Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-24 / 299. szám

1956. december Z4, hétfő SZABOLCS-SZATMAK NlM Dtúdaíúm JHűtffozet DCrílika Felderítő úton a karácsonyi ünnepkör szokásainak nyomában A Karácsony ünnepének szokása a téli napfordulók idejére esik. Ez az időszak kedvez minden nép hitéle­tében az emberfeletti lé­nyek földönjárásának s így kedvező alkalmai az őket megnyerő vagy távoltartó varázslásoknak is. A téli napfordulóhoz tehát világ, szerte a keresztény kultúrát megelőző pogány hitvilág­ban is, számtalan kultusz fűződött. Ezt az ősemberi szokást, pogány hitvilágot a keresztény egyház körül­tekintő okossággal felkarol­ta legendáival, szentelmé- nyeivel, áldásaival, fűsze­rezte, vagyis egyházi kön­tösbe öltöztette. Majd las­san a téli napfordulat szí­vósan élő pogány szertar­tásainak a helyébe a maga ünnepeit rendelte. így akar­ta a llh -gia m jhonosítá- sával a pogány mágikus célzatú szol-"''-’"1* és hie­delmeket megszelídíteni; Sol invietns vita invicta Napszálltával kezdődik a „szenteste“, „bővedestéje“, az előbbi a német „wei­nacht“ újabb, emez pedig a középkori „largus vesper“ régi fordítása. Már az ószö­vetségben oly hasonló nagy ünnep, mint a hinduknál a Pongol, a perzsáknál a Mithras, az egyiptomiaknál az Osiris, a rómaiaknál a Satumus, a germánaknái a Freya, vagyis egyformán a „sol invictus vita invicta” az élet győzelmének napja, ünnepe. Karácsony estéjén állít­ják fel az ünnep igazi kife­jezőjét, a karácsonyfát. A karácsonyfaállítás szokása német eredetű, nálunk mintegy százesztendőre te­kint vissza. Ha a szokás eredetét vizsgáljuk, vissza kell nyomoznunk a közép­korban játszott paradicsom- játékokig. E játék lényege a bibliai Ádám és Éva éle­te, bűnbeesése és bűnhődé- se. A misztériumjáték egyik kelléke volt a tudásfája, a mai karácsonyfa őse. A ka­rácsonyfa állítás hajdani félelmetes színezetét, kulti- "s jellegét elveszítette, a békességet emberi szerete- tet sugárzó pompájában. Ki gondol ma már arra, hogy a papírláncok eredetileg a kígyót, a felaggatott alma és dió a jő és a gonosz al­máját, míg az égő gyertyák a világ világosságát szimbo­lizálják. Az almának nem­csak a karácsonyfán, ha­nem az egész karácsonyi hagyományban nagy szere- ne van. A néphitben bizo­nyos tekintetben erotikus jelkép, s egyben varázsló szer is. Örs" ' .erte piros almát tettek karácsonykor a kútba, ivőpohárba és er­ről ivott ember, állat, egé­szen vizkeresztig. A tűs panaszkodni megy A barácsonyesti vacsorá­hoz fűződött a legtöbb po- gánykori szokás, A vacso­ra a jövőévi termékenység szellemében ment végbe, így természetesen a család tagjainak szigorú rendet kellett tartani. Érdekes do­log. hogy a keresztény em­ber asztalára inkább bojtos eledelek kerültek, míg a hajdan korok pogányái nagy dőzsöléssel próbálták iste­neiket megnyerni. A vacso­ra sokféle puskalövéssel kezdődött, hogy így félje­nek az ólálkodó „gonosz lelkek“. Az asztal alá kü­lönböző növényi magvakat, gabonaszemeket raktak, amit később a vetőmagba kevertek, vagy a jószággal etettek meg. Az első fogás rendszerint alma, dió és fokhagyma, amelyet vízbe- mártanak. A második bab­leves és mákoscsík, a Hegy­közben „bobályka“. Minden fogásból az első falatot el- teszík a morzsával és a va­csora eevéb h”,1',':|ávaival együtt. Ha a családban va­laki beteg, vagy a jószág­nak valami baja van, ezzel orvosolják. Elterjedt szokás ■"lt népünknél r sére való menetel. A misét megelőző órákban igen sok látványos népszokásnak le­hetünk szemtanúi. Az em­berek kint várakoznak és figyelik a gonoszűző pász­torok, „kongózását“ ostor- nattoeatásos lármás mene­tét. Mikor a pap az űrfel­mutatást végzi a templom­ban. odahaza az istállóban a barmok megszólalnak és megbeszélik a család jövő- évi sorsát a néphit szerint. A tűz is „látogatóba me"'-“ és elpanaszolja, ha „nem etették me"“ szidták, vagy I beleköptek. A kutak és ío- j lyók vize egy pillanatra borrá változik és aki ezt a níllanatot elt-vMia, egész­séget és szépséget adó „életvizet“ vagy „aranyvi­zet“ ihatik beló'e. Ekkor nézik a lucaszékből vagy a tű fokán keresztül a pap stóláig felé kapkodó boszor­kányokat; nej re go, rejtem Karácsony— anié kapcsolódik a híres regőlés, amely Dunántúl, de nyomai a Székelyfölden is fellelhe­tők. A Játék szereplőinek öltözete nagyjából az állat­bőrös jelmezek sorába tar­tozik, amint a szereplők ne­ve, (bika, disznó, stb.) s éne­kükben emlegetett csodafiú- szarvas is mutatja. Fő jel­mezük a szőrével kifelé for­dított bunda, mely az állat szőrbundáját jelképezi. Énekük is messze korok emlékét őrzi. ilyen szava­kat tartalmaz (hajdinakön­tös, kéregbocskor, stb.) A zajütésben és a „regő rej- tem“-féle szavak ritmikus ismétlésében a finn-ugor sámn varázslás esökevé- nyeit kell látnunk. A betlehemi játékokról Mindnyájunk előtt isme-j fetes a karácsonynapi bet-' leherrjezés. A betlehemesek öltözetében, díszleteiben, a játék történeti alakulásá­ban az ősi téli nap-fordu- lati pogány hagyományok I töredékét és a későbbi egy­házi misztériumjátekok ele­meit egyaránt fellelhetjük. A hordozható betlehem ke­letkezése egyházi eredetű, ugyanis az első szentföldi zarándokok beszámolóiból kitűnik, hogy mily kegye­lettel ápolták azt a betle­hemi szikla-barlangot, mely­ben a kis Jézus bölcsőjéül szolgáló állítólagos jászol­maradványok voltak látha­tók. Liberius pápa 354-ben pedig már arról is gondos­kodik, hogy a karácsony­kultusz ápolására épített új római bazilikában a hívek szemléleti úton is gyönyör­ködhessenek a betlehemi jelenet emlékeiben. Theo- dorius pápa (642—9.) a po- gányoktól féltett betlehemi ereklyéket Rómába hozat­ja s ettől kezdve a főoltá­rokat a betlehemi szikla­barlang alapján díszítik. Mutatós keretekben helye­zik el a szentcsalád, keleti királyok, pásztorok faragott képeit s így jön létre a li­turgiái misztérium. Ezek a kellékek igaz, ekkor' még csupán lelki szerepet jut­tatott a betlehem bibliai alakjainak. Később azon­ban indítékot szolgáltatott arra is, hogy a szent csa­ládnak hódoló pásztorok és királyok bábjait élő ala- koskodók helyettesíthessék. Az ilyen lelkeket megra­gadó ünnepi színjáték igen gyorsan hódított. Angliá­ban és Németországban már a IX—X. században nyo­mára bukkanunk. Az elkö­vetkező századokban már sok a panasz az ünnep profanizálása ellen, s néhol el is rendelik, hogy a já­szol az oltár mögé, vagy a templom valamely félreeső helyére kerüljön. Először III. Ince pápa tiltja el 1210-ben a drámai játéko­kat, sőt tiltakozott a pap­ság ünnepi alakoskodása ellen is. Valószínű, hogy ez a korlátozás vezette Assisi Szent Ferencet arra, hogy 1223-ban a jászolt ne a templomban, hanem a kö­zeli erdőben állítsa fel. A betlehemi jelenet és a hoz­záfűződő mistériura a XXV —XV. században már olyan népszerű lett, hogy a nép fiaiból toborzott alakosko- dók nemzeti nyelven kezd­ték tolmácsolni mondani­valójukat. A kisebb egyhá­zak még mindig a bábos betlehemi jeleneteket mu­togatták, a hozzá szerepe­ket osztó misztérium las­sanként megérlelte azt az ötletet, hogy a hívők szá­mára a nélkülözött alakos- kodókat mozgóbábokkal helyettesítsék. Az ötlet megvalósítása nem járt kü­lönösebb nehézséggel, mivel a nép nagyon jól ismerte a kis mozgóbábos színháza­kat, vagyis a keleti eredetű régi marionetteket. A dieppei (Franciaország) Szent Jakab templom híres bábjai 1443-tól 1547-ig mű­ködtek. Végül a XVII. szá­zadban a bébtáncoltatást minden templomból kitil­tották, a világi papok a templom előterében, a ba­rátok pedig a kolostorok kapui alatt állították fel a kedvelt marionettjeiket. Ugyanakkor a nép ismé­telten pártfogásába vette a betlehemet, melyet a gaz­dagabb osztály ezentúl már otthon állíttatott fel, a sze­gényebb osztály fiai pedig a falvakban házról-házra körülhordozták s hozzá a templomból kiszorult misz­tériumot Is elénekelték. 3ÓZSEF ATTILA SZEGÉNYEMBER SZERETŐJE : Világ van a szegényembe? vállán, istent emelt mindig másik vállán í Dühödne meg okosan egyszerre, I mindkettői, ledobná egyszerre. Szegényember sose kér kalácsot, ; szegényember sose kap Kis kenyérrel, nagyon feketével, fehér lelkét őrzi feketével, , Szegényembe? sója te szegényembe? kedve e testien, j Eladó kis holmija vetetten s ha van ágya, az is megvetetlen. ■ Szegényembe? akkor lop, he éhes tűikor se lop, dehát nagyon éhes. Akkor is csak szegényebb szegény lesz. • S míg less szegény, mindig több szegény less, Kisgyereke sohase veretlen, i asszonya se marad megveretten, I de akármiig gyönyörű lány lennék, szen&v.uPTnhar vzerptóie A RIVALDA FÉNYÉBEN lapjainkban hazánkban a Dunántúl és Szatmárban találkozhatunk még az é.ö néphagyomány keretében á betlehemes játékok ősi for­májával az u. n. bábtáncol- tatós betlehemmel. A szat­mári részen Csengerből, Botpaládról, Tiszacsécséről, Szatmárcsekéből vannak feljegyzéseink, valamint tu­dományos feldolgozások. — Ezekből a gyűjtésekből vi­lágosan kitűnik, hogy a szereplők nevei Tütüre, Ti- tere, Maksus stb., a kö­zépkori misztériumok sze­replőinek neveivel hasonló­ságot mutat, s ha tovább nyomozzuk, az is kitűnik, hogy Vergilius pásztor­idilljeiben előforduló Ti- iyrus, Korydon, Mopsus nevek deformált utódaival van dolgunk. így őrzi a néphagyomány napjaink­ban is a régi korok szelle­mi hagyatékát, melyből csak ’ hosszas vizsgálódás után sikerül kiszűrni az eredeti tartalmat. A Kará­csony a maga meghitt bé­kességével őrzője az. embe­ri generációk örökbecsű hagyományainak s bár­mennyire igyekeztek ezt a hagyományt bomlasztani, a nép világában mindenkor betöltötte hivatását. Farkas József könyvtáros. A két hónapja fűtetlen terem lassan melegszik fel. Az emberek fázósan ká­sádnak meg helyeiken. Még hiányzik a szokott színház- hangulat, as előcsarnokban sincs még a sz kásos nyüzs­gés. De a terem kezd meg, telni. Amikor m nézőtéren ki­alusznak a lámpák és a ri­valda fénye rászegzödik a függönyre, csaknem telt ház van. Van valami meleg ünne­pélyesség ezekben a néma pillanatokban. Hosszú hetek óta a budapesti közönség előtt most gyűlt ki először a rivaldafény. Meghatódct- tan ülnek az emberek a né­zőtéren: Szent Johanna any- nyira emberi történetének shawi tolmácsolását várják. A függöny megtebben, s előtte megáll Szakáts Mik­lós. A képzeletet ötszáz évvel visszavarázsoló darab előtt az annyira időszerű több mint 100 éves verset szaval el: Vörösmarty Szózatát. »A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely“ Vádbeszéd ez a Icivándor- lási láz ellen, amely igaz ma már csillapulóban vám S aztán felgördül a füg­göny és megkezdődik az elő­adás. Bilicsi Tivadar és Vol­tai Miklós hangjaiban a kö­zönséggel való új kapcsolat izgalma remeg. Sorra lép­nek be a szereplők: a Nép­hadsereg Színházának mű­vészei, akik hetek óta elsza­kadtak a közönségtől, az előadások izgalmas, éltető hangulatától. Bulla Elma érdemes művész, Szabó Er- nő, az RNK érdemes művé- sze, Pálos György, Földényi László, Bitskey Tibor, Bán~ hidy László, Szakáts Miklós és a többiek. Megkezdődött az első bu­dapesti színházelőadás. Nem könnyen hozták ősz- sze a mai előadást. Nyuga­lomra, rendre van szükség ahhoz, hogy a színház meg- teljéig hogy a színész « kö­zönség elé álljon s az em­beri érzések skáláján vezes­se végig a nézők Éppen ez a nyugalom hi­ányzott Budapesten- Még most is csak délelőtt tartot­tak előadást, s a jövő hétre is csak szombati és vasár­napi műsorra gondolnak. Még így is nehéz. Akad­tak, akik eltanácsolták a Néphadsereg Színházának művészeit as előadás meg­tartásától. S bizony még a provokációt ssm tartották kizártnak. Különben már maga az a tény is provokáció volt, hogy más színházak példáját em­legették: ők sem kezdenek, hogyan kezdenétek ti Így járt a hír színházról színházra mindenütt azzal, hogy a többiek nem indul­nak. De a jég megtört. Buda­pesten, a Magyar Néphad­sereg Színházának együtte­se állt ki elsőnek a közön­ség elé. A színészek már a 'livaldafény éles világossá­gára, jelmezek varázsára, a taps mámorára vágytak. VAJNOVSZKY KÁZMER Az alvégen egy fehérre meszelt kis parasztházban már napokkal előbb késő éjszakáig világos volt az ablak. A lámpa körül fiatal fiúk tanulták a betlehemes szerepet. Az arra járók meg-megáll- tak, s hallgatóztak. — Kelj fel öreg, kelj fel! S a nagy subába bu- gyolált öregnek maszkíro­zott nagybajuszú G. Mis­ka föltápászkodott a föld­ről, furkós botjával dob­BETLEHEMESEK bántott, s álmosan körül­nézve szólt: — Hol az a jó tejfel? Talán huszadszor, vagy harmincadszor próbálták el az „öreg” szerepét, s a fehér gyolcsgatyába és ingbe öltözött legények bosszankodtak is, hogy nehezen megy Miskának a szereptanulás. Dehát muszáj volt így választa­ni, hogy Miska legyen az öreg basa, mert aki ta- valy volt, H. Pista, né­hány hete külföldre távo­zott. Előbb úgy volt, hogy nem mennek idén a bet­lehemmel, de a régi szo­kás, az ezzel járó viga­lom, bor és pénz csábí­tása győzött Meg volt a tavaly készített betlehem, R. Sanyi öreg édesanyja a négy kis bárányt fehér vattá’.’al bugyolálta körűi, hogy szép legyen a já­szolnál, a betlehemben. Karácsonykor biztosan sok helyre elmennek a betlehemesek, Visongnak majd a lányok, s gyere­kek, ha megjelenik az öreg basa. Meg sem fog­ják tudni, hogy a régi ju­hász bundába új „öreg” játsza a szerepet S talán ott messze, a nyugati or­szágban H. Pista szívé­ben a betlehemes játékra gondolva kezdi meg majd nyugtalanító, kínzó mun­káját a honvágy, _____3 Tütüre, Titere, Maksus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom