Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-23 / 18. szám

2 SZABOLC8-SZATMAB NÉP 8 1951.. január 23, szerda Szépség, szórakozás, tanulás Virágzó botanikusáért létesülj ont Nyíregyházán Nem is olyan régen, né­hány társammal megte­kintettem, s mondhatom boldogan jártam végig a Kolozsvári Botaniku'sker­­tet. Először megnéztük a inár alig található, kihaló­ban lévő tropikus növé­nyeket, mohákat, zuzmó­kat, az érzékeny rovarévá és rovarfogó növényeket. Soha nem felejtem el a nevét, pedig csak egyszer hallottam Mimóza púd­­djka. En nem vagyok bot tanikus, de életem leg­szebb élményei közé so­rolhatom azt a néhány percet, amikor ezekkel a növényekkel ismerked­tünk. Egyetlen érintésre összezsugoritotla pici le­velét, s szinte hallottam, — ha bár hang nem ütöt­te meg a fülemet:- Nem szabad hozzám nyúlni! A rovarevő növénynek vi­rágába dobtunk egy le­gyet s lám a szirmait összehajtotta s belezárta áldozatát. Néhány perc múlva a szirmok ismét ki­­nyillollak és a legyet már nem lehetett megtalálni. Ahogy egy szép barna ro­mán botanikuslány el­mondotta, az á virág olyan savat választott ki ma­gából, amelyik feloldotta a legyet s ai.nak tartal­mát felszívta, ebből táp­lálkozik. Ezenkívül a szebbnél szebb virágok százaival, ezreivel is ta­lálkoztunk. Ezt szeretnénk meg­teremteni Nyíregyházán is, hogy naponta, a nehéz munka után több száz embernek nyújtsunk él­ményt, örömet. Erről tár­gyalt az elmúlt napokban a megyei tanács mezőgaz­dasági igazgatósága és a kertészeti technikum igaz­gatója, valamint tanárai. Arról beszéltek, hogy nagy haszna származna a ta­nulni vágyó közönségnek s nem utolsó sorban a kertészeti technikum hall­gatóinak, akik ezt a szép pályát választották. Vizsgáljuk csak meg milyen lehetőségek van­nak arra, hogy megyénk dolgozóinak régi álma valóra váljon. Nem ke’l messze utazni ezért a lát­ványért, csupán o Kór-J ház utca mellett elhúzódói kertészeti gazdaságig, a ! technikum gyakorló tele­péig. Ugyan mit is láthat ott az ember? Egy harmincöt holdas, fákkal beültetett terüle­tet, melynek közepét ket­té szeli az j-r-folyó. Ez pontosan aVzalmas a bo­tanikus kert vízinövényei számára. Van itt dús cse­mete alany-telep, konyha-1 kertészet és a gyümölcs ne­mek sok-sok félesége. Még szőlő is található. Azon­ban nem ez a terület, ha­nem a telep végében meg­húzódó eléggé korszerű üvegház a fontosabb, amelyben körülbelül 500 féle. növény él, s környe­zetében kiváló talaj van, amely alkalmas különbö­ző klimájú növények meg­honosítására. Ez a lehető­ség, amely kitűnően al­kalmas — és mondhatjuk azt, hogy máshol nem ta­lálható meg — többezer vadnövény életfeltételé­nek megteremtéséhez. Az üvegházak végében, mintegy 400 négyszög­öles rózsakert is volt 1950-ig, amelyben több­száz fajta rózsa díszítette ' e telepet. Ugyanitt mellet­te nyár és fenyőfa gyüj i Szándékos emberölés fiNagy gom], vagy réSetíess* kísérlete baleset? Éjjeü featenü ♦ temény is volt. Ez lettZ volna a cél akkor is.hogyt megártjuk azt a kincset,* t.mi mindenki számára | szép, s a fáradt cmbarmk±l megnyugvást jelent. *1 Mit akar ezzel a telep-i ■ pel a városi Kertészetit< Vállalat? X. Talán egyetlen célt, fenn-%i tartani a kertészetet? —11 Avagy a város virággal* való ellátását biztosítja?* Ez ellen nem szól senki.* De szerintünk — és a tu-* dománykedvelő emberekt szerint — sokkal szebb? lenne ha ezeket a feltét.e-% leket hozzáfűznék a bota-i nikus kert munkájához. * Xjgy érzem, jót tennének* vele a városnak, jót ten-t nénk vele a kertészetit technikumnak, ezen ke-1 resztül hazánknak, meriJ új szakembereink, a fiatalJ technikusok, a kertészet t minden ágát megismer- X hetnék, s mint a terme-íj szettudomány alapfokán * álló szakemberek — Icisjl botanikusok — kerülné-* nek ki az életbe. Sólet ember megszeretné a tér-* mészetet, s emellett meg-« ismerkedne a növényvi-t lág többszáz családjával, * csodálatos életével. Nemt beszélve arról, mit jelen-z tene megyénk számára, $ ha az itt szerzett tapaszta-t latok nyomán új eredmé-l nyék születnének a ne-1 mesítés területén. Ezt | akarja-e hát a Kertészetit Vállalat? Egy szép, álZah-| dó virágokkal tele bota-* nikuskertet vagy a rózsát kert helyén még mindig* fennálló szeméttelepet. Az | utóbbi könnyebb feladat,* amelyhez nincs szükség« a természettudományi is- * meretterjesztő társulat, a S megyei tanács, a kertészetit technikum hallgatói, fa-J nárai és a művelődésreJ vágyó város lakosainakJ segítségére, áldozatost munkájára. ü VJ LAKY VILMOS1 A megyei bíróság csü­törtökön egy régebbi keletű rejtélyes bűnpeit tárgyalt. Az esemény egy évvel ez­előtt történt. A. István ti­­szalöki lakos menyasszo­nyával a sóstói vendéglő­ben szórakozott. A szobor .örnyékén a férfi néhány percre magára hagyta menyasszonyát azzal, hogy azonnal visszatér és együtt ■ indulnak be a városba. Amikor a férfi elvtávo­­;zoít, egy ittas ember, Oláh* ; László szólította meg a ! nőt. Néhány közvetlen szó titán a menyasszony eluta­­' sította a férfit. Oláh László 1 azonban továbbra is udva­rolni akart. éruSkodó bűnjelek 1 A. István a legmegfele­lőbb pillanatban érkezett ;és udvariasan rendre uta­­; sította a tolakodót, meg­­; kérte arra, hogy távozzon ;el békében. Oláh László »nem tágított, ellenkezett, ’mire a vőlegény cipőjével ; Oláh felé' rúgott. Oláh el­lesett a földen, a menvasz­­► szony és vőlegény pedig a l villamos megállóhoz sie­tte«. f Az orvosi vélemény szs­­trint, — amikor az eset a fc törvény elé került, — meg­­l állapították, hogy Oláh t László olyan sérülést szen­ti vedett a homlokán, amely £ csont ig hatolt és minden »jel arra mutatott, hogy a ►sérülést késsel okozták, f A bíróság körültekintő ^eljárással immár négy eset­iben foglalkozott ezzel a »bűnperrel. A büntető eljá­­írás során lefoglalták bűn- 1 leiként Á. István vádlott I bakancsát, amely az emlé­­jkezetes estén a lábán volt fás mivel súlyosabb ténye- X'mt láttak fennforogni, el­­í'ene szándékos emberölés X kísérlete miatt eljárást in­­ídítottak. ! de szép hivatás a nmük ást nnács tagjának lenni Sikeresen működik a Finommechanikai vállalat munkástanácsa Kevés olyan vállalat van megyénkben, melynek any­­nyi részlege, — s tegyük nozzá, hogy más-más he­lyen működő részlege «— van, mint a Finommechani­kai Vállalatnak. A város­ban a gépjavító, a hűtója­­vito és galvanizáló, a ka­­) osszéria javító, az óraja­­vító, a mérlegjavító, a vil­lany mo tcrtekercselő részle­gek mellett kettő vidéken ; cspedig Nyírbátorban és Tlszalököii működik. A ■ munka sokrétűsége okos és I szilárdkezű vezetőt követei Imsg. Hepp István igazgató­val meg vannak elégedve. Tisztelik, szeretik a munkástanács elnökét ; A vállalat dolgozói 15 ta­­; gu munkástanácsot váiasz- I tottak, s az öttagú eloök- I ség vezetőjének Vén etp I Istvánt tették, .’'sztéléikéi I és szeretettel beszélnek ► róla. [ Németh István eszierga­► papnál dolgozott, amikor | felkerestem az autóvilla­­[ tno&sagi részlegnél. A 40 év [ körüli esztergályos előüt [ elmtezte a fontos munkát i aztán szívesen beszélt i ► munkástanács és a válla­lat dolgairól. Elmondotta É hogy a munkástanács meg­­t alakulása óta három eset ► ben ,oltottak összevont ér. í tekezletet, ezenkívül az ei­► nökség hetenként érteke­zik. ‘ Hogy dolgozott etldijj l a munkástanács? * A végzett munkáról szól jva, a munkástanács elnök; »elsorolta, hogy { első intézkedésük a J vállalatnál dolgozok ész­­{ szecüfcb elosztását cé­lozta. »Megszüntették a művezető {beosztásokat, mert szerin * tűk munkájuknak riemvol és nem is lehetett gyakor­lati eredménye. mivel egy-egy . művezetőre négy, vagy ennél több termelő­­részleget bíztak. A részle-i gek vezetésével az ott dol­gozó legjobb szakembert bízták meg. A leváltott művezetők a termelésben! vesznek részt. Ügy szervezték meg a termelést, hogy ne ke­rüljön sor dolgozók el­bocsátására, s a jövő­ben is biztosítani akar­ják minden vállalati dolgozónak a munkát. Probléma volt a munka­­fegyelem megszilárdításá­nak kérdése. Ezen úgy se­gítettek, hogy az öt percet késő dolgozó arra az órára, amikor késett, nem kap bért. Ez nagyon is szigorú­nak látszó intézkedés meg­hozta a várt eredményt, szilárd munkafegyelem van a vállalatnál. A bérügyi problémákat úgy oldották meg, hogy megszüntették a dolgozok által jogosan követelt nor­marendszert. Ez annál is inkább lehetséges volt, mi­vel nem szalagrendszerű, termelést folytatnak. Beve­zették január elsejétől az órabéres rendszert. Az igazgató, a főkönyvelő, a munkástanács elnöke és az illető részleg vezetőjének bevonásával minden dolgo­zóra elkészítették a pénz­ügyi tervet. Ha a dolgozó saját hibájából csak 80 százalékra teljesíti pénz­ügyi tervét, 5 százalékot vonnak le, ha 80 százalékra teljesít, akkor 10 százalékot vonnak le béréből. Ka’ ön­hibáján kívüli az ok, abban az esetben a rendelkezés szerint az alapbér 80 szá­zalékát kapja arra az időre a dologzó. Ez a bérezési rendszer a dolgozók több­ségének tetszik. Tervek, problémák Legégetőbb problémájuk, i hogy a szanaszét működő j részlegeket egy üzembe tömörítsék. Van is már er­­: re megfelelő hely, a Tokaji ; úti volt páncélos laktanyá­ban, de az ottani építési, | átalakítási munkálatok se­­hogysem haladnak. Pedig az 1 átköltözéssel együtt felsza­badulnának lakás céljára, vagy kisipari műhelyek cél­­t jára a mostani műhelyek. Nemrég kaptak egy esz­terga- és fúrógépet, ami nagy segítség a munkajuk­­.; bah. Azt szeretnék, ha az ;! üzemi nyereségből még több- gépet vásárolhatnának, vagy j I készíthetnének, mert ak­j kor még gazdaságosabbá és I a dolgozóknak is jövedei­­£ mézőbbé tehetnék a műkö­­. | désüket. j! Tervükben szerepel az is hogy idővel a javító mun " káli mellett olyan munká is végezhessenek, amilre z megvan a kellő szaktudá- sült, adottságuk, s ami töbi- jövedelmet biztosítana. A tanács vezetőinek érdemes lenne hosz­­i, j szakban elbeszélgetni ó Németh Istvánnal és n I megadni a megfelelő n | segítséget.- — Nagy gond, de szé] -■ hivatás a munkúsíanác tagjának lenni — mondot z ta Németh István, s sza s vában mély megfontoltsáj i- és lelkesedés csengett. - t. Munkájuk a megkezdet n úton tovább haladva bizto a san sok sikerrel fog járr .)] O. A Rz orvos-szakériek bete-’ szobiak i * Három ervosszakéftö. J hallgatott meg a bíróság é | a végieges tényállás a aö-X vekezőképpen tisztázódott:? Annyi bizonyos, hegy X Oláh igen súlyos, csont, behatoló sérülést szenve-* dett, azonban a szakértői* vizsgálat után megállapító t-j ták az orvosok, hogy a sé j rülést nem a vádlott ba- * kanosa okozta. Bakancs-J csal olyan sérülést nem le-j hét okozni. A vádlottnál j viszont kést nem találía.t.J és a sértett sem tett i'yer.J észrevételt, hogy Á. Ist-j vánnál kés volt és talán 3 azzal sebesítette volna» meg. ^ A bizonyító tények éj szakértői vélemények sze-j rint a bíróság úgy látta,J hogy bár a vádlott rúgot 2 a sértett felé, azonban aJ sérülést nem ő okozhatta,! — bakancsán spicvas nemi volt, — hanem az ittas Oláh* valahol az éjjeli kaland utáni elesett, vagy egy másik - személy sebesítette meg. j A megyei bíróság dr.; Tóth Béla tanácsa csülörtö-; kön pontot tett a rejtélyes; bűnperre, és ítéletet no-J zott. A tények szerint be-; bizonyították, hogy Ä. 1st-: ván nem követte el a bűn-1 cselekményt, amellyel vá-1 delták. A bíróság őt fcl-l mentette és a bűnjel - fco-I kancsot részére visszaad-1 ták, ; A tárgyaláson a bíróság tudorr-ására jutott, hogy a bűnperben szerepű sértett Oláh László az elmúlt he­tekben nyugatra disszidált. Az ítéletet megelégedés­sel fogadta a vádlott és a sértet felesége is, aki el­jött a tárgyalásra. így zá­rult január 17-én a majd csak egy évig folyó és tisz­tázatlannak láíszó rejtélyes bűnper. — P. G. — NÉHÁNY PERC A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN KAP-E UJ HELYISÉGET A KOSYV TAR? Nagy ■ kérdés ez! Es ré­gi kérdés! A válasz azon­ban — ahogyan mondani szokták — késik. Hóna­pok óta késik. Ez eddig a könyvtár dolgozók kér­dése volt, de most egyre inkább az olvasók kér­dése. A tanulni, műve­lődni, szórakozni vágyó emberek úgyszólván na­ponta felteszik a könyv­tár vezetőjének. Es az? Nem tud rá felelni. Indokolt-e ez a kér­dés? Képzeljen el kedves ol­vasó egy könyvtárat. Lép­jen be velünk az előszo­bájába, Alig nyitotta ki az ajtót, könyvszekré­nyekbe, állványokba üt­közik. Ha megkérdezi, mién vannak azok ott, kapja a feleletet: — Nin­csen hely, hová tenni! Te­gyük fel, hogy sikerül c szekrények közt beljebb furakodni és szerencsé­sen bejutunk a kölcsön­zőbe. Itt már van annyi hely, hogy megállhatunk. A nagy terem dugig pol­cokkal, a kölcsönző úgy furakodik, kúszik a te­nyérnyi szabad folyosón, mintha tanulta volna ezt is. Menjünk még beljebb. Itt az iroda, öt, vagy hat asztalt látni és körülöttük tizenkét embert, akik dol­goznának, ha... ha lehetne így dolgozni. Ezek után úgyhisszük Ön is felteszi a kérdést: Kap-e új helyiséget c könyvtár? MIT VAKNAK AZ OLVASOK? Ezzel a kérdéssel elju­tottunk az olvasókig. Mit várnak az olvasók? Rö­viden azt felelhetjük: Jó könyveket! Dohát kinek mi a jó? Milyen könyve­ket várnak? Úgyhisszük az olvasók véleményét közöljük, ha az alkotó egyéniség felől közelítve a kérdéshez, azt a megkü­lönböztetést tesszük: két féle író van, olyan, aki azért ír, hegy írjon — az utóbbi években nálunk is sok ilyen akadt — és olyan, aki azért ír, mert előtte a nép, hazája sor­sán gondolkozott, szívét a nép, az igazság szerető­ié hatja át. Csak az utób­biak műveire vagyunk ki váncsiak. Azt várjuk és kérjük a könyvkiadók­tól, hogy csak ilyen alko­tók műveit fordíttassák le a mi szép magyar nyel­vünkre. Tehát sok jó könyvet kérünk! MIT KEK A KÖNYVTÁR? Ez a legnehezebb —azt is mondhatnánk, hogy a legkényesebb kérdés. Az ország nehéz helyzete, anyagi javaink nagymér­vű megfogyatliozása, arra figyelmeztet, hogy hagy­juk ezt most. Mégis kö­zöljük itt, mert szerin­tünk nemcsak a könyvtár kérése ez, hanem Sza­­bolcs-Szatmár megye egész olvasó népéé. Azt kérjük, hogy a könyvtár — de más kulturális in­tézmény is — ezután is kapja meg azt az állami támogatást, amit eddig kapott. Mi ezt a szigorú takarékossággal össze­­cgyeztethetőnek találjuk. Azért találjuk összeegyez­­tethetőnek, mert a mi me­gyénk — annak ellenére, hogy kulturális, művelő­dési dolgokban a legelma­radottabbak egyike — mindig, mindenből keve­sebbet kapott, mint más. Szomorúsággal állítatott czideig a többi megye so­rában emiatt, de büszke is lehetett, mert a kevés­ből nemcsak fenn tudta tartani kulturális intéz­ményeit, de még azokat fejlesztenie és újakat lé­tesítenie is sikerült, ha ész és szerencse jól szol­gálta. Mármost mi lesz, ha esetleg csökkenti a mi­nisztérium az állami tá­mogatást?. Meglévő dolgaink fenn­tartása is elég gond lesz továbblépésről pedig szí sem lehet, pedig éppen ebben a megyében van leginkább szükség a kul­túra, a tudás napfényére. Reméljük, nem csaló­dunk, ha az ország nehéz anyagi helyzetét tudva és érezve, várjuk a nap­fényt., a kultúra áldását. Várjuk, mert ha lassan is, egyszer csak jelkél a nap felhők között. (—ó. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom