalta legutóbb a nyíregyházi járásbíróság. A fatolvajt, aki a bírósá­gon beismerte, hegy soroza­tosan lopta az állami er­dőkből. a fát, hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. Levél Balaton Jánosáénak Márk Rejtélyes emberölési bűnperi « feáróság elöli <r Kedden délelőtt tárgyal­ta a megyei bíróság L. Tóth | Sándor 31 éves állami gaz­dasági munkás, gyulaházi lakos, több emberen elkö­vetett szándékos ember­ölési bűnperét. L. Tóth Sán­dor eddig kátízben volt bí­róság előtt, először súlyos testisértés miatt, majd ezt követően szándékos ember­ölésért 4 évi börtönbünte­tésre ítélték. A megyei bíróság dr. Tóth Béla tanácsa kedden a megjelent tanúk és az ed­dig rendelkezésre álló ada­tok birtokában nem tudta teljesen felderíteni az igaz­ságot és nem is hozott íté­letet. A tényeket addig si­került tisztázni, hogy 1956 október 29-én az esti órák­ban L. Tóth Sándor a szö­vetkezeti boltban italt fo­gyasztott, ahová betért C. Nagy Lajos gyulaházi la­kos is, elmebeteg fiával. Az italboltból kijövet L. Tóth és C. Nagy összeszólalkoz­tak és L. Tóth C. Nagyot kétszer areulütötte és . az el­mebajos fiát megrugdosta. Az ittas, kötekedő embert ismerősei, Németh Károly és Farkas János hazakísér­ték a lakására. C. Nagy, aki ugyanebben az utcában lakott, röviddel utána szin­tén hazament. Amikor az ittas ember barátaival benyitott a szó' bába, észrevette, hogy az utcára néző ablakait valaki kővel betörte. Abban a tu­datban, hogy azt csak ha­ragosa tehette, elment an­nak lakása elé és ott durva szavakkal próbálta kihívni. C Nagy azonban nem jött ki, és így L. Tóth Sándor eltávozott haza. Az epizód után azonban C. Nagy fiával együtt elin­dult az egyik ismerőséhez rádiót hallgatni, amikor haragosa lakása előtt ment el, borzalmas ütést érzett és eszméletlenül rogyott össze. Kcpónyacsont alapi töréssel perceken belül meghalt. A lettes L. Tóth Sándor volt, aki lesben várta C. Nagyot és leütötte. Fiát is e takarta intézni, azonban a balta lecsúszott a koponyacsontról és an­nak karját súlyosan meg­sebesítette. A bírósági tárgyalás ér­dekes adatokat tárt fel a bűncselekmény elkövetését illetően. A vádlott vallo­mását meghallgatva és £ tanúkat is kikérdezve, meg­állapították, hogy a lefog­lalt bűnjelek, a véres bal­ta és a nagy kovácskaia­­pács nem eléggé bizonyí­­tóak. A vádlott azt állítot­ta, hogy ő önvédelemből ölte meg C, Nagyot, ak. baltával támadt rá. Viszon! a baita a halott teste alatt volt. Kérdéses, hogy ho­gyan került ez oda, és va­jon ez volt-e a gyilk>s szerszám? Több ilyen ho­mályos és fel nem derített tény akadályozta a bírósá­got az ítélethozatalban. — Ezért a tárgyalást elnapol­ták és úgy natároztak, hogy a lényállás felderítésére el­rendelik a nyomozást végző rc-ndőrök és a rendőri bul­­lasztmlén jelenlévő orvosom tanúként! kihallgatását. Az új tárgyalást március 1-1-re tűzte ki a megyei h'róság. KEDVES ELVTÁRSNO' It löször is engedje meg, \ogy idézzek leveléből,, 1J nely.t a szerkesztósegnek küldött: „Tizennégy éves korom óta, vagyis 19J7. óta va-> gyök az MKP, illetve az MDP tagja. Munkáscsaládból származom. Ügy érzem párttagságom ideje alatt be­csülettel szolgáltam a pártot. Hat évig voltam propa­gandista és öt évig mint a községi tanács vb. titkára. Most a „forradalom” után a községünkben megala­kult „f. radalmi” bizottság azzal az indokkal, hogy a Piákosi-rendszer kiszolgálója voltam, titkári állásom­ból felmondott.” Kedves Elvtársnő! Mint a továbbiakban leveléből tapasztaljuk, nem a leváltás fáj önnek, hanem az, hogy mint volt MDP- tagot nem keresték fel az elvíársak, amikor az MSZMP alapszervezetének a megalakításáról volt szó, hogy megkérdezzék: kommunistának érzi-e magát, tagja akar-e lenni a szocialista munkáspártnak. Mi elhisszük, hogy ez — ha így történt — rosszul esett az elvtársnőnek, s igaza van. Mint írja', úgy tudjuk, hogy i párt szervezése ide­jén a járástól kinn voltak az elvtársak a községben és nem keresték fel magát, de a volt párititkár asz­­szonyról is megfeledkeztek. Mi okból, nem tudni. H:i ez így történt, nagy hibát követtek el. Azt azonban meg kell mondanunk, hogy az elvtársivá is hibás, mert ha tudta, hogy ott vannak az elvtársak, miért nem kereste fel őket. /\ n levelének végén a következő kérdéssel for-: dúl hozzánk: „Az lenne a liérésam, válaszoljanak nekünk arra, hogy milyen az eljárás a pártba való felvételnél"> Vagy helyes volt-e az, hogy meg sem kérdeztek ben­nünket ebben az ügyben. Amint értesültem, csak egy­két elvtárs véleményét hallgatták meg csupán anél­kül, hogy a volt párttagokat felkeresték voln". Nekem, nagyon sérelmes ez__ Kedves Elvtársnő! Őszintén mondjuk — ha ez így történt — ezzel a pártot zervező elvtársak nagy hibát köveitek el. Hi­szen az irányelvek, amelyet a Szocialista Munkáspárt adott ki, világosan kimondja a volt MDP-tagok felvé­telével kapcsolatban: „a vblt MDP-tagok átigazolását az MSZMP-be az alapszervezet, alapszervezet híján a felsőbb pártszerv intéző bizottsága végzi. Az MDP- tagjai, akik átigazolásukat kérik, ideiglenes tagsági könyvüket az MDP tagsági, könyv felmutatása alap­ján kapják meg. Kérdéses és vitás esetekben a párt-* tagok kollektívája foglaljon állást.” Ha ez nem így történt, akkor helytelen volt ab eljárás önnel szemben, s forduljon felsőbb pártszerv- : hez ügye kivizsgálása végett. Elvtársi üdvözlettel: F. K. (4. folytatás) — Jön már Jeff seriff úr? — érdeklődött hivatalos hangon Bert, de azért érezni lehetett a hangján, hogy únja már a várakozást. — Mert most már az is könnyen megeshetik, hogy éppen az orrunk előtt fogják el azt a niggert, ha nem sietünk. — Hát, ha így van, akkor fordulj sarkon, menj le az irodába és várj meg — szólt ki ásítozva Jeff. — Jómagam is rögvest lent leszek és meggondolom, hogy mit tehetek ebben a dologban. Félig felhúzta a nadrágját. — Ügyelj a szavamra, Jefferson McCurtain! — hangzott fel Corra ünnepélyes szózata. — Ha életed során megesett, hogy meggondolás nélkül el kellett menned halászni, úgy ez a mostani idő . . . — A fene rágja ítéletnapig a belit annak, aki engem arra zargat, hogy halászni menjek, — bömbölt Jeff, miközben kíméletlenül rácigálta a nadrágját. a hasán, hogy a kapcsokat egymásbaillessze és az övét va­lahogy összehúzza. — Nem látod, miféle kalamajkába keveredtem? Ke­rek tizenegy esztendeje rongycafattá dolgozom magam és azon iparko­dom, hogy ne keveredjek valamilyen politikai herce-hurcába, mert hi­szen másként hogyan is tudtam volna megtartani az állásomat?! Neked meg más gondod sincs, mint hogy tanítgass. Éppen most! Tudnod kéne, hogy ez a gabaly halomra döntheti a legközelebbi seriffválasztás min­den szép reményét. Hát akkor mi az ördög bújt beléd, hogy most egye­bet se teszel, mint kínzol engem, amikor pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy kigondoljam, mi most a legközelebbi teendőm?! — Már pedig illenék tudnod, Jeff, hogy én csak a te javadat aka­rom és éppen ezért mondon neked azt, amit mondok — jelentette ki gyengéden a felesége és úgy tett, mint aki nem is veszi észre férje dühét. Jeff azon volt, hogy tőle telhetőén siessen, de mozdulatait nagy­mértékben gátolta annak szükségessége, hogy testének hatalmas súlyát és tömegét egyensúyban tartsa. Amikor végre cipőjére került a sor, Corrának kellett a padlóra leülnie, hogy azt férje lábára felhúzza és megkösse a zsinórt. —McCurtain asszony ... — hatolt be kívülről Bert hangja. — Öltözködik már. Menj csak le az irodába s ott várakozzál. Jeff forgolódott, nyilván a kalapját kereste. Corra rögtön előkapta és a fejére illesztette, ! 7 — Fogadni mernék egy likas centbe, hogy ezt az egész fenerágta zűrzavart még a semminél is hitványabb csekélység miatt kavarták fel — zsörtölődött Jeff és meredten bámult a feleségére. — Meglátod, ha a por leülepszik, nem marad más a tiszta úton, mint egy rakás hitvány babszem. Ezért tudok én csak gyűlölettel gondolni arra, hogy ítéletnapig egyebet se tegyek, mint pazaroljam a drága időmet és arra várjak, amíg a dolgok elsimulnak. — Bízd te csak szépen a többiekre, hogy ezt a dolgot maguk között elrendezzék — tanácsolta Corra, aztán ujját az orra elé emelve, azt férje arca előtt előre-hátra billegette. — Azért állok most itt előtted, hogy egyszerű szavakkal megmondjam nekem: ha te most nem tartod távol ettől a kerülettől és nem mész el halszáni valahová úgy, hogy há­rom vagy négy napig a hűlt helyedet se találják, egész életedben bánkódni fogsz emiatt. Fogd magad és tűnj el! Le a Lord-öbölhöz és tégy úgy, ahogy mondtam. Jeff vágyakozóan meredt a puha ágyára és a mély homorulatra, melyet testének súlya formált ki. A rúgok és a matracok hívogatóan roskadoztak. Amikor végleg el akart szakadni a csábító látványtól, úgy érezte, hogy a teste még soha nem volt ilyen nehézkes és vonakodó, mint ezekben a pillanatokban. — Bárcsak úgy fordulna egyszer, hogy neked kéne egész nap ott ülni az öböl szélin és bottal piszkálni a nyálkás halaktól nyüzsgő po­csolya vizét — mondta Jeff. — A szúnyogok úgy össze-vissza marnak majd, hogy alig marad meg belőlem valami és ami mégis megmarad, azt meg úgy összeharapdálják azok a vérszívó szipoly-poloskák, hogy még két hét múlva is vakaróznom kell. —- És én meg csak azt mondom tenéked, Jefferson McCurtain, — hangzott fel Corra figyelmeztetése, miközben állandóan ingatta a fejét — ha csak egy lépést is teszel Flowery Branch irányában, megbuksz az őszi választáson. Ez olyan biztos, mint a halál! A legutóbb is csak azért sikerült újra megvólasztatnod magad, mert Ben Allen bírónak a leges­legutolsó pillanatban sikerült az összeköttetéseit megmozgatni az érde­kedben. Ha te most valami kavarodásba, vagy lincselésbe keveredsz, sem Ben Allen bíró, sem senki más a Julie kerületben nem rendelkezik annyi összeköttetéssel, hogy téged megtartson a hivatalodban. Szavazás idején az emberek olyan rigolyások és kiszámíthatatlanok, mint a déli szél novemberben. Jeff zsebretette az óráját. Felesége figyelmeztetése még sokáig a fü­lében csengett. Most már nem tétovázott tovább, hanem súlyos lépteivel megindult az ajtó felé. Mindaz, ami a szobában volt, parányinak és je­lentéktelennek tetszett Jeff óriási arányaihoz képest. Testsúlyának ha­talmas nyomása alatt a padló fájdalmasan felnyögött. Amikor Corra látta, milyen vonakodva indul meg férje a szobán át, mégis megsajnálta. Hej, ha kezébe kaparinthatná azt, aki ezért a renge­teg bajért felelős, mentem úgy ellátná a baját, hogy az a nyomorult alak megátkozná még azt a percet is, amelyben született, 8 (Folytatjuk) -

Next

/
Oldalképek
Tartalom