Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-14 / 290. szám

SZABOtCS-SZVTMAR Tit I*» 1956. december 14. péntek Új kórház épül Kisvárdán - Helyes-e az abortus-törvény - Lesz-e TBC-gondozó Baktalórántházán Tervező, vitatkozó orvosok között a megyében Szabolcsi cAz élet nevében (?7gy volt, hogy elfogy a folyékony tüzelő a villany- ^ telepen, elfogy a pakúra s le kell állítani a gép* egységet. És akkor befutott egy pakúrás kocsi. Kosza, melegíteni, hogy jó folyós legyen, neki állí­tani a szívócsövet! A pakúra azonban nem jött, nem fejtődött le a kocsiból, mart valami baj volt a főszelep­pel. A főszelep azonban benn van a kocsiban. az olaj* ban. Az olajat leengedni csak akkor lehet, ha forró, kü­lönben, nem folyik. A föszelepet csak forró olajon ke­resztül lehet megközelíteni. Három napig kínlódtak ve­le, de nem ment. Próbálkoztak így, próbálkoztak amúgy, a fűtőanyag egyre fogyott, s veszélyben volt az áram. És akkor egy villanytelepi munkás, Bankó Mihály anélkül, hogy szólt volna az üzemvezetőnek, kezével egyszerűen belenyúlt a forró olajba és megküzdve a hi­bával, kinyitotta a főszelepet. Az olajat leszívták s ez a tüzelő kitartott a következő nagyobb szállítmányig. Egyszerű történet az utóbbi hetek forró esemé* ^ nyekkel teli idejében és mégis azt kell monda- nunk, hogy hős-tett. Áldozat, amelyet nem mindenki vállalt volna azért, hogy ne szakadjon meg az áram, hogy keringjen tovább ez a nélkülözhetetlen vér a me­gye testében. Egyszerű ember hajtotta végre ezt a hős­tettet. Nem kérte tőle senki, nem parancsoltak rá. Vagy talán mégis parancsszóra cselekedett? Pa- rancsszóra nyúlt a forró olajba, azt sem tudva, hogy ennek milyen következményei lesznek? Igen. parancs­szóra. Arra az erkölcsi parancsra, amely ott ég minden hazáját szerető munkás szivében. És ez a parancs kö- vetelőbb minden más emberibb szónál, ezt a parancsot teljesíteni kell. Nem vette észre senki, hőstett született. Ha nem született volna, akkor figyelt volna fel a megye, mint- ahogy bénultnak érezzük magunkat, ha korlátozások miatt időnként nem ég a villany, nem szól a rádió és nem működik a gép. Ki tudja még hány hőstette szüle­tik napjainkban életünknek? De ezek a hőstettek nem kiabálnak, róluk nem emlékezik meg senki. Pedig ezek nem a halál, hanem a ragyogó, csodálatos élet tettei, s—a. Ha valaha azt mondták rólunk, hogy lovas nemzet vagyunk, most bízvást el­mondhatjuk: vitatkozó nem­zet vagyunk. Végnélküli vi­ták zajlanak a családi ott­honokban, baráti körökben, az utcákon, vendéglőkben, gyárakban, hivatalokban: ml jó, mi rossz, mi lenne jobb. Igen, most már arról is beszélnek az emberek: Aw > jövőt illeti: a kis­váré ai kórház orvosai so­kat gondolnak arra az új építkezésre, amely ma Felső-Szabolcs székhelyén folyik. Mintegy három mil­lió forintos költséggel új szülészet és nőgyógyászat épül Kisvárdán, illetve a volt mezőgazdasági techni­kumot építik át. A mostani kórház már elavult, nem is igen alkalmas gyógyító egészségügyi intézet céljá­ra. Valamikor, a múlt szá­zadban épült szociális ott­honnak — annak lenne jó most is. Mondják az orvo­sok és ezt hivatalosan is megerősítették illetékesek, hogy az új nőgyógyászat csak kezdet. E köré épül majd a többi osztály úgy, t^ogy végeredményben új kórházat kap ez a kis vá­ros. Doktor Stangl, a kiváló nőgyógyász, elismert szak­tekintély természetesen szakmája problémáival foglalkozik: a fennálló abortua-tőrvénnyei, amely teljes szabadságot ad a nőknek a terhesség meg­szakításénak eldöntésénél. Stangl doktor véleménye szerint ez túlzás: határt kell szabni, nem lehet meg­engedni, hogy s nők saját hogy lenne jebb. Tervez­getnek, ha még erőtlenül, tapogatózva is, dé előre te­kintenek. Ilyen vitatkozó és előre­tekintő emberekkel talál­koztunk a minap, amikor a megyében orvosokat lá­togattunk meg. Orvosokat, akik az élettel nemcsak mint biológiai, fizikai je­lenséggel foglalkoznak . . . Az orvosok szinte min­den nap megkérdik egy­mástól: hogy áll az épít­kezés? A munkások igye­keznek. Eltörölték a nor­mát és most azt mondják: „Mutassuk meg, hogy a magyar munkások norma nélkül még jobban dolgoz­nak!"’ Es folynak * viták. Hol- lóházy doktor, aki nagy irodalombarát és művelője is a szép prózának arról beszél: hogyan lehetne élénkebb társadalmi, kultu­rális életet teremteni Kis­várdán. Elvként azt sze­gezi le, hogy nagyobb ön­állóságot kell adni az ér­telmiségnek, hogy a helyi körülményeknek megfele­lően, erőszakos „szempon­tok” nélkül formálja ki a maga becsületes, hasznos társadalmi közösségét. Iga­za van. akaratuk szerint döntsenek minden esetben. Moskovits elvtárs, a me­gyei főorvos ellenvetésként azt mondja: feltétlenül fi­gyelembe kell venni a szo­ciális viszonyokat a ter­hesség megszakításánál. — Mennyi legyen a ha­tár? Mondjuk egy lflCO— 1200 forintból élő családnál. nem ért egyet, ő „kétgyer­mekes” állásponton van. Egyébként erről a prob­lémáról beszél Szekeres Sáncior, a naményi szülő­otthon főorvosa is. Ö in­kább Moskovits elvtárs vé­leményét osztja. Minden­esetre a vitát a szakembe­A baklalórántházi tüdő­szanatóriumban rend és nyugalom van. Van ugyan kívánságuk a betegeknek, de ez nem okoz különösebb zavart: ki lehet elégíteni. Több fehérneműt kérnek, megfelelő pizsamákat és a nők a vasalási probléma megoldását. Az orvosok pe­dig azt remélik, hogy a párt- és állami apparátus egyszerűsítésével talán lesz felszabaduló épület a já­rási TEC gondozó számára. A megyében egyetlen járási székhely Bakta, ahol nincs. A tanács már régen reknekkell eldönteni s úgy meghozni egy jó törvényt. Olyat, amit az élet igazol. Nem volt jó a túlzott szi­gorúság sem, de a teljes szabadságnak is vannak káros kihatásai. A közép­utat kell megtalálni . » , ígéri a gondozót, de eddig nem került sor a megva'ó- sításra. Máté elvtárs, a já­rási tancs vb. elnöke most újra ígéretet tett. Fontos lenne az ígéret mielőbbi tettre váltása . , , ★ A vérkeringés lassan megindul. Egyre jobban be­kapcsolódnak az orvosok, egészségügyi intézmények, akik és amelyek egyébként egyetlen órára sem szűn­tek meg dolgozni. Az élet vigyázói, az emberi egész­ség őrzői becsülettel be’yt állnak. S. I. I József fittila Művelődési Ház hírei A népművelési csoport közli, hogy január első napjaiban újabb szabó­varró tanfolyam kezdődik a József Attila Művelődési Házban. A tanfolyamon részt venni óhajtók decem­ber 18-án 10 órától jelent­kezhetnek felvételre a mű­velődési ház irodájában. ★ A Hófehérke és hét tör­pe című bábjáték vasárnap délelőtt 10 órakor, a szo­kott "időben kezdődik a gyermekek részére. Szerkesztői üzenet Gutyelor Mihály, Nyíregy­háza: Leveliben arról Ír, hogy a nyíregyházi lakáshiány meg­szüntetése érdekében jó lenne felülvizsgálni a kerületi kultúr- otthonokat, párthelyiségeket és a Szarvas utcai autógarázst. Az ön véleménye szerint leg­alább 50 család kapna így la­kást. Legjobb tudomásunk sze­rint a kerületi párthelyisége­ket már átadták lakások cél­jára. Egyébként azzal egyet­értünk, hogy további vizsgála­tot kell folytatni a városban; lakások felszabadítása céljá­ból. ír arról is, hogy helytelen intézkedés volt a faszállítások ellenőrzése. Véleményünk sze­rint feltétlenül elejét kell ven­ni a faspekuláeiónak — ez a városi munkásság érdeke 1«; Egyébként a termelők enge­déllyel árulhatnak lát. — öt gyermek . . , — mondja doktor Stangl. Moskovits főorvos ezzel m ——■!«——— Öngyilkos lett Besenyődön egy fiatol parasstleány Besenyődön, ebben a né­hány száz lelket számláló nyírségi faluban feldúlt ar­cú férfivel találkoztunk: „Kettendes dolog történt. Puskás Annuska, akivel tegnap este még együtt vol­tunk * kukoricamorzsoló- ban, ma reggel felakasztot­ta magát." Miért halt meg? Mi vitte öngyilkosságba ezt í az alig 16 éves fiatal pa-1 rasztlányt? — erről beszél j ma a falu. Sokan azt mond- j ják: szerelmi tragédia áldó- j zata lett, mások úgy véle­kednek, hogy családi okok ! késztették e szörnyű elha- ! tározásra. Az eset hírére nyomozók i siettek a helyszínre. Az ófehértói orvos megvizsgál­ta a holttestet, s az a kö­zös vélemény alakult ki, hogy bűncselekmény nem forog fenn. Saját kezűleg vetett véget életének. Meg­adták az engedélyt a teme­tésre. Mindenesetre jó lett volna, ha törvényszéki or­vosszakértőt is kihívnak a helyszínre, és a szakértői vizsgálat utón lehetséges, hogy fény derült volna a titokzatos öngyilkosság oká­ra is. Puskás Anna egyéb­ként semmiféle búcsúleve­let nem hagyott hátra. 3 nsilllú forintos építkezés Felső-Szabolcs székkelnél* Mennyire lehet beavatkozni a népszaporulatba? Segít-e a tanács a baktalérántházi járásban ? JCöUit, oatpi embezt ? — Képek, gondok Nagyhal lóból — A HAJ Dűl CSEND Kopott, hámlott házakat tükröz a vizes főtér. Minden csendes e percben. A park néma, mintha gondolkodnának benne a fák. Csak iit-ott kél néha nesz, ha az ágakról hulló páracscppek kopvannak a. sárga, sáros avaron. A csend, a fák, a házak felett messzire nézve mereng a go­lyóvert torony: ilyen a hajdúi csend. Ez a csend honos itt. Ügy pihen a köz­ség felett, mint valami nagy, lusta ma­dár. Tizenkét éven át alig-alig zavarta valami. Ezt annyira megszokta, hogy ne­vét is elfelejtette: tiltakozás volt-e, vagy egyetértés? Jött a felkelés, egy-két napon keresztül végigsepert az utcákon, zász­lók törtek, felkerültele, könyrnnágli/ák lo­bogtak, emberek rettentek és most újra csend van. Csak itt-ott látni egy siető embert, egy igyekvő kerékpárost. Tél van, vagy inkább ősz a télben, az utcáról e házakba költözött az élet. IZMOT ÉS ERŐT PRÓBÁLÓ A GONDOLAT A csendben érzi az ember a gondolatok szelét, összecsapását, az elgondolások harcát, A vaskos, paraszti „Nekünk már ennyi elégl“-ek haveroknak a vásárlói sóhajokkal, ingerenciákkal, a pedagógu­sok tartózkodó „így szeretnénk!“-lére rá­fut a hivalgó diákbüszkeség, a fáradtság ,.I-esz, ahogy lesz"-e bukdácsol, a hevü- lékenyek „Még tovább!"-jártak gáncsa. közt, a reménykedők „Bizalom!‘‘-ját cél­ba veszi ez anarchista ,,Sehogy sem jó!'1 és mindezek közt finoman óvakodik a si­mulékonyság „Isten látja lelkem!"-je. hogy a tűzig érjen és odatarthassa kis pecsenyéjét, kúszik a sötétben bujkálok „Űj rendet.!"-je, hogy szigonyt vethessen valamennyinek a hátába. Szabad a gondolat, -feloldódott kötelé­kei alól, értelembe nyilait a szabad aka­rat és mind a kettő így próbálja izmát, erejét. Habozva fut ki kelyhéböl az indu­lat, pazarlódik a sok erő és félő, hogy vem társul hozzá idejében a bölcsesség. Eélő, hogy az emberi gondolat, szabad akarat addig-addig próbálja izmát, hogy egyszer még mielőtt közösségért való tet­tek mezejére crne fáradtan megelégszik egy tréfás „Fogjuk meg és vigyétek, én meg maid nézem!“-el. Nagyon rossz len­ne ez. önkirekesztés lenne. A „Közös dolgában a közösség tegyen" elvére a közömbösség bilincsét rakná. Módot adna arra, hogy a vívmányokat élvező. dn azok feoábbmupd'álásótól kezüket mosók pe­csenyét süssenek a közösségért fáradok lobogásánál, KÖLEST. VAGY EMBERT? Talán még sem jut ez a község eddig, nem fog sem a szembeforduló hallgatás, sem az egyetértést, mutató közömbösség erőt venni e község népén. Biztató jelek vannak erre. A gimnázium tanári kara társalog a bölcsességgel (éppen most. amikor a leg­nehezebb találkozni vele). Azon tönreno. hegvon lehet a szocializmus építésének maavar útján nemzeti célokért interna­cionalista módon lelkesedő ifjúságot ne­velni. A pedagógusok számára most ez a leg- , fontosabbak egyike, ezzel a szállal van szírjükhöz kötve a magyar jövő, ezt a szálat erősítve várha*-".r.k tőlük l-cna- gunbb és leghasznosabb tetteket. A jövő­ről. gondolkoznak és ez igen nagv dolog. Sok, sok kérdés tódúl eléjük: Aki egy esztendőre gondol. vessen kölest, aki egy évtizedre gondol, ültessen fát, aki év­századokra tervez, neveljen embert. Vá­lasztani kell. És milyen nehéz a válasz­tás. Gyorsan fizető köles is kellene e szegény hazának, a faültetéshez nagyobb hozzákészülés, előfeltételek kellenek, az emberneveléshez vedig új nevelési rend­szer, új formák. Űgyhiszem egy marad a magyar pedagógusok számára, a legne­hezebb, a legnagyobb: az embernevelés. ISMERJÜK MEG KORUNK IFJÚSÁGÁT A legelső lépés talán az legyen, hogy ismerjük meg e kor ifjúságát. Furcsa do­log ez, már csak azért, is, mert ismerjük 1848—49 ifjúságát, ismerjük 1919-ét, a Ilorthy-rendszerét és ne ismernénk a sa­lát korunk ifjúságát? Nem ismerjük! A fiatalok olyat produkáltak, amit a 12 esztendős nevelés alapiéról álmodni sem lehetett. Tetteit ismerjük, de rugói még nagyrészt felderítetlenek. Nem tudjuk, hogy például a hdrcoKben mennyi volt a hazafi aég és íreng** veil* n gyermeki ka­landvágy, játék. Röviden: nem tudni, hogy játék volt g felkelésben, vagy fel­kelés a Játékban,t vagy csupán felkelés az ifjúság szerepe. Két tanár sze vedélyesen i'itaikozott ezen. Vitájuk jel emzS általában a peda­gógusokra, ezért néhány mondatát ide­írjuk. — Nagyon mily a mi ifjúságunk ha­zaszeretete, mer .küzdeni tudott a felke­lésben. — Az is haza iság. hogy fiataljaink, sokan énpen a felkelők közül Nyugatra mennek? — Harcolt, de most, amikor bölcses­ségre. munkára van szükség alig tesz valamit — felelte egy másik. Ezekre és sok más kérdésre meg kell keresni a helyes választ, fel kell deríte­ni az igazságot, hogy biztos talajról in­dulhassunk a jövőbe, MILYEN LEGYEN AZ ŰJ OKTATÁSI-NEVELÉSI RENDSZER? A következő lépés: egy ésszerűbb, ha- tékonyabb oktatási-nevelési rendszert kell kidolgozni és bevezetni. Amit az el­múlt 12 évben csináltunk nem vált be. Csak egyet: rendkívül nagy a szintkü­lönbség a tanyai és községi általános is­kolák közt. Másik: szakadék van az álta­lános iskola és a gimnázium közt. A ta­nyasi pedagógusnak nincsenek meg a le­hetőségek — sokszor képzettsége sem — ahhoz, hogy színvonalban a községi isko­lákig juttassa tanulóit. Itt tenni kell va­lamit. Az általános iskolából kikerülő legjobb tanulóknak nincsen olyan kép­zettsége. általános műveltsége, amire na­gyobb zökkenő nélkül, biztosan rá lehet­ne építeni a gimnáziumi oktatást. Itt is tenni kell valamit. Sürgős és halaszthatatlan feladat ki­dolgozni egy okos, bevált oktatási-neve­lési rendszert, iskolarendszert. Nevelésre és oktatásra! A cílágért sem csak az egyikre, vagy csak a másikra. Az elmúlt 12 évben főleg oktattunk, okos, képzett ifjúságot akartunk. Következmény: ifjú­ságunk közepesen képzett és neveletlen. Ennek nem szabad mégegysznr megismét­lődni. Nagy előrelátással és bölcsességgel kell ezt intézni, mert a nép, a haza jövő­jét intézzük általa. Töprengeni, vitázni kell rajta, de semmi áron hallgatni, hogy valóban embert neveljünk s ne csak kö­lest vessünk. Emberre van végre szüksé­ge a népnek, a hazának. f—ó. C—J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom