Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-03 / 231. szám
1956. október 3. szerda NÉPLAP MI igaz a rémhírből ? A napokban újabb rémhír kapott lábra: „emelni fogják a cukor árát, nincs elegendő cukor.“ Hogy kj terjeszti — most nem kutattuk, hogy kinek az érdeke az ilyen „kacsa“ terjesztése, az mindenki előtt világos. Inkább arra törekszünk, aogy megmutassuk és bebizonyítsuk, van és lesz elegendő cukor Nyíregyházán, a megyében, az országban. Nincs szó — nem is volt — arról, hogy emeljék a cukor árát. Emelkedik a cukorfogyasztás Az, hogy ősszel valamelyest emelkedik a cukorfogyasztás, minden kereskedő előtt bebizonyosodott tény. Ilyenkor van a befőzési idény — erre kellően fel is készülnek a kereskedelmi vállalatok, az üzletek vezetői. — Eddig mi nem is tapasztaltunk semmi rendellenességet — mondja a Fűszer- és Csemege Áruház tervelőadója, Varga elvtárs. Nálunk mindenki, mindenkor kap elegendő cukrot és ha valaki 2—3 vagy öt kilót vásárol nem tűnik fel, nyugodtan megkaphatja. A Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Aczél elvtárs is hasonlóan nyilatkozott: — Eddig semmi rendellenességet nem tapasztaltunk a cukorfogyasztás terén. Megkerestük a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjét Markevtts Ignác elvtársat is. Az ő véleménye a következő: — A városban szórványosan és vidéken is egy-két helyen jelezték, hogy nagyobb mennyiségű cukrot vásárolnak. Jellemző például az. hogv Kisváréin még a tervezed mennyiséget sem akarták átvenni a kereskedelmi szervek. Fehérgyarmatra pedig na- gvnhb mennyiséget kellett átirányítanunk. Zavar sehol Mindenütt van elegendő énkor! sem volt. Mi számoltunk a rémhírrel, ezért valameny- nyi üzlet felkészült arra, hegy minden igényt kielégítsen. A Népbolt Vállalat vezetője, Bíró Sándor elvtárs mindezt igazolta. Annyi cukor van jelenleg raktáron, amin a rémhírterjesztők legvadabb hazugságáradata sem tud kifogni. Mit mondanak a Szerencsi Cukorgyárban ? Mi még a megnyugtató feleletek ellenére is felhívtuk telefonon Szerencset, hogy a cukor gyárában érdeklődjünk. Kocsis János, a répaosztály vezetője jelentkezett. — Afelől érdeklődünk, hogy mi a helyzet a répaszállítással? — Tervszerint megkapjuk a szükséges mennyiséget, sőt rendszerint a vártnál nagyobb mennyiség érkezik a gyárba. — Tudják-e biztosítani a---------------------------------rendelt mennyiségeket? — Természetesen. Minden igényt ki tudunk elégíteni, hiszen rendszeresen 120 százalékra teljesítjük tervünket, ami azt jelenti, hegy több mint 20 százalékkal több cukrot bocsajtunk a fogyasztók rendelkezésére, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. ★ A feleletek teljesen kielégítők) Meggyőződhetünk arról, hogy mind a kereskedelem, mind az ipar jól látja el ezen a téren feladatát. b. i. A kenyérgyár igazgatójának válasza a Néplap szeptember 27-i cikkére A Néplapnak a szeptember 27-i számban közölt „Levél a Nyíregyházi Kenyérgyár igazgatójához“ című cikke joggal kifogásolta. hogy az utóbbi hónapokban több olyan szennyeződés történt a vállalat által termelt kenyérben, ami a fogyasztók felháborodását váltotta ki. Természetes, hogy fogyasztó közönségünk a szennyeződések okaira kíváncsi, mint arra is. hogy mit tett a vállalat vezetősége annak érdekében, hogy ezek a súlyos hibák megszűnjenek. A szennyeződések oka nagyrészt, — amint azt a kivizsgálásnál is megállapítottuk, a dolgozók gondatlansága, Például a lekváros kalács darab csak úgy kerülhetett a kenyérbe. hogy a táblamunkás ebédjét vagy vacsoráját munka közben fogyasztotta el. Az üvegdarabbal és pléh darabbal szennyezett kenyér véleményem szerint szándékos cselekmény. Mert olyan helyen volt a kenyérben, amit a táblamunkánál feltétlen észre kellett volna vennie a dolgozónak, — hiszen a formázásban a kézét vágta volna meg. A svábbogár, lisztkukac, stb. ellen, hogy így mondjam, már harcot indítottunk. Természetesen ennek megszüntetése, illetve a szeny- nyeződés okainak kiküszöbölése igen nehéz. Üzemeink több évtizedes épületek, ezeket a gyakori irtás ellenére sem lehet a férgektől megtisztítani. Vállalatunk az irtásokat hetenként végezteti. A svábbogár a tésztába is belefúrja magát, — a legnagyobb elővigyázatosság dacára is. Minden olyan óvintézkedést megteszünk, ami a szennyeződések nagyrészét csökkenteni ■jog ja. Minden feldolgozásra kerülő lisztet átszitálunk. Az ellenőrzések során tapasztaltuk, hogy a kiszitált lisztben is találunk lisztkukacot, ami az egész sűrű szövésű szitán is átbújik. Helytelenítem a Néplap cikkében, hogy olyan szennyeződésről is ír. ami már 3 év óta nem volt a vállalatnál: például az egér dolog. Megtörtént egyszer, de azóta valahány sajtócikk napvilágot látott, abban mindig szerepel az egeres kenyér. Helytelenítem azt is. hogy nem tárta a közvélemény elé, amit a cikkem első részében írtam: igen régi, elavult épületekben lévő üzemekkel rendelkezünk, ahol a higiénia követelményeinek betartása százszorta nehezebb (különösen áll ez a bogarakra) mint az új üzemekben. Nyíregyháza dolgozói megérdemelnék azt, hogy új sütő üzemet kapna a város. Ez annál is inkább indokolt, mivel a vállalat igen nehéz körülmények között tudja megoldani napi termelési feladatát. Ma már dupla mennyiségű kenyeret és süteményt kell termelni mint két éve. Különösen sok sütemény fogy nap mint nap. Az elmúlt évek folyamán igen gyatra volt a szakember utánpótlása. Azok a tanulók, akik egy esztendei tanoncidő után szabadultak, nem teljes értékű szakemberek. Kedvező fordulat ezen a téren csak ebben az évben következett be, amikor a vállalat már 20 ipari tanulót szerződtethetett a korábbi 1 esztendővel szemben 2 esztendőre. Bár a cikkben az utóbbi kérdésekről nem volt szó, de szükségesnek láttam azt, hogy a Néplap olvasói megismerjék a sütőipar problémáit, és reálisabban alkothassanak véleményt. BIRÖ LÁSZLÓ igazgató. Nyíregyháza termelő- szövetkezeteinek életáből Tagokkal is gyarapodnak a nyíregyházi termelőszövetkezetek A jól dolgozó nyíregyházi termelőszövetkezetek tagokkal Is gyarapodnak. Fehér István kovácsmester összes műhelyfelszerelésével együtt lépett be az elmúlt héten a Ságvári Termelőszövetkezetbe. Mór ott is dolgozik. A Szabadság Termelőszövetkezet új belépői között van Krá- nyik István és Gyureskó Mihály kisparaszt. A jövedelem növelésén gondolkodnak a sósióliegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai érthetően nagy örömmel fogadták a Minisztertanács határozatát, amely nagyobb jövedelem elérését biztosítja, A sóstóhegyiek azon gondolkodnak, hogy új üzemágakat létesítenek, illetve a meglévőket tovább fejlesztik. Tudvalevő, hegy ez a termelőszövetkezet elsősorban szőlő és gyümölcstermelő gazdaság. Érthető tehát a tervük, hogy híres saját termelésű borukat palackozni akarják s azt Sóstói Rizling néven hozzák forgalomba. Kéréssel fordultak a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságához, hogy a Sóstóhegyen lévő szeszfőzdét megkaphassák és azt kibővíthessék konzervkészítő, lekvórkészítő és szilvaaszaló üzemágak- kal. Remélhetőleg kedvező elbírálásban részesül kérésük és újabb nagy jövedelem forrásokhoz juthatnak a termelőszövetkezet- tag jai. A létesülő üzemágakkalj értékesíteni tudják az ed-, dig kárba menő hulladékgyümölcsöket. Melegágyi gombát és virágot akar termeszteni a Ságvári Termelőszövetkezet A nyíregyházi zöldségtermelő termelőszövetkezetek a napokban meglátogatták a hasonló tipusú hajdúszobcszlói termelőszövetkezetet, hogy tapasztalatot szerezzenek. A termelőszövetkezeti tagok elsősorban a szoboszlói melegágyi termelésre voltak kiváncsiak, annál is iskább, mert hasonló terveik vannak. A Ságvári Termelőszövetkezet már a télen melegágyi gombát és virágot akar termeszteni. ; A zöldséges kertet a Ságvári 15 holddal, az Üt-! törő Termelőszövetkezet 7 holddal növeli. Ez hozzá-' járul a város lakosságának jobb és olcsóbb zöldségellátásához. Kedvező részesedést kapnak a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet tagjai az idén is kedvező részesedést kapnak. Az előlegen felül most a zárszámadáskor harminc forint készpénzt kapnak munkaegységenként. A szövetkezet tagjai a jövőre is gondoltak s máris 100 darab hízót szerződtettek le, hogy ezek jövedelméből biztosítsák a jövőévi előlegosztás összegét. A természetbeni része-, sedés is elég szép, 5 ki-i logramm burgonya, 8 kiló kukorica jut egy munka-: egységre. Szorgalmasan dolgoznak a tagok. Már elvetették a rozsot és a takarmányféleségeket és elkészítették a talajt a búza vetéshez. o süteményt. Majd egy papírt adott át neki. — 15 darab süteményt Szedlacsek úréknak viszel. Vigyázz, ha nem a cseléd nyit ajtót, akkor kézit csókolomot köszönjél, és mondjad, méltóságos asr.- szony, elhoztam a süteményt. Majd tovább sorolta. Lőcsiék, Nagyék, és a többi neveket. Közben 13—14 éves gycrmeklány szaladt be a boltba, és gyorsan hadarva két kiló cukrot kén. Az asszony kimérte, majd így szólt a fiúhoz: — Milyen szerencséd van. Mariska Szedlacsek úréknál cseléd, és így rögtön együtt is mehettek. A lány végigmérte a fiút, majd szó nélkül sarkon fordult és intett a fiúnak, hogy kövesse. A folyó partján vezetett az út, ahol szép modern villák, Tanácsosok és főtanácsosok villái sorakoztak egymás mellett. Az egyik nagy vaskapu előtt megállóit, kinyitotta, belépett. A fiú nyomon követte. Majd hirtelen félreállott. Elegáns, kövér szép asszony jött j villához vezető keskeny úton. A fiú ilyen szcp asszonyt közelről még nem látott, s hátán a kosarával kissé komikusán meghajolt, s úgy köszönt: „kézit csókolom, méltóságos asszony“. Az asszony ránézett, majd retiküljét kinyitva, egy pengői nyomott a fiú markiba. — Szóval te vagy a. Bánkódik új hetese. Hát mindég pontosun hozzad a süteményt, ne úgy mint a más:/:, az nagy gazember volt. A fiú nem szólt semmit, csak fejét lehajtva nézte a kezében lévő pénzdarabot. Kicsit szégyenkezett. A 'dny miatt, aki kissé távolabb állva, nigy érdeklődéssel figyelte az esetet. Közien a kapu nagyot csattanva zárult be az asszony mögött. A lány kuncogva nevetett, — Látom, kioktatták magát, jaj lett volna magának, ha nagyságost mond. Pedig még tekintetes se — kuncogott magában a ’dny. — Dehát urizál az apja pénzével, aki nagy kocsifuvarozó. Adja ide a süteményt, aztán menjen. A fiú sorra-rendre leadta a süteményt, tejet, s úgylátszik mindenütt be akartak mutatkozni az új fiúnak, mert rrire a bolthoz ért, több mint három pengő csörgött a zsebében, ennyi borravalót kapott a 15 háználi. Bunko iné már türelmetlenül várta a fiút, s amikor le akarta tenni a kosarát, rászólt. — Itt a cédula, menj Schwarcékhoz, a nagykereskedésbe, már meg van rendelve a kommissió, hozd el. így dolgozott reggeltől késő estig éhen a gyerek, Bunkód úgy látszik, elfeledkezett ígéretéről, és annak ellenére, hogy a délidét is ott töltötte, ebédet nem kapott. Szinte futva tette meg este a hazafele vezető utat. Ahogyan belépett lakásukba, amely egy nagy nyolcszor három méteres kony- haböl állott, jó szag ütötte meg az orrát. Édesapja ott serénykedett a tűzhely mellett. Készítette a birkapaprikást. A fiú köszönt, majd szék híján leült az egyik ágy szélére. Anyja, a sovány, halk beszédű asszony mellé ült, és faggatni kezdte. — Sokat dolgoztál, fiam? — Nem. — válaszolta, ki lehet bírni. — Mit ebédeltél — faggatta tovább anyja. A gyerek szégyellte azt mondani, hogy semmit, és így válaszolt, szinte áhítattal ejtve ki a szót: „Lekváros derelyét“. Majd benyúlt a zsebébe és előkaparta a fényes 1 pengőst,■ majd utána a többi aprópénzt. — Ezt kaptam ma borravalónak. Az anya sokáig nézte fiát, kicsordult szeméből a könny, és így szólott. — Te, te családfenntartó. így teltek, múltak a napok, hónapok, míg beköszöntött 1934 szilvesztere. Sűrű pelyhekben hullott a hó, amikor Pista, a fiatal kifutó gyerek elindult munkahelyére. Nem volt télikabátja, cs mégsem fázott. Melengette az a tudat, hogy eddig már több mint 25 penget gyűjtött össze a kapott borravalókból. Es édesanyja megígérte, hogy délután új ruhát, cipőt és télikabáiot vesz számára. Gyorsan telt az idő, s mikor délután kettőkor becsukták az üzletet, sietett hazafelé, hogy édesanyjával meg tudják vásárolni életének első új ruhadarabjait. Amikor hazaért, nagy csend fogadta. Ahogy belépett a lakásba, feltűnt, hogy testvérei mind egy ágyra kuporodva, csöndben vannak. Édesanyja a kis bölcső fölé hajolt, amelyikben a másfél esztendős Erzsiké szokott lenni, — Mi van itt, édesanyám? — szakadt fel belőle a kérdés. — Beteg Bözsike. A fiú nem szólt semmit, leült a többi gyerek közé. Szivét összeszorította a fájdalom, tudta, hogy aznap nem veszik meg a ruhát, cipőt. De gondolatban azzal vigasztalta magát, nem baj, majd holnap megvesszük. Jó félóráig ült csendesen, majd fölkelt, elköszönt és ment vissza dolgozni az üzletbe, amelyik délután három órától — Szilveszter lévén — este kilencig tartott nyitva. Mire hazament, kishúga holtan feküdt az ágyban. így foszlott szerte első reménysége, az első új ruha, új cipő. De ettől nagyobb volt a szomorúsága, hogy a kis kedvenc, a gügyögő kislány meghalt. Űjabb hónapok teltek cl, lassan kitavaszodott, az 1935-ös év sem hozott számukra semmi újat. Csak annyit, hogy édesapja munka, nélkül volt heteken, hónapokon kérész-j tül várta az emberpiacon a munka- alkalmat. Néha elhívták cgy-egy kiskertet felásni, egyéb munkája nem volt. Es a családra újra ráköszöntött a» ínség. A kis Pista megint sorozatosad reggeli nélkül ment munkába, össze-j kuporgalolt filléreit is odaadta édes- anyjának, hogy jusson kenyérre. Hiszen, ő volt a legidősebb és édesanyja egyrd többet emlegette előtte, hogy ő a család- j fenntartó. Nem tudta azt az ígéretét ta-j lóra váltani,'amelyet az iskola padjaiba!ij fogadott meg, hogyha dolgozni fog, le-] törli édesanyja homlokáról a gondolj Ritkán ment haza ebédelni, csak okkor, amikor már nagyon rákényszerílette az' éhség, hiszen az ősszel vásárolt burgonya is már fogytán volt odahaza. És a kisj testvérei egyre többször fakadtak sírva:' „édesanyám, éhes vagyok“. Aztán eg'Ji májusi napon, Bunkóciék konyhájábaní kellemes szag ütötte meg az orrát. IVu-j gyón éhes volt, és kedvencét, a lekváros derelyét nagy tálban ott találta a tűzd hely tetején. A konyhában nem volt. senki. A fiú körülnézett, gyorsan előbb' egy, majd két derelyét kapott a szájábaJ Újólag szétnézett és újabb három darab' derelyét emelt ki a tálból. Ekkor lépett' a konyhába Bunkóciné s mint egy fúria rontott a fiúra. — Te, te utolsó, te szemét, belenyúlsz a lekváros derelyébe, az ebédünkbe, máris takarodj, el vagy bocsátva. A fiú szájában megkeseredett a lekváros derelye, szégyenkezve fordult meg, s mint a megvert kutya, kikullogott ai lanyhából, elindult hazafelé, így vált az apa után munkanélkülivé' öt lekváros derelye miatt a családfenntartó Kovács Pisla, * .1
