Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-13 / 10. szám
XIV. évfolyam, 10. szám. Ara: 50 fillér 1957. január 13, vasárnap Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja Ml st helyzet Csepelen ? Törvény erejű rendelet a gyorsított eljárásról Azonnal vissza kell szolgállak a tsz-ek elhurcolt vagyontárgyait! A „fekete" frafikos bukása rí megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének nyilatkozata — a tanácsok nagyobb önállóságáról — a létszámcsökkentésről — és egyéb időszerű kérdésekről Feleszi István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke nyilatkozott lapunk munkatársának a tanácsokkal kapcsolatos néhány időszerű kérdésről. — Jelenleg egyik legfontosabb feladatunk az — hangsúlyozta bevezetésképpen, — hegy tanácsrendszerünket, mint az államhatalom és állami igazgatás népi szerveit, minél jobban a saját lábukon járó önálló és erős szervekké tegyük. Erre vonatkozólag már a múlt évben született több határozat, amelyeknek végrehajtását bizonyos fokig lassította az ismeretes és a dolgozók által is kifogásolt bürokratikus huzavona, majd pedig az ellenforradalmi időszak teljesen meg is állította a különben egészséges folyamatot. Most azonban amikor új pártunk és kormányunk helyes politikája következtében erőteljes konszolidációs folyamat megy végbe hazánkban, újra itt az ideje, hogy e határozatokat az új helyzetnek meg. felelően végrehajtsuk. — Több dolgozó — úgy az apparátuson belül, mint azon kívül — a tanácsok nagyobb mérvű átszervezésére gondol. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — A tanácsok nagyobbmérvű átszervezésére egyelőre nincs lehetőség, hiszen ez a törvényesseggel, az országgyűlés munkájával függ össze. Most elsősorban arról van szó, hogy a bürokrácia fő szüíőokát, az aránytalanul nagyra felduzzadt apparátust lecsökkentsük a legmegfelelőbb méretűre, hogy a falusi, járási megyei és a legfelsőbb szervek valóban azokat a feladatokat lássák el, amelyek a dolgozók különböző irányú szükségleteit gyorsan és megfelelően kielégítik. Ennek érdekében a megyei tanács operatív, gazdáucodási feladatainak tekintélyes részét leadja a járási, illetve a falusi tanácsoknak. Többek között átadásra kerülnek a közszolgáltatási, szociális és kulturális intézmények. A tervek szerint az adóügyek intézésében például a falusi tanácsoknak döntő szerepük lesz. Ezzel sok panasza tói és bürokratikus huzavonától szabadulnak meg falusi dolgozóink és állami szerveink. Falusi tanácsaink energiáját a múltban nagyon lekötötték a vetési tervek, a begyűjtési ügyek és hasonlók.- Most ezekről a súlyos felelősséggel járó, népszerűtlen feladatoktól megszabadulnak végrehajtó bizottságaink és minden erejüket a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordíthatják. Minden előfeltétel megvan most már arra, hogy a tanácsok megnyerjék a nép bizalmát, élvezzék szeretetét. — Az apparátus csökkentése sok tanácsi dolgozót foglalkoztat, ami érthető, hiszen a munkanélküliség rémét idézi fel a múltból, mégha időlegesen is. Mit lehet mondani erről az érdekeltek megnyugtatására? — A létszámcsökkentés elkerülhetetlen feladat nemcsak a hivataloknál, intézményeknél, vállalatoknál és különböző üzemek, nél, hanem a tanácsoknál is. Nemcsak a bürokrácia felszámolása érdekében van erre szükség, hanem a takarékossági, önköltségcsökkentési, termelékenységi és egyéb érdekek is megkívánják. amelyek együttesen az egész ország gazdasági és politikai staoilizálóciásat is elősegítik. A létszámcsökkentés átmenetileg valóban munkanéküliségre vezet. Az elieníorradalom előtt ez nem következett volna be, hiszen népgazdaságunk egyes termetein munkáshiány mutattok ozott. Az ellenforradalom pusztításai következtében azonban sok munkahely működését be kellett szüntetni energia- és nyersanyaghiány következtében. A fegyveres ellenforradalmi erőket ugyan szétvertük, de suttogó propagandájuk még nemrégen is sztrájkra uszított és most is igyekszik félrevezetni a dolgozókat. Ezért időre van szükség, amíg a termelő munka teljes kibontakozásával minden becsületes dolgozó munkahelyhez, meg felelő keresethez ju hai. A' infláció leküzdése érdekében nem lehet folyósítani tovább több munkabért, mint amennyire a végzett hasznos munkában, a munkatermékekben és árucikkekben fedezet van. A létszámcsökkentéssel kapcsolatos átmeneti muokanéküliség tehát csak az ellenforradalom Köve - ménye. Egyetlen szocializmust építő országban sincs munkanéküliség. Nálunk az elmúlt 12 év vívmányai között is ez volt az egyik legfőbb eredmény. Mi ezután is a szocializmust akarjuk építeni — persze okulva az elkövetett hibákból — ezért szilárd hittel vallom, hogy a munkanélküliség a szükséges előfeltételek után újból megszűnik. Ennek ellenére a