Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
(Világ px&le tarjai egyesüljetek! Az MSZMP megye» intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV. évfolyam, 34. szám 1957. február 10, vasárnap Ellenforradalmi elemek garázdálkodása a Vulkánban %\iH levél a nyíregyházi Knssnth'ginmáziuin diákjaihoz Nevei a megye (siiumimi93B9BBiimiBiutBeiiii8i<ieiiimsaiisitsi8innsBmssimsiiiiaiiniuiii8sai«iaestmaiiMi>m»nsn A régi hírnévre törekszik az NYVSC Tiszteljük és becsüljük meg a pedagógusokat Visszatértek a régi permetező anyagok használatára megyénk állami gazdaságai A z iskola hivatása: ifjúságunkat be**■ lenevelni abba a világnézetbe, erkölcsbe és kultúrába, amelyet a dolgozó magyar nép boldogulása, előrehaladása, a szocializmus felépítése megkövetel. Ez a nevelés, a nevelőmunka sikere és jövője legnagyobb mértékben a pedagógusoktól függ. Minden nevelőnek éreznie és viliágosan tudnia kell, milyen felelősség kapcsolódik munkájához. Tudnia kell, hogy a felelősség — kötelezettség. Mégpedig erkölcsi és jogi kötelezettség, tetteinek, magatartásának következményei elviselésére azok előtt, akik ezt tőle számonkérhetik. Felelőssége két irányú, mint minden egyéb emberi munkánál: felelős önmaga előtt és felelős megbízásából, hivatásánál fogva mások előtt. A nevelő munkájában sok a művészi vonás: a nevelés lélekalakító munka. Ez egyéni jelleget is ad munkájának és nehezebben ellenőrizhető. Tehát több van rábízva belső felelősségérzetére, mint általában egyéb munkát végzőknél. Felelős a nevelő a szülőknek, a népnek és az államnak is. A szülő egyéni pallérozó munkát vár és a boldogulásra vezető képességek kifejlesztését, a jó jellemtulajdonságok kialakítását kívánja. A nép és államhatalom a fegyelem, a munkaszeretet, a hazaszeretet, a más népek megbecsülésének kialakítását, az áldozatkészség, a kötelességtudat, a jogtisztelet megteremtését követeli a nevelőtől. Mire is váltakozik tehát a nevelő? Nem kisebbre, mint arra, hogy a rábízott kincset, a gyermek lelkét nemcsak megőrzi, hanem növeli is. A nevelés tehát gyarapítás. Ez az értékgyarapodás az egyén számára a lélek kifejlődése, az erkölcsi és szellemi javak befogadása, az ezekben való állandó erősödés, gazdagodás; a nép számára pedig a helytállásra, a továbbhaladásra, a szocializmus építésére való felkészülés. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk, hogy a nevelők a nép jövőjét írják a gyermek, az ifjak leikébe. Ezt a munkát sikeresen végezni roppant nehéz. Nehéz, mert a gyermek lelke, amikor a pedagógus kézhez kapja, már nem fehér lap. Van egy csomó öröklött hajlama, a családban, az utcán és más körben kapott erkölcsi fogalma, előítélete, kezdetleges, de már erősen rajzolódó világképe. A pedagógus tehát nem első magvetője annak a kertnek, amelynek az ifjúság lelkét nevezhetjük, hanem egy jól-rosszul bevetett, már valamelyest alakított kert munkása, akinek a hibák kiküszöbölése, a rossz tulajdonságok kigyomlálása, lenyesegetése, a már meglévő jótulajdonságok ápolása, újak elvetése és a gyermek oktatása a feladata. A megyei állami gazdaságok gyümöcstermeiő szakemberei a napokban megbeszélést tartottak, ahol elmondták egymásnak a vegyszerek alkalmazásáról szerzett tapasztalataikat. A megbeszélés végén kitölt, hogy az állami gazdasagok szakembereinek mintegy nyolcvan százaléka nincs megelégedve az utóbbi évek során kikísérletezett permetező anyagokkal. Különösen a parationnal, a formaiinnal és az új arzén tartalmú szerekkel amelyek arra lettek volna hivatva, hogy eredményesen védekezhessenek a gyümölcstermés legveszedelmesebb kártevői ellen. A véleményekből kitűnt, hogy a permetező anyagok jórésze erőteljesen perzselő hatású. A magyar gyártmányú paraton nevű védekezőszer pedig a munkát végző emberek életére veszélyes. A megye állami gazgazdaságainak szakemberei elhatározták, hogy vsszatérnek a régen kialakult, jól bevált permetező anyagok használatára. így az első téli permetezést is többnyire mészkénlével végzik. A paration helyett ismét visszatérnek a nikotin használatára, amellyel a megállapítások szerint nyolcvan-kilencven százalékos eredményt lehet elérni a pajzstetű irtásában. Ezzel lehetővé válik, hogy tíz-tizenöt százalékkal jobb lesz a híres szabolcsi alma minősége, s ennyivel több almát szállíthatnak el export célra. í Tavaszi hír a télben Megkezdték a szántást a iüyulatanyai Kísérleti Gazdaságban A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban csütörtök reggel különös tavaszi jelenség zavarta meg a téli egyhangúságot: két erőgéppel, egy lánctalpas és egy kormos traktorral megkezdték, jobban mondva íolytat| ták az őszi mélyszántást. Mint Bodnár György mezőgazdász mondja, sajnos, csak kettővel, mert a többi traktort még nem tudták anyaghiány miatt kijavítani. Mosonmagyaróvárra személyesen mentek el s mindössze egy aktatáska gépalkatrésszel vol-. tak kénytelenek hazatérni. Két géppel tudnak csak dolgozni, de a két traktoros annál kliűnőbb munkát végez. Demku János munkája az R-35-ös géppel egészen kifogástalan. Három nap alatt mintegy 40 holdon végez-, ték el ezt az elmaradhatatlan fontos munkát. ismét kapható, az Uj Erdész című mesekönyv Ismét kapható a megyében a fiatal író, Sipkay Barna állatos mesekönyve, az Űj Erdész. Az első példányok napok alatt elfogytak a karácsonyi könyvvásárláskor. A könyvet a megyei földművesszövetkezeti könyvesboltok árusitják E roppant nagy feladatot lelkiisme-. ■ retesen végző, a gyermeket jövőnknei. < • nevelő pedagógust, tisztelet s megbecsü- < ■ lés kell, hogy kísérje munkájában é~;; közéleti tevékenységében. A tisztelet és < a megbecsülés a társadalom, az állam — j amelyeknek a rábízott kincseket gyara-; pítja — legszebb és legértékesebb hono-t ráriuma, amellyel az ifjúvá serdült! gyermek helytállásában, fejlett képessé-! gelben — vagyis nevelő munkája sikeré-! ben — való gyönyörködésen kívül, sem-! mi fel nem ér. Ezt a honoráriumot — talán jobban, mint a megélhetést biztosító fizetést — minden nevelő elvárja a szülőktől, elvárja a társadalomtól, elvárja az államtól. Az elmúlt esztendőkben nem mindig és nem a megérdemelt mértékben kaptak elismerést és megbecsülést a pedagógusok. Kialakult a köz- és állami életünkben egy helytelen felfogás, amely azzal, hogy azt állította: az értelmiséget, a pedagógust csak azért kell megnyerni, mert szükségünk van rá, szolgává és szükség-szövetségessé ütötte az értelmiséget. A gyakorlatban ez mellőzéshez, bizalmatlansághoz vezetett és megbecsülés helyett sebet ütött. Az ellenforradalom után pedig lábra kapott egy másik nézet: az ifjúságnak a fegyveres harcokban való részvételéért, a nevelők a felelősek. A felelősség fennáll! A marasztaló ítélet, mint minősítés, intés, igazságos volna, ha nem volna túl szigorú, ha azt mondaná, hogy az ifjúság szerepéért a pedagógusok is felelősek. Igazságtalan, mert az iskola — eltekintve egy-két kivételtől — nem nevelte fiataljainkba azt, hogy népi hatalmunkra törjenek. Abban terheli felelősség a nevelőket, hogy az iskola, a nevelés nem tudott olyan erős erkölcsi szilárdságot adni az ifjú telkeknek, amely az ellenség fel'oú.itó és megtévesztő munkáját hatástalanná tette volna. Ezzel azonban elmarasztalhatok a szülők, az ifjúsági szervezet, a nevelési módszereket kidolgozó felsőbb szervek is, mert a pedagógus munkája mellett, a család és a társadalmi nevelés is olyan korlátolt volt, hogy az ellenforradalom befolyása ifjúságunkra ennyire erősnek bizonyulhatott. Szükséges ezt tisztázni, hogy a pedagógusokat túlzottan, — tehát igazságtalanul — felelőssé tevő nézetet megszüntethessük. Meg kell ezt tennünk, még akkor is, ha tudjuk és — egy jottányit sem térve el az igazságtól — elmondjuk, hogy voltak pedagógusok, akiket elragadott az ellenséges Ígérgetés, hazugság jelszó és elfelejtették, milyen felelősséggel tartoznak a reájuk bízott gyermekek lelkének erkölcsi tisztaságáért. És elvesztették józan ítélőképességüket a dolgozó nép lövője ue iának helyes követésében. Ezek elismerése és kijelentése ellenére sem azonosítható a megtévedtekkel a pedagógussá^. Viszont rendkívül fontos és szükséges, hogy minden pedagógusunk Cnó.f tudatosítsuk munkája természetéből folyó sokféle felelősségét és azzal is növeljük, erősítsük felelősségérzetét, hogy tiszteljük és megbecsüljük őket. Adjunk nekik méltó és képzettségükhöz illő szerepet, beosztást vagy megbízatást a köz- és politikai életben, a pártban, a tanácsban, a különféle intézményekben, hogy tisztán tartsák és gondozzák a kultúra .forrásait. Ez feltétlen szükséges ahhoz, hogy a jövőben a jóságot, az ember- és hazaszeretetet, a másnépek szeretetét, a humanizmus éltető italát és az igazságot, az emberi méltóság nemes kincsét, a szabadság, a néppel szembeni kötelezettségek, a jogtisztelet erkölcsi parancsait az ifjúság lelkében tudatossá tegyék. Meg kell ezt tenni, mert balga bölcsesség és az ellenséget segítő tett volna a pedagógusokat — egy kalap alá véve a megtévesztőitekkel és néhány tudatos ellenséggel — elmarasztalni és ezzel magunktól eltolni. iá. G>
