Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

krletmagyarorszAg 135t. íebmir 1, péntek a ■w KADAR Az elmúlt hónapokban a harc lényege az volt: kié legyen a gyár, a föld A Magyar Szocialista Munkáspárt XXI® kerületi aktit «értekezlete A Magyar Szocialista Munkáspárt XXL kerületi ideiglenes intéző bizottsága — mint már erről hírt adtunk — vasárnap délelőtt aktívaértekezletet tartott. Kiss Dez»ő elvtárs, a kerületi intéző bizottság el­nöke bevezetőjében megemlékezett azokról, akik éle­tüket áldozták az ellenforradalom napjaiban a mun­káshatalomért. Az értekezlet részvevői felállással adóztak Kalam&r József, a kerületi tanács VB-elnöke, Bordás András, Kossuth-díjas esztergályos, a szocia­lista munka hőse és Küpper Béla egykori partizán emlékének. Ezután Kelen Béla, az MSZMP budapesti Ideiglenes intéző bizottságának tagja mondott vita­indító beszédet. A beszámolót követő hozzászólások során felszó­lalt Boros István, Török Istvánná, Sztupiák László és más elvtársak. Az értekezleten részt vett és fel­szólalt Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is. A elmúlt hónapok ese­ményei során — mondotta Kádár elvtárs — a harc lényegében a hatalomért folyt. A megvert burzso­ázia a hatalom visszaszer­zéséért folytatott harcot. E harc lényege, hogy kié le­gyen a gyár, a föld. A burzsoázia most is azon tö­ri a fejét, hogyan árthat a ■munkások hatalmának. Ezt 'a kártevést, bármilyen for­mát öltsön, ártalmatlanná kell tenni. Ennek nagyon fontos feltétele, hogy a munkásság tisztán lásson és egységes erővel küzdjön a munkáshatalom további erősítéséért. Ha minden munkás azon töprengene, hogyan segíthetné a leg­jobban az országot, hanem feledkeznének meg egye­sek arról, milyen volt, amikor a hatalmat a bur­zsoázia gyakorolta, akkor ma sokkal előbbre lehet­nénk. Tehát a, valóban forradalmi munkásegység fejlesz­tése, megszilárdítása egyik legfőbb feladat, aminek megoldásáért a kommunistáknak a volt szociáldemokraták­kal is, és minden be­csületes dolgozóval együttműködve kel! küzdenie. Az elmúlt években sú­lyos hibák történtek, sok­szor súlyosan megsértették a szocializmus elveit. Ma is előfordulnak hibák, azonban ezeket ki lehet és ki kell javítani. A munká­soknak nem szabad felül­­niök az ellenforradalom mesterkedéseinek, nem szabad tűrniök, hogy egyes hibáinkat és' fogya­tékosságainkat az ellenség a munkáshatalom elleni burkolt és nyílt támadás­ra használja fel, nem sza­bad egyetlen becsületes munkásnak sem a mun­káshatalom ellen fordulnia — ellenkezőleg: minden erejükkel meg kell véde­niük a munkáshatalom vívmányait. A kommunistaellenes hangulatkeltésről szólva megállapította: az a vád, hogy a kommunisták ..sztá­linisták“, „rákosisták“ ma már eléggé elcsépelt szó­lam, ezért az ellenforrada­lom, a reakció, most más módszerekkel próbálja el­érni céljait: különféle ha­zugságokkal, hamis vádak­kal igyekeznek eltávolíta­ni a kommunistákat. Az ilyen módszerek ellen ter­mészetesen nem ad védel­met a fegyveres erő: arra van szükség, hogy a kom­munisták bátran, határo­zottan lépjenek fel min­denféle hazugsággal és int­rikával szemben, végezze­nek alapos felvilágosító munkát a dolgozók sorai­ban. Véget vetünk a lelki terrornak A vallásoktatás kérdé­seiről szólva Kádár János rámutatott: a fakultatív vallásoktatást a nagy ka­pitalista országokban már a polgári forradalmak ide­jén, XVIII. és XIX. sza­zadban megvalósították. Ezt a helyes elvet azon­ban manapság sokhelyütt furcsán alkalmazzák: a szülőket meg sem kérde­zik, a gyermekeket lelki terrorral kényszerítik a jelentkezésre. Sok helyütt feltűntek az egykori szerzetesek, levltézlett oktatók, s néhány helyen szinte üldözik azokat, akik nem jelentkeznek val­lásoktatásra. A kormány a szükséges rendelkezéseket kiadja s érvényt is szerez azoknak, hogy az ilyen lelki terror­nak véget vessen. Szüksé­ges azonban, hogy a rend­csinálásban e téren is se­gítsenek a pártszerveze­tek, vegyék fel a harcot a lelkiismereti szabadság megsértése ellen. Az ellen­­forradalom először férfia­kat vitt harcba, később a nőket akarta megszerezni, ma már a gyermekekre fanyalodik, s tapasztaljuk, hogy nem egy hitoktató, köztük számos újsütetű hitoktató hihetetlenül szé­gyenletes és szemérmetlen lélekmérgezést űz a gyer­mekek körében. A munkás* tanácsokról A munkástanácsok kér­déseiről szólva megállapí­totta, hogy a lemondott csepeli központi munkás' tanács tevékenysége nem a munkáshatalom érdekeit, hanem az ellenforradalom célkitűzéseit, a Szabad Európa-rádió „tanácsainak“ megvalósítását szolgálta. Ezért mondotta ki a fel­oszlatást is. Röviddel a ta­nács feloszlása előtt, a kor­mánnyal foMatott megbe­szélések során maga Nagy Elek, a tanács vezetője is elismerte: az ilyen tett rosszabb lenne, mint egy közvetlen provokáció. Rö­viddel e megbeszélés után azonban még:s kimondták a tanács telosz’ct-sát, követ ve ezzel az ellenség által sugalmazott kívánságot. A munkástanácsok az ellenforradalom zűrzavará­ban jöttek létre, s így be­férkőzhetett számos oda rjem való elem. Az ilyen elemek ottléte azonban nem jelenti, hogy a mun­kástanács egészét el sell vetni, a feladat az, hogy a munkástanácsokat — ha szükséges, egyes tanácstagok viszahívá­­sával, a® oda nem való elemek kitételével — a nép javára, a munká­sok javára igazgassák, a helyes irányba térít­sék. A munkástanácsok fennál­lása természetesen nem jelent olyan varázsszert, amely egy csapásra min­den problémát megold, azonban arra kell töreked­ni, hogy a tanácsok helyes átformálásával mindenütt a munkáshatalom érdekeit szolgálják, s fontos szere­pet töltsenek be az építő­munka helyes irányú to­vábbfejlesztésében, az életszínvonal emeléséért folyó küzdelmekben, népi demokratikus rendünk megerősítésében, A kom­munisták egyik igen fontos feladata, hogy ezt előse­gítsék. Hangsúlyozta, ho-gy a munkástanács akkor végezhet Igen hasznot és eredményes munkál, ha a kommunisták, a munkásosztály pártja vezeti. Ezt azonban nem lehet parancsszóval elérni. Arra van szükség, hogy a párt­tagság áldozatosan dolgoz­zon e cél megvalósításáért. Mielőbb helyre kell ál­lítani a párt erejét — mondotta. Az ellenség reszket a ■ párt erejétől, reszket attól, hogy ez az erő . mielőbb teljessé válik. Tudatosítanunk kell azon­ban minden munkásban, a munkásosztály ügyéért dol­gozó és dolgozni akaró minden munkás-tanácstag­ban, hogy a párt ereje a munkáshatalom megszilár­dításának, a konszolidáció­nak, a nemzet íelvirágozá­­sának döntő fontosságú té­nyezője. S hogy ezt megér­tessük az egész munkás­­osztállyal, ideológiai harc is szükséges. Meg kell vívni az eszmei harcot is, amely napjainkban a fegy­veres harc nyomán hom­loktérbe kerül. A párt nélkül nincs munkásfiatalom A párt és a kormány fő bázisa — hangsúlyozta Kádár János elvtárs — a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó pa­rasztság. A hatalomért folyó harcban a párt a ve­zető erő, a vezérkar: párt nélkül nem jut­hat a munkásosztály hatalomra és nem is tarthatja meg azt. Ezt bizonyítják az október 23-i események is. Az események lényege, hogy a pártban árulás kö-l vetkezett be, a párt ereje nem avatkozhatott be az események menetébe s így következhettek be azi el­­lenforradami akciók soro­zatai, melyek a népi de­mokráciát pusztulással fe­nyegették. Ezután Kádár János a párt egyes kérdé­seivel foglalkozott. Sokan hiányolják — mondotta — hogy nem ké­szült még el a párt prog­ramja és szervezeti sza­bályzata. Ezek elkészítése valóban sürgős feladat. Addig is világos azonban a program két pontja, két legfőbb kérdése: egyrészt a szocialista társadalom felépítése, másrészt az el­lenforradalom megsemmi­sítése, a hatalom megerő­sítése. Ezeket a célokat a program részletes kidolgo­zása előtt is mindenki vi­lágosan látja. Felvetődik az a kérdés is, hogy tö­megpárt lesz-e az MSZMP Erre az élet vastörvénye adja meg a választ, s ha az MSZMP' nem is lesz olyan tömeg­párt, mint as MDP volt, biztos, hogy erős, egységes párt lesz, amely a nép érdekeit védL nélküliség, mert gázdasági nehézségeink vannak. Ez a pesszimizmus azonban nem indokolt: csak rajtunk mú­lik, hogy mielőbb végé le­gyen a nehézségeknek, úr­rá legyünk bajainkon. Eh­hez azonban a kommunis­ták egységes elhatározásá­ra, összeforrott erejére van szükség. Pártünk fejlődő ereje, immár 150 ezer tagot számláló tábora már ma is nagy erő, tömegerő. A kom­munistáknak meggyőződé­sük tudatában, félelem nélkül keli vívníok har­cukat. A hibákat helyre kell hozni s ehhez is az összefogás szükséges. Ha minden dolgozó a maga helyén minden eszközzel védi a munkáshatalmat, a végső és teljes győzelem hamarabb következik be. A nagy tetszéssel foga ' dott beszéd után az aktíva­­értekezlet részvevői hatá­rozatot hoztak. A határo zatot az alábbiakban rö­vidítve ismertetjük: A csepeli kommunisták egyetértenek a forradalmi munhás*parasst kormánnyal Egységes irányvonalat A határozat bevezető ré­sze tényekkel alátámasztva megállapítja, hogy az ok­tóber 23-án induló meg­mozdulás kezdettől fogva ellenforradalmi ténykedés volt, annak ellenére, hogy különösen az első napok­ban abban sok becsületes, jószándékú, az elmúlt idő­ben elkövetett hibák miatt, elkeseredett dolgozó is részt vett: nem látva, hogy demokratikus követelései­ket a fasiszta erők saját céljaikra használják fel. Miután az ellenforradal­márok fegyveres akciója nem járt sikerrel — foly­tatódik a határozat — hosszú ideig igyekeztek gá­tolni a termelés megindí­tását, erőszakkal fenyeget­ve a becsületes, dolgozni akaró munkásokat, több­szöri céltalan sztrájkkal nehéz gazdasági helyzetet idéztek elő. A csepeli kommunistái: egyetértenek a forradalmi munkás-paraszt kormány­nak az utóbbi hetekben megnyilvánuló erélyes fel­lépésével az ellenforradal­mi erőkkel szemben kérik a kormányt, hogy ezt a politikáját továbbra is kö­vetkezetesen folytassák az ellenforradalmi erők teljes megsemmisítéséig. A kommunisták legfon­tosabb feladatait a hatá­rozat három pontban fog­lalja össze: A pártnak vigyáznia kell a marxizmus—leninizmus eszméinek tisztaságára. Az események okozta eszmei zürzavaroan sok heiyen például azt hangoztatták, hogy a nemzet vezető ere­je nem a munkásosztály, hanem az értelmiség, vagy az ifjúság. Ezekkel a néze­tekkel le kell számolni. A vezető erő szilárdan a mun­kásosztály, amely a dolgo­zó parasztsággal szoros szövetségben gyakorolja a hatalmat. A haladó értel­miség pedig segíti a mun­kásosztályt, a munkás-pa­raszt forradalmi szövetsé­get. A párt politikai irány­vonalának kérdésével fog­lalkozva rámutatott arra, hogy szilárdan el kell hatá­rolni magunkat a Rá­­kosi-féle szekta« poli­tikától, és nem kevés­bé a Nagy Imre—Lo­­sonczy-csopurt osri ály­­áruló politikájától. Vigyázni kell arra, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön és a kettős vonal ne bom­lassza többé sorainkat. Egységes erőként keil har­colni az ellenforradalom­mal szemben. Az ellenfor­radalom harcba indult — a néptömegek jogos elége­detlenségét kihasználva — a népi demokrácia meg­döntéséért. Ezt a harcot, amely még. ma is folyik — az ellenforradalom kezdte ás így vele szemben a for­radalom kemény fegyveré­vel kell fellépni, mertenél­­kül nincs szocialista kon­szolidáció. A megtévedt embere­ket felvilágosítjuk, aki viszont fegyvert emel a népi hatalomra, an­nak kezéből kiütjük a fegyvert, aki összeesküvést szó álla­munk éllen, a proletárdik­tatúra fegyverével találja szemben magát. Kádár János a perspek­tíva kérdésével is foglal­kozott. Elmondotta: sokan pesszimisták napjainkban, mert felmerült a munka­L Mindenekelőtt íelvilógo­­sítani a dolgozókat az el­lenforradalmatok céljairól, e meggyőző agitácjós munkát végezve, a párt politikáját is­mertetve, mellénk állítani őket. Ez ma a párttagok leg­fontosabb kötelessége. Azok a volt MDP-tagok, akik leghamarabb megértették, hogy az MSZMP felszámolja a múlt hibáit, és a legszélesebb de­mokrácia biztosításával, most már ténylegesen a dolgozó tö­megekre támaszkodva vezeti hazánkban a szocializmus épí­tését — beléptek a pártba. Tudjuk, hogy még sokan van­nak a volt párttagok közül, akik nem találták meg az utat az új párthoz, Az a felada­tunk, hogy felvilágosító szóval segítsük őket, hogy közelebb kerüljenek a párthoz. 2 A párt álláspontja az, « hogy a munkástanácso­kon keresztül meg kel! valósí­tani az egész nép részvételét a gazdaságvezetésben. Éppen ezért, mivel a becsületes mun­kástanácsok szándéka egyezik pártunk célkitűzéseivel, to­vábbra is harcolva a munkás­tanácsok tisztaságáért, közö3 erőfeszítéssé! kel! hazánk szo­cialista továbbépítését folytat­nunk. 3 A magyar nép kívánsága e a jobb, a szebb és boldo­gabb élet. Ennek feltétele a termelékenység emelkedése. Ezért ml, csepeli kommunisták minden erőnkkel arra törek­szünk, ki-ki a maga munka­helyén jó munkájával, javas­lataival a termelés állandó emelését biztosítsa, Fellépünk minden zavartkeltő szervezke­dés, demagóg jelszavak, mun­kafegyelem lazítása ellen, amely a békés termelőmunkát veszélyezteti. Megakadályozzuk, hogy az elmúlt IS év eredményeként népünk kezébe került üzeme­ket, gyárakat, a nép vagyonát felelőtlen elemek elherdálják, és ezzel akadályozzák egészsé­ges, szocialista továbbfejlődé­sünket. Több (jgyeimet a tűzvédelemre Télen 5§ könnyen keletkezhet tűz Nábrád községben a Petőii-utca 27. szám alatt ja­nuár 29-én tűz kelekezett. A tűzesetet Katona Pál tulajdonos súlyos gondatlanságával idézte elő. Az éléskamrába szabálytalanul húsfüstölőt épített be és azt felügyelet nélkül hagyta. A tűz alkalmává leégett egy lakóépület tetőzete és padlása és három levágott hízott sertés húsféleségei.' Katona Pál súlyos gondatlanságával nemcsak az 6. portáján lévő épületeket veszélyeztette, hanem a kör­nyező szomszédok épületeit is. A télen már több ilyen húsfüstölés okozott ko­molyabb • tűzvészt. A nábrádi tűzeset tanulság lehet mindenki számára, hogy szabálytalan füstölőt ne használjanak és főleg felügyelet nélkül ne hagyják füstölés alkalmával. P íVi Közgyűlés less a tissadobi Tá ii esi es 1 SZ-ben Február 1-én a tiszadobi Táncsics Termelőszövetke­zet tagjai közgyűlésen be­szélik meg az ezévi terme­lési tervüket, Előadás veit Ibranyban' Az elmúlt vasárnap a' Nyíregyházi József Attila: Művelődési Ház együttese nagy sikerrel szerepelt Ib­­rány községben. A bemu-p tatott műsorszámokatí lel-», kés tapssal jutalmazta az\ érdeklődő közönség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom