Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-14 / 290. szám

1956. december 14, péntek szabolcs-szatmAh NEPB Olaszországban meg lehet teremteni egy demokratikus kormány feltételeit As Glass Kommunista Párt VIII. kongresszusa Egy pesti munkás GONDOLATAI A TASZSZ jelenti: az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusa decem­ber 11-én folytatta Tog­liatti főtitkár beszámolójá­nak vitáját, Secchia, a pártvezetőség tagja hangsúlyozta, hogy ma Olaszországban megvan­nak azok az erők, amelyek- I—1—— --— A Biztonsági Janács ajánlja Japán felvételét A Biztonsági Tanács szer. dán — New York-i időszá­mítás szerint — délelőtt 11 órakor összeült, hogy tár­gyaljon Japán és a Mon­gol Népköztársaság ENSZ- íelvételéről Az ülésen Be- launde perui küldött elnö­költ. Az AFP legfrissebb je­lentése szerint a Biztonsági Tanács 11 tagja egyhangú­lag úgy döntött: ajánlja a közgyűlésnek, hogy Japánt vegye fel az ENSZ-be. A Magyarországra vonatozó nyugati javaslatot megtoldottak egy paragraíassal Az ENSZ közgyűlése elé terjesztett magyar vonat­kozású húszhatalmi javas­latot, az APP szerint meg­oldották egy paragrafus­sal s abban kérik az ENSZ főtitkárát: tegyen meg min­UUMUUMUlUUiiUÁMii meg tudják teremteni a dolgozó osztályok demok­ratikus kormányának meg­teremtésére szükséges fel­tételeket. Secchia rámutatott,; hogy meg kell teremteni a mun­kásmozgalom egységét. Secchia befejezésül kije­lentette, hogy az olasz kem­A szavazást megelőző vita során Szoboljev szovjet küldött az AFP szerint ki­jelentette: Japán felvételé­Az AFP jelentése szerint Kuznyecov, a szovjet ENSZ­den intézkedést, amelyet hasznosnak ítél a magyar kérdés szempontjából, az ENSZ alapokmányában le­fektetett elvekkel és a köz­gyűlés határozataival össz­hangban. munistáknak a Szovjetunió iránti rokonszenve nemcsak annak a jelentőségnek az elismerésén alapul, amelyet a Szovjetunió és pártja a múltban betöltött, hanem annak a hatalmas szerep­nek az elismerésén is. ame­lyet a szocialista táborban és a nemzetközi munkás- mozgalomban ma betölt. re szavaz anélkül, hogy,azt összekapcsolná a Mongol Népköztársaság felvételé­liüldöttség vezetője a köz­gyűlés elnökéhez intézett, december 11-én kelt és de­cember 12-én átadott leve­lében kéri, hogy a közgyű­lés napirendjére vegyék fel a következő kérdést: Az Egyesült Államok beavat­kozása a népi demokráciák belügyeibe és az Egyesült Államok felforgató tevé­kenysége ezen államok el­len. Nem egészen pontos a cím. Utitársam, akivel a .napokban együtt vitt be a HÉV Pestre, tulajdonkép­pen Gödöllőn lakik, de Kő­bányán dolgozik már húsz éve. Csoportvezető a Mély­fúró Berendezések Gyárá­ban. Barna, középmagas férfi, sötétkék svájci sapka, hosszú viharkabát, alatta kék munkásruha, bakancs. Mellette az ülésen kopott aktatáska. Keveset szóltam, inkább csak egy-egy kérdést ve­tettem közbe, ö pedig mint­ha hangosan rendezgette volna gondolatait. Csaknem szószerint írom, ahogy el­mondta. ezért kissé nyers lesz a fogalmazás, 1936 óta dolgozom a gyár­ban. Mióta csoportvezető vagyok, 1200 forint a fize­tésem. 8 gép, 16 ember tar­tozik hozzám. Rendes kö­rülmények között reggel hattól dolgoztam, de nem kettőig, amikor letelt a nyolc óra, hanem 2—3 órá­val tovább, mert a követ­kező műszakot is be kellett állítani. Ezért nem voltam megfizetve. Most az áramhiány miatt éjjeli műszakban dolgo­zunk. Éjjel mikor a város nem fogyaszt, jobban tud­nak adni áramot. (Kitekint az ablakon, már rohamosan sötétedik.) Mit csináljak? Heten vagyunk, a legna­gyobb gyerek 11 éves, az én keresetemből élünk. Min­dent megadna az ember a nyugalomért. Ügy képzelje a szaktárs, hogy otthon nincs türelmem két szól szalmát keresztbe tenni. A múltkor egész nap a rádiót hallgattam. Sorban, ahogy jött. Szabad Európa, Ame­rika Hangja, London, Ró­ma, Bukarest, Moszkva. Kossuth adó. Azt hittem már a végén, hogy megőrü­lök, olyan ideges lettem. Most már csak néha csava­rom fel. Ma reggel hatkor hallgattam Amerika Hang­ját. Azt mondta, hogy a Bakonyban 35000 ember áll fegyverben indulásra ké­szen Maiéter vezetésével. A feleségem sírt mint a zá­poreső, alig tudtam meg­nyugtatni, mielőtt eljöttem hazulról, hogy hazugság az egész. Amikor a zűrök, voltak, akkor is bejártam minden nap Pestre. Bementem ak­kor is, amikor a szovjet csapatok bejöttek 4-én. A Baross-téren mentem ke­resztül, csend volt akkor. A téren harckocsik álltak, mellettük katonák meg egv tiszt. Megálltam a Rotten- biller-utcai sarok előtt a zöld házikó mellett, mellet­Meghalt dr. Sántha Károly debreceni egyetemi tanár vei. A Szovjetunió kéri: tűzzék napirendre az amerikaiak beavatkozását a népi demokráciák belügyeibe Ki volt a libiínös a közös vagyon prédálásában ? — „Fekete Hét“ A nyírcsászári ügyhöz December 9-én a megyei tanács tsz-osztályának köz­lése alapján „Eljárást in­dítanak a nyírcsászári tsz-vagyon elherdálói ellen” címmel rövid híradás jelent meg lapunkban. A megyei és a járási tanács illetékes kiküldöttei december 11-én tovább folytatták ebben az ügyben a ténymegállapító vizsgálatot Nyírcsászáriban, ahol munkatársunk is meg­jelent. Megállapítást nyert, hogy a hírben közöltek nagy része fedi a valósá­got, azonban a megnevezett két személyre vonatkozó kitételek egyik része mó­dosításra szorul. Mi az igazság Gyöngy Sándor és Ruszin János esetében ? Az újabb adatok szerint Gyöngy Sándor nem tsz- lag. Nem 6, hanem felesé­ge, aki a Haladás TSZ ta&ja vitte el a szóban forgó borjút, így nem is mérhették szét a húsát. A borjú ma is megvan élő ál­lapotban. A bejelentőket az téveszthette meg, hogy látták az utcán a borjú el­vitelét, de másnap és a ké­sőbbiek során nem látták a borjút Gyöngyék portáján. Ezt nem láthatták ott, mert Gyöngy Sándomé még az elvitel napján rokonához vitte a borjút, mivel nekik istállójuk és takarmányuk nincsen. Ehhez hozzájárul­tak még egyéb gyanús kö­rülmények is. Például a szemtanúk látták a borjú elvitelét követő napokban, hogy Gyöngyéknél friss borjúhúst főztek. A vizsgálat kétséget kizá­rólag megállapította, hogy a tsz-ből származó több bor­jút levágtak a faluban. Az egyik illetéktelen vágó sze­mélye rokonságban áll Gyöngy Sándorékkal. A gyanúsítás tehát megköze­lítőleg helyes irányban mozgott, csupán a követ­keztetés tévesztett célt, amikor Gyöngy Sándor sze­mélyével hozta kapcsolat­ba a törvénytelen borjú­vágást. Ruszin János valóban el­vitt egy pár lovat a tsz- ből Kovács Gábor tsz-elnök kérésére, mivel sem takar­mány, sem ápoló nem állt rendelkezésre. Az azonban nem bizonyult valónak, hogy a lovakkal járt volna éjjelente az erdőbe fáért. Ez a félreértés abból kelet­Nagy Jézse Kovács Gábor tsz-elnök és más helybeli dolgozók szerint a tsz-vagyon szét- hurcolásáért elsősorban a volt, u. n. „forradalmi bi­zottság” elnökhelyettese a főfelelős. Nagy József, egy Budapestről hazatért egyén szervezte meg ezt a bizott­ságot október 28-án, amely­nek tagjai — mint minde­nütt az országban — főleg deklasszált elemek és a falu legmódosabb paraszt­jai voltaic. Hiába volt en­nek a bizottságnak elnöke Takács János — a köztisz­teletnek örvendő tanács vb-elnök — mégis úgy tör­tént minden, ahogy Nagy József akarta. Az sem vál­toztatott a tényeken, hogy később ezt a bizottság A „nemzeti" ’-nek keresztelték át. A megalakulása után másnap első gondja volt Nagy Józsefnek a Haladás TSZ szétoszlatása. Október 30-án megkezdték a gyö­nyörű szarvasmarhaállo- mány „licitálását” és „ki mennyit ad érte” alapon elkótyavetyélték egy ré­szét. Ez az erőszakos és törvénytelen cselekedet volt a megindítója annak a fo­kezett, hogy valaki találi az erdőben egy Ruszin Já- nosné nevére szóló iratot s ebből következtettek arra, hogy éjjeli fahordás közben veszthette el. a főbünös lyamatnak, amelyet megál­lítani nem lehetett mind­addig, amíg volt mit él­vinni. Az elhurcolt tsz-vagyon számbavétele folyamatban van. Az állatállomány nagy része már nyilvántartásban szerepel. A tsz. értékes do­hányát károsodás nélkül sikerült megmenteni. Erről azt mondják a tsz-t&gok, hogy ez maga is egy zár­számadás olyan szép sum­mát kapnak érte. Rövide­sen megtartják. a zárszám­adást, amennyiben sikerül megállapítani az elhurcolt javak helyét és értékét. Akkor döntenek arról is, hegy újjáalakítják-e a tsz-t, vagy se. Nagy József parsze már nem tartózkodik a község­ben. Egyhetes uralma u'án — amit a nyírcsászáriak „fekete hét"’ névén fognak még sokáig emlegetni, „meglépett” a törvényes felelösségrevonás elől, a nép haragja elől. 60 dol­gozó embernek szánt Nagy József akasztófát. Nyilván azért szökött el, mért nem tiszta a lelkiismerete. (—al.) Nagy veszteség érte a magyar orvostudományt. 53 éves korában, a budapesti központi Hon véd-kórház­ban meghalt dr. Sántha Károly egyetemi tanár, a debreceni Ideggyógyászati Klinika vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia ren­des tagja. Dr. Sántha Károly Bu­dapesten végezte tanulmá­nyait, . majd a budapesti Ideggyógyászati Kiinikán tanársegéd lett. Több.zoi járt tanuimányúton külföl­död és egy évig az Egye­sült Államokban működött, mint Rockefeller ösztöndí­jas. Kiváló orvosi képessé­gei révén már egészen fia­talon egyetemi magántanár lett és 1939-ben nyilvános rendes tanári minőségben a debreceni Ideggyógyászati Klinika vezetésével bízták meg. A felszabadulás után politikai szerepet is vál­lalt: 1945-ben a debreceni országgyűlés alelnöké veit. A Magyar Tudományos Akadémia .rendes tagjává választotta és tevékenyen részt vett az Akadémia új­jászervezésében. 1950-ben váratlanul megfosztó ;ták akadémiai tagságától, m-.jd debreceni tanszékétől is. Az volt a vád ellene, hogy előadásain a sztahanov iz­musról úgy beszélt, hogy a túlfeszített munka idegki­n.ei üléses betegségekre ve­zethet. Ez a tudományos álláspont a Rákosi-féle sze’lemnek nem felelt meg, Sántha Károly proíesz- szor pedig nem volt haj­landó tudományos állás­pontját feladni. A.helyez­ték a balassagyarmati kór­ház idegosztályához, s ez­zel megfosztották attól a lehetőségtől, hogy tudomá­nyos kutatásokat folytas­son és orvosokat képezzen. Rehabilitálása iránt az or­vosok egy tekintélyes cso­portja már régen akciót in­dított, ez azonban csak 1956 szeptemberében veze­tett eredményre. Visszakap­ta debreceni tanszékét és akadémiai tagságát is, de ekkor már súlyos betegen feküdt a budapesti kór­házban. úgyhogy Debrecen­be vissza sem térhetett. — Többhónapi súlyos betegség után húnyt el. Utolsó ké­rése az volt, hogy Debre­cenben temessék el. Te­metéséről • még nem történt intézkedés. Küldöttsége! állítottak össze ollmpldsaink Milánóból való hazautazásának előkészítésére A magyar olimpiai csa­pat hazafelé utaztában Mi­lánóig jön repülőgéppel, és onnan vonaton folytatja útját. Ezért felmerült an­nak szükségessége, hogy sportvezetőkből álló kül­döttség utazzék Budapestről a csapat elé, amely előké­szíti a hazautazást, és fo­gadja már Milánóban spor­tolóinkat. A küldöttséget össze is állították, s abban a következők kaptak he­lyet': Sebes Gusztáv, Szer- bák Elek dr„ Sásai István és Iíonti György. A küldött­ség azonban szerdán délig nem tudott elutazni Olasz­országba. — Sajnos, küldöttségünk nem kapta még meg a szükséges olasz vízumokat — mondotta Sebes Gusztáv, a küldöttség vezetője. — Amennyiben a vízum csü­törtökön reggelig megérke­zik, akkor még elutazunk. Ha nem, akkor felkérjük az olaszországi magyar kül­képviseletet, hegy biztosít­sa olimpiásaink hazautazá­sához a legjobb feltételeket. terfi meg egy magas öreg­ember Egyszer csak kiro­han a kapualjból egy srác, nem volt több 14—15 éves­nél, a kezében géppisztoly, beáll az öreg mögé és rá­szól: „Bácsi, emelje csak fel gyorsan a könyökét.“ Aztán már engedte is a so­rozatot a térre. Amint ki­ürült 3 tár. rohant vissza a házba. Én 39-től 45-ig kato­na voltam, frontot jártam, de most a földbe gyökere­zett a lábam. Egy zabszem nem fért volna belém. Az­tán, amilyen gyorsan tud­tam, tűntem el onnan, a té­ren megszólaltak a gép­fegyverek, megkezdődött a zene-bona. Elsején nem tudták ide­adni a fizetést, azt mond­ták, maid hétfőn. Akkor meg is kaptuk. 43 órát le­vontak, mert nem voltam bent. A fene akart sztráj­kolni, bementem én, de a „fenegyerekek“ hazaküld­tek. Nem tudom mi lesz eb­ből? A múlt hetekben úgy ment, hogy bejöttek az em­berek. aztán legtöbben sak­koztak, kártyáztak. Sorra kellett járni őket, hogy áll­janak a gép mellé. Azt mondja az egyik: „Az elv- társnak mi az elgondolása?“ Mondom: „Én nem vagyok magának elvtársa, ne is szólítson így, mert nem va­gyunk egy elven. Nem vol­tam a múltban sem elv­társa. Szólítson csak szak­társnak. Aztán gondolkoz­zon csak a szaktárs, hogy hova jutunk így.“ Azt mondja, menjenek ki az oroszok? Azok ugyan nem mennek, míg ilyen zűr-za­var van, de mi biztosan tönkre megyünk, a család iSj meg az ország is. Most már lesz nálunk változás az üzemben. A munkástanács is töri a fe­jét, új munkabeosztást csi­náltak, figyelembe veszik az energiaszolgáltatást, a vidéki munkások beosztását úgy csinálták, hogy be tud­janak járni. Nagyobb az önállóság, nagyobb a gond is az anyagbeszerzéssel, meg az értékesítéssel. Cse­pelről úgy tudom, már kap­tunk is Ígéretet, hogy szál­lítanak. r- A Nyíregy­házi Kútfúró Vállalat is so­kat jár hozzánk csövekért, úgy emlékszem múlt héten is voltak már. Hát igyekez­nünk kell. —ny —n. 3 évi szigorított börtönre ítélték Gvilaszt A belgrádi kerületi bíró­ság a Miiovan Gyilasz bűn­perében megtartott szerdai szóbeli tárgyaláson Gyi- laszt bűnösnek mondta ki, mert úgy találta, hogy Gyilasz azzal a szándékkal, hegy aláássa a dolgozó nép hatalmát és ártson Jugo­szláviának, nyilatkozott és cikket írt a külföldi sajtó­ban, amelyben a tények el­ferdítésével helytelenül tá­jékoztatta a világ közvéle­ményét s ezzel támogatta a Jugoszlávia elleni rágalom­hadjáratot, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak és beavatkozzanak Jugoszlávia belügyeibe és külpolitiká­jába — s ezért az 1955 január 24-én kelt jogerős bírósági ítéletet." amellyel Miiovan Gyilaszt ugyanez a bíróság hasonló bűntett miatt feltételesen 18 havi börtönre ítélte, visszavonta s őt ezennel három évi szi­gorított börtönre. mint összbür.tetésre ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom