Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-23 / 18. szám
2 SZABOLC8-SZATMAB NÉP 8 1951.. január 23, szerda Szépség, szórakozás, tanulás Virágzó botanikusáért létesülj ont Nyíregyházán Nem is olyan régen, néhány társammal megtekintettem, s mondhatom boldogan jártam végig a Kolozsvári Botaniku'skertet. Először megnéztük a inár alig található, kihalóban lévő tropikus növényeket, mohákat, zuzmókat, az érzékeny rovarévá és rovarfogó növényeket. Soha nem felejtem el a nevét, pedig csak egyszer hallottam Mimóza púddjka. En nem vagyok bot tanikus, de életem legszebb élményei közé sorolhatom azt a néhány percet, amikor ezekkel a növényekkel ismerkedtünk. Egyetlen érintésre összezsugoritotla pici levelét, s szinte hallottam, — ha bár hang nem ütötte meg a fülemet:- Nem szabad hozzám nyúlni! A rovarevő növénynek virágába dobtunk egy legyet s lám a szirmait összehajtotta s belezárta áldozatát. Néhány perc múlva a szirmok ismét kinyillollak és a legyet már nem lehetett megtalálni. Ahogy egy szép barna román botanikuslány elmondotta, az á virág olyan savat választott ki magából, amelyik feloldotta a legyet s ai.nak tartalmát felszívta, ebből táplálkozik. Ezenkívül a szebbnél szebb virágok százaival, ezreivel is találkoztunk. Ezt szeretnénk megteremteni Nyíregyházán is, hogy naponta, a nehéz munka után több száz embernek nyújtsunk élményt, örömet. Erről tárgyalt az elmúlt napokban a megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága és a kertészeti technikum igazgatója, valamint tanárai. Arról beszéltek, hogy nagy haszna származna a tanulni vágyó közönségnek s nem utolsó sorban a kertészeti technikum hallgatóinak, akik ezt a szép pályát választották. Vizsgáljuk csak meg milyen lehetőségek vannak arra, hogy megyénk dolgozóinak régi álma valóra váljon. Nem ke’l messze utazni ezért a látványért, csupán o Kór-J ház utca mellett elhúzódói kertészeti gazdaságig, a ! technikum gyakorló telepéig. Ugyan mit is láthat ott az ember? Egy harmincöt holdas, fákkal beültetett területet, melynek közepét ketté szeli az j-r-folyó. Ez pontosan aVzalmas a botanikus kert vízinövényei számára. Van itt dús csemete alany-telep, konyha-1 kertészet és a gyümölcs nemek sok-sok félesége. Még szőlő is található. Azonban nem ez a terület, hanem a telep végében meghúzódó eléggé korszerű üvegház a fontosabb, amelyben körülbelül 500 féle. növény él, s környezetében kiváló talaj van, amely alkalmas különböző klimájú növények meghonosítására. Ez a lehetőség, amely kitűnően alkalmas — és mondhatjuk azt, hogy máshol nem található meg — többezer vadnövény életfeltételének megteremtéséhez. Az üvegházak végében, mintegy 400 négyszögöles rózsakert is volt 1950-ig, amelyben többszáz fajta rózsa díszítette ' e telepet. Ugyanitt mellette nyár és fenyőfa gyüj i Szándékos emberölés fiNagy gom], vagy réSetíess* kísérlete baleset? Éjjeü featenü ♦ temény is volt. Ez lettZ volna a cél akkor is.hogyt megártjuk azt a kincset,* t.mi mindenki számára | szép, s a fáradt cmbarmk±l megnyugvást jelent. *1 Mit akar ezzel a telep-i ■ pel a városi Kertészetit< Vállalat? X. Talán egyetlen célt, fenn-%i tartani a kertészetet? —11 Avagy a város virággal* való ellátását biztosítja?* Ez ellen nem szól senki.* De szerintünk — és a tu-* dománykedvelő emberekt szerint — sokkal szebb? lenne ha ezeket a feltét.e-% leket hozzáfűznék a bota-i nikus kert munkájához. * Xjgy érzem, jót tennének* vele a városnak, jót ten-t nénk vele a kertészetit technikumnak, ezen ke-1 resztül hazánknak, meriJ új szakembereink, a fiatalJ technikusok, a kertészet t minden ágát megismer- X hetnék, s mint a terme-íj szettudomány alapfokán * álló szakemberek — Icisjl botanikusok — kerülné-* nek ki az életbe. Sólet ember megszeretné a tér-* mészetet, s emellett meg-« ismerkedne a növényvi-t lág többszáz családjával, * csodálatos életével. Nemt beszélve arról, mit jelen-z tene megyénk számára, $ ha az itt szerzett tapaszta-t latok nyomán új eredmé-l nyék születnének a ne-1 mesítés területén. Ezt | akarja-e hát a Kertészetit Vállalat? Egy szép, álZah-| dó virágokkal tele bota-* nikuskertet vagy a rózsát kert helyén még mindig* fennálló szeméttelepet. Az | utóbbi könnyebb feladat,* amelyhez nincs szükség« a természettudományi is- * meretterjesztő társulat, a S megyei tanács, a kertészetit technikum hallgatói, fa-J nárai és a művelődésreJ vágyó város lakosainakJ segítségére, áldozatost munkájára. ü VJ LAKY VILMOS1 A megyei bíróság csütörtökön egy régebbi keletű rejtélyes bűnpeit tárgyalt. Az esemény egy évvel ezelőtt történt. A. István tiszalöki lakos menyasszonyával a sóstói vendéglőben szórakozott. A szobor .örnyékén a férfi néhány percre magára hagyta menyasszonyát azzal, hogy azonnal visszatér és együtt ■ indulnak be a városba. Amikor a férfi elvtávo;zoít, egy ittas ember, Oláh* ; László szólította meg a ! nőt. Néhány közvetlen szó titán a menyasszony eluta' sította a férfit. Oláh László 1 azonban továbbra is udvarolni akart. éruSkodó bűnjelek 1 A. István a legmegfelelőbb pillanatban érkezett ;és udvariasan rendre uta; sította a tolakodót, meg; kérte arra, hogy távozzon ;el békében. Oláh László »nem tágított, ellenkezett, ’mire a vőlegény cipőjével ; Oláh felé' rúgott. Oláh ellesett a földen, a menvasz► szony és vőlegény pedig a l villamos megállóhoz siette«. f Az orvosi vélemény szstrint, — amikor az eset a fc törvény elé került, — megl állapították, hogy Oláh t László olyan sérülést szenti vedett a homlokán, amely £ csont ig hatolt és minden »jel arra mutatott, hogy a ►sérülést késsel okozták, f A bíróság körültekintő ^eljárással immár négy esetiben foglalkozott ezzel a »bűnperrel. A büntető eljáírás során lefoglalták bűn- 1 leiként Á. István vádlott I bakancsát, amely az emléjkezetes estén a lábán volt fás mivel súlyosabb ténye- X'mt láttak fennforogni, elí'ene szándékos emberölés X kísérlete miatt eljárást inídítottak. ! de szép hivatás a nmük ást nnács tagjának lenni Sikeresen működik a Finommechanikai vállalat munkástanácsa Kevés olyan vállalat van megyénkben, melynek anynyi részlege, — s tegyük nozzá, hogy más-más helyen működő részlege «— van, mint a Finommechanikai Vállalatnak. A városban a gépjavító, a hűtójavito és galvanizáló, a ka) osszéria javító, az órajavító, a mérlegjavító, a villany mo tcrtekercselő részlegek mellett kettő vidéken ; cspedig Nyírbátorban és Tlszalököii működik. A ■ munka sokrétűsége okos és I szilárdkezű vezetőt követei Imsg. Hepp István igazgatóval meg vannak elégedve. Tisztelik, szeretik a munkástanács elnökét ; A vállalat dolgozói 15 ta; gu munkástanácsot váiasz- I tottak, s az öttagú eloök- I ség vezetőjének Vén etp I Istvánt tették, .’'sztéléikéi I és szeretettel beszélnek ► róla. [ Németh István eszierga► papnál dolgozott, amikor | felkerestem az autóvilla[ tno&sagi részlegnél. A 40 év [ körüli esztergályos előüt [ elmtezte a fontos munkát i aztán szívesen beszélt i ► munkástanács és a vállalat dolgairól. Elmondotta É hogy a munkástanács megt alakulása óta három eset ► ben ,oltottak összevont ér. í tekezletet, ezenkívül az ei► nökség hetenként értekezik. ‘ Hogy dolgozott etldijj l a munkástanács? * A végzett munkáról szól jva, a munkástanács elnök; »elsorolta, hogy { első intézkedésük a J vállalatnál dolgozok ész{ szecüfcb elosztását célozta. »Megszüntették a művezető {beosztásokat, mert szerin * tűk munkájuknak riemvol és nem is lehetett gyakorlati eredménye. mivel egy-egy . művezetőre négy, vagy ennél több termelőrészleget bíztak. A részle-i gek vezetésével az ott dolgozó legjobb szakembert bízták meg. A leváltott művezetők a termelésben! vesznek részt. Ügy szervezték meg a termelést, hogy ne kerüljön sor dolgozók elbocsátására, s a jövőben is biztosítani akarják minden vállalati dolgozónak a munkát. Probléma volt a munkafegyelem megszilárdításának kérdése. Ezen úgy segítettek, hogy az öt percet késő dolgozó arra az órára, amikor késett, nem kap bért. Ez nagyon is szigorúnak látszó intézkedés meghozta a várt eredményt, szilárd munkafegyelem van a vállalatnál. A bérügyi problémákat úgy oldották meg, hogy megszüntették a dolgozok által jogosan követelt normarendszert. Ez annál is inkább lehetséges volt, mivel nem szalagrendszerű, termelést folytatnak. Bevezették január elsejétől az órabéres rendszert. Az igazgató, a főkönyvelő, a munkástanács elnöke és az illető részleg vezetőjének bevonásával minden dolgozóra elkészítették a pénzügyi tervet. Ha a dolgozó saját hibájából csak 80 százalékra teljesíti pénzügyi tervét, 5 százalékot vonnak le, ha 80 százalékra teljesít, akkor 10 százalékot vonnak le béréből. Ka’ önhibáján kívüli az ok, abban az esetben a rendelkezés szerint az alapbér 80 százalékát kapja arra az időre a dologzó. Ez a bérezési rendszer a dolgozók többségének tetszik. Tervek, problémák Legégetőbb problémájuk, i hogy a szanaszét működő j részlegeket egy üzembe tömörítsék. Van is már er: re megfelelő hely, a Tokaji ; úti volt páncélos laktanyában, de az ottani építési, | átalakítási munkálatok sehogysem haladnak. Pedig az 1 átköltözéssel együtt felszabadulnának lakás céljára, vagy kisipari műhelyek célt jára a mostani műhelyek. Nemrég kaptak egy eszterga- és fúrógépet, ami nagy segítség a munkajuk.; bah. Azt szeretnék, ha az ;! üzemi nyereségből még több- gépet vásárolhatnának, vagy j I készíthetnének, mert akj kor még gazdaságosabbá és I a dolgozóknak is jövedei£ mézőbbé tehetnék a műkö. | désüket. j! Tervükben szerepel az is hogy idővel a javító mun " káli mellett olyan munká is végezhessenek, amilre z megvan a kellő szaktudá- sült, adottságuk, s ami töbi- jövedelmet biztosítana. A tanács vezetőinek érdemes lenne hoszi, j szakban elbeszélgetni ó Németh Istvánnal és n I megadni a megfelelő n | segítséget.- — Nagy gond, de szé] -■ hivatás a munkúsíanác tagjának lenni — mondot z ta Németh István, s sza s vában mély megfontoltsáj i- és lelkesedés csengett. - t. Munkájuk a megkezdet n úton tovább haladva bizto a san sok sikerrel fog járr .)] O. A Rz orvos-szakériek bete-’ szobiak i * Három ervosszakéftö. J hallgatott meg a bíróság é | a végieges tényállás a aö-X vekezőképpen tisztázódott:? Annyi bizonyos, hegy X Oláh igen súlyos, csont, behatoló sérülést szenve-* dett, azonban a szakértői* vizsgálat után megállapító t-j ták az orvosok, hogy a sé j rülést nem a vádlott ba- * kanosa okozta. Bakancs-J csal olyan sérülést nem le-j hét okozni. A vádlottnál j viszont kést nem találía.t.J és a sértett sem tett i'yer.J észrevételt, hogy Á. Ist-j vánnál kés volt és talán 3 azzal sebesítette volna» meg. ^ A bizonyító tények éj szakértői vélemények sze-j rint a bíróság úgy látta,J hogy bár a vádlott rúgot 2 a sértett felé, azonban aJ sérülést nem ő okozhatta,! — bakancsán spicvas nemi volt, — hanem az ittas Oláh* valahol az éjjeli kaland utáni elesett, vagy egy másik - személy sebesítette meg. j A megyei bíróság dr.; Tóth Béla tanácsa csülörtö-; kön pontot tett a rejtélyes; bűnperre, és ítéletet no-J zott. A tények szerint be-; bizonyították, hogy Ä. 1st-: ván nem követte el a bűn-1 cselekményt, amellyel vá-1 delták. A bíróság őt fcl-l mentette és a bűnjel - fco-I kancsot részére visszaad-1 ták, ; A tárgyaláson a bíróság tudorr-ására jutott, hogy a bűnperben szerepű sértett Oláh László az elmúlt hetekben nyugatra disszidált. Az ítéletet megelégedéssel fogadta a vádlott és a sértet felesége is, aki eljött a tárgyalásra. így zárult január 17-én a majd csak egy évig folyó és tisztázatlannak láíszó rejtélyes bűnper. — P. G. — NÉHÁNY PERC A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN KAP-E UJ HELYISÉGET A KOSYV TAR? Nagy ■ kérdés ez! Es régi kérdés! A válasz azonban — ahogyan mondani szokták — késik. Hónapok óta késik. Ez eddig a könyvtár dolgozók kérdése volt, de most egyre inkább az olvasók kérdése. A tanulni, művelődni, szórakozni vágyó emberek úgyszólván naponta felteszik a könyvtár vezetőjének. Es az? Nem tud rá felelni. Indokolt-e ez a kérdés? Képzeljen el kedves olvasó egy könyvtárat. Lépjen be velünk az előszobájába, Alig nyitotta ki az ajtót, könyvszekrényekbe, állványokba ütközik. Ha megkérdezi, mién vannak azok ott, kapja a feleletet: — Nincsen hely, hová tenni! Tegyük fel, hogy sikerül c szekrények közt beljebb furakodni és szerencsésen bejutunk a kölcsönzőbe. Itt már van annyi hely, hogy megállhatunk. A nagy terem dugig polcokkal, a kölcsönző úgy furakodik, kúszik a tenyérnyi szabad folyosón, mintha tanulta volna ezt is. Menjünk még beljebb. Itt az iroda, öt, vagy hat asztalt látni és körülöttük tizenkét embert, akik dolgoznának, ha... ha lehetne így dolgozni. Ezek után úgyhisszük Ön is felteszi a kérdést: Kap-e új helyiséget c könyvtár? MIT VAKNAK AZ OLVASOK? Ezzel a kérdéssel eljutottunk az olvasókig. Mit várnak az olvasók? Röviden azt felelhetjük: Jó könyveket! Dohát kinek mi a jó? Milyen könyveket várnak? Úgyhisszük az olvasók véleményét közöljük, ha az alkotó egyéniség felől közelítve a kérdéshez, azt a megkülönböztetést tesszük: két féle író van, olyan, aki azért ír, hegy írjon — az utóbbi években nálunk is sok ilyen akadt — és olyan, aki azért ír, mert előtte a nép, hazája sorsán gondolkozott, szívét a nép, az igazság szeretőié hatja át. Csak az utóbbiak műveire vagyunk ki váncsiak. Azt várjuk és kérjük a könyvkiadóktól, hogy csak ilyen alkotók műveit fordíttassák le a mi szép magyar nyelvünkre. Tehát sok jó könyvet kérünk! MIT KEK A KÖNYVTÁR? Ez a legnehezebb —azt is mondhatnánk, hogy a legkényesebb kérdés. Az ország nehéz helyzete, anyagi javaink nagymérvű megfogyatliozása, arra figyelmeztet, hogy hagyjuk ezt most. Mégis közöljük itt, mert szerintünk nemcsak a könyvtár kérése ez, hanem Szabolcs-Szatmár megye egész olvasó népéé. Azt kérjük, hogy a könyvtár — de más kulturális intézmény is — ezután is kapja meg azt az állami támogatást, amit eddig kapott. Mi ezt a szigorú takarékossággal összecgyeztethetőnek találjuk. Azért találjuk összeegyeztethetőnek, mert a mi megyénk — annak ellenére, hogy kulturális, művelődési dolgokban a legelmaradottabbak egyike — mindig, mindenből kevesebbet kapott, mint más. Szomorúsággal állítatott czideig a többi megye sorában emiatt, de büszke is lehetett, mert a kevésből nemcsak fenn tudta tartani kulturális intézményeit, de még azokat fejlesztenie és újakat létesítenie is sikerült, ha ész és szerencse jól szolgálta. Mármost mi lesz, ha esetleg csökkenti a minisztérium az állami támogatást?. Meglévő dolgaink fenntartása is elég gond lesz továbblépésről pedig szí sem lehet, pedig éppen ebben a megyében van leginkább szükség a kultúra, a tudás napfényére. Reméljük, nem csalódunk, ha az ország nehéz anyagi helyzetét tudva és érezve, várjuk a napfényt., a kultúra áldását. Várjuk, mert ha lassan is, egyszer csak jelkél a nap felhők között. (—ó. G.)