Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
W51. február 10, vasárnap KELETMAGYARORSZÄG 7 A munkástanácsok csak akkor dolgoshatnak jól, ha bekerülnek soraikba a kommunisták Az újpesti kommunisták aktíragyalcse A Magyar Szocialista Munkáspárt IV. kerületi intézőbizottsága szombaton délután aktívagyűlést rendezett az Egyesült Izzó dísz. termében. Amint az előadó beszámolójában is utalt rá. a november óta születet* újpesti pártszervezetekben többségben vannak a munkásmozgalom idős, régi harcosai. Zömükben most is ezek töltötték meg zsúfolásig a hatalmas termet. A beszámolót Ambrus János, a kerületi párt intézőbizottság elnöke tartotta. A beszámolóban idézett számok beszédesen tanúsítják, hogy alig három hónap alatt Újpesten is lendületesen fejlődött a kommunisták pártja: hatvan pártszervezet alakult már a legfontosabb munkahelyeken, túlnyomórészt üzemekben. De dolgozik már a párt a lakókörzetekben is, megalakult a kommunista pedagógusok csoportja. Ambrus János az elmúlt időszak harcairól szólva elmondotta, hogyan törekedett az ellen' forradalom ebben a városrészben is november és de cemberben a párt és a kormány elleni aknamunkára, hogyan lázított, szervezkedett az „újpesti parlament”. A kommunisták a karhatalom segítségével gátat vetettek ezeknek a próbálkozásoknak és résen állnak most is, hogy visszaverjenek bármilyen ellenforradalmi aknamunkát. Nagy taps fogadta ezt a kijelentést s a gyűlés szinte valamennyi felszólalója visszatért a kérdésre, hangsúlyozva, hogy a kommu-dstáknak ma egyik legfontosabb feladatunk erőt szegezni szembe az ellenforradalommal, ugyanakkor a felvilágosító szó fegyverével harcolni a félrevezetett dolgozók bizalmáért. Ezekről a kérdésekről szólt egy idős munkásaszszony, Becker Andrásné, aki egyszerű szavakkal fogalmazta meg a becsületes emberek véleményét a „forradalom” egyik „hőséről”, Mindszentyrői: „Ha ez az ember valóban az egyház szolgájának tartja magát, akkor kötelessége lett volna, hogy megtartsa az ötödik parancsolatot: „Ne ölj! Mindszenty ölt a szavával, hiszen gyilkosságra uszított!” Dobos Ferenc, a Hazai Pamutszövőgyár párt intézőbizottságának elnöke elsőként vetette fel a munkástanácsok kérdését, amellyel azután még számosán foglalkoztak. Az ő üzemükben — mint mondotta — a munkástanács a dolgozók érdekképviselőjének vallja magát, tettei azonban mást bizonyítottak: nem akarta engedélyezni a párt szervezését, nem akart helyiséget adni • pártnak. „Elég erősek vagyunk, meddig tűrjük még az ilyen jelenségeket?” — tette fel a kérdést. A választ megadta több munkatársa, akik egybehangzóan leszögezték: a munkástanácsok csak akkor dolgozhatnak jól, hg bekerülnek soraikba a kommunisták, akik a párt politikáját szilárdan képviselve segítik a fontos gazdasági feladatok megoldását. Nagy érdeklődés fogadta Szabó József pedagógus felszólalását, aki — mint mondotta — kötelességének érezte, hogy felemelje szavát és elmondja, milyen aljas mesterkedésekkel igyekszik most az ellenforradalom az utolsó lehetőséget megragadva, a gyermekeket felhasználni provokációra. Nagy taps tanúsította hogy a gyűlés minden részvevője egyetért véleményével. Pedagógusnak és szülőknek egyaránt mindent meg kell tenniök, hogy a példátlanul gonosz terv meghiúsuljon. A termet zsúfolásig töltő kommunisták hangulata mutatta, hogy valamenynyiök szívéből szólt Trencsik István harhatalmista őrnagy, az Izzó egykori dolgozója, amikor arról beszélt, hogy a katonák védik a munkáshatalmat, megvédik a szocialista társadalom minden hívét. Mi azért is vagyunk, — mondotta lelkes taps közepette, — hogy a haladó embereknek, a kommunistáknak ne kelljen félniök. A részvevők közül bizonyosan sokan személyesen is tapasztalták, amitől' az őrnagy beszélt: azt, hogy a karhatalmisták az üzemeket járva, szorosan vett felada tűkön túl is minden alkal mat megragadnak, hogy segítsenek a helyi, problémák megoldásában. Dénes István, a Préslég-A párt a mi eszünk, becsületünk, lelkiismeretűnk! Hányadszor hangzott el ez az igazság az elmúlt évek alatt! Ki tudja, kik és hányszor hivatkoztak Lenin, a nagy proletár hadvezér szavaira?! Sokszor, nagyon sokszor, s mégsem vigyáztunk eléggé. A párt soraiba olyan elérnek kerültek, akik megbomlasztották az egységet. Karrieristák, ingadozók, árulók, akik az ellenforradalmi események alatt megmutatták igazi arcukat. Mondjuk meg őszintén, sok volt ilyen az MDP-bten. Mi nem akarjuk, s vigyázni fogunk arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártba ilyenek ne kerüljenek be. Azt akarjuk, hogy a mi pártunk magasra emelje a proletárnemzetköziség szent vörös zászlaját, mely alá szilárd, meggyőződéses, a marxizmus-leninizmus eszméjéhez hű, a szocializmus építését magáénak valló kommunista sereg sorakozik. Sokat, nagyon sokat kell ezért minden kommunistának tenni. Rendezni a párt sorait, megvizsgálni, kik azok az emberek, akik a pártba felvételüket kérik. Sajnos van már tapasztalatunk az elmúlt évekből. Nekünk nem szabad azokat a hibákat szerszámgyár technikusa arról szólt, hogy a pártnak nagyobb figyelmet kell fordítania a tömegszervezetekben az ifjúsági szövetségekben és a szakszervezetekben végzendő munkára. Horváth Kálmánná — a Hazai Pamutszövő egykori dolgozója — ugyancsak sokakat foglalkoztató kérdéseket vett fel: figyeljenek fel a kommunisták arra a jelenségre, hogy helyenkint ismét köpenyegforgató karrieristák tűnnek fel a pártszervezetekben. Szólt arról is, hogy kerüljék el a régi hibákat és ne menjenek el süket fülekkel a dolgozókat foglalkoztató kérdések, panaszok mellett. Az aktívaülésen jelen volt Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkásnárt Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. Igen nagy érdeklődéssel fogadott felszólalásában foglalkozott a pártszervezés, a pártvezetés kérdéseivel megvilágította ipari termelésünk, a munkástanácsok időszerű problémáit, beszélt a kormánynak belpolitikai életünkre vonatkozó elgondolásairól. Elemezte az ellenforradalom problémakörét, megvilágítva néhány volt vezető szerepét. Ezután elfogadta a gyűlés az intézőbizottságnak az üzemi pártmunkára vonatkozó határozati javaslatát. A kormány határosain vállalati gazdálkodás megszilárdítása érdekében teendő intézkedésekről A kormány eddigi intézkedései és a dolgozók erőfeszítései, a baráti államok segítségével együtt lehetővé tették — az elmúlt hónapok során elszenvedett hatalmas károk és veszteségek ellenére — pénzünk szilárdságának megőrzését. A fogyasztási cikkeket a dolgozók változatlan állami áron vásárolhatják meg. Az infláció veszélyének teljes elhárítását azonban akadályozza az a körülmény, hogy a termelés önköltsége nagymértékben megnövekedett. Az egyes termékek önköltségét más tényezők mellett jelentősen növeli nemcsak a kormány által engedélyezett béremelés, hanem a teljesítmények csökkenése is. A teljesítménycsökkenés mértéke sok esetben többszörösen meghaladja a béremelés kihatását. Az önköltség ilyen alakulásának biztosítására a forradalmi munkás-paraszt kormány a következőket határozza: A kormány szükségesnek tartja, hogy a termelés költségei már a legközelebbi időben s legalább a korábbi, vagy azt megközelítő színvonalon alakuljanak, mert csak így hárítható el az árak általános emelkedése, az infláció. Indokolt eltérésként a következő tényezőkből eredő költségtöbbleteket lehet figyelembe venni: a) A kormány által engedélyezett béremelés, b) az egyes helyeken, ahol korábban túlzottan feszített normák voltak, az ebből eredő teljesítménycsökkenés, a minisztérium (megyei, fővárosi, megyei jogú városi, továbbiakban megyei V. B által jóváhagyott mértékben). c) A termelő kapacitásnak a minisztérium (megyei V. B.) által elfogadott mértékű, átmenetileg csökkent kihasználásából eredő többletköltségek. A vállalatok gazdálkodása az önálló elszámoláson alapszik, ezért azokkal a vállalatokkal kapcsolatosan, amelyeknél a fenti tényezők számításba vétele után a termelési költségek a korábbi szintet nem haladják meg, további központi intézkedésre nincs szükség. Abban az esetben azonban, ha az indokolt helyesbítések ellenére a termelési költségek meghaladják a korábbi színvonalat, a vállalat a minisztérium által kiadandó utasítás szerint köteles programot készíteni arra, hogy a termelési költségeket milyen intézkedésekkel, ütemben és határidőre csökkenti a reálisan elfogadható mértékre, A kormány utasítja a minisztériumokat (megyei végrehajtó bizottságokat), hogy a vállalatok által elkészített programokat a népgazdasági érdekeik szem előtt tartásával vizsgálják felül és segítsék a vállalatokat szervezetileg és az anyagellátás vonalán is a kitűzött feladatok végrehajtásában. A programok összesített adatait — beleértve a fent felsorolt költségtöbbleteket — a minisztériumok (megyei V. B.-k) tárgyalják meg a pénzügy mini szériummai és a munkaügyi minisztériummal. Ez a határozat az iparvállalatokra vonatkozik és már a február havi gazdálkodás során alkalmazni kell. Vj rendelkezés a inasán kisiparosok a kiskereskedők jövedelmi adójának csökkentéséről — enyhítik az adókat A Pénzügyminisztérium a közelmúltban nagyfontosságú rendelkezést adott ki a jövedelemadók csökkentéséről. A rendelkezés jelentősen könnyít a magánkisiparosok, a kiskereskedők és az önálló szellemi foglalkozásúak helyzetén. Az elmúlt év második felében —- mint ismeretes — az adófizetési kötelezettséget már csökkentették. Az idén az —■ az első félévben — a tavalyi adóösszeget Elvi engedmény nélkül! Vigyázzatok elvtársak a pártra, mint a szemetek fényére elkövettünk, amelyeket elkövetett az MDP, s annak nem egy vezetője. Az MDP pártépítési politikájában sok hiba volt. Nem volt-e talán hiba, helytelen gyakorlat az, hogy a párt-alapszervezetek vezetői számára egy időben megszabták, hegy havonta hány dolgozót vegyenek fel párttagnak, tagjelöltnek? S ha nem haladt úgy a pártépítés, mint ahogyan azt felül megkívánták, volt bírálat. Nagyon vigyázni kell most a pártépítésre. Ügyelni kell arra, hogy a munkásosztály tagjai közül a legtöbben és a legjobbak legyenek a párt tagjai. A termelőszövetkezeti tagok, gépállomási dolgozók, állami gazdasági munkások, kiváló értelmiségiek, — akik szilád meggyőződésű kommunisták — helyet kapjanak a pártban. De mi a legfőbb szempont? Ezt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Legyen bármilye foglalkozású valaki, ha a marxizmust-leninizmust magáénak vallja, egyet ért a párt politikájával, s tevékenyen veszi ki részét a szocializmus építéséből a maga frontján, akkor a kommunisták között van a helye. Megyénkben csaknem 7000 tagja van a Szocialista Munkáspártnak. — Nem nagy ez a szám, tudjuk. De hisszük azt is, hogy többen leszünk, mert többen vannak kommunisták ebben a megyében. A párt létszámát azonban nem engedjük és nem engedhetjük elvi engedmények árán növelni. Ezt minden kommunista vésse jól emlékezetébe, s lebegjen állandóan szeme előtt. Az első vonalban dolgozó kommunistákon múlik az, hogy növekszik elvhű, becsületes emberekkel a párt. Sok volt becsületes MDP-tag van még, aki tartózkodik a pártba lépéstől. Az a veszély áll fenn, hegy ezek az elvtársak kimaradnak a pártból. Sok helyen éppen azért, mert nem keresik fel őket. Nem arról van szó, hogy könyörögjünk nekik. Ez elvtelen korántsem ez az általános, és helytelen dolog lenne, s nem vezetne jóra. De mégis el kell menni hozzájuk, világosan megmondani nekik, hogy a későbbiekben már csak mint új tagok léphetnek sorainkba, tehát elvesztik régi párttagsági idejüket. Minden esetben meg kell nézni, kiket veszünk fel. Nem egy helyen visszautasították azoknak a felvételét, akiket a nagyravágyás, a karrierizmus, s nem a meggyőződés vitt a pártba való jelentkezésre. így cselekedtek a nyíregyházi városi IV. kerületi pártszervezetben is. Igazuk volt az elvtársaknak. Az ingadozókra, talpnyalókra, karrieristákra, nacionalistákra, ellenforradalmárckra semmi szükségünk. Nincs, és nem lehet számukra hely a kommunisták pártjában. Meg kell ezt mondanunk világosan, hisz ha csak 7000 tagja is van megyénkben a Szocialista Mukáspártnak, kezd jelentkezni olyan veszély, hogy egyes pártszervezetekbe nem megfelelő, nem meggyőződéses emberek kerültek be, vagy kérik felvételüket. Korán! sem ez az általános veszik alapul azzal a változtatással, hogy a befizetendő összeg a tavalyinál 20 százalékkal alacsonyabb, A rendelkezés szabályozza azt is, hogy kik mentesül-* nek teljesen a jövedelmi adó fizetési kötelezettsége alól. E szerint azokat kell mentesíteni, akik elmúltak 65 évesek, s gépi erő nél-' kül, egyedül dolgoznak —» szolgáltatást vagy javítást végeznek. A mentesség ez év január 1-től érvényest hisz ma a kommunistáit ébersége megnövekedett, s nagyon megnézik^ kik kerüljenek a pártba. De figyelmeztetnünk kell már most Idejében «re. A faluban, az üzem-* ben, a gépállomásokon, intézményeknél a kommunisták, az alapszervezetek vezetői ismerik a legjobban az embereket. Ök tudják azt, ki mit ér. Ne tervek szerint, heti temezések alapján határozzák meg hát a pártszervezet taglétszámának növelését. Első és legfőbb dolog legyen, hogy kinek milyen a meggyőződése, mennyire veszi ki részét a szocialista építő munkából, s hogyan vélekedik a pártról, annak program járói, célkitűzéséről. Az emberek tanulmányozása legyen az első dolog. Növekszik és növekedni fog a párt tekintélye, befolyása, mert vigyázunk arra, hogy ingadozó elemek, karrieristák, nacionalisták, ellenforradalmárok ne kerüljenek sorainkba. Csak így lehet és lesz élcsapat pártunk, s tudja vezetni a népet Vigyázunk pártunkra, annak tisztaságára, mint a szemünk fényére, s pártmunkánkat elvi engedmények nélkül, a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanításaira építjük. Farkas Kálmán
