Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-30 / 278. szám

XIII. évfolyam, 2*8. szám Ara: 50 fillér 1956 november 30, péntek n Megyei Pártelnökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja A népi Hatalom legerősebb fegyvere ma a termelés Megyei kommunista nagyaktíva volt Nyíregyházán A megye kommunista aktívái tegnap értekezletet tartottak a Pártoktatók Híz.ban. Az értekezleten Ben- kei András, a párt megyei intéző bizottságának tagja tartott beszámolót. A beszánolót több felszólalás kö­pette. A felszólalások ismertetésére még visszatérünk. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Intéző­bizottsága szükségesnek tartotta ezt az aktíva ülést összehívni, hogy tisztázza az elmúlt hetek eseményeit és számos olyan kérdésre adjon választ, mely nem­csak az aktívákat, hanem a dolgozó tömegeket is fog­lalkoztatják. Nem lesz sok kérdésről szó. Olyan alap­vető kérdéseket érintüi*. amelyek a kibontakozás új szakaszában a leglényege­sebbek, és amelyeknek tisz­tánlátása a pártmunka megerősödésének, az előt­tünk álló feladatok elvégzé­sének alapjai. Ezen az ülésen foglalko­zunk az általános politikai helyzettel, országunk gaz­dasági problémáival, a párt­szervezés kérdéseivel és a pártmunka legfőbb kérdé­seivel, valamint rövid ösz- szefoglalót adunk a soron- lévő legfontosabb feladatok­ról. I. Ahhoz, hogy tisztán lássuk az október 23 óta bekövetkezett eseményeket és magát október 23-át rö­viden vázolni kell az elő­idéző okokat. Melyek tehát azok az okok. amelyek az október 23-i felkeléshez ve­zettek. 1. Elsősorban meg kell említeni, hogy az elmúlt 7—8 év alatt a párt mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban súlyos hibá­kat követett el. Mint isme­retes az elvtársak előtt a Rákosi—Gerő-klikk politikája nemzetellenes politika volt. A nagy ígérgetés mellett nem valósított meg olyan jogos kérdéseket, mint az életszínvonal emel­kedésének kitűzött prog­ramját és ezt főleg a munkásosztálynál ha­nyagolta el. A túlzott iparosítás követ­keztében olyan beruházáso­kat eszközölt, mely elvonta az anyagi eszközöket a me­zőgazdaságtól és más egyéb területekről. A szocializmus építésében mellőzte a magyar sajátos viszonyokat és szolgai mó­don másolt nem a nép, ha­nem a saját maga érdeké­ben. Nemzeti kultúránk fejlesztésében mellőzték haladó hagyományainkat, forradalmi és demokratikus örökségünket és népünket ezzel nemzeti önérzetében sértették meg. A bürokratikus pártve­zetés és annak módszerei az ulasítgatás, parancsolga­tás elidegenítették a párttól nemcsak a pártonkívülie- ket, hanem még a pártta­gok többséget is. Ez a po­litikai vonalvezetés a nép­től, a munkásosztálytól ide­gen. 2. Az előidéző okok közül egy percre sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt a nagyarányú szervező mun­kát. melyet az elmúlt évek során, mind a belső mind a külső reakció végzett an­nak érdekében, hogy Ma­gyarországon adott alka­lommal a népi demokrati­kus rendszert megdöntse és helyébe állítsa a tőkések és földbirtokosok uralmát. Az ellenforradalmi szervezke­dést elősegítették mindazok a hibák, amelyeket az előbb felvetettünk mind gazdasági, mind politikai téren. A felkelésnek ellen- forradalommá való átnövé- se nem spontán követke­zett be, hanem előre előké­szített megfelelő terv szerint történt. 3. A felkelés kirobbaná­sának okai közé kell szá­Beszélhetünk-e Elvtársak! Mindenek előtt tisztázni kell, hogy október 23-án hazánkban tulajdonképpen mi történt. A forradalomban volt-c felkelés? Ha erre a kérdésre vála­szolni akarunk, először is azt kell leszögeznünk, hogy hazánkban szocializmust építettünk, a hatalom a munkásosztályé volt a vele szövetségben álló paraszt­sággal együtt. A marxizmus azt tanítja, hogy forrada­lomról csak akkor lehet be­szélni, amennyiben egy túl­haladott társadalmi rend­szert egy haladó, fejlettebb társadalmi rendszer vált fel, illetve dönt meg forrada­lom útján. Mindannyiunk előtt vilá­gos, hogy október 23-án a budapesti munkások és az egyetemi ifjúság nem a népi hatalom megdöntéséért vonult fel, hanem bizonyos hibák felszámolása és egyes személyek eltávo­lítása érdekében. így forradalomról nem le­het beszélni, hanem ok­tóber 23-án felkelés volt. Erre utal egyébként Kádár János elvtárs legutóbb a parlamentben eunond tt beszédében, melyben ki­hangsúlyozza ..... Amennyi­ben a felkelés részvevőit nézem, azt kell mondanom, hogy ennek a felkelésnek a célja nem a népköztársaság rendszerének megdöntése, hanem a vezetésben volt hibák kijavítása volt. Ha a résztvevőket nézem — mon­dotta Kádár elvtárs. — Ha .figyelembe veszem azt. rnítani — az október 23 előtt, főleg a XX. kongresz- szUs után — az elkövetett hibákkal kapcsolatos bírá­lati módszert. Ez vonatko­zik egyrészt arra, hogy a hibák kijavítása a pártve­zetés részéről nem követke­zett be, másrészt pedig egyes csoportok a párton belül és párton kívül elhall­gatták a 12 év során meg­valósított eredményeket, csak a hibákról beszéltek. A hibák kijavítása kö­rüli huza-vona igen jó talajt adott ezeknek a csoportoknak. hogy bí­rálatukkal jóval lúl- menjenek a legelemibb párt-szerűség határán is. Súlyos hiba volt, hogy az akkori pártvezetés ahelyett, hogy a tanulságot levonva lemondott volna, görcsösen ragaszkodott a pozícióihoz, pedig irántuk a nép bizal­ma nem nyilvánult meg. Éppen ezért nem volt <?!«' erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy fellépjenek a kritika túlhajtói ellen. forradalomról ? hogyan robbant ki ez a fel­kelés, az első lövés eldör- dülése után 3 órán belül elfoglalták a József telefon- központ nemzetközi vonalá­nak osztályát — ugyanúgy, mint 1919. június 23-án, a proletárdiktatúra alatti el­lenforradalmi felkelésnél — ha figyelembeveszem azt a nagyszerű katonai szerve­zettséget, amely a telefon- központ mellett a gépkocsi­telepet, a katonai raktárát, a Szabad Nép házát, a rá­diót ostromolta és nagy­részt elfoglalta, akkor ebből a szervezettségből én nem tudom azt kihámozni, hogy itt jószándékú, becsületes, a rendszer vezetésének hi­báit kijavítani akaró embe­rek harcoltak volna egye­dül.“ A pártvezetőség vélemé­nye az, hogy hiba volna október 23-át egyszerűen ellen­forradalomnak tekin­teni. Október 23 felkelés volt a párt és állami vezetés hi­báinak kijavításáért, egyes személyeknek a vezetésből történő eltávolításáért, és bizonyos nemzeti követelé­sek megvalósításáért. Azon­ban ezt a felkelést a régeb­ben szervezkedő, ugrásra készenálló belső és külső reakció megnyergelte és saját céljai elérése érdeké­ben a becsületes munkáso­kat és ifjúságot különböző jelszavakkal megtévesztve használta fel. A felkelés ellenforradalommá nőtt át és a felkelés becsületes ele­meinek nagyrésze elhatárol­ta magát az ellenforradal­mi erőktől. Mi jellemezte az ellenforradalmat? Országos méretekben, itt I Nyíregyházán és a megye egész területén a reakció elsősorban a Szovjetunió ellen indította meg rágal­mazó hadjáratát és ezt ki­fejezésre juttatta azzal, hogy a különböző felbujtott csoportokkal ledöntette a felszabadulási emlékműve­ket, a szovjet síremlékeket, meggyalázva a temetőben lévő emlékoszlopokat. Az ellenforradalom ezzel párhuzamosan egyre kímé­letlenebb hajszát indított a párt és a kommunisták el­len. Bezáratta a párthelyi­ségeket, a kommunistákat állásából kitette, még egy­szerű takarító asszonyt is eltávolított helyéről csak azért, mert az illető párttag volt. Módszereikhez tartozik céljaik elérése érdekében továbbá az, hogy a tanácsokat mint ál- i lantunk hatalmi szervet és annak apparátusát szétrombolta és helyet­te forradalmi elneve­zéssel olyan nemzeti bizottságot hozott lét­re, amelyekbe ugyan bekerültek becsületes dolgozók is, de e bi­zottságok tagjainak többsége volt főszolga- bir ókból, kulákokbol, csendőrökből és egycb olyan elemekből tevő­dik ki, melyeknek célja a népi ha­talom megdöntése volt. Mátészalkán pl. egy 27 tagú megyei nemzeti bizott­ság alakult, melyben szere­pel ugyan egynéhány dol­gozó paraszt, de többségé­ben volt közjegyző, főjegy­ző. horthysta katona tiszt, gyáros fia és más osztály­idegen elemekből áll. A bi­zottságban egyetlen munkás sem volt. Tiszabecsen a csendőrök vették kezükbe a hatalmat. Kislétán úgy­szintén, és sorolhatnánk a példákat özönével, melyek mind arra mutatnak, hogy ezek a nemzeti bizottságok a tanács megdöntésére ala­kultak a reakciós földbirto­kos rendszer visszaállítása érdekében. Ezen a célkitűzésen még az sem változtat, ha figyelembe vesszük a nemzeti bizottságokban lévő becsületes dolgo­zókat. mert ezeknek nem volt szavuk a bizottságokban és mint ahogyan a véletlenül beke­rült kommunistákat 1—2 nap ala.t a bLottságokból e l­távolították, úgy nem két­séges, hogy ezeket a dol­gozókat is rövid időn belül eltávolították volna. Máté­szalkán egyébként, a nem­zeti bizottság önálló lapot indított „Szabad Szatmár. Bereg Népe“ címmel, ezzel is dokumentálva, hogy kü­lön megyét akartak, hogy ezáltal visszaállítsák a fő- ispáni és alispáni méltósá­got. Ismételten ki kell hang­súlyozni, hogy az ellenfor­radalom maga előtt tolt jó­szándékú becsületes embe­reket, hogy igazi céljaikat ezzel takarni tudják időle­gesen, és éppen ez tévesz­tett meg sok becsületes dől- gozót. de még funkción# riusokat is. Az ellenforradalmat nem­csak abban kell lemérni, hogy hol hány embert akasztottak fel. vagy végez­tek ki, hanem elsősorban abban, hogy a hatalmat kik gyakorolták ebben az idő­ben. Az ellenforradalom mód­szeréhez tartozott a három elmondotton kívül a terme­lés teljes megbénítása, a legteljesebb anarchia előidé­zése. Ezt megteremtették többek között azzal is, hogy a jogos követeléseket óriási mértékben túlhajtották és ezen túlhajtott követelések azonnali megvalósítását kö­vetelték. A Nagy Imre kormányból egymás után mondatták le a haladó vonalat képviselő minisztereket és ezzel mind­inkább jobbra tolták a Nagy Imre kormányt. Nagy Imre mindezt tehetetlenül és beleegyezően szemlélte. Az ellenforradalom féle­lemben tartotta a becsüle­tes dolgozókat, támaszkod­va a börtönből kiszabadított bűnözőkre és a nyugatról bejött fasiszta elemekre féktelen garázdálkodást folytatott mind a kommu­nisták és egyéb haladó em­berek kivégzésével, a nem­zeti vagyon elherdálásával; Uszított, üzleteket fosztott ki, mint pl. Leveleken és Petneházán a földműves­szövetkezet boltjait, vagy több helyen a tsz vagyonát; Urában pl. a tsz legszebb sertéseit a kulákok vitték szét. Vagonokat törtek fel és mindezek mellett a leg­képtelenebb rémhírekkel ijesztgették és sokszor nem is hatás nélkül a dolgozó népet. Mi volt az ellenforradalom célja Vajon mi volt a végső céljuk ezeknek? Először szétverni pártunk szer­vezeteit, az államhata­lom szerveit, megfélemlíteni a becsületes kommunistákat és becsüle­tes pártonkívtili dolgozókai, teljesen dezorganizálni a termelőmunkát, katasztró­fába sodorni az egész nem­zetet. Kiknek ártottak ezek? Elsősorban a munkásosz­tálynak, mert a munkásosz­tály megtermelt áruit ra­bolták és fosztogatták és az állandó sztrájkra uszítással a munkások zsebéből vettéK ki a mindennapi kenyeret. Ezzel a becsületes dolgozók nem értettek egyet. Nem a becsületes dolgozók akarata volt ez, hanem csupán egy szűk rétegé, mely népi de­mokratikus rendünk építésé- sének időszaka alatt befu­rakodtak az ü'emekbe, mim horthysta tisztek, különböző ellenséges elemek, kik de­magógiával a munkások bi­zalmába férkőzve, félreve­zették a becsületes dolgozó­kat. Sőt ezek közül az ele­mek közüb jónéhányan be­kerültek még a munkásta­nácsokba, ilyenformán a ve­zetést a kezükbe vették. A legvéresebb fchérlcr- ror idején vette kezébe a vezetést november 4-én a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány Kádár János elvtárs vezetésével. Erre a lépésre feltétlenül szükség volt, mert vagy az ellenforradalom győz és ak­kor nem kétséges, hogy egy héten belül a reakció csat­lakozott volna az Atlanti Tömbhöz, behívta volna az amerikai csapatokat, akkor országunkban menthetetle­nül polgárháború robbant volna ki és kirobbant volna ezzel együtt a harmadik világháború. A másik út az ellenforraj dalom szétverésének és a népi hatalom megmentésé­nek az útja volt, ezt vá­lasztotta a szocialista orszá­gok teljes támogatása mel­lett a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, ezért sza­kított a Nagy Imre-féle bű­nös, az ellenforradalmat leplező, nemzetellenes poli­tikával és az ellenforrada­lom szétverésére segítségül hívta a Szovjetunió csapa­tait a varsói szerződés ér­telmében. Ebben a kér­désben a szocialista tábor és a kommunista pártok, rz egész haladó világ a legtel­jesebb mértékig egyet értet­tek. Így #lakult ki a forra­dalmi vonal, melynek fő célkitűzése az ellenforrada­lom fegyveres megdöntése, szétzúzása, a politikai győ­zelem és a népi hatalom megszilárdítása. Azok, akik a szovjet csapatok azonnali kivo­nását követelik, tulaj­donkeppen az ellenfor­radalom vonalát köve­tik, az ellenforradalmat támogatják. Le kell szögezni, világosan meg­mondani, hogy a szov­jet csapatok bentiéle a törvényes magyar kor­mány Intézkedése alap­ján következett be és a szovjet csapatok ad­(Folytatás « 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom