Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-27 / 22. szám
1 SZAbUlCS-SZATMÄB PiEPB 1957. január 27, vasárnap Ahol 6lSóvcilgkö.pávö.l v&dfék a. népAafalmaf a. paraszíok Szamostatárfalván nem sikerült az ellenforradalomnak egy órára sem felülkerekedni Kicsiny falu a Szamos mentén Tatárfalva. Mindösz-.ze 458 lakosa, 797 hold szántója és 100 hold gyümölcsöse van. A község száztizenegy családjából hatvanhárom — a népesebbje — az Ady Termelőszövetkezet tagja. A szövetkezet 327 holdon gazdálkodik. 85 hold gyümölcsöse van. Földesúri elnyomás helyeit — bontakozó boldogság 1945 előtt Madarassy Géza, a Jeneyek, Székelyek földesúri, kulák igája nyomta a falut. A határ nagyrétét ők birtokolták a híres almáskerttel együtt. A község lakóinak nyolcvan százaléka napszámosuk, cselédjük volt. A szovjet katonák felszabadító harcai véget vetettek ennek az áldatlan állapotnak s a Magyar Kommunista Párt útmutatása nyomán a nincstelenek birtokukba vették a földet. Csoda, ha szeretik ezek az emberek a pártot? 1956 októbere előtt 56 tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának — ma 53 tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Egyet nem vettek fel a pártba, mivel az ellenforradalmat aktívan támogatta. Ezt maga a tagság zárta ki soraiból! Most azt is meg lehetne kérdezni: vájjon nem látják a szamostatárfalvai kommunisták, hogy az MDP vezető klikje sok-sok hibát követett el? De látják. Am ez nem azt jelenti, hogy a párt. rossz. akárhogy is volt, mégis csak százszor jobb lett az életük a felszabadulás óta eltelt évek alatt, mint a földesúri elnyomás idején! A kis szövetkezeti község legszebb épülete a termelőszövetkezet művelődési háza, irodája, garázsa, a legszebb lakóépületek a szövetkezel i tagok családi otthonai. S majdnem minden háznál rádió szói. \ iáin legjobbjai megszervezik a néphatalom védelmé! fiz a jóaan és bolra gondolkodásmód tette lehetővé, hogy a falu dolgozó népe egy emberként álljon ki a néphatalom védelmére, amikor az ellenforradalom szennyes árja szinte elborította az egész országot. Erről beszélgettünk a minap a község dolgozóival és vezetőivel. Szerényen, megfontoltan beszélnek, okosan és pontosan emlékeznek vissza az eseményekre. Csak a szemek villanásából látszik a bensőjükben hullámzó indulat, íme az események hiteles története: A falu népe október 24-e reggelén értesült a budapesti eseményekről. Csalhatatlan proletárösztönnel cselekedtek a kommunisták, szegényparasztok, termelőszövetkezeti tagok. Először a legaktívabb párttagok gyűltek megbeszélésre s a rövid értekezleten, amelyen huszonötén vettek részt, az alábbi határozatot hozták: „1. Az egész párttagság és termelőszövetkezeti tagság egységesen lépjen fel az ellenforradalmi elemekkel szemben. 2. Minden erővel megvédjük a termelőszövetkezetet minden politikai vagy gazdasági támadással szemben. 3. Megszervezzük az éjjel-nappali őrséget; a.” A buiák vezette ellenforradalom felüti feiét Az ellenforradalom természetesen itt sem nyugodott. Október 2G-án Székely Lajos és idős Papp József sürgősen Csengerbe ment, ahol a járási ellenforradalmi vezetőkkel tárgyaltak. Kik ezek az emberek? Székely Lajos cselédeket és részesmunkásokat gyötrő, izzasztó kulak volt a múltban. Idős Pap József a község bírója volt a Horthy-világban. ö gondoskodott orról, hogy a Jurcsek-féle beszolgáltatás ne a kulákokat. hr nem a szegényparasztokat terhelje. Ezek az emberek maguk mellé vették Póti Endrét, aki tagja volt az MDP-nek. Megnyerték maguknak — pedig a hajdani szegény Póti ugyancsak jól élt a felszabadulás 12 éve alatt, hiszen háza van, három tehenet fej és 1500 forintot keresett havonta a földművesszövetkezetnél. Nos, így hárman utaztak be Csengerbe, ahol megfelelő eligazítást kaptak. Hazatérve Póti azonnal hozzálátott a vöröscsillagok íemeszeléséhez. Utána, 28-án Székely Lajos, a kulák öszszeszedett harminc embert és velük együtt felvonult a tanácsháza elé. Közben a kommunistákat és a szovjet embereket gyalázták. A tanácsháznál a volt bíró, Papp mondott beszédet a „magyar testvérekének és a „tizenkét esztendei elnyomáséról kiabált. Kijelentette: a tanáesot feloszlatják és úiat választanak, fők harmincán?) Közben felszóllították a tanács elnökét, tagadja rr,oft kommunista érzelmét. Bódi Lajos elvtárs azonban így válaszolt: — Kommunista voltam és rriost még inkább az leszek! Megszeppennek a ..hő-ok“ Hamar híre ment a faluban a felvonulásnak. A nép felháborodott. A tanácsházára legelőször három markos termelőszövetkezeti tag. Porkoláb Gyula, ifjú Bódi György, ifjú Péterfi Miklós érkezett meg. A „hősök" azonnal megszeppentek és a már megkezdett „válaszis'“-nak új fordulatot adtak. Gyorsan megválasztották előbb még pocskondiázott tan ácsé1 nököt, párttitkárt nemzeti bizottságba. Ezután estig üléseztek... Közben összegyűlt a terme1 ösrövetkeret tagsága is. háborodottan tárgyalták Székelyék pimaszságát, I’app József gyalázkodó beszédét. Átüzentek Papért: „azonnal jöjjön át a szövetkezetiekhez!“ A volt bíró, aki délelőtt még olyan nagy hévvel szónokolt, nem mert egyedül átmenni a szövetkezeti tagság színe elé. így a tanácselnök kísérte el. A tagság feltette a kérdési: — Milyen alapon sértegette és gyalázta a kommunistákat és termelőszövetkezeti tagokat?! Vonja vissza a kijelentéseit. Idős Papp ezt sürgősen, megtette sűrű bocsánatkércsek közepette. V nép ellenségei nem nyugosznak — izzó ialuafyulcs Ezek után azt gondolná az ember, ho^y az ellenforradalmi vitézek meghúzzák magukat. Nem így történt. Újra Csengerbe siettek és segítséget kértek. Október 30-án megérkezett a segítség néhány járási főkolom-A művelődési munkások első közös értekezlete Nyíregyházán Pénteken és szombaton kétnapos közös értekezleten vettek részt megyénk művelődési munkásai. Ez az értekezlet az első, melyen a minisztériumok egyesítése óta ai oktatás és népművelés közösen beszéli meg z népművelés feladatait. Aj értekezletről tudósítást fogunk közölni. Van-e hivatásos koldus Nyíregyházán Nincs ember, akit ne foglalkoztatott volna már a kérdés, amikor egy-egy tenyér, vagy sapka nyúlik eléje az utcán, hogy pénzt kérjen: A koldusokról vajon ki gondoskodik? Talán nem érdektelen, ha most közöljük a megyei tanács szociális osztályának erre vonatkozó vélekedésén Nincsen Nyíregyházán koldus! Azok, akikkel még találkozik az ember, nem a városból, sőt nem is a megyéből valók — így állapítják meg a szociális osztályon. His en a megyében 656 férőhely van a szociális otthonokba, amelyek kihasználtsága 98 százalék. A csökkent munkaképességűek, aggok, betegek itt otthonra találnak a magatehetetlenekkel együtt. — Ezeknek nincs szükségül arra, hegy kéregetésbő: tengődjenek. Ugyancsak azoknak sem, akik — méf nem barátkozva meg a szociális otthon gondolatával — egyelőre segélyezésbe;' részesülnek, s ingyent; ebédeket kapnak. Ezeknélszáma Nyíregyházán 72 Ezek közül sem kerülne! ki az emberi érzések vám szedői, a koldusok. Híva talosan tehát azt mond haljuk, városunkban nin csen koldus, ha van, e nem a megyéből kerül ki vagy ha onnan is, olyant;! „gyakorolják”, akik sem ; szociális otthonba inenn nem akarnak, sem még se gélyt nem kértek, — eset leg nincsenek is rászorul va. Végre ! Egy ipari osztály működik a megyei tanácson A megyei tanácsnál történt átszervezés következtében összevonták az élelmiszeripari, az ipari osztályokat és a Vkg osztálytól a szolgáltató vállalatok részlegét. Az osztály vezetője, Nemes Imre lett, aki korábban az élelmiszeripari osztályt vezette. Megkérdeztük, milyen véleménye van az összevonásról és az osztály működéséről. ,•— Az átszervezéssel egyetértek, mint az összevonással is'. Azonban aggályaim vannak a jövőbeni jó működést illetően, éspedig azért; mert a tervezés, beruházás, anyaggazdálkodás a tervosztályhoz tartozik, a pénzügy és számvitel ellenőrzése a pénzügyi osztályhoz, s az osztály feladata marad a műszaki fejlesztés és általános termelési kérdések intézése. Véleményem szerint sokkal hathatósabb és eredményesebb lenne osztályunk munkája, ha. a vállalatok működését átfogóan ismerhetnénk s „egukézből” intézhetnénk. — Legfőbb célunk, - mondotta — hogy meglévő tanácsi vállalatainkat megszilárdítsuk, működésüket rentábilissá tegyük és a dolgozóknak olyan feltételeket biztosítsunk, hogy megtalálják számításukat a vállalatnál, ahol dolgoznak. Olvassa mindennap a Szabrcs-Szatmár Képét! pos, egy Lovász nevezetű vasutas, Tósér Ignác és Juhos Sándor személyében. Ezek falugyűlést hívtak össze azzal a szándékkal, hogy azon hamis rágalmakkal illessék újra a kommunistákat. A gyűlésen megjelent az egész, falu, kommunistákkal, termelőszövetkezeti tagokkal együtt. Lovász emelkedett szólásra. Már az. első percben dühödt szitkokat szórt a Szovjetunióra és a kommunistákra. Ám nem folytathatta sokáig. Egy öreg paraszt, Porkoláb bácsi közbekiáltott: — Kitől van magának megbízólevele?! Lovász verejtékezni kezdett. Magyarázni kezdett, hogy megbízólevele ugyan nincs, de elhivatottságot érez arra, hogy segítsen „magyar testvéreidnek. S látta, hogy nem igen terem számára babér, gyorsan átadta a szót a helybeli lelkésznek. Gondolva, hogy az majd egy követ fúj vele. Ám a pap a nép mellett, a párttagok és a termelőszövetkezet mellett szólt. Ekkor a volt bíró vette át a szót s úgy látszik nem tanult az előzményekből, panaszkodó hangon siránkozott a járási „kiküldöttek“ felé fordulva: — Látják kérem, ez egy kis Moszkva, itt nem lehet élni.;;; — és így tovább. Sokáig ő sem szólhatott, mert az asszonyok a torkára forrasztották az ellenforradalmi mocskolódást Az általános hangzavar közepette Kapitor Endre, dolgozó paraszt emelkedett szólásra. Általános csend támadt. Hangja az egész falu becsületes hangjaként viharzott át a termen. — Valamikor a község népe nincstelen proletár volt. Azót'a megváltozott az életünk. A Szovjetuniónak, a termelőszövetkezetnek, két dolgos kezünknek köszönhetjük, hogy most jó életünk van. És soha többé nem leszünk sem cselédek, sem napszámosok! Lesújtunk arra, aki a szövetkezetünkre merészeli a kezét emelni l Papp József beszél most szabadságról, demokráciáról? Hiszen amikor bíró volt, kímélet nélkül nyúzta a szegénységet! Most is az urakat pártolja! Dörgő taps fogadta bátor kommunista beszédét. Lovászék az ajtó felé pislogtak, hogyan lehetne menekülni ... A falugyűlés feloszlatta a „nemzeti bizottságot" és újat választott, kihagyva belőle a kulákot és társait. Székely a kulák, ekkor a nemzetőrséget akarta a kezébe kaparintani, de az őrség tizenhét tagja elzavarta onnan is. Burányi Béla szövetkezeti tagot választották meg parancsnokuknak. S a nemzetőrség megvédte Szamostatárfalván a néphatalmat, a termelőszövetkezetet, Pedig csak ásójuk és kapájuk volt. A csengeri ellenforradalmárok nem adtak fegyvert nekik, hiszen „megbízhatatlanok“ voltak.:; Felvonul ■ nép c« azt kiált*«: „Fiién <a Kádár-kormány I“ Elmúltak az ellenforradalmi napok, a szovjet katonák' újra felszabadították az országot. Újra megindulhatott a nyugodt élet. Azaz — mégsem volt teljes a nyugalom. Az ellenforradalmi elemek újra és újra piszkálni kezdték a szövetkezetét, névtelen fenyegetések érkeztek az elnök címére. Addig-addig. amíg elfogyott a szamostatárfalvi nép türelme és elhatározta, hogy csatta nós választ ad. November 9-én felvonulás volt. A mentben nem harmincán sorakoztak, hanem mintegy kétszázan. Piros és nemzeti színű zászlókat vittek az emberek és dörgő jelszavak hangjával telt meg a kis község: „Földet vissza nem adunkt" — „Éljen a szovjet hadsereg!" — „Éljen a Kádár-kormány!" — „Megvédjük a szövetkezetett" — „Le a kommunistagyűlölőkkel!"' — és így tovább. Ennek a felvonulásnak nagy híre volt az egész járásban. A farkas — farban marad A szamostatárfalvai ellenforradalmi megmozdulás íő szervezője, Székely, kulák még ezután sem húzta meg magát. Hiába, a farkas farkas marad. Először fegyveres segítségért szaladgált Csengerbe — ott azonban már a nép karhatalmistái kezébe volt a hatalom. Gyilkos fegyvert nem kapott. Hát most megpróbál ölni hazug szavakkal. Rémhíreket terjeszt és nem riad vissza a kormányelnök gyalázásától sem. Azt híreszteli, hogy Kádár „zsidó, Kauffmannak hívták és Kölesébe való.. tavasszal jönnek az angolok..Ez nem más, mint hazugság. (Nem mintha túlságosan fontos lenne, de Kádár János egy szegény „keresztény“ cselédlány gyermeke, aki már serdülő kora óta részt vesz a munkások, szegényparasztok harcában. Hosszú ideig volt Horthyék börtönében és éveket szenvedett Rákosi börtönében is...) Nem is hisznek a szamostatáríalvalk a kuláknak, de mégis megkérdik a járási illetékeseket: meddig tűrik még a gyalázkodást, mikor tanítják meg rendre, úgy, ahogy az az ellenforradalmároknak kijár?! Eddig tart a történet. A számostatáríalvi dolgozók továbbra is helyt állnak, mert ők szocializmust akarnak. Ez a hitük, ez a jövőjük. S ezért bátran kiállnak. Sok tanultabb, iskolázottabb, „politikailag fejlettebb“ ember tanulhat tőlük. Tőlük, akik egy órára sem engedték megdönteni a néphatalmat községükben’ MÉSZÁROS PÁLNÉ
