Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-15 / 265. szám

SZABOIXS-SZATMAB NfP» 1956 november 15, csütörtök A testvéri román nép tfegítsése 20 vagon só Hetenként 1000 kiló élesztő 500 köbméter fenyő fűrészáru 10 vagon petróleum 5 vagon gázolaj A párt megyei elnökségének javas­latára 4 tagú küldöttség folytatott tár­gyalásokat a napokban a szomszédos testvéri román nép képviselőivel az egyik határmenti kis faluban. A magyar küldöttséget szívélyesen fogadták és a legnagyobb készségüket fejezték ki né­pünk iránt. A küldöttség tagjai a legfon­tosabb közszükségleti cikkek, ellátása ér­dekében kértek segítséget a román kül­döttségtől. A román nép a következő cikkeket küldi egyelőre hazánknak: 20 vagon sót, hetenként 1000 kiló élesztőt, 500 köbmé­ter fenyő fűrészárut, lovagon petróleu­mot és 5 vagon gázolajat. Azt is tudo­mására hozták a magyar küldöttségnek, hogy számíthatunk további támogatá­sukra. Helyzetünkre való tekintettel a szál­lítást a legsürgősebben megkezdik. Ma a határra érkezik az első szállítmány, 1000 kiló élesztő. A többi cikk folyamatos szál­lítása érdekében mindkét részről szük­séges a vasúti vagonok biztosítása. A segítség kölcsönös áruesei'e alapján történik. Mi viszonzásul olyan árucikke­ket adunk, amelyekkel mi rendelkezünk. Szovjet nyersolajat dolgoznak fel a Nyírbogdányi ásványolajípari Vállalat munkásai EGY SZEKÉR KÄTRÄNY 10 FORINT Megnyugtató kép fogad bennünket, ahogy a nyír­bogdányi üzem felé közele­dünk. A magasra nőtt ké­mények pipálnak és szeke­reit hosszú gora áll az üzem bejárata előtt. Nyír­bogdányi, kéki, gégényi, nyírturai gazdák állnak ott szekereikkel és csönde­sen várakoznak. Fiatalabb részük a szovjet katonák­kal barátkozik, az időseb­bek pedig pipázva beszélik meg a világ sorját. Feltá­rul az üzem kapuja és egy sor szekér jön ki rajta, megrakva szurokfekete kát­ránnyal. Tüzelőanyagot visz­nek, a gyár munkásatnak segítségét. Az olajfínorrít- vány maradványa ez a kát­rány, amit most odaadnak a környező községek pa­rasztjainak szekerenként 10 forintért. Nagy segítség ez, hiszen szén és fa kevés van a környéken. SEGÍTSÉG A SZEREN­CSIEKNEK Az üzemben már meg­választották a 24 tagú mun­kástanácsot. Azóta rend­szeresen folyik a munka. Első dolga volt a megvá­lasztott munkástanácsnak, hegy felmérje, mi a legfon­tosabb' leendő, s annak megfelelően megindí'sáit a munkát. Az első időkben nyersanyaghiánnyal küz­döttek. De ezen segített a Szovjetunióból érkezett nyersolaj. Ebből — a szük­ségletnek megfelelően — elsősorban benzint, petró-* leuinot és gázolajat gyár­tanak. így el tudják látni a traktorokat és a gépko­csikat megfelelő üzem­anyaggal. A szerencsiek is segítsé­get kértek Nyírbogdánytól. Üzemanyagban és fűtő­anyagban volt hiányuk. — Már elküldték a szüksé­ges benzint és a pakurát is a fűtéshez. Természetesen az ország minden részébe küldenek üzemanyagot, ahogyan ezt a szállítás megengedi. EGY ÖREG MUNKÁS Beszélgettünk a munkás- tanács egyik tagjával. Itt is, mint a legtöbb helyen, már a legmegbecsültebb munkások kerültek az üzem élére. Szabó József idős munkás, már 35 éve dol­gozik az üzemben. Jelenleg egyik tagja a 24 tagú mun­kástanácsnak. 1922-ben őis részt vett a gyár építésé­ben. Főgépésznek, vették fel akkoriban, de részt veit az építésben, a laboratóriumi munkában és mindenült, ahol segítőkézre volt szük­ség. Éveken keresztül mun­ka-, és tűzvédelmi felelőse volt az üzemnek. Most pe­dig, mivel jól ismeri az üzemet, a szállításokat is ő intézi. Munkaszeretete, becsü­letessége egyik biztosítéka annak, hogy a munkásta­nács jól fogja ellátni fel­adatát. Beszélgetés aktuális kérdésekről Munkástanácsok látogatása kádár János miniszterelnöknél A Népszabadság szerdai száma közli, hogy Kádár János miniszterelnököt több munkásküldöttség Kereste fel. A kormány elnöke vá­laszolt a munkások kérdé­seire. Az egyik kérdés úgy1 szólt, hogy „mi van Nagy Imrével; van-e lehetőség, hogy visszatérjen a politi­kai életbe?” Kádár János kijelentette: Nagy Imrét nem tartja olyan embernek, aki tudatosan segítette vol­na az ellenforradalmat, hanem elsodorták az események. Nagy Imre nincs letartóz­tatva, saját elhatározásából hagyta el a parlament épü­letét. Sem a kormány, sem * szovjet csapatok nem kí­vánják korlátozni mozgási szabadságát. Csak tőle függ, hogy reszt vesz-e a politikai életben. A MÁVAG és a Ganz gyáriak megkérdezték: Miért nem támaszkodott a kormány a becsületes mun­kásokra? Ök is fenn tud­ták volna tartani a rendet. A válasz így hangzott. Amikor az egész elkezdő­dött, a kommunista veze­tőknek volt elsősorban az a követelésük, hogy azonnal fegyverezzék fel a munká­sokat. Félóránként szóltak ez ügyben a Honvédelmi Minisztériumnak, onnan azonban mindig azt a vá­laszt kapták, hogy „már csinálják”. Sajnos, a mi­nisztériumban is voltak olyanok, akik ezt nem akarták. Ahogy a szovjet csa­patok eltávoztak Buda­pestről, azonnal szer­vezkedni kezdett az el­lenforradalom, a mun­kásosztály pedig nem rendelkezett elegendő fegyverrel. Ezért kény­szerült a kormány arra a nagyon js nemkívá­natos lépésre, bogy a szovjet csapatok segít­ségét kérje. Az új karhatalommal kapcsolatban kijelentette a kormányelnök: amilyen mértékben ennek szervezé­se előrehalad, olyan mér­tékben lehetséges a szov­jet csapatok kivonása. Er­re a lépésre a szovjet kor­mány is kész. Arra a javaslatra, hogy az üzemekben ne'legyenek pártszervezetek, így reagál! Kádár János: A kommu­nisták- pártjának még az illegalitásban is voltak üzemi szervezetei. Most is kell, hogy legyenek. Másik kérdés az, hogy milyenek legyenek ezek a szerveze­tek. A nagy adminisztrá­cióra, a sok függetle- j nített funkcionáriusra nincs szükség. Ez aka­dályozója volt a ter­melő munkának, ahe- I lyett, hogy segílet-.e volna. Nekünk az üzemekben isi olyan kommunistákra van j szükségünk, akik a szívű- í kön viselik a munkások | sorsát, és elsősorban a termelő munkában elért; eredménnyel bizonyítják be kommunista voltukat. — Mi a helyzet a külföl­di segélyekkel kapcsolat­ban? — hangzott a követ­kező kérdés. — Kész-e a ■ kormány bármilyen Kül-1 fö'di segélyt elfogadni? A válasz: — A kormány kö-zö- nettel fogadva, bárhon­nan is jöljön a se­gítség. Természetesen olyan segé­lyekről van szó. amelyeket rém kötnek politikai felté­telekhez. A vidéki nagykereske­delmi vállalatok, ha élel­miszert szállítanak Buda­pestre, a teherautókon visz- szafelé iparcikkeket hoz­hatnak. A hiszékenység kufárai Az emberek nyugalomra, békességre, boldog családi életre vágynak. Hiányzik az otthon teljes melege. Hiány­zik az összhang a meghitt beszélgetés. Szinte nap mint nap hallanak valamit, ami felkavarja a család tagjai­nak lelki nyugalmát. Min­den becsületes embernek egy óhaja van most: csak lenne már végre teljes rend, nyugalom. Ezt ugyan még nem értük el, de mind több békés, nyugodt ember jár-kel az utcákon, s néha már a szeretet mosolya is felragyog az arcokon. Az emberek szeretet után vágy­nak, ezt keresik egymás­ban. Oly természetes, otv szép, nemes vonása ez az embernek. Az elmúlt hetek eseményei után egyre több családi fészekbe költözik be a meghittség, a nyugalom. Vannak azonban olyanok, akiknek ez nem tetszik. Minden módot felhasznál­nak arra, hogy megbontsák az emberek nyugalmát, bé­kességét és mérgezzék az emberek lelkét, gondolatvi­lágát. Nem válogatósak ezek módszereikben, eszközeik­be!’. Nem kímélik sem a felnőtteket, sem a gyerme­keket. Minden törekvésük az, hogy mérgezett lehele. tűkkel, rágalmaikkal, ha­zugságaikkal tüskét verje­nek az emberi szívekben, agyakban. Lábbal tapossák az emberi jóérzést, kufár- kodnak. A hiszékeny embe­rek kufárai ezek. Az ilyen embereknél tudják folytat­ni gyalázatos, bűnös üzel- meiket. Fegyvertáruk igen válto­zatos. Rágalmaznak, fenye­getnek, bujtogatnak, gyöt­rik az emberek idegeit, is­mét azt szeretnék, hogy pattanásig feszüljenek a húrok. Jóbarátnak, nazafi- nak. a nemzet sorsáért ag­gódónak, a nép képviselői­nek tüntetik fel magukat. Báránybőrbe bújt farkasok j ezek. A nyájas szavak mö­gül üvöltés uszítás minden hangjuk. Főcéljuk a rend, a nyugalom megbontása, a termelő munka megbénítá­sa. Ezért keresik fel az üzemeket, az iskolák ta­nulóit, az utcákon járó­kelő békés emberek fülébe sugdossák aljas rágalmai­kat, gyalázkedásaikat. Tegnap például azt hi- resztelték, hogy a nyíregy­házi dohánygyárat felrob­bantják. Azt a gyalázatos hazugságot h resztelik, hogy az i.henfí nudElmarok meg­büntetik azokat, akik be­csülettel felverték és fel­veszik a munkát. Ezekre a becsületes, józan gondolko­dású, igaz emberekre mer­nek követ dobni és rájuk a ; megfélemlítéssel hatni, a j hazafiakra, akik dolgozó j népünk jobb ellátásán, j gyermekeink boldogabb jő-1 vőjén, a rend, a nyugalom megteremtésén fáradoznak. Az iskolai munka meg­zavarására és beindításá­nak megakadályozására azt hireszteiik, hogy a szovjet katonák összefogdossák a gyerekeket és kiviszik őket a Szovjetunióba. Ezek á kufárok már azt is „meg- állapították”, hogy a nyír­egyházi állomáson 20 va­gonban vennak a d'ákok, akiket kiszállítanak. A megfélemlítés, a képtelen hazugságok aljas eszközei­vel igyekeznek, békétlensé­get, anaichiát teremeni. Képtelen dolgok, ezek, s mégis vannak, akik hiteit adnak az ilyen emberi mi­voltukból kivetkőzött, gaz rágalmazóknak, akiknek ebben az országban, ahol a nemzeti egység jegyében indul a munka, . még he­lyük sem lehet. Nyugat bé­rencei, „Amerika hangja” csahosai ezek és semmi­képpen sem a mi népünk képviselői. Űzzétek el, ves­sétek ki magatok közül ezeket a véresszájú hírve­rőket, akik életetekre ‘őr­nek, nyugalmatokat zavar­ják és azt akarják, hogy egyetlen éjjel se tudjatok nyugodtan aludni! A halált hozó fegyvere­ket már kivertük a kezük­ből és most a rágalmazás,1 a hazug hírverés fegyveré­hez nyúltak, hogy felboly­gassák városunk, megyénlc nyugalmát. Magyar hazafial?, dolgok zók, vezetők! Ne higgyetek a hazug rágalmazóknak, rémhírterjesztőknek, ne hagyjátok magatokat félre­vezetni. Nyugodt, biztos hangon, igazatok teljes tu­datában, a magyar haza függetlensége, szabadsága, városunk és megyénk nyu­galmának békés termelő munkájának megőrzése ér­dekében leplezzétek le eze--, két a kufárokat. A nép akarata legyőzhe­tetlen erő! Mi szilárdan hisszük, hogy ebben az or­szágban az lesz, amit a nép akar: boldog, munkás pa­raszt hatalom. Nem kétséges, hogy a rá­galmazás, a rémhírterjesz­tés fegyverét is kicsavarja a nép a kufárok kezéből és] elhallgattatja útszéli hang-' jukat. NÉPPÁRTIAK? A napfény előcsalja a föld mélyéből a csúszó­mászó férgeket is. így jutott levegőhöz az október végi események következtében a magyar reakció ?9- A régi úri világ letűnt hatalmasságai úgy érezték: a fiatalok vérehullása nekik Csinált utat. Ezek az urak okosak, számítók voltai?. Nem azzal kezdték, hogy vissza a gyárakat és a földeket, hiszen, akkor ellenforradalmi céljaik mindenki előtt nyi - vánvalóak lettek volna. Ök előbb a hatalmat akarták, hiszen tudták, hogy a hatalom birtokában majd elér­hetik titkolt céljaikat. Ezzel a kétszínű magatartással elhomályosították a harcoló fiatalok és a sztrájkoló munkások tisztánlátását. Ezzel magyarázható, hogy lépésről lépésre, szívósan nyomult előre a magyar közéletben a reakció- Győzelmét e hó első napjaiban már olyan szilárdnak érezte, hogy egyik fő képvise­lője, Mihelics Vid, a „Hazánk” című lap november 4-i számában odáig merészkedett, hogy — igaz, igen.' óvatosan és fenntartásokkal — nyiltan is elárul*1 egyet-mást a reakció terveiből. Mit kívánt Mihelics Vid, az újdonsült Demokrat-! Néppárt lapjának főszerkesztője? Olvassuk csak el figyelmesen az alábbi szépen fogalmazott mondatait.j „ .. meg kell kívánnunk, hogy az egyéni körülményeid mérlegelésével és az elemi igazságérzetet kielégitój fokig méltányos kártérítést állapítsanak meg a közel-1 múltban kisajátított termelési eszközök és javak egy* kori tulajdonosai számáraMit jelent ez magyarul?] Azt, hogy a volt földbirtokosoknak, az ezer és tíz­ezer holdak hajdani urainak és a gyárak volt tulaj-, donosainak fizessünk kártérítést. Miből? Nyilván-' valóan a dolgozók munkájának eredményeiből! Ugyancsak észrevette Mihelics Vid, a volt bér­háztulajdonosok sérelmeit is. Szóról szóra ezt írt.! cikkében: „-.-a lakóházakat — ha fenntartások és megkötések mellett is — adják vissza volt tulajdonod saiknak,“ íme két idézet, mely világosan mutatja, hogy a hó első napjaiban már nyíltan is milyen messzire me­részkedett a reakció. Mihelicsélt' „demokratáknak” és' „néppártnak” nevezték magukat, csak azt lenne jo tudni, hogy a követeléseiknek mi közük van a nép-' hez és a nép demokráciájához? >, (Megjelent a „Képszabadság1'-ban.) AAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAí Vilim HU HELYZETKÉP Világosbarnára sült ke­nyeret visz egy 10—12 éves kislány az utcán. Magához öleli a kenyeret s mosolyog. Van kenyér... A határból megterhelt szekerek döcögnek a falu utcáin. A szekereken ülő kucsma s, kalapos férfiak komolyak, nem mosolyog­nak. Az országos gondok­ból nekik is kijut. Tévedés lenne azt gon­dolni, hogy a megye köz­ségei közül egy is volt olyan, amelyiket az el­múlt hetek eseményei nem érintettek. Itt is meg­alakult a forradalmi bi­zottság. Tagjai a tanács­apparátus vezetői lettek, akik az egész község bi­zalmát élvezik. Okosan, higgadtan, vezették le az első napok izgalmait. Itt is felütötte a fejét a vá­sárlási láz, de csak egy­két napig tartott, mert mikor látták, hogy az áru­dát ismét feltöltik textíli­ákkal, akkor megnyugod­tak a háziasszonyok. Nagyobb esemény volt a község két termelőszö­vetkezetének felbomlása.. Jobban mondva a gyen­gébbik, a Vörös Hajnal oszlott fel, amelyiknek a jövedelmezősége alatta volt mindig a jól gazdál­kodó egyéniek termelésé­nek. A Petőfi Termelőszö­vetkezetben — habár itt az osztozkodás parázs ve­rekedéssé vált — most utólag döntik el sorsukat a tagok: ki marad a kö­zös gazdálkodás útján, ' s ki válassza az egyénit. \ w A különféle hivatalos és kósza hírek miatt a község dolgozóinak a& állásfoglalása nem egybe­hangzó. Bíznak a forra­dalmi munkás-paraszt, kormányban, de sérelmeik orvoslását úgy látnák tel­jesen biztosítottnak, ha ebben a kormányban Nagy Imre is részt venne

Next

/
Oldalképek
Tartalom