Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-12 / 288. szám

tXIII. évfolyam, 288. szám Ara: 50 fillér 1956. december 12, szerda Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja Hogy éljünk! Elleni orradalinár provo­kátorok, demagógok és uszályukba került, megté­vedt dolgozók újra bedob­ták rémhírként a közhangu­latba ezt a szót: „sztrájk". Már hétfőn este érezni le­hetett a megye, város han­gulatán, hogy nincs minden rendben. Am dicséretként legyen mondva: a hétfői na­pon üzemi dolgozóink túl­nyomó többsége dolgozott, nem hagyta magát 'megza­vartatni. Igen! Dolgozóink nagy többsége, ha még nem is érti meg teljesen, de öntu­datlanul, ösztönösen is érzi, hogy a sztrájkról beszélni ma már súlyos bűn, a rend, a népi hatalom ellen — az, élet ellen. Felelőtlen, csalá­di gond nélküli elemek, vagy ellenséges szándékú provokátorok beszélhetnek manapság arról, hogy nem kell a termelés, hogy állja­nak meg a gépek, a bánya­csillék. Már-már érzi a mi városunk, megyénk is az elmúlt hetek sztrájkjainak súlyát: kevés a villany, las­súbb a közellátás, hosszú sorok állnak a kenyérbol­tok előtt, asszonyaink ide­gesebbek. S mi lenne, ha újra leállna a munka, meg­bénulna a termelés?! Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy súlyos katasz­trófa, inflációval terhes kol­dus állapot zuhanna erre az országra. Két munlcás beszélgetett ez utcán. Az egyik ezt kér­dezte: „ Sztráj kolunk?“ A másik kérdezve felelte: „Es mit eszünk?" Ez az igazság. Dolgoz­nunk, termelnünk kell, hogy legyen villanyára­munk, hogy fűteni tudjuk a kórházakat, iskolákat, csa­ládi otthonokat, hogy le­gyen áru, hogy ne legyen éhség, nyomorúság, infláció, „kisböske“, „nagyböske". Kik beszélnek a sztrájkról? A leghangosabban a nép ellenségei, élükön a „Sza­bad Európa“ hírharangjai­val. De hány ma­gyar munkásnak ad fize­tést a „Szabad Európa“? Vágy szenet, vagy áramot? Nem, ez az ország a, mi rrszágunlc, ebben a mi ke­zünk épít. Es dolgozunk, hogy éljünk. Élni annyit je­lent, mint termelni. Hát' miért1?! Miért?! Miért állnak sorba a kenyérért fiz asszonyok kérdik: „Hát érdemes volt sztrájkolni?“ A szétoszlóban levő bu­dapesti munkástanács né­hány ellenforradalmi beál­lítottságú, demokráciaelle­nes eleme hétfőn sztrájkra izgatott. Természetesen a Szabad Európa és más nyu- ,ati adó azonnal felkapta a hírt és uszítva Kürtölte tele az éter hullámait. Mint ez adók jelentették: „Sztráj­kolni fognak a sütő üze­mek is . . .” Mi történt erre hétfőn? Hirtelen hosszú sorok nőt­tek a nyíregyházi kenyér- , üzletek előtt, megindult a felvásárlás s a végén, a délutáni órákban már azoknak sem jutott ke­nyér, akik csak egyet sze­rettek volna venni. A késő délutáni, esti órákban ho­zott ki az utcára újabb ke­nyérmennyiséget a gyár és a hosszú sorban állók így jutottak nagy tülekedés ré­vén a mindennapihoz. Tehát újra rémített és kárt okozott ez az ellen- forradalmi szó: „Sztrájk!” Olyan értelemben is, hogy a hosszú előzetes sztrájk miatt nincs elég szén, villanyenergia s bizony a pékeknek kézzel kell da~ gasztáshoz látni. „Van lelkűk azoknak, akik inflációt akarnak?!“ Nagyon érdekes és jel­legzetes hangulatképet ad­hat áz a riporter, aki ott volt a sorbanállók között és hallgatta a ki-kifakadó asszonyokat. Igazán válo­gatás nélküli hangon em­legették azokat a felelőt­len, demagóg elemeket, akik sztrájkra izgattak és ime ez lett a vége: sorba­állás. Az egyik munkás­asszony, kezében egy sza­tyorral, felháborodottan tárta szét a karját: — Hát van lelkűk azok­nak, akik inflációt, nyo­morúságot akarnak ebben a szerencsétlen országban?! Hát nem a munkás sínyli meg?! Egy másik mu.nkásasz- szony — engedelmet a csa­ládi üsvekbe való beavat­Tegnap is nagy forgalom volt a boltokban Közeledik karácsony. Ez meglátszik a boltok forgal­mán is. A nyíregyházi Kis­kereskedelmi Vállalat bolt­jaiban tegnap is „vásári“ forgalom volt. A 29-es szá­mú textilboltban, a 7-es számú fűszerboltban, a 20- as számú háztartási bolt­ban, sőt a sport és játék­szerárú boltban és sok más helyen „megdolgoztatták“ a vevők a bolti dolgozókat. Az Állami Áruházban és a cse­mege boltban is olyan volt a forgalom, hogy alig lehe­tett mozogni. Legtöbb he­lyen karácsonyi ajándék­kozás miatt — de a férjét szidta. — Hazaállít és majdcsak a fele fizetést hozta. Kér­dem miért? Hát mert sztrájkoltunk — mondta. Ad tani én neki! Könnyen beszélt az a nőtlen suhanc a gyárban a sztrájkról, akinek nincs otthon csa­ládja, de hogy komoly csa­ládos emberek is feiülje- nek,l Hát miért?! Miért?! Miért akarnak egyesek sztrájkolni?! így kérdezte a munkás- asszony, tele keserűséggel a hangjában és senki nem tudott neki válaszolni. Mert nem is lehet erre a kérdésre olyan választ adni, amit a munkások, rnunkásasszonyolt helyesel­nének. A sztrájk az ellenforra­dalmat segíti! A sztrájk a nép ellen van! A népnek rend, nyugalom, kenyér és igazságos élet kell! Dolgoznak a kenyérgyárak Kedden, tegnap reggel az a hír terjedt el Nyír­egyházán, hogy a kenyér­gyáriak nem dolgoznak. Megkérdeztük az üzt.mef. Hutzták László, a kenyér­gyár új igazgatója megcá­folta a rémhírt. Közölte, hegy a kenyérüzemekben folyik a termelés. A II., III., IV., V-ös pékségek sütik a kenyeret. Az üzemek vezetőivel is beszéltünk. Elmondották, hogy keddre virradó éjsza­ka zavartalanul sütöttek, volt áram. A Il-es üzem­ben Hajdú László csoport­ja 9 mázsa kenyeret sü­tött. A reggeli órák örö­met hoztak, mert 9 órakor még volt áram. De el vol­tak rá készülve, ha kell, újra kézzel dagasztanak, hogy a szokásos mennyi­ség a lakosság rendelkezé­sére álljon. Személyi változások a városi tanácsnál Kujbus Mihály, a lakás­hivatal vezetője három hét­tel ezelőtt lemondott, he­lyette Simon Mihály lett a lakáshivatal vezetője. Lemondott Vízi István, az ipari osztály vezetője, helyette Kosztin Sándor vette át az ipari osztály vezetését. Lemondott Bartos Lász- lóné, az igazgatási osztály vezetője is, helyének be­töltéséről a végrehajtó bi­zottság fog dönteni. Mától kezdve újra szesztilalom van A közellátási kormánybiz­tos rendelete szerint mától kezdve újra szesztilalom van az egész országban. Dolgozik az ország — az üzemi munkások nagyrésze telfesiti hazafias kötelességét — aki sztrájkol, vállaljon azért egyéni felelősséget Mint a Kossuth Rádió ar­ról tegnap este hírt adott, dolgozik az ország, az üze­mi munkások nagyrésze tel­jesíti hazafias kötelességét. Dunapentelén a Dunai Vasmű dolgozói csaknem teljes létszámban megjelen­tek az üzemben. Az építő- munkások is dolgoztak, a közlekedés a városban za­vartalan. Budapesten a Táncsics Bőrgyárban a munkások 90 százaléka vet­te fel reggel a munkát, dol­gozott a Május 1 Ruha­gyár és általában minden budapesti nagyüzem. Az EMAG-gyár munkástaná­csa határozatot adott ki, amelyben leszögezi, hogy a sztráik értelmetlen és elíté­lendő. A MÁV vezérigazga­tósága közölte, hogy mint­egy 15 százalékra tehető az országban azoknak a meg­tévedt vasútasoknak a szá­ma, akik sztrájkoltak a keddi napon. Budapestről minden vonat kiindult és oda beérkezett. A komlói bányába mint­egy 3 ezer bányász, a pécsi bányákba mintegy 1700 bá­nyász szállt le. A tatabá­nyai és oroszlányi bányák munkástanácsa határozatot hozott, amelyben a legmé­lyebben elitéli a sztrájkot és kijelenti, aki sztrájkol az vállalja azért az egyéni felelősséget. Általában dolgoztak me­gyénk üzemei is. Mi úiság a nyíregyházi tsz-ekben? tárgyakat és az ünnepre va­ló élelmiszercikkeket stb. vásároltak. A városi tanács kereske­delmi osztálya közli: A vá­rosban minden bolt reggel 8-tól 2-ig árusít. Élelmiszer- cikkeket és csemegeárút árúsító boltok 2-től 4-ig zárva vannak, 4-től fél 6-ig újra árúsítanak. A koráb­ban közölt boltok nyitvatar­tási szabályozását a városi tanács kereskedelmi osztá­lya az élelmiszereket vásár­ló közönség kívánságát fi- gyelembevéve változtatta meg. Nyíregyháza határában az elmúlt években kereken 10 termelőszövetkezetben dol­gozott közösen a parasztság egyrésze. Egyes hírhordók az utóbbi napokban azt ter­jesztették, hegy talán egy szövetkezet sem marad az egész nyíregyházi tanyavi­lágban. Mit mond erről a városi tanács mezőgazdasági osztá­lya? Néhány termelőszövetke­zet kivételével ténylegesen volt kilépés valamennyi tsz- ből. illetve néhány fel is oszlott. A Dózsa és Úttörő Ter­melőszövetkezetből nem léoett ki senki, mind a két helyen szorgalma­san folyik a munka. A Dózsa TSZ-ben mintegy 400 mázsányi dohánytermé­sük csomózását végzik. A Ságvári TSZ egyik nap ki­mondta a feloszlást, másik nap már újjá is alakult. Je­lenleg 51 taggal működik, A mandabokori Szabadság TSZ-ben a tagságnak 40—45 százaléka döntött a szövet­kezeti gazdálkodás mellett. A sóstóhegyi Rákóczi TSZ 21 taggal működik to­vább. A Kossuth TSZ ketté­vált. Az egyik fele Zalka Máté néven, a többiek pe­dig Űj Élet elnevezéssel alakítottak szövetkezetét. A sóstóhegyi Vörös Csillag TSZ-ben ezekben a napok­ban tisztázzák, hegy meny­nyien maradnak az újjáala­kuló szövetkezet tagjai. Feloszlott a sóstóhegyi Petőfi Termelőszövetkezet. Ennek a szövetkezetnek a feloszlása nem is káros, mert annak ellenére, hogy a földterületükhöz meg volt az elegendő munkaerő, még­sem folytattak olyan gaz­dálkodást, ami a nagyüze­mi gazdálkodás hírnevét ne rontotta volna. A felsősi­mái részen feloszlott a Bé­ke és az Aranykalász TSZ. Több mint valószínű a közeli napokban a Béke volt tagjai szövetkezetét alakítanak. Eddig több, mint tízen jelentették be ilyen szándékukat. Az igazság tehát az, hogy jelenleg a 10 szövetkezet közül 6 megmaradt, illetve újjáalakult, egy szövetke­zetben a napokban dönte­nek, 3 pedig feloszlottnak jelenti ki magát. Ne látszunk a szavakkal, mert a szavakkal való meggondolatlan játék nem a mukás-paraszt hatalom megszilárdulását, a mil­liók által sóvárgott nyu­galmat segíti, hanem az ellenforradalmat. A megyei aktíva ülésen hangzott el valamelyik falusi elvtárs szájából: Sok embertől hallottam otthon azt a kijelentést, hogy százszor inkább jöj­jön vissza a Rákosi, mint a Horthy-rendszcr. Nem ké­telkedünk abban, hogy ilyen kijelentések elhang­zanak ma falun. De egy pillanatig sem hagyhatjuk ezt válasz nélkül, akár becsületes szándékkal, akár becstelenül, hideg számítással mondja ezt valaki. Nem arról van itt szó, hogy kibújjunk az össze­hasonlítás elől és kitöröl­jük emlékezetünkből a 3 millió koldus országát, a nagybirtokos-tőkés, fa­siszta rend emlékét, amely sokszázezer magyar halá­lával fejezte be uralmát. De a magyar nép félre­érthetetlen módon, hatá­rozottan és örökre leszá­molt a Rákosi—Gerő- klikk uralmával is. A szabolcs-szatmári pa­raszt is szabadon, félelem nélkül akar élni. Nem akar mégegyszer olyan életet, amely állandó őr- lődés, a begyűjtés és a bonyolult adórendszer, a kötelező vetéstervek bü­rokratikus malmában és nem akar olyan szövetke­zést, amely soha nem szűnő félelmet jelent a belépésig és szűk, értel­metlen korlátok közti ve- szödést azután. A falu nagy többsége ma bízik a munkás-paraszt kormány­ban, amelytől kivívott jo­gai biztosítását, a rend helyreállítását reméli. — Szabadon, minél többet akar termelni magának, az országnak, keresi és meg fogja találni a szö­vetkezés új, jobb formáit, amely a kisparcelláról a jól termelő, jólétben élő nagyüzemi gazdaságokhoz vezeti a dolgozó parasztsá­got. Felhívás Felhívom a csapataiktól távollévő mindazon katoná­kat, akiknek a tényleges szolgálati idejük még nem telt le, hogy a katonai szol­gálat folytatására december hó 14-én 12 óráig jelentkez­zenek a lakhsly illetékes já­rási kiegészítő parancsnok­ságoknál. Ez a felhívás vonatkozik hogy valamennyi fegyveres ala­kulat és a határőrség tag­jaira. (Nem vonatkozik a bányász és építő alakulatok­ra.) Mindazok, akik a jelen felhívásnak eleget nem tesznek, katonaszökevény­nek minősülnek. N. 'regyháza, 1956. dec. 10. Unatenszh. Pál sk. alezredes, megyei kiegészítő parancsnok.­Fekszi István megyei tanács elnö&

Next

/
Oldalképek
Tartalom