Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

1957. február 5, kedd KELETM AGYARORSZÁG * Sikerre! járhgj­a gyermekparalfzis elleni küzdelem Mikor kezdik meg a magyar oltóanyag termelését a tudományos intézetek? Az elmúlt esztendőben megyénk, keleti csücskén — Fehérgyarmat, Csenger, Mátészalka és Vásárosna­­mény környékén — újra megjelent a szülőket és gyermekeket egyaránt fe­nyegető rém, a gyermek­­paralizis. Orvosaink hő­sies küzdelme hozott ugyan eredményeket, de sajnös csupán a gyógyítás terüle­tén. Naponta robogtak a mentőkocsik Debrecen fe­lé, vitték a repülőgépek a sürgős, gyógyulásra. szoruló, fuldokló gyermekeket. A vastüdő legtöbb esetben segített. De a gyermek nem gyógyul meg soha tökélete­sen és a rém nem távozott végleg az emberek — a szülők és gyermekek feje felől. Megelőzés tekinteté­ben tehetetlenek vagyunk — hangzott el sok orvosi száj­ból, s ezt annál inkább fájó volt hallani, mert tud­tuk, hogy külföldön már van e súlyos betegség el­len védekezés. Ezért is olvastuk feszí­tett érdeklődéssel a minap az Esti Hírlapban megje­lent Pakots György által készített cikket, amely megnyugtató adatokat kö­zöl. Szó van ugyanis x gyermekparalízis el­len védelmet nyújtó **lk-vakciának nevezett világhírű oltóanyagról. Bz az oltóanyag sajnos drága — és adagja Ameri­kában 1 dollár. De ha még lenne is erre valuta, éven­ként minden öt éven aluli gyermek beoltásához 3 mil­lió adagra lenne szükség, amit külföldről nem tud­nánk biztosítani. Ezért kell figyelmünket elsősőrban a hazai előállításra fordítani. Tavaly történt az első komoly lépés, hogy a nélkülözhetetlen védő­­oltóanyag termelésére felkészüljenek. Még a múlt év, végén há­rom szakember járt Dániá­ban, ahol a gyermekparalí­­zis oltóanyagának gyártá­sát, ellenőrzését . tanulmá­nyozták. (Dánia ugyanis a védőoltások tekintetébeh első a világon.) A szakem­berek visszaérkezésük után megkezdték az adatok fel­dolgozását. Az ő vélemé­nyük dönti majd el: lehet­séges-e Magyarországon megkezdeni a gyermekpa. ralízis elleni oltóanyag gyártását és mennyi idő alatt állna annyi oltóanyag rendelkezésre, hogy a tö­megoltásokat megkezdhes­sék. •' ' Amennyiben nyomban hozzákezdenek az oítőiinyag előállító üzem építésihez ás a, szükséges .. szakembe­rek kinevezéséhez, két esztendőn belül a termelésre számítani nem lehét. Oltóanyag . termeléshez ugyanis épületre, különle­ges berendezésre és' meg­felelő számú, e célra ki­képzett személyzetre, van szükség. A kísérleteket vi­szont máris megkezdik.' Az Országos Közegészségügyi Intézet a szükséges majmo­kat megkapja és ha a pénzügyi szakemberek. meg­adják a szükséges devizát, előteremtik a szükséges fe­dezetet. ükkor a gyermek­­paralízis oltóanyag hazai tömegméretekben való ter­melésére is sor kerül. Nagyobb önállóságot kaptak a szakszervezetek A Kereskedelmi és Pénz­dítását. A szakszervezet cc-. ügyi Dolgozók Szabad Szak­­szervezete elnöksége meg­állapította, hogy a szak­­szervezeti gazdálkodásban túlzott a centralizmus, ami­nek következtében a tag. ság nem ismeri a szakszer­vezeti gazdálkodást, nem tudja számon tartani a be­fizetett tagdíjak hovafor-Rendőrségről — ügyészségről Két napos tárgyalás Egy nagyobb lélegzetű hért a komorói emberölés emberölési bűnper tárgyalá­sát kezdi meg a megyei bí­róság emelet 122-es szobá­jában. A két vádlott Móré Miklós és P. Barnai Meny­tettesei. A tárgyalásra sok tanút megidéztek és előrelátható­lag szerdán ítéletet is hir­detnek a bűnperben. KI a bűnös ? Kit terhel a szándékos emberölés gyanúja? Két barát az elmúlt hé­ten Nyíregyházára jött vá­sárolni a nagycserkeszi Ná­dast bokorból. Ugyan Pál és Magyar János régóta bará­tok és együtt akarták meg­vásárolni az Állami Áru­házban a ruhát. A vásárlá­sukat nem kísérte szerencse, rém találtak nekik megfe­lelő vásárlási cikkeket. Efeletti bánatukban egy ki­csit beboroztak és úgy in­dultak haza a Nádasi bo­korba.; Hazaérve, első útjuk itt az italboltba vezetett. Mi­után megittak egy kört, Ma­gyar János szerencsét pró­bált, biliárdozott. Nem vo;t aprópénze és barátjától kért, akinél sok pénz vol\ Ugyan két forintot adott barátjának. A szerencsejáték után még elfogyasztottak néhány deci pálinkát és a sötét köd­ben hazaindultak, egymást karolva, az akácoson át. Mindketten elég ittasak vol­tak már. Magyar Pált va­laki hátbavágta a sötétben. Hangosan felkiáltott: „Ki ütött meg?” Amennyire erejéből tellett előre szaladt éd összetalálkozott tulajdon barátjával. A két ittas em­ber haragosan szót váltott. Ugyannak eszébe jutott, hogy pénzt adott a biliárdo­záskor barátjának s ezen összezördültek. Heves vere­kedés támadt közöttük. Tel­jes erővel ütötték egymást. I etépték egymás karóráját is. Először Ugyan bizonyult erősebbnek. Leütötte a ba­rátját. Nemsokára azonban Magyar kerekedett felül és amikor az arra haladó rendőr járőr észrevette. Magyar egy drótkorbáccsal verte Ugyant. 17 nyíltsérü­lést okozott a fején. A tet­tenérés és a helyszínen végzett előzetes nyomozás a-’t mutatta, hogy Magyart terheli a szá '.dékos ember­ölés gyanúja. A rendőrség Magyar Pált előzetes letar­tóztatásba helyezte. A következő és alapos nyomozás fogja kideríteni, hogy valóban Magyar Pált terheli-e a gyanú. Amikor az orvos megvizsgálta a le­­uztaipUat. "e :-i í". komolyabb sérülést állapí­tott meg. Tehát nem egy­oldalúan csak Magyar ütle­gelte barátját; . lul tűzi ki, hogy a tagdíjbevételek nagy részét az alap- és kö- i zépszervek közvetlen felhasználására kell biz­tosítani. • E program végrehajtására 1 határozatot hoztak. A tagdíjbevétel 40 száza­­■ lekát progresszivitás alap­iján az alapszerveknél kell I' felhasználni. Az alapszer­vek hatáskörébe utalták -a íüggetlenítés .jogát,, a segé­lyezést és azt a jogot, hogy la százalékos részesedésíel- 1 használását a taggyűlés I határozza meg, a pénzügyi ^terveket a taggyűlés hagyja •jóvá. A tagdíjbevételek 26 •százalékát a megyei bizott­ságok munkájának biztosí­tására kell fordítani. > A megyei bizottságok ha­táskörébe utalták a közép­­|szervi funkcionáriusok füg­­• getlenítését, a biztosított , 'összeg helyes felhasználá­sát, a szakszervezeti leltár ; ;és vagyonvédelemmel kap­­;; rsoiatos feladatokat. > ■ ► ' ; 563 gazda vesz részt az ezüstta'ászos ran'oiyamokon • Az idén is megkezdődtek | az ezüstkalászos gazdatan­­; foly amok. Igaz, egy hónap ; késéssel indulhattak, de ezt ;a késést a gyakoribb fog­lalkozásokkal igyekeznek Ibehozni. Tankönyv legtöbb helyen rendelkezésre áll. Az első évfolyamot 11 községben indították be s ezeknek 245 hallgatója van. A második évfolyamra 313 hallgató iratkozott be. »Nyírcsaholyban például egy t sem maradt ki a második jévről, azok közül, akik ta­­fvaly elsősök voltak. MAGYARSÁG-H AZAFISÁG Gondolkozzunk, vitatkozzunk. A pergő agykerekek, a vitázó, szikrázó szerszá­mok szülik a tetteket — a becsületes, jó cselekedeteket. Nincs visszataszítóba embertípus, mint amelyik az első hallo­másra hurrázik, legyint, vagy szajkózik, a szó állattani értelmében. Ha valaha szükség volt arra, hogy nézeteket cserél­jünk ki, akkor most nagyon nagy szűk-, ség van rá. Az ellenforradalmi időszak, amelyben sajnálatosan meg tudták nyer­geim a nép ellenségei a tömegek jogo? felháborodását a Rákosi—Gerő-klikk el­len, a különböző nézetek valóságos árar data' kavargott a felszínen. Manapság sem Csitultak az eszmei harc hullámai, talán inkább magasabbra csapnak. Mit kell tennünk? Gondolkozni, vitatkozni és meggyőzni. Ki mondja, hogy valaki fogadja el az első szóra a marxizmus­­leninizmust? senki. (Elegünk volt az ilyen „marxistákból”, akiknek nagyrésze hál’ istennek disszidált is.) De ugyan­olyan elvtelen ember, aki mindenre, ami a Kádár-kormánytól jön, legyint. Sajnos, mostanában ilyen embertípussal is gyak­ran találkozni. És megint vannak mások, akik konok meggyőződéssel elleneznek mindent, amit a munkás-paraszt kor­mány akar. Ezek ellenforradalmárok, I ezekkel nem vitakozunk. Kivel nem és kivel vitatkozunk De miért is vitatkoznánk? Itt van például a hazafiság, a magyar­ság kérdése. Ki az igaz hazafi? Mit je­lent magyarnak lenni? — és így tovább. Miért vitatkozzam ilyen kérdésekről pél­dául azzal a volt nyomdatulajdonossal, aki az ellenforradalmi időszak alatt szé­les nemzeti színű szalagot hordott ugyan a karján, de már kiszemelte az állami üzemben a gépeket saját maga számára hogy újra megindíthassa kapitalista vál­lalkozását?! De vitatkozom azzal a be­csületes pártonkívüli barátommal, akj ezt mondta nekem nemrégiben: „ti inter­nacionalisták nem értitek és nem érzitek mit jelent magyarnak lenni...” Ezt mondta a barátom és én mire gondoltam az első pillanatban. Arra a sok-sok sérelemre, amely ha talán apró­nak is tűnt, összességében mélyen sér­tette nemzeti érzelmeinket, magyarsá­gunkat. / nnál is inkább, hiszen a ma­gyar kicsiny nép, amely annyi szenve­dést élt már keresztül, amelyet annyi balsors sújtott, sokkal érzékenyebb nem­zeti mivoltára, mint egy olyan ország, amely a világtörténelem csendesebb vi­zein evezett. Miért kellet csak a gyerme­keknek, Pataioknak ünnepelni március ló-ét? Miért volt egy időben Zrínyi Mik­lós csak disznónagykereskeaő? Miért nem tudta sok kismagyar, hogy ki volt Árpád? És így tovább. Érthető, ha né­pünk mindenféle szóbeli kinyilatkoztatás ellenére úgy érezte: Magyarország veze­tői nemzetietlen vezetők, nem érzik, nem értik, mit jelent magyarnak lenni. És ezt joggal gondolták Rákosiékról. Gerlékről. Petőfi tanúskodik Áni a kommunisták, az .internacionalis­ták nem tudnák azt, hogy mit jelent ma­gyar hazafinak lenni? Ez ellen tiltakoz­nom kell, mint ahogy vitába szálltam barátommal is. Legnagyobb költőnket hívtam tanúul. A forradalmárt, a nagv hazafit, aki abban az időben talán min­denkinél jobban és mélyebben erezte­­mit jelent magyarnak lenni. És Petőfi Sándor azt mondtá: haza csak ott van, ahol jog is van! Mit. akarunk mi — úgy érezzük és tudjuk, minden magyar dol­gozóval együtt? Azt, hogy a szocialista demokrácia asztalánál minden dolgozó helyet foglalhasson és teljes jogú po'­­gára legyen az államnak. Nemcsak a szó 1 papír-crtelmében, hanem lényegében is. Ezért vannak néptanácsok, ezért van­nak munkástanácsok és ezért vannak heves vitájú pártnapok, vitadélutánok..: A szocialista demokrácia teljes kibon­takoztatása nélkül nem is képzelhető él, hogy megtaláljuk azt a helyes utat, sok­sok módszert, amelyen és amellyel fel tudjuk építeni itt Magyarországon a szo­cializmust. Ha úgy tetszik: a „magyar szocializmust”, amely csak sajátosságá­ban különbözik mondjuk a „román szo­cializmustól”, de lényegében nem. Mert a lényeg a néphatalom! S Petőfi Sándor is csak a nép számára követelte a jogokat, nem a „belső férgek” — vagy mondjuk mai használatú szóval: az el­lenforradalmárok számára. Nem, mert az a tőkés, vagy földbirtokos, nagykeres­kedő, aki nemzeti színű karszalagót hú­zott, tányérnyi kokárdát tűzött a mellére s közben már volt gyára, birtoka, zsiros haszna felé kacsintott, nem a nép jo­gaiért, a szélesebbkörű demokráciáért harcolt, tüzelt és uszított, hanem ellen­kezőleg: egy szűk réteg, a burzsujok jo­gaiért. Ha pedig a burzsujnak joga van a kizsákmányolásra, ott már nincs ha­zája a munkásnak, parasztnak, értelmi­ségnek, a dolgozónak. Vagy nagyon mos­toha hazája! Még ha az a burzsuj ma­gyarul beszél is,. magyar gyárban zsák­mányolja ki az alkalmazottját, olyan „ősi” magyar nevet hordoz, mint Kállay. Ki hát az igazabb magyar? Aki jogot ad a népnek, vagy aki elűzi a népiét a jog asztalától? Azt hiszem, az előbbi. (S gon­dolkodó magyar embert nem téveszthet meg az a rendkívüli állapot sem, amely­ben a kormány kénytelen olyan időleges kényszerintézkedésekhez nyúlni, amelyek a nép ellenségei ellen irányulnak.) I vörös csillagról Ne éreznék a kommunisták, hogy mit jelent magyarnak lenni? Nem hiszem, hogy lett volna még olyan párt, amely oly bátran - és köv etkezetesen küzdött volna alakulásától kezd­ve a magyar nép érdekeiért, mint a kommunisták pártja. Ez a párt szállt szembe még fegyverrel is a német megszállókkal, osztotta a földet, államo­sította a gyárat, épített sok-sok kultúr­­házat. E cselekedetek őszinteségét, ma­gyarságát, hazafiságát elfeledtethetik-e egy percre is azok a súlyos hibák, ame­lyek a Rákosi- és Gerő-klikk politikáját jellemezték? Hiszen éppen ez a párt, a kommunisták nagyszerű hadserege tépett fel először és lép fel most is e hibák ellen, ha íel-felütik a fejüket. Nem lennénk hazafiak, mert szeret­jük és magunkénak valljuk a vörös csil­lagot, a proletár internacionalizmus szent jelvényét? Ennek a csillagnak azért van Vörös színe, mert azt a sok-sok kiontott munkásvért jelképezi, amely a dolgozó emberek felszabadításáért folyt a párizsi kommün barrikádjain, a Téli Palota el­leni ostrom idején Péterváron, a náci dögvész elleni harcban Berlinben, Var­sóban, Moszkvánál s a nagy Sárga folyó mentén ... Azt a drága vért jelképezi, amely Budapest utcáit öntözte a császári és királyi monarchia, a Ilorthy-íasizmus elleni tüntetések, sztrájkok, fegyveres partizánharcok idején. Ez a vörös csil­lag azt mondja nekünk: össze kell fogni a népeknek, hogy minden nép, minden ■ dolgáé szabad és boldog legyen. Ez el­lentétben áll a magyar hazafisággal? Éppen ellenkezőleg: csak akkor vagyunk igazán magyar hazafiak, ha szeretjük, tiszteljük és segítjük, a világ válamennyi népét. . Egy rövid cikk nem alkalmas arra, hogy részletesen és pontosan megvitas­son mindent, ami a hazafiság kérdésével összefügg. Ám a vitát lehet és kell .is folytatni, SOLTÉSZ ISTVÁN, •» mi Hát ez hogy lehet?

Next

/
Oldalképek
Tartalom