Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1956-12-24 / 299. szám
1956. december M, hétfő SZABOLCS-SZATMAB népe 7 „És visszaomlanak a földbe a sárkunyhók..." Vágyak, fájdalmak a nyíregyházi cigánytelepen KődfelhSbe burkolódzva gubbasztanak a sárral, kukoricaszárral fedett putrik a gödrök partjain. December még nem rázta rájuk hóval telt bundáját, nem süve- gelte meg fehér kucsmával a didergő kunyhókat. Fogait sem csikorgatta még. A zúzmarát hozó, ködfelhőket kergető decemberre pedig nem sokat adnak a kunyhók és lakóik. Ügy élnek itt a telepen a cigányok, a várostól, emberektől távol, mint a szigetlakok. Csak néha vetődik ide Idegen. Hát még vendég! Olyan ritka az itt, akár a piros bankó a banda tányérjában. Még a kutyák is örülnek, ha van kit megugatniok. Karácsonytváró december van. A telep felől dal szűrődik. ^Az én apukám, egy olyan hírei bohóc volt .“ Látom, jóakaratú ember Négy gyermek jön a lapály gyalogösvényén felfelé. Rongyokban, szedett-ve- dett kacatban. Fejük fedetlen, hajuk kócos. Lábuk, lábszáruk mezítelen, de dalolnak. Jókedvűen, vidáman. Mintha övék lenne ez a kerek nagy világ. — Hová dzsallok?1 .— Vízért. — A cigánybíró hol lakik? — Ott ni — mutat egyikük a telep bejárata melletti kis, fehérre meszelt házacskára. — De most nincs otthon. Pestre ment. — Avesz2 böki oldalba a másik. S tovább mennek dalolászva. Az ember fiát, aki be akarja tenni lábát a telepre, elsőnek a bíró kutyája ugatja meg. Aztán a többi, s erre máris talpon van az egész cigányság. A galambősz fejű, fehér, nagy, harcsabajúszú Horváth Anti bácsi lánya veszi észre elsőnek, hogy idegen érkezett. A vén cigány, feketehajú, bogárszemű asz- szonylánya kíséretében jelenik meg háza bejáratánál. Meglepődve, vizsgálódva néz. — Látom jóakaratú ember... jöjjön be. A gyalulatlan faajtó csikorogva tárul ki. Öreg, ráncosképű asszony gugol a tűzhely előtt. Arcára vetődik a fény. Pipázik. Nagy füstfélhőket ereget. Az ablak alatt sárdikó, fekhelynek. A helység két és félszer három méter lehet. Ha ketten bemennek, háromnak ki kell jönni. Parányi ablakok. Bennük bádogcsuporban muskátli. A rossz faágy felett a falon vezetékes rádióból zene szűrődik. A falon szent képek. A „lakásban“ most csak hárman élnek. A két öreg, meg az unokájuk. Az öreg cigány télen kas, szakajtó készítéssel foglalkozik. Mutatja, a személyazonossági igazolványt Foglalkozása': kosárfonó. — Nyáron által meg sármunkát végzek. Kemence- csinálás, tapasztás. ami jön. Az öreg asszony integetve helyesel. — Minek tetszik ezt felírni. El akarnak vinni bennünket?! — fordul meg, szájából kiveszi a pipát, szeméből félelem villan. „Csak ne vigyék el a szegény cigányt44 A huszonötödik karácsonyra készül a ház. — Huszonnégy éve lakunk itt — jelenti ki megelégedéssel Anti bácsi. — Mi itt élünk, itt szeretnénk meghalni — toldja meg az asszony. Az öreg cigány rá néz. Cigányul szól hozzá: — Doszta.® Mint aki megsokalta az asszonyszót, 6 válaszol. Mert Anti bácsinak jobb t dzsaltok a* mentele S avesz «■ gyerünk S doszta >= elég élete is volt már, mint most. A két világháborút is végig „csinálta“. Sokat látott. — Bár adnának más lakást — jelenti ki reménytelenül. Vadházastársa (akit ugyan a cigánytörvény szorosabban urához fűz, mint két aláírás a tanácsházán) félszegen az urára néz. Nem szól, de később felbátorodik. — Megéltünk ezelőtt is, megélünk most is. Nekünk mindegy. Csak ne vigyék el a szegény cigányt. Könyörög, Ha más nem, de a rémhír megtalálta őket is. Nehezen hisznek. Mindentől és mindenkitől félnek. Aztán csak megnyugszik az öreg asszony. Közben jönnek többen is, férfiak, asszonyok. Bedugják fejüket, végig-végig- mérnek, hogy hírül adják a cigánytelepnek: ki és miért jött? Jó lenne egy kis mászó — Más községekben kaptak a cigányok földet. Itt nem. Semmit. Pedig az ember ellátná, úgy ahogy tudná — magyarázza elgondolkodva Anti bácsi. — A városi tanácsos úrtól a putrira kértünk tetőt. Még azt sem adtak. — toldja meg az öreg asszony, miközben pár darab fagyos krumplit tesz fel kormos lábasban a tűzhelyre. Soványan élnek, mór csak így télen. Horváth néni a kevéske pénzt az ünnepekre tartogatja, jobb falatokra. Karácsonyfa?! Aj ándék az unokának? Nevetséges. Miből? — Egy kis mászó* 4 — mosolyog, s barázdás, füstös arcából virítanak fehér fogai. — Pedig jó lenne egy kis ajándék, szegény cigányoknak — néz rám, reménykedve,' mintha tőlem várna alamizsnát. Hogy lehetne sportkört alakítani? Hideg van. de azért a cigánytelep lélegzik. Gyermekek futkosnak egyik putriból a másikba, úgy, ahogy a világra teremtődtek. A gödrökben itt-ott csenevész malacok túrják a fehér hótakaróra váró földet, szemetet. A fehérremeszelt; vagy szürke, sárral tapasztott kunyhók fazékból, kályhacsőből fabrikált pipáiból ömlik a füstgomo- lyag. Fiatal, erős testalkatú, izmos fiúk, férfiak csoportosulnak. Balogh Miskán csak egy rövid vászon nadrág van. Egyéb semmi. Mellének baloldalára tussal tetoválva: „Puskás“; Olyan ez a fiú, mint a vas, öt elemi iskolát végzett. A fiatalok már igényesebbek. Panaszkodnak. — Legalább ne itt élnénk ezen a lepra telepen — köp nagyot „Puskás“. — Itt csak betegséget lehet kapni. Még jó, hogy nincs tífusz. Ügy áll ott a ködtől terhes levegőn, mint nyaralók a strandon, kánikulában. Két dolog érdekli. Beköltözni a városba, emberségesen élni és sportolni. S beszél, beszél fütyülve a hidegre. — Csoda, hogy el nem veszünk ebben a gödörben. Itt élünk ebben a putriban. — mutat a hátamögötti 3x3 méteres kunyhóra ... hatan. Tessék elképzelni. A kisebbek még sárdikón is alszanak ... Van nekünk focicsapatunk is. Kocsis, Czibor, Hidegkúti, Sándor, mind elneveztük... — Hogy lehetne sportkört alakítani? Mert a „magyarok“ nem fogadnak be bennünket. Jelentkeztünk, még a fényképet is megcsináltattuk ezzel a gyerekkel — mutat egy fekete göndörhajú fiúra, — de elzavartak. Hová menjünk, hát mi nem szórakozhatunk? Bementünk a városba, bálba. Oda már csak felöltöztünk rendesen, elképzelheti. Hát nem elzavartak- a csibészek, stricik? Itt kell élnünk — legyint szomorúan. Az ezüstérmes kubikos panasza Fegyelmet nehezen tartanak a beszédben. Egymás szavába vágnak. Amikor aztán egy értelmesebb kezd beszélni, a többit letorkolják. Hallgatnak rá. — Tizenkét cigányt bocsátottak el a 6. Mélyépítőtől — dadogja Tóth Mihály, egy rendesen öltözött kubikos. — Hová menjünk? Ha valakit ki akarnak tenni a munkahelyről, első a cigány. Mennénk mi szívesen dolgozni állandó munkahelyre, de nem kellünk, mert cigányok vagyunk. Égjük is mutatja munkakönyvét, másik is. Általában sok benne az olyan bejegyzés, hogy elbocsájtva. Egy magas villatekintetű ember közbekiált. — Mert mindenütt büdös a munka nektek. Lusták vagytok! — ezzel eloldalog. — Kérem, öt-hatszáz forintból nem lehet megélni. Mindenki oda megy dolgozni, ahol többet fizetnek. Nem?! — magj’arázza bólogatva a kubikos, aki Kazincbarcika építéséért ezüst emlékérmet kapott. — Egyszer legyen már meg az, hogy akinek nem tetszik a munka az egyik helyen, joga legyen másik helyet keresni. Ne büntessék ezért. — Ááááá, cigányok vagyunk — szól közbe „Puskás“ anyja, aki előkerült a beszélgetésre. — Amikor a dohánygyárba akartunk menni, hogy dolgozzunk, kigúnyoltak, kicsúfoltak. „Aj buducsne kvám prigyem.,.“ Hogyan kántálnak a nyíregyházi tanyabokrok apróságai Karácsonykor a nyíregyház! tanyabokrok apróságai is elirw dulnak betlehemes játékukkal* Régi szokás ez s néhány évvel ezelőtt a legtöbb helyen még ,tirpákul” köszöntötték a házat. A kisebbek kántáláskor verseltek. A lánykák ezt mondták: „Ja malicska nyevelicska* Pitam szebe do kosicska, Panye matka kolácsik, A Pán atyec durácsik. Pán Boh daj vám tiobri gyen* Aj buducsne kvám prigyem-.*^ Ez a vers nyers fordításban így hangzik: Én kicsinyke lányka, kérek a (kaskámba A gazdasszonytól kalácsot, Gazduramlól ráadást. Adjon Jsten jő napot, Jövőre itt vagyok ... A fiúk már/ nem elégedtek meg a kaláccsal és így verseltek: „Ja malyicki zsjacsík, Mám osztrl bicsacsik, Zabilisztyc szvinku, Dajic mi szlaninku, Szvinka kvika do krnyíka, Dajtc mi kus makovnyika, He-he, he, Dajta mi aj orehc. Pán Boh ciaj vám dobri gyen, Aj buducsne kvám prigyem« Ami annyit tesz, mint: „Én kis iskolás, Van nékem éles bicskám, öltetek disznócskát, Adjatok szalonnát. Disznó visít a kamrában. Alakos kalácsot is adjatok^ He-he-he, Adjatok diót is. Adjon Isten jó napod. Jövőre is itt vagyok,’^ Neked lesz karácsonyfád ?“ 4 mászó =“ hfi® Sovány, csont-bőr asz- szony. Értelmesen, tisztán beszél. „Jobb“ emberek között forgolódik. — Hogy készülnek a ka. rácsonyra? — Sehogy. Nem lesz mit még enni sem — szomorodik el. Karácsonyfát ebbe a házba „Puskás“ szerez. — Lopok majd a temető- s háj '=• igen Sármunkások, üslfoltozók, kubikosok, bádogosok, kosárfonók, teknőkészítők. Van amelyik szereti a munkát, van amelyik nem. Számkivetve élnek Nyíregyháza városán kívül. Okkal is, ok nélkül is. Várják a karácsonyt. Ki tudja fel száll-e a köd?! Fel, fel kell szállnia. És visszaomlanak a földbe a szükségtelenné vált sárkunyhók. y FARKAS KÁLMÁN. A nyíregyházi ÍZÉP VÁLLALAT ketlemee karácsonyi é< újévi ünnepe« kíván 8g«e* dolgoséinak éa kedves iái áriéinak Készülődés egy nyírségi faluban Mi lesz, csillag, vagy betlehem ? Ködös, esepergős idő van, sár, lucsok az út. Nem látni a megkopaszodott fák hegyét, azt meg még csak nem is sejteni, hol és merre van a jegenyék teteje. Az iskolában éppen szünet van, a gyerekek kint szaladgálnak, játszanak az udvaron, (jobban tudnak játszani mint a városi gyerekek). Két kisíiúcska pedig kint áll az iskola kapujában, úgy tesznek, mintha bámulnának valahová, de erre rácáfol a sűrű köd. Az iskola felől két ember is közeledik, lassan, ráérősen. Nem a faluba valók, valakit keresnek, vagy várnak; A kővesút mellett van egy csinos kis ház, szép fenyőkkel az udvarán, abban lakik az igazgató, Danes Albert. Tőle érdeklődünk, hogyan készülnek karácsonyra, lesz-e valami műsor. Annál inkább illetékes 6 erre, mert duplán igazgató, nemcsak az iskoláé, hanem a kul túrházé is. Kérdésünkön kesernyésen elmosolyodik. — Nem lesz semmi — mondja; — Pedig már a színdarab is megvolt — teszi hozzá a felesége asszonyi duzzogás- 3*4. A kapuban megállnak. Az egyik a gyerekekhez fordul. — Hogy vagytok fiúk? — Jól! — hangzik a rövid feleiét. — Kántálni mentek-e? — Megyünk! — De azt még nem tudjuk, hogy mivel, csillaggal, vagy betlehemmel. — De mán a színes papírt megvettük! — dicsekszik az egyik. — Sokan készülnek karácsonyi kántá- lásra? —- Mi az íg’azgató bácsi fiával megyünk majd, de készülnek sokan. Bizony a színdarab már készen volt, csak meg kellett volna szervezni az előadást és ... Elmarad. Karácsonykor nem lesz semmi nagyobb összejövetel Nyírmi- hálydiban. De miért? Vetődik fel a kérdés az emberben. Annak története van. A napokban meggyilkoltak a faluban egy embert. Leszúrták. Az indulatok uralkodtak sokáig és ez a gyilkosság volt a zárójelenete. A falu meghökkent bele. Embert ölni! Hát egymást irtjuk magyarok?! Meghökkent cs elit éli az esetet. A* áldozat hozzátartozói azonban nehezebben felejtenek. A családtagokban vérmesek az indulatok. Nem volna jó a községben összejövetelt csinálni. Ezért nem lesz előadás, műsor. A karácsonyt ki, ki a maga kis családja, rokonsága körében ünnepli, kántálni, csillaggal, betlehemmel mennek ugyan, de nagyobb és kollektív ünneplés, szórakozás nem lesz. Több községünkben hasonló ehhez a helyzet. A falu bűnhődik egy, vagy néhány emberért. Bűnhődik, mert az igazság. a rend mellett még nincsen olyan kiállás, ami távoltartana minden zavarkeltést, minden háborúságot Tyúkok, disznók alkonya Van azonban mégis készülődés. Tömve van a szövetkezeti bolt, vásárolnak, diót, mákot darálnak; élesztőért, sütőporért sorba állnak, mert kell a karácsonyi kalácsba. Van a falucska boltjában minden. Mint mondják a szövetkezeti ügyvezető ügyes ember, „jól érti a dolgát“. Míg az asszonyok a boltban vásárolnak, otthon fenik a kést szegény disznók és tyúkok szomorúságára. Nagyon sok a kövér disznó, nincsen is olyan kora reggel, hogy ne hallatszana visítás, ne lobogna tűz. És ami érdekes, hosszan visítanak a disznók. Hiába, a bölér inkább föláldozza hozzáértése jó hírét azért, hogy minél messzebbre halljék a visítás, menjen híre annak, hogy itt és itt öltek. Talán a másodikat, vagy a harmadikat ma reg® gél. A kövérdisznók osztályosai a tyúkok még sok udvaron mit sem sejtve járkálnak, szemelnek, kapargatnak. Pedig ha tudnák, bent már az asztalon van sok házban a kés és csak néhány perc, hogy villanjon és egy tyúk kimúlva az árnyékvilágból fazékba kerüljön, ebédnek; vagjr vacsorának a karácsonyi asztalra; Hiába, Mohácsot élnek a tyúkok, disznók manapság Nyírmihálydiban ía. No, de a fenyőfák is. Az igazgató udvarában van néhány fenyőfa. Szép diszfe- nyők. őrizni kell, mert?»» Igen, sok embernek, legénykének az a véleményei, hogy szebb a fenyőfa asztalon, mint kertben. Meg aztán, ki vonhatja felelősségre a gyermeket, vagy felnőttet is, ha fenyőt vág? Kész a szellemes felelek — A fenyőt nem ember viszi, hanem as Jézus. No tessék! Szívben, lélekben, szeretetheti azért ernte van készülődés Nyírmihálydiban Emellett azért megfontolliatják Ady egyik karácsonyi versét: „Ne lenne más vallás, ne lenne más semmi, Csak istent imádni és egymást szeretni,“ Kevesebb baj lenne. TOABÖ rtTÖ'8G% Mit mond a karácsonyi készülődésről az igazgató bácsi ? bői cédrust. Rá gyertyát veszünk- Lássák a gyerekek, hogy karácsony van. Neked lesz karácsonyfád? — kérdezem egy kis mezítelen, gesztenyebamahajú, formástestű gyerektől; — Háj5 — válaszol cigányul.