Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-09 / 33. szám

1957. február 9, szombat KELETMAGYARORSZÄG Formaság, sematizmus, hiirohrácia Megyei lapok írják E három tényező nem­csak az egyes ember éle­tét keseríti el, akinek na­ponta ezekkel meg kell birkóznia ügyes, bajos dolgai intézése közben, Meg kell ezzel küzdeni hatóságoknál* * * is, akik ma­guk is részben szenvedő alanyai, részben merev végrehajtói az olyan ren­delkezéseknek, amelyek elkorlátozzák még a leve­gőt is a mélyet lélegzeni kívánó emberek elől. Ha valaki azt hinné, hogy az építkezések területén nincs bürokrácia, az nagyon té­ved. Kérem, nézzen utána a 10/1955. OÉH. Elnöke uta­sításának. (Tg. É. 17.) Ebben az van, hogy egy létesítmény rendeltetés­­szerű üzemeltetéséhez (használatához) műszak­rendőri bejárás, lakhatási engedély, kazánhatósági engedély, próbaterhelés, munkavédelmi, közegész­ségügyi, tűzrendészeti, ké­ményseprői stb. vizsgálat, illetve engedély szükséges. No tehát, ha valaki, il­letve valamely közül et építtet, tegyük fel Por­osaimén egy apaállatis­tállót, az istálló rendelte­­téssszerű használatbavéte­léhez ennyi engedély be­szerzése szükséges. Idézek errevonatkozólag az egyik ilyen engedély­ből: ..Poresalma apaállatis­tálló lakosoknak, Porcsal­­ma lakhatási engedély Mátészalkán az oktatási osztályt keresem. Végigjá­rom a folyosókat, de sehol sincsen kiírva. Tálán oda sem találok, ha egy kedves ismerősöm útba nem iga­zít. Mielőtt végleg elbocsáj­­tana, nevetve azt mondja: — Olyan már nincs, más van helyette! Még hallom, hogy a fo­lyosón kopog á lépte, hogv valahová benyit és annál inkább érzem, magamra hagyott a kérdéssel. Ez visz be az ajtón. Fél­­világos kis szobába jutok. Két ember ül bent, három asztalnál. Egy idősebb és esv egészen fiatal. Tanács­talanul nézhettem rájuk: melyikőjüket szólítsam, mert az idősebb feláll és olyan közvetlenséggel kér­di, mi járatban vagjvk, mintha már régen ismer­nénk egymást, vagy fia volnék. Mindig szerettem az ilyen jóságos embereket, szívesen mondom meg ne­ki, mit keresek. — Haiaj, áz már nincs! *— mondja nevetve és lá­tom az arcán, hogy legszí­vesebben azt is hozzá ten­né, hogy „Én vagyok az magam!” Szívesen kinál hellyel. Mikor mindketten leültünk, úgy néz rám, mintha bíz­tatna, bátorítana és sze­retne egyszerre. Magas, barna ember, sötét színű ru­hát visel. Csak ránézek és mindjárt eszembe jut az én egykori jó öreg tanító bá­csim. Az is, amikor beszélt szeme derűt hintett, arcá­ról a sokat próbált, a sok­féle világot látott ember nyugodtsága sugárzott. Előt­te a legkétségbeejtőbb dol­gokról is könnyebben tud­tunk beszélni, mert ha hall­gatott is, azt mondta lénye: — Csak bátran fiam, bátran, ne félj! Ha pedig megszólalt, sze­líd bölcsesség és a „min­dent túlélünk” biztonsága volt a hangjában. Valami ilyesféle hangu­lat tölti meg a kis szobát. iránti kérelmének enge­délyezése. Véghatározat. A csengeri járási tanács VB. az 1937, évi VI. te. 19. §-a alaján engedélyezi apa­állatistálló porcsalmai la­kosoknak, hogy a 23—25 2 /1950. sz. építési engedél­lyel Poresalma községben épített egy szoba, egy konyha, egy kamara, egy mosdó, egy istálló és egyéb helyiségekben álló újon­nan épített lakóházat használatba vegye.” Nézzük mit mond a véghatározat indoklása. „Tehát mindezek után a járási tanács VB-a megad­ja a lakhatási engedélyt, mert a helyszínen megál­lapítást nyert, hogy az építtető a fenti határozat­ban előirt lakóházat a ka­pott építési engedélyben megszabott feltételek meg­szabása mellett építtette fel a 16.500/E. M. sz. ren­delet leirányításának meg­felelően. Az épület ellen sem köz, sem tűz, sem szépészeti, sem egészségügyi, vagy más szempontból kifogás nem emeltetett.“ ■ No, szóval ebből min­denki láthatja, hogy a porcsalmai bikák nyugod­tan beköltözhetnek az is­tállóba, mert a beköltözés pillanatában az épület nem gyúllad ki, a menyezet nem szakad rájuk, a köz­lekedést senki sem aka­dályozza, munkavédelmi szempontból nyugodtan dolgozhatnak. közegész­ségügyileg semmiféle bűn nem terheli a lelkűket. (Legfeljebb az építtetőt üti meg a guta, mire mindennek a végére jár.) Végezetül azt írják, hogy az apaállatistálló porcsal­mai lakói, tehát a bikák, amennyiben nekik mindez a formaság nem felel meg, fellebbezéssel élhetnek a Megyei Tanács VB VKG osztályához címzett, de a járási tanács VB VKG csoportjához benyújtandó fellebbezéssel. Sok engedély megadásá­ért hónapokig kell talpal­ni. Rengeteg pénzbe, mun­kaidőbe, fáradságba ke­rül. Az föltételezhető, hogy egy nagyobb üzem építéséhez ennyi sok enge­dély kell, habár még ezen is lehetne vitatkozni, de hogy egy bikaistálió építé­séhez miért kell. ez már vitatott lehet. Mióta a vi­lág világ, mindig a falú bölcsei döntötték el, hogy hova építsék, milyen tető­­szerkezete legyen, kikkel építtessék és azt is, hogy mennyi pénzbe kerül. Ak­kor még nem is léteztek olyanok, akik őket ebbéli elhatározásukban gátolták volna. Mire jó ez a sok forma­ság és kinek van erre szüksége? Ha fermaság és nincs rá szükség, akkor miért csi­náljuk? Jó lenne ezen elgondol­kozni és egy egyszerűsí­téssel szabaddá tenni e té­ren is a levegőt. Erről értesítést kapnak: 1. Apaállatistálló Por­­csalma. 2. Kéményseprő Vállalat Kirendeltsége, Csenger. És még nagyon sokan mások. Eddig egy bürokrácia története, aki nem hiszi, járjon utána. Vinczc József Me*.ykezdték a szántást Még sek helyen hó fe­di a szántóföldet, a ha­tár képe még télies. A hó alatt azonban az eny­he idő hatására kienge­dett a föld. Őszről igen sok mélyszántással ma­radtak adósak a gépál­­í lomásek. Ezért minden I nap figyelik a traktoro­sok. hogy mikor lehet a fődre rámenni. A me­gyei tanács gépállomási igazgatósága jelentette, hogy tegnap 17 traktoros kivonult a földekre, meg­kezdték a szántást. A fe­li rgyarmati gépállomá­son 9, Nyírteleken 2. Nagyhalászban pedig hat traktoros látott munká­hoz. A jelentések sze­rint munkájuk minősé­gileg kifogástalan. Északmagy aror^zi g (Borsod) Újra leng a vörös zászló a Borscdnádasdl Le­mezgyáron ► címmel ad hírt a lap szer­biai száma arról, hogy a ► napokban a lemezgyár va­­amennyi üzemi MSZMP alapszervezetében gyűlést J .ártották, s a kommunis­­ák követelésére a mun­kástanács újra kitüzette a >yárra a dolgozók vörös •:ászlaját. A gyár kommu­­listái élen haladnak ater­► nelésben, s a kommunis ► .áknak nagy részük van ► :bban, hogy február első ► rárcm műszakján csaknem 09 tonna készáru fínom­­emezt hengereltek előírá­­ukon felül. * Tolna megyei Népújság Ritka családi esemény örtént a napokban a sár­közi állami gazdaság pör­­>ölyi üzemegységének te­henészetében. Három borjút hozott a világra a Bimbó nevű tehén. Az újszülöttek súlya első mérésük al­kalmával 84 kiló volt. Mindhárom berjú egészsé­ges. Jól érzik magukat, hi­­;zen nagy becsben tartják, kivételes figyeleitirraeligon lozzák őket is és- anyjukat limbót. Fejér megyei Hírlap 14 ezer tonna vasat adott 'anuárjában a Dunapentelei 8% — Hogyan lehat 131 forintból 1 hónapig utazgatni? ■ — Hogyan fogja intézni egy ember 3.Q00 pedagógus személyi ügyeit ? — Most nem régen tör­tént meg a racionalizálás. Mór utána vagyunk. így maradtam egyedül — ma­gyarázza. — Hány embert engedtek el? Rámtekint és megértem, hogy bizony nem nagyon „hányat”, de szóval is meg­magyarázza. — Az osztályvezető ment el. egyet meg áthelyeztek! Kicsit restellem is, hogy nem tudtam: Az oktatási — akár csak a népművelési — „vonalon” soha sem vol­tak olyan sokan, hogy most nagy szómmal kellene eregetni őket, — Megvagyunk!—mond­ja, — de egy baj van! Kíváncsian tekintek rá. ő pedig egy fiatalemberre, aki közben bejött és a har­madik asztalnál valami számvetésfélét csinál. Te­kintetéből megtudom, hogy ő az, akit áthelyeztek „számszaki” vonalra és hogy amit most mondani fog, még nem rá vonatko­zik. — Megkötnek bennünket a pénzügyi'emberek! Mer! azok számolnak, számolna1 és kétszer kettő négy, me: négy egész egy tized sem lel)et. Ebben igazuk van, de mit csináljunk mi? — kér­dezi. A fiatalember felnéz és bólint. — Azt mondták, a mun­kát el tudom végezni, mer' minden adminisztrációt le­vesznek rólunk. Két napo legyünk itt bent, tartsun' fogadónapot és négy napot legyünk kint minden héten. — magyarázza. — Ehhe adnak havonta 131 forin’ ellátmányt. Ha kint vagyok négy napig, a napidíj 124 forint lesz, három éjszaka kint alszok, a szállásköltség harminc forint, ez összesen 154 forint. Honnan vegyem az útiköltséget? Az ellát­mányból nem telik! Sokáig gondolkozunk, ho­gyan is lehetne másként, ► ♦**«•♦»♦ *♦♦♦♦* •/ i t . -•« •••» V. - . . -honnan is lehetne pénzt venni. Újra ez a jóságos ember szólal meg. — Azt mondták, hogy In­tézzük munkaidő a'att a ki­szállást! Hát azt nem lehet. Egy nagyobb iskolában el kell tölteni három, négy na­pot. Este utazzak haza, haj­nalba utazzak .vissza? — Egy Skupa-gyerek Miéri szomorúak a pécsi gyerekek Ne értsük félre, nem va­lódi gyerekről van szó, Ha­rlem Josef Skupa világhí­res prágai bábszínpadának •gyik figurájáról. A pro­­rsszor bábui most éppen i Német Demokratikus Köztársaságban vendég­­erepelnek. A máriapócsi gyerekek sam különbek, mint a többiek, szeretik a cukor­kát. Ka szüleiktől, vagy rokonuktól pénzt kapnak, szaladnak az fmsz boltba cukcíkát vásárolni. Kipi­rult arccal, csillogó szem­mel néznek fel a pult elől a kiszolgálóra, s bizony szomorúan távoznak, mert a boltos nem tud nekik cukorkát adni. Nincs. Hétről-hétre hiá­ba járnak cukorkáért a boltba a gyerekek. Fel­nőttek még csak megértik valahogy a „nincsenl“, de sajnos még csak kocka cukrot sem nyomhatnak a cukorra váró gyermekek markába. Ha a cukorgyárak kevés cukorkát készítenek,! s nem jut úgy vidékre, mint máskor, miért nem adnak ki a tanácsok iparengedé­lyeket cukorka készítők­nek, cukrászoknak?! kérdezi. — Ezt nem lehef kívánni. Különben egy hó­napra útiköltségre is kevés az a százharmincegy forin*! Ez igaz! Nagyon igaz! — így van ő is! — mutat a fiatalemberre, akivel eb­ben a szobában találtam. — Nem tudom, hogyan gondolják és mi lesz eb­ből? — kérdezi. Ez a tapasztalt ember í azonban nem esik kétségbe. * Olyasformán mosolyog, mint az idősebb bölcs em­berek, ha azt látják, hogy a fiatalabbak jó szándék­kal, de nem a legjobban csinálnak meg valamit. — Majd változik ez még. a gyakorlat során módo­sulni fog! — nyugtatgat bennünket. Igaz, igaz, de nem kéne megvárni a gyakorlat iga­zolását, hanem meg keli ; bár jpi-vetni: lehet-e 131 "orint ellátmányból utaz­gatni. napidíjat szedni és '■zállásköltséget fizetni egy hónapig? Ha a pénzügyben kétszer kettő négy és négy egész egy tized sem lehet, akkor az is igaz, hogy 131 "orintból még 131 forint 1 “illért sem lehet kifizetn:. ; \ próbálkozás ebben az • esetben csak a számtani törvény újabb igazolását hozhatja és nem megoldást. Egy ideig gondolkozunk, 'ís azon, amit a fiatal nép­im űvelési előadó mondóit: iMi lesz ebből? Ez a csen- 1 :Ies, bizakodó ember pedig calami máson töpreng. — Van itt más egyéb mnd is! — iclenti ki kis­vártatva. _ 9 — A járási szinten az ok­tatási felügyelőnek (úgy hi-Nagykohó. S ezzel párhu­zamosan visszatértek a na­ponként hatszori csapolás­ra is. Az átmenet zökke­nőkkel járt s ezért a kohó járata' még most sem egyenletes. Azonban így is pontosan teljesítette ja­nuári 11 ezer tonnás ter­vét. Az elmúlt hónapban 116-szor csapolt a kohó. Ekkor került sor a kohó üzembehelyezése óta immár a hatezredik csapolásra. Dunántúli Napló (Baranya) Bőven lesz Munkás, Terv és Kossuth cigaretta, hiszen a pécsi dohánygyár a Dunántúli Napló tudó­sítása szerint naponta 6 és félmillió cigaret­tát gyárt. Zavartalan az energiaellá­tás, két műszakban dől-: gőznek a munkások és na-1 gyo-bb a munkakedv, mint azelőtt. — A fizetéseket ugyanis átlagban 15 száza­lékkal emelték és ezer ci­garettát kapnak havonta! kedvezményes áron. A na­pi hat és félmilliós terme­lésből mintegy másfélmilJ lió Tervet, egy millió Mun­kást és négy millió Kos-í suthot gyártanak, mert az országban ezt szeretik a legjobban. szem így mondta) csak el­lenőrzési joga van! — ma­gyarázza. — Elvettek min­dent! Ha egy iakáskiutalas kell, ha valaki az áthelye­zését kéri, a megyéhez kell fordulnia. Pedig tudom, sok áthelyezési kérelem lesz. — Sok? — Lesz! Több községben az októberi események ide­jén megromlott a viszony a tanítók és a dolgozóit közt. Olyat is tudok, hogy az egyik községünkben rá­támadtak az egyik tanítóra és azzal fenyegették meg: Kihajtunk a rétre legelni, ha a dolgunkba beleszólsz! Ezek közül sokan kérik majd az áthelyezést. Tudo­másom szerint a megyénél is csak egy ember van meg­bízva a személyi ügyek in­tézésével, hogyan győzi majd? — kérdezi. Mi is kérdezzük! Ha jól emlékszünk, az elmúlt év­ben 500 fiatal pedagógus kérte az. áthelyezését, ha esetleg ez az idén is meg­ismétlődik, ki, hogyan és mikorra intézi el a kérelme­zők megelégedésére, a népi érdek javára az ügyeket? Semmiképpen nem va­gyunk hívei a bürokráciá­nak, a felduzzasztott lét­számú oktatási, népműve­lési, vagy egyéb apparátus­nak, de kétségeink vannak. Lehet, hogy csak azért, mert még nem látunk tisz­tán az új ügyintézésben, ta­lán kiegészítő rendelkezé­sek, megoldások következ­nek rövidesen ezen a téren, de a jelen ismeretek alap­ján szeretnénk hallani ar­ról. milyen lesz a népmű­velési és oktatási ügyinté­zés és az egész munkame­net, munkastílus a jövő­ben. A jövőn gondolkozva bú­csúzunk el a mátészalkai oktatási „osztályától, mi­után megegyeztünk abban: Bízunk a jövőben és a szó­­bakerült kérdésekre fclele- i tét várunk, (—ó G—.) Beszélgetés egy tanulmányi felügyelővel arról: tm •I

Next

/
Oldalképek
Tartalom