létszámcsökkentést igen nagy lelkiismeretességgel kell végrehajtani. Ez egyik próbaköve tanácsszerveink fokozottabb önállóságának, politikai, szakmai érettségének és szocialista humanizmusának. A létszámcsökkentés végrehajtása, — amely most van folyamatban — eredményezze a tanácsok szakmai és poiltikai megszilárdulását, a szocializmus építésében betöltött fontos szerepének jobb ellátását. Találkozzon a becsületes dolgozók igazságérzetével és megnyugvásával. Világos, hogy nem maradhat bent olyan egyén, aki az ellenforradalmat segítette, vagy aki képtelen arra, hogy a dolgozók ügyét a törvényesség alapján, a politikai és szakmai követelményeknek megfelelően, emberségesen intézze. A megyei és a járási tanács létszámának majdnem a felével való csökkentése következtében elkerülhetetlenül bocsájtanak el olyanokat is, akik szociális helyzetüknél fogva :öyos helyzetbe kerülnek. Ezeket elsősorban kell fe'k'srolni és a lehetőségek megnv’lősávni más tn-í”-' ten elhelyezni. — A létszámcsökkentést öt tagú bizottság készíti elő. így lesz biztosíték arra, hogy az elbocsájtésok a köz- é "gyéni érdekeknek légi- újban megfeleljenek. Ann '»-.inkább msffnvugfntó 1" hét a dolgozókra nézve, S7. hogv a tanács már b igyekszik erőfeszítéseket tenni az arra érdemes dol"'o-ók e’helyezése tekinteté, ben. Emberségesen, körültekintően ..Maradok, vagy felmondanak?” Ez a kérdés foglalkoztat mostanában sok dolgozót. Ezekben a hetekben jelentős számú munkaerő ideiglenes sorsa felett döntenek a vállalatoknál, hivatalokban, intézetekben. Az energia- és anyaghiány következtében, az októberi és novemberi zavargások, valamint a sztrájkok miatt számos vállalatnál csökken a termelés, kevesebb adminisztrációra, kevesebb dolgozóra van szükség. Meg kell szüntetni az állami bürokráciát is. Nem ritka, ahol 33 százalék alatt, sőt ezen felül van az elbocsátásra kerülő dolgozók száma. A termelési érdekek, tehát a szaktudás mellett különös tekintettel kell lenni a politikai -s a szociális körülményekre. Arra, hogy az elbocsátott dolgozó a részére folyósítható fizetés, valamint segélyek mellett lehetőleg ne kerüljön kilátástalan helyzetbe a csaladjával. Vagyis lehetőleg ne forduljon elő, hogy egyegy családban minden dolgozó munkanélkülivé váljon. Sajnos, máris hallani olyan panaszokat, melyek arra mulatnak, hogy a leépítéseket, felmondásokat egyes ; munkahelyeken lelkiismeretlenül intézik. Nem „népszerű” feladat végrehajtani a leépítést. Éppen ezért azok a személyek, akik az elbocsátásokat intézik, tegyenek félre minden rosszindulatot, bosszúállást. Dicséret illeti azokat a vezetőket, akik nem sajnálják a fáradságot megkérdezni valamely másikmunkahelyen, hogy az elbocsátásra kerülő dolgozó kereső hozzátartozóját megtartják-e, vagy nem, s csak ezután döntenek. Sőt olyan példa is van, hogy egy-egy kiváló munkaerő elhelyezkedésében segítenek. Vannak igazgatók, akik igénybeveszik a vállalati dolgozók javaslatait, s ez jó. Helyes, . ha az igazgató támaszkodik a munkástanács, valamint az üzemi szakszervezet véleményére és velük közösen intézi e leépítéseket. A Vasnagyker. Vállalat igazgatója például a szakszervezet megyei tanácsánál is megbeszélte, hogy lenne leghelyesebb végrehajtani a leépítéseket. Nem veszít vele, aki követi a példát. Ellenben veszít a tekintélyéből az olyan vezető — aki nem veszi figyelembe az üzemi szakszervezetet és a felmondásoknál nem kíváncsi az szb. véleményére. A dolgozók tudják, talán a legjobban, hogy a munkában ki mennyit ér, ismerik az esetleges személyeskedés okát is. Tudnak a „liblingekről” és palástolt bosszúállásokról is. Munka nélkül lenni, kereset nélkül maradni nem kecsegtető helyzet. Még ideiglenesen sem. Gondolkozzanak tehát az elbocsátást intéző emberek azok eszével is s érezzenek azok szívével is, akik sorsa felett döntenek, hogy minél kevesebben forduljanak jogos panaszukkal az egye, .ető bizottságokhoz. Kormányunk messzemenően segíti az elbocsátásra kerülő dolgozókat. Ez a humanizmus hassa át az elbocsátást intézők határozatait. • Figyelembe vette a városi doigozök kívánságát az Állami Aruház Folyó hó 11-én a Szabolcs-Szatmár Népe lapban: az Aruház nyitvatartásival kapcsolatban megjelent cikkre az alábbiakat válaszoljuk : Egyetértünk azzal, hogy a város dolgozói a délutáni órákban szeretnek szük: ségleteiket beszerezni, ezért | i ágy határoztunk, hogy! I 14-én, hétfőtől kezdve, min- ‘ den héten csütörtökön és pénteken Áruházunkat reggel 8-tól este fel C-ig cgy, folytában nyitva tartjuk. Egyéb napokon fél 4-lg, szombaton ped.ig fel 2-ig ■ tartunk nyitva, Reméljük, hogy így az t üzemek dolgozói a jel! zett napokon a meghoszszabbított záróra következtében szükségleteiket beszerezhetik. A Nyíregyházi Állami Aruház igazgatója
