Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-13 / 10. szám
1951 jaarór IS, '««teä¥ SSABOICS-SZATMÄS WfiPS A MEGYEI TANÁCS NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYÁNAK összeállítása SZÜLETÉSNAP ELBESZÉLÉS, Irta; Hcüóháry Lsjes* A a orvos fáradtan beilagotí a kijárat felé. Közben kesztyűjét húzogatta, látszólag olyan gondosan, mintha valóban az kötötte volna le minden figyelmét. Pedig gondolatai még ott maradtak a belgyógyászati pavilon termeiben. Igen, az az asszony még mindig szédül! Mi a csuda lappang még mindig abban az öreg koponyában? öreg? Ha így a szemébe mondaná, haragudnék érte, hiszen még innen van a hatvanon és egyébként kutyabaja. Dicsekszik, hogy neki nem (fáj a lába és szemüveg nélfeül olvas. Csak a bal füle hibás egy kicsit, de evvel már gyerekkora óta vesződik. , Az orvos megtorpant, a Scesztyű félúton megállt az ujjain és groteszkül meghosszabbította levegőbe meredő kezét. Agyában új gondolat született, mely megzavarta a reflexek békét hullámzását . , . Hát persze, a bal füle! Ott a ■hiba, hogy eltetszett hanyagolni ezt a régi, gyerekkori históriát, kedves néni! A dobhártya mögött növekszik egy kis fehér gyöngyszem évek óta. Most már a csontot kapirgálja, azért tetszik szédülni! Ej, ■ej! Hamarább is gondolhattunk volna rá! No, majd holnap megnézeti Krasznai- Val ., . t Megkönnyebbülten lépett «ti az Utcára. Az elmaradt gondolatok most már utolérték gazdájukat és ők is megpihenhetnek holnapig. De mégsem! Mintha még mindig maradt volna vaíiami elintézetlen, mintha (elfelejtett volna valamit Slgéss nap olyan érzése volt, mintha ma évforduló lenne, valami jelentős nap, ©mivel kapcsolatban még ,fran tennivalója „ „ „ Talán imajd otthon „ , s A hegyek felöl édesen ^mélyítő mustszag szállt »Iá. Ömlött, mint hajdan a iává a sátoralaku kupacokról. A kapus álmosan köszönt ki fülkéjéből. Az utcán a mustszag a kisváros délutáni unalmával keveredett , o , Az orvos megállt kint a s apu előtt. Azon gondolkodott, mit is csinált ö ilyenser „azelőtt”? A járda mellett, a megszokott helyen kereste az autóját. Igen, ilyenkor beült a kis Bürke kocsiba és elszaladt fele a hegyek alatt kasyargó úton Patak felé... [így hajtott mindig, hogy a motor hangját alig lehesron hallani. Altkor a kocsi rohanása mellett ki lehetett venni m ittas darazsak ssongását, a szedők és puttonyosok távoli kiabálását Se az üres hordók tompa longását. Jó volt. Elmúlt, igaz, luxus volt az a kis kocsi, de néha beteghez is lehetett vele menni, havas, esős estéken, tanyasi viskókhoz, távoli falvakba, ahol csizmás, térdig sáros kollégák türelmetlenül váriák a jjíanár urat"! Nem, 6 nem volt magántanár. Csak tanársegéd volt, mikor idekerült, de itt már csak úgy szólítják a falusiak, sőt lassan már a kollégák is , . . Már nem is tud tiltakozni ellene. Hiszen még lehetne magántanár, ha megírná azt a régen készülő dolgozatot, Ilyenkor, délután ráérne. Csak ne lenne ilyen álmosító a csend és a nyugalom, ami körülveszi, — Csak ne lenne fáradt az egésznapi fejtöréstől, beszédtől, biztatástól! Mit ér már a címmel? Itt ragadt úgyis, örökre, vidéken . , , Hiszen, ha a címmel együtt a régi autót is megkapná . . . Gyerekség! Most meg már, mintha a hangját Is hallaná . . .? — Tessék vigyázni, főorvos úr, jön a mentő ! ■ Félrehúzódott. Nagy fehér kocsi gürdült ki a kapun. Ormótlan és nehéz, háborús alkotmány, de így fehérre festve egészen barátságos. Milyen öröm volt, mikor megkapták! — Hová megy, Karádi bácsi? — Vissre megyek egy be, tegért. Nem tetszik velem jönni, főorvos úr? Már ült is be a kocsiba a sofőr mellé. Leeresztette az ablakot, a könyökét kidugta a szélbe és kamaszos örömmel dőlt hátrá. Egészen jó rúgózása van ennek a kocsinak, vagy csak nehéz teste hány fittyet az út gödreinek? Mindegy! Autózik megint! Ni, már itt vannak a szőlők alatt! Azt mondják, jó termés lesz az idén. Karácsonyra már biztosan kap valakitől kóstolót az új borból 0 o o — Milyen betegért megyünk tulajdonképpen, Karádi bácsi? — Vissről telefonáltatott a bába. Egy szülő nőt kell behozni , „ , Ejha, szülés?! Mit fog kezdeni az asszonnyal, ha baj van, mire kiérnek? Vagy visszafelé az úton? Elvégre ő orvos, nem tagadhatja meg a segítséget, de medikus kora óta nem is látott szülést! Tizenöt éve csak belgyógyászattal foglalkozik. Szálljon ki? Elsétálgatna itt az úton, míg visszafelé jön a kocsi. Gyávaság lenne! Ha most megállítaná a kocsit, Karádi bácsi mindjárt tudná, hogy mitől ijedt meg! — Mért nem hoz ilyenkor egy madámot magával, Karádi bácsi? •— Majd a vissi bábát hozzuk, főorvos úr, ha szűk. ség lesz rá. Az is nálunk tanult is, Karádi bácsi hangja mintha gúnyos lenne egy kicsit, de amit mond, az megnyugtató. Szóval Tesz bába! Biztosan nem is megy olyan gyorsan. Valami elhúzódó dolog lesz, azért akarja á bába behozatni. Nem érdemes egyelőre törni rajta a fejét. Inkább nézi a bodrogparti fűzeseket. Vajon maradt-e valami a fácánokból? Négy, vagy öt évvel ezelőtt lőtt fácánt utóljára? Jó volt az is, a vadászat. De így, autó nélkül az sem ér semmit. Nem érne rá félnapot vonatozni, vagy szekerezni. ... Az autó lassított a falu közepén. Ingujjas fiatalember kapaszkodott a hágesóra és mutatta az utat a kocsivezetőnek. Gyerekek szaladtak a mély homokban lassan cammogó kocsi után. Az egyik portán már tárva volt a kapu. Asszonysereg állt a ház előtt és bizalmatlanul nézegették; a betolakodó, fehér gépszörnyeteget. Valaki felismerte a „tanár urat” és tiszteletei nyitottak neki utat. Ez már ismerős kép volt, most mégis zavarba jött. Bizonytalansága tudatában- szégyelte ezt az előlegezett bizalmat. Sarlatánnak érezte magát, amint,.— a mjr.kor biztató és barátságos mosoly helyett, — most szótlanul és gőgös előkelőséggel vonult a belső szoba felé . a , A szóba' szinte üres volt. A tenyérnyi ablak nyitva, mégis nehéz szag érzett a levegőben. A csupasz falakon se kép, se polc, se tükör. A -rozoga ágyon sá|-padt, fiatal asszony feküdt ruhástól, félig dunyhával betakarva, ' — Első gyerek, főorvos úr! — hallotta a bába hangját. — -Hajnal őtá fájások, der nem halad. Nem tudom magam kiismerni, pedig a fekvés jónak látszott!' Az orvos szórakozottan nyúlt az asszony csuklójához. Nem számolta a pulzust, csak nézegette a sápadt arcot, a kicserépesedett ajkakat. Ä bába szolgálatkészen húzgálta le az ágyról a dunnát , Felületesen megvizsgálta az asszonyt és néhány kérdést tett ■ fel a bábának. Most-már jól-betanult szerepet játszott, Ügy érezte magát, mint Űatai orvos korában, mikor nagyképűséggel leplezte tapasztalatlanságát. Kezet kellene mosni, jó erősen, kefével, szappannal! Alapos vizsgálatra volna szükség! . . . Aztán mégis csak intett, hogy hozzák be a hordagyat. — De jó, hogy itt van főorvos úr! — lelkendezett a bába. — Legalább nekem nem kell bemennem a városba! Még egy szülésem van a tanyán „ . „ Az orvos beletörődött sorsába. Hát nem jön a bába! Na, nem baj! A pulzus jó, az asszony nem lázas. Biztosan fogó kellene, vagy fájáskeltő, vagy ilyesmi . „ » Mindenesetre nem sürgős, ráér, majd bent az osztályon!, ,, Félóra alatt bent lehetnek, mit számít már ez a kis idő, ha hajnal óta vajúdik , ,, Igaz, a gyerek! Hát annak , bizony nem használ . , . De » . „ « a szívhang jó, azt mondta a bába! , „ „ — Menjünk már Karádi bácsi! Igyekezzünk! Most majd ide ülök hátra, az asszony mellé. Maga ä üljön előre a soffőr mellé. Meg lesz a trónörökös estére, ne izguljon! Az aszszönykával sem lesz baj, neféljen! Majd én vigyázok rá! Visszafelé robogtak a poros úton. Az asszonyka jól viselkedett, ötpercenkint összeharápta a száját és görcsösen szorongatta az orvos kezét, dé egy jajszavát se lehetétt hallani. Az orvos tiszta zsebkendőt, keresett elő, avval törölgette Székely Bertalan kiállítás a Jósa András múzeumban A JOSA-MÜZEUMBAN lévő Székely Bertalan kiállításon feltűnik talán, hogy nem szerepelnek a nagy müvek: 11. Lajos holttestének megtalálása, Dobozi, V. László udvara, Az egri nők. Kétségtelen, ezek a legismertebb és legjelentősebb -művei. Azonban őszintén szólva, most ne sajnáljuk ezeket. Székely Bertalant, ezt az örökösen tépelődő művészt az idők folyamán többféleképpen értékelték. Eleinte történelmi képeiért becsülték, ami érthető; az az idő volt ez, mikor a nemzet letargiájában egy festménytől vigasztalást, erőt Jcapott. Majd mint a monumentális freskófestészet mesterét értékelék. A pécsi székesegyház, a Nagyboldogasszony templom, Vajdahunyad vára freskói jelentik ezt az állomást. Ma viszont, mikor előkerüllek vázlatai, színkompoziciói, melyekből egy szép csokomyit láthatunk a múzeumban. Székely Bertalan művészete egész más megvilágításba kerül. Vonalainak frissesége, színvázlatainak megragadó lendülete egy modem festő dicsőségét szerzik meg neki. A vázlatok tele vannak szenvedélyes élettel. Ha ezeket összehasonlítjuk a kivitelezett művel, nem feltétlen az utóbbinak a javára billen a mérleg; eszünkbe jut Goethe mondása: „Aki sokáig gondolkozik, nem mindig a jobbat választja.” A múzeumban lévő kiállítás anyaga tehát Székely Bertalan művészetének a legelevenebb, legközvetlenebb oldalát mutatja meg a látogatóknak. Ezek úgy vannak összeállítva, hogy velük követhetjük Székely egész pályáját. (Magától értetődik, de meg kell emlí„ teni, hogy ezeket a vázlatokat még kevésbé szabad | közelről nézni, mint egyébként.) 5 Láthatunk a kiállításon szinte biedermeier módra t sima, édeskés portrékat, majd önarcképén és Salamon. József arcképén a lélektani tanulmány mélységét figyelhetjük meg. Nagyon figyelemreméltó a sok vázlat az Egri nőkhöz és Dobozihoz.' Az előbbieken megfigyelhetjük, hogy mennyivel életszerűbbek és mozgalmasabbak a figurák, mint a befejezetten, melyen Dobó Katica alakja túlzottan uralkodik, s a törökök akkor is hullanak, mikor nem is látni, kinek az ütésétől. A Dobozi vázlatokon a tökéletes kompozíció megoldásának a kérdése uralkodik, s ezek mögött egy végletekig problémázó művészi egyéniség rajzolódik ki. A freskóvázlatok dekoratív, olykor kissé hideg pompájukkal Székely másik oldalát mutatják be. Igen szép a Láda színvázlata, s a fejtanulmány. Az előbbi teljesen modern színértékeléssel tűnik ki, a másik az érzések ábrázolásában tökéletes. Tájképvázlatai egyenetlenek. Több még csak helyi színeket ismer, de például a Szerelmespár mintha egy tökéletes pleinaír festő remeke lenne. Erezni ezeknél a vázlatoknál azt a küzdelmet, amely benne lefolyt a müncheni akadémia hatása és a veleszületett tehetsége között, vérében, idegében égtek a festészet problémái, de az akadémia befolyása előtte ezt az utat elzárta. Székely Bertalan idejében az ő festészete már túlhaladott volt Európában, s végeredményben minden nagysága mellett a sem segítette elő az európai vérkeringésbe való bekapcsolódást. Hibáztathatnánk ezért Szinyei kivételével minden kortársat, több joggal azonban az akkori hazai viszonyokat. Minden esetre Székely Bertalan eszmei, művészi nagysága, lelkiismeretessége, nemes egyénisége, pedagógus munkássága örök kincse marad nemzeti kultúránknak. KOROKNAY GYULA, zz assz®aj »«éves hozmokét „ 8, Csak már bent lennének! Most látni, hogy még sincs olyan jól rugózva ez a kocsi! Érzi ez a szegény asszony is. A keze mind gyakrabban markol bele az övébe. Most már szinte belevájja körmét e tenyerébe 4 , , —■ Meg kellene állni, Karádi bácsi j, B a — Inkább igyekszünk főorvos úr! Nincs itt mit1 csinálni a kocsiban! Igen, nincs mit csinálni! De a gyerek! Az a baj, hogy még mindig nem tudja mi is lehet a gyerekkel! Csak most egy kicsit fusson si mábban ez a kocsi! Teremtésit a , .! De hiszen ez , , * A, hát akkor tudja, hogy mit kell csinálni! Maga, barátom /ne csavargassa a fejét hátra, érti?! Meggömyedt az alacsony fedél alatt, leránci gálta magáról a felöltőt* kabátot, felgyűrte karján az inget , a Nem tiszta a keze, de most már nem számít! Majd adnak az asszonynak penicillint, de most már a gyerekért ás kell tenni -valamit! Igén Jól sejtette ... Nyugalom! Még egy oe<r , ős lehet kezdeni! ' — No, asszonyka! Jót van.. j nagyon jól.., Csitt, csitt, nincs semmi baj* (Hagyjon békét, magának most nem kell Ide néznie' Maga jól tenné, ha csak egy hét múlva nézné meg a fiát mert egy kicsit csúnya lesz’ Le majd rendbe jön! Hon nan tudom, hogy fiú lesz ' Eh,. Várjon, Már nen} lesz!. Már megvan! No, ma mdjon csak nyugodtan!.. Dehogy nem él! Csak ailyen nem sír, csak szuszog mint ez is! Bömböl még eleget, majd meghallia...) Álljon meg már, Karádi bácsi1 A teremtésit.., és adja Ide a csattokat a ládából! Jó, Jó-. s Nincsen semmi baja a kocsinak! Különben is maga az oka, minek hajtott’ olyan veszettül ezen a rossz, utón?... Meddig jutottunk? — Ez már Patak, főorvos ur! Aztán most mibe takarjuk be? — Mibe, mibe? Itt Yan valami szoknyaféle, ez jó’ lesz! így ni! Nézze, olyan a szaja, mint két fagyoskrumpli, de már pirosodik! Mehetünk! , A mentő kiért a műútra es simán robogott át a falun. Már leszállt a nap a hegyek mögött, a folyón finom pára lengett..; Most hogy észak felé rohantak hideg, esti levegő vágott be a kocsiba. Karádi bácsi gondosan felcsavarta az ablakot. Mire beértek a városba, már égtek a lámpák. Az autó morogva kapaszkodott fel a dombra a rossz kövezeten. . j Az alorvos a kapuban állt kabátban,__kalapban, rossz* Dr. HoUóházy Lajos, a kis várdai kórház főorvosa, régebben foglalkozik már szépirodalmi munkássággal. (Folytatás a 4. oldalon.)
