Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-03 / 28. szám
KELET MAGYARORSZÁG 1957. február 3. vasárnap 6 ZSENGÉK Zörög a szekér szaporán, lépked a csikó a hámban. Alomra űzzük a csendet az ébredező határban, Sehol senki, csak egyedül poroszkálunk a cél tele, ahol siótlanul bólogat az érett búza dús feje. Pitypalattyol a fürge fürj, szorgalmasan szól a kakukk, s nyitogatják a virágok illatozó színes szirmuk. Alikor leszáll az alkonyat, A töltésen tehervonat Pöfög, kéményén szikra dől, S az állomás színes lámpáig Sűrű ködön rezdülnek át. Fagyott lapályon fűzfasor Bólogat csendbe', Mintha a töltésen futó vonatnak integetne. Halkan fütyül, már messze (jár, Nyári reggel Zörög a szekér, haladunk; lám egy falucska tűnik fel, messzire nevet minden ház apró, virágos kertivel. A falu végén tehenet legeltet egy kedves kislány, fagyos szivem is felolvad szeme parázsló sugarán. A faluban hajt a csordás, s vidám aratók sietnek oda, ahová jó magunk; oda, aitol vár az élet, Tájkép Űtját csak egy-két fénysugár Mutatja, s mint a csillagok, A távolban úgy kavarog A szikra, s mint csillag leihull. Magyar mező a hó alatt, Magyar szívvel Aövök feléd, S beszívom párás sóhajod. Amíg a nyárról álmodok, Dal a dí öcsről $íllú44>U4%k> / GUND A BÉLA : Néprajzi gyűjtőúton S itt is, ott is a szép lányok,, * mint a rózsák virítanak; ; méltán hívják e falucskát ; széplány — nevelő Paszab.; (nak.\ A falun túl a végtelen mező tárul újból elénk, ' s szívjajdító bús nótát hozl a simogató szél felénk. Zörög a szekér, szaporán lépked a csikó a hámban. Álomra dőlt a méla csend j szerte a széles határban. FZ.1 PÓ LAJOS Csendben havazni kezd. Hajamra száll a lágy pe(hely, Indulok lassan haza, Szemem mégegyszer visz(szanéz. S a fűzfák búcsút intenek. MESTER ATTILA. Enyém a tarka — furcsa élet, Kevés örömmel szőtt napok. S hogy másom nincs, mit bánt az engem'/ Enyém vagyok, s gazdag vagyok! Ha van, azt könnyen elrabolják, A nincs, az nem kell senkinek. A kincs — mi nincs — a legszebb érték. Enyém, elhagyni nem lehet. Vagyok, s leszek. — Ez szebb a szépnél, S hogy földem nincs? — de van egem! A bárányfelhők mind enyémek, S a kismadár dalol nekem, AJÁNLÁS:. Fogadd el furcsa versemet, Egyéb kincset nem adhatok, Olvasd el, benne megtalálsz. Minden sorában ott vagyok. MESTER ATTILA A gelsei temetőben .. • A gelsei temetőben egy sírdombon Kinyílott egy piros virág rózsabokron, Láttam azt a piros rózsát kiszáradni, A virágát, a virágát megsiratni. Végigpergett rajta a hajnal harmatja, Talán bizony ö is a rózsát siratja, De hiába siratja a piros rózsát, Odaadta másnak az ő ifjúságát. A rózsának száraz ága hozzám hajlott, Be virágot, de virágot másnak tartott. Tartsa meg hát másnak is a száraz ágát. Ha nem tudta nékem adni a virágát. Bús gerliee PATAKI ISTVÁN Bús gerliee rászállott a tetőre, Elvesztette- a párját az esőbe’. Gerle madár éppen úgy sír a tetőn, mint én, hogy elvesztettem a szeretőm. Vidáman szól a gerliee éneke, Megtalálta a párját az ér mellett. De vidáman szól az én énekem is, Szeret engem a szeretőm tovább is. PATAKI ISTVÁN MOST HAGYTA EL A SAJTÓT a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzprofesszorának Gunda Bélának igen élvezetes és hasznos könyve. Azért is hívjuk fel erre a könyvre megjelenése után azonnal a figyelmet, mert megyénkben nagy lelkesedéssel indult meg a néprajzi gyűjtő munka. A tudós szerző egyetemi néprajzi intézetével együtt búvárlója a Szabolcs-Szatmár megyei néphagyományoknak, s így könyvéből minden népműveléssel és a nép kultúrájával foglalkozó ember sokat tanulhat. Hagyományos műveltségünkre hívja fel a figyelmet ez a kötet, s nagy néprajztudós elődeihez méltó egyszerűséggel, élvezetes stílusban közli tudományos eredményeit. Közben pedig megtanít arra, hogyan kell a kérdésekkel foglalkozni, milyen perspektívák nyílnak a más nemzetiségű népekkel való kapcsolatok felderítésére, hogyan kell az eredményeket élővé és hatóvá tenni mai hetünkben. A NÉP ALKOTÓKEDVÉRŐL, művészi ösztönének, ízlésének, szemléletének, sokrétű tudásának forrásairól szól ez a könyv, amelyben néhány fejezet a megyei kutatócsoport módszereit és eredményeit is ismerteti. Olvashatunk a kötetben egyébként Rózsa Sándorról, az Ormánságról, a Lapos völgyi kultúráról, méhvadászatról, aranymosóról, a gyímesi csángókról, szlovák vándorokról, cigány gyógyítókról, morvákról, stb. Minket különösen az a fejezet érdekel, amelyik Szaniosmenti lankák címen a Hermánszegről kiindulva a kutatótábor, néprajzi gyűjtésének eredményeit foglalja össze. Elsősorban, a gazdálkodással, népköltészettel foglalkoztak a kutatók, de sokoldalú érdeklődéssel feljegyeztek mindent, amit csak a falu dolgozó népe tud. Hermánszegen kívül Szamoskér, Panyola s a többi szamosparti falu népélete rajzolódik ki előttünk eleven életével, kultúrájával. A házak, csűrök, munkaeszközök és ételek éppúgy érdeklik a gyűjtőket, mint a falucsúfoló mondókák, a népmesék szines világa vagy éppen a mángorlóin vésett díszítése, A LEGNEMESEBB HAGYOMÁNYMENTÉSRŐL van itt szó, s annak a gyűjtött anyagnak a feldolgozásáról és közkinccsé tételéről, amely javarészben feldolgozatlanul kallódik minden falunkban. Pedig nagyon résen kell lennünk, hogy semmi el ne pusztuljon, s ami értékes a múltból, azt megőrizzük., továbbfejlesszük, s ami már elhalóban van, azt megmentsük a tudomány számára. Ezt a felbecsülhetetlen értékű munkát végzi Gunda Béla intézete, ahol egyébként szívesen állnak rendelkezésére minden gyűjtőnek, érdeklődőnek, hiszen csak így lesz eleven kapcsolat a helyszínen élők és a tudományos kutatók között. (Címük: Debrecen, 10. Egyetem, Néprajzi Intéze*.) GUNDA BÉLA AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ etnográfia módszereivel állapítja meg, hogy megyénk néprajzilag átmeneti terület. A kandallók, csűrök, aborák, töltéskapuk, a kiterjedt gT" nölcstermelés, az aszalók, a kukorica jelentős szerepe a táplálkozásban, egyes farsangi szokások, s még számtalan más tárgyi és szellemi néprajzi jelenség a szomszédos tájakkal kapcsolják össze Szamoshát és Erdöhát magyarságát. Példákat ismerünk meg megyénk népének történeti tudatúról. (Az egyik tisztabereki háznál például büszkén mutogattak egy nyélre erősítétt kaszát, amely még a szabadságharc idejéből maradt a családra.) AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ANYAG tudományos feldolgozásában egy egész sereg tudományág eredményeit kellett Gunda professzornak felhasználnia. Vonatkozásaiban éppúgy felöleli az európai tudomány eredményeit, mint a magyar kutatók részletkérdéssel foglalkozó kutatásait is. Mindezt pedig azoir áz úton viszi tovább a kötet szerzője, amelyen Győrffy István járt előtte a Nagykunsági Króniká-ban, s Szűcs Sándor A régi Sárrét világá-ról szóló könyvében. A néppel együtt dolgozik s a dolgozó népnek ír, a nemzeti öntudat s eleven hagyományok igazi továbbítója. A KÖTET VÉGÉN az egyes fejezetekre vonatkozó irodalmi utalások nagyon megkönnyítik a kutató munkáját, s nagy segítséget nyújtanak, főleg a kezdő gyűjtőknek. A művészi kiállítású könyvet az Alföldi Magvető adta ki Debrecenben. A szép kiállítású kötet dicséretére válik a debreceni nyomdánakj —r J— Ismerjük meg megyénk népművészetét! Két héttel ezelőtt ezeken a lapokon olvashattuk Vajas Klára írását, amelyben megígérte, hogy időközönként közöl a „Művelődés” régi beregi mintákat. Első hímzés-rajzunk % .szegíűs-galambos”. Tikosról, Fazekas Gyulánc gyűjtéséből való minta. Világos- és sötétkék fonallal varrjuk, a világoskék részeket — a rajz szerint — fekete keretezéssel. Alkal mázhatjuk törülköző, kony hakendő végére, kis térítőre, szekrénycsíkra, gyér mekruha, kis kötény elejére, az úgynevezett ,,gyúró-kötény”-re. A közölt mintát úgy folytatjuk tovább, hogy a madár szárnya mellett három keresätszemnek megfelelő üres helyet hagyunk és a madarat háttal fordítva újra kezdjük. így két madár kerül egymás melle mindig háttal egymásnak, A kendervászon 2 vagy S szálát fogjuk egy keresztbe — a szál vastagságától függően. Vigyázzunk, hogy egyenletes szálú anyagra dolgozzunk, mert különben eltorzul a minta, dt.
