Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-17 / 243. szám

1954 október 17. szerda

\ E F L A 1*

Vita Nyíre«)háza

kulturális életének problémáiról

Nyírlövői jegyzet

(Folytatás 2. oldalról.)

ezt az új szellemet a megye kulturális életében, s a megye kulturális életének ezáltal mintegy irányi, tója legyen.

Farkas József a munkáshagyományok gyűjtése kérdéséről és Szamuelly alakjának még magasabbra emeléséről, s az általánosságból való kiemeléséről beszélt. Ismertette oktatásügyi tapasztalatait. Elmondta, hogy a megye néhány iskolájában egyáltalán nem megfelelő körülmények között, kicsi és egészségtelen termekben folyik a tanítás. Ezután a népművelésügy problémáiról beszélt. Elmondotta, hogy

a megyei népművelési osztály dolgozóinak 50 —60 százaléka adminisztrálással foglalkozik, nem pedig Irányítással.

Majd beszélt arról, hegy a városnak nincs rendes fürdője. Órák hosszat kell sorbaállni, hogy fürdőjegyhez jusson az ember. A járda kérdését is említette, majd néhány mondattal a Szabolcs-Szatmári Szemlével foglalkozott. Aláhúzta, nem helyes, ha a pártbizottságon némelyek szuperlektorként akarnak fellépni.

Válasz néhány kérdésre

A viharos vita következő hozzászólója Nagy Sándor, a megyei pártbizottság ágii prop. osztály vezetője volt. Több kérdésre választ adott így például határozottan kijelentette, hogy a pártbizottság lektorálásra megbízást senkinek nem adott. A rádió problémájáról, válaszként Horváth Sándor elv- társ kérdésére elmondotta hogy ő is elégtelennek tartja a rádió mostani műsorát. S nem is tartja életképesnek a félórás adást. Majd egy esetleges új hetilap indításáról beszélt, amely kizárólagosan a város dolgozóinak szólna. Vitába szállt Koroknai elvtárs néhány olyan kijelentésével, mely. lyel a pártbizottság és a megyei tanács munkásait sok tekintetben a kultúra ellenségének' tartotta. „Ezt én nem mernem mondani. ,mert nem igy van. Voltak hibák a szemlével kapcsolatban is. s azzal is egyetértek, hogy különböző rendezvényeken nem jelentünk meg. De legyen szabad elmondanom, hogy előfordult olyan eset és még most is előfordul, hogy bizony reggel kimentünk és éjfélre kerültünk haza.‘< Nyíregyháza város tanácsa képviselőjének szeretném mondani, hogy _ '

a városban van egy

sereg utca a személyi

kultusszal kapcsolatos elnevezéssel.

Ezek nevének megváltoztatását meg kellett volna már oldani, s nem várni vele.

Van itt nagyon sok tennivaló, sok vita van azzal kapcsolatban, hogy hogyan menjünk tovább. A falusi

emberekhez is újmódon kell közeledni.

őszinteségre és az igazságra van feltétlenül szükség.

Majd arról beszélt, hogy az utóbbi 3-4 esztendőben nagy változás ment végbe a párt- bizottságon, az elvtársak nagy része egyetemeken és akadémiákon tanul. Vannak mérnökök is az apparátus dolgozói között.

Gacsó László megyei népművelési osztályvezető is reagált sok felvetett kérdésre. „Felszólalásomat azzal szeretném kezdeni, nagyon sok bírálat hangzott el, amióta itt vagyok. Köszönet, hogy ilyen nagy számban és ilyen jóindulattal bírálták a népművelési szerveket és a város kulturális munkáját. Nekünk akik ezt a munkát végezzük, nagyon nagy segítség az, hogy ennyi igényesség jelentkezik a kultúra iránt.“ Majd a népművelési munka nehézségeiről beszélt. Később rátért a Szabolcs- Szatmári Szemle ügyére. El. mondotta, hogy milyen régóta foglalkoznak a folyóirat megindításának gondolatával. Felhívta a figyelmet a népi együttes kérdésére is. „Ne csak bírálják, hanem támogassák és segítsék is ezt a munkát.“ Majd beszélt a Zeneiskola nehézségeiről, ahol most pincében tanítanak. Elmondotta, hogy az illetékes minisztériumnál már tettek lépéseket, s megkezdték a zenei oktatást negyven iskolában. Beszélt a nyíregyházi színház problémájáról és bejelentette,

kilátás van arra, hogy

.januártól állandó színháza lesz Nyíregyházának.

ördögh János, a városi | tanács végrehajtó bizottsá- I gának titkára sok felvetett kérdésre adott feleletet. El- J mondotta, hogy sokat foglalkoznak a fürdő kérdésével.

A Sóstón egy újabb melegvízforrás fúrását kezdték el.

Majd a járda problémájáról azt mondotta, hogy az Útfenntartó Vállalatnak kell végezni ezt a munkát, és még e hónap végén meg is kezdi. A város tisztaságával kapcsolatban ezeket mondotta: „Létszám kérdése, hogy mennyi utcaseprői állást engedélyeznek. Meg van ígérve egy locsológép és egy utcaseprőgép is."

Hasznos fan:

Igen érdekes és igen hasznos hozzászólások voltak ezen a vitán. Többek között Gyébrószki László, a városi pártbizottság titkára, felszólalásában hangsúlyozta, hogy most a hibák nyílt feltárása után

mindenkinek meg kell találni a maga feladatát a város kulturális életének fejlesztésében.

E nagyon kivonatolt beszámoló tanúskodik arról, hogy Nyíregyháza értelmisége feladatának tekinti Nyíregyháza kulturális életének emelését, amint a viták felszólalói között látjuk ezen az összejövetelen már nem hiányoztak a part- és az állami apparátus képviselői sem. Többek között ez is biztosíték, hogy az ilyen vitáknak meglesz a maguk eredménye. Nemcsak elpuf- fogtatott szóáradat marad, hanem tett is követi az illetékesek részről. De túl ezen az ilyen személyes találkozások feltétlenül nagy lendületet adnak a munkának, hiszen

a jóakaraté, haladást szolgáló funkcionáriusok harcos társakat kapnak az értelmiség soraiban. És ez fordítva is érvényes. Az értelmiség tagjai támogatókra le'nek a funkcionáriusokban.

Szót értünk és feltétlenül kell, hogy tettek is igazolják ezt.

Hasznos és ezerszer hasznos az ilyen vita. Mert nem hagyja eltunyulni azt a fris.s szelet, mely annyira jellemEgyetért Nagy elvtárs javaslatával, az utcanevekkel kapcsolatban. „A színház építése végre 1957 végére befejeződik. — mondotta többek között. — Az adod körülmények között igen szép színháza lesz Nyíregyházának.‘‘ Beszélt a Móricz Zsigmond kultúrotthon munkájának elégtelenségéről. A tanyasi kulturális élettel kapcsolatban is szet emelt. „Általában azt keli megállapítani, hogy kevés gondot fordítottunk arra hogy a kultúrát a tanyára is kivigyük.

Ebben az évben a Sóstón és a Felsősimán készül el a kultúrház.

A következő években is terveztük tanyasi kultút'- házak építését.“

toskozás volt

zője a magyar közéletnek. Hasznosak ezek a viták, mert bírálatot mondanak, és javaslatot adnak a jövőre vonatkozólag. Hasznosak ezek a viták, mert a közéletből így iesz igazán demokratikus közélet, ha vitában kristályosítjuk ki az igazságot, ha vitában születik meg a következő lépés. Ezek a viták zálogai az előrehaladásnak, zálogai a szocialista demokratizmusnak. *

NINCS HITELKERET

arra, hogy a máriapócsi vasútállomást villamosítsák. — Ilyen kedvezőtlen választ kaptunk Magyari István MÁV. főtanácsostól, a debreceni igazgatóság helyettes vezetőjétől. — „Területünkön több mint 20 olyan állomás van, amit villamosítani lehetne, melyek vasútüzemi szempontból fontosabbak lennének, mint a szóbanlévő vasútállomás villamosítása. Ez évi hitelkeretünk szűk volta miatt azonban csak 6—8 állomás villamosítására van lehetőség. Máriapócs jelenlegi, de még a jövő évi tervünkben sem szerepel és hitel hiányában nem áll módunkban a kérést teljesíteni. A kért munkát e ő- jegyeztük és amint felettes hatóságaink a szükséges hitelfedezétet rendelkezésünkre bocsátják, a villamosítást Máriapócson is végrehajtjuk."’

1.

Pásztor Ilona úgy néz Molnár Sándornéra, mintha \tőle várna bátorítást mondanivalójának folytatásá- j hoz.

I A csinos fiatal asszony, aki együtt dolgozik a pirospozsgásarcú kék szemű, ■fiatal lánnyal a községi tanácsnál, most nem szól semmit.

Mosolyog.

Ügy látszik, Pásztor Ilona ért ebből. S most már nem zavartatja magát, megmondja. ami a szivén fekszik.

Az imént még ketten panaszkodtak.

— Ha egy idegen keresi a tanácsházát, az biztosan nem találja meg. A legrosszabb épület a faluban. Nagyon szégyelljük. Ebben az iitött-kopott épületben van az iskola, óvoda, orvosi rendelő, kultúrterem, szolgálati lakás, rendőr-pihenő, hússzék. Egycsomóban. Az ablakokon, ajtókon hiányzik az üveg — magyarázták nagy hévvel.

A szél csakúgy fütyül* be az ablakokon. S ez így van régen. Molnárnénak tavaly télen megfagyott a keze. A Pásztor-lány állandóan a manduláját fájlalta. Az óvodások még mo i október hónapban is a hidegben, kövezett, huzatos, ablaktalan folyosón ebédelnek.

Változás nincs. Csak az emberek fejében, gondolkodásában. Most már megmerik mondani, ami fáj nekik. Ezért bátorkodik hát most Pásztor Ilona is.

— Mégis mindig remegni kell, mikor tesznek ki a tanácstól.

Felém fordul, s néz, néz. Ügy, mint aki azt olvassa k' szemembő': ugy-e nem tudja, hogy miért?

Csend.

Nekibátorkodik, s tovább mondja.

— Mert nem léptünk be az apámmal a termelőszö- vi-tkezetbe.

????

Miért is lépett volna be. Hiszen az apja iparos ember. Kovács. Idős is eléggé. Nem is szólva arról, hogy beteges. Nem lát már jól. A család 2000 öl földje kellett volna talán? Ezért „agitálták“ Ilonkát?!

Szó, ami szó, az egyik szép napon a tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott Pásztor Ilona ügyivel. Igaz, elsősorban a munkája ellen emeltek kifogást. Ezt is említették meg a felmondás okának is, ha rákerül a

sor a munkakönyv kiadó* Sára.

A vb. döntése után más* nap behívatta a tanácselnök Pásztor Ilonát.

— Nem vagyunk meg* elégedve a munkájával —* kezdte az elnök.

— Szóval jól körülkerít tették, körülmagyarázták először elvtárs, hogy mit akarnak. Csak t a végén mondták meg, hogy miről is van lényegében szó. Vagy téesz-tag leszek az apámmal együtt, vagy szeptember 1-én kiadják a munkakönyvemet, s mehetek akár az istenhez is.

A lány választhatott.

Vagy elválik a munkahelyétől, vagy addig „agitálja“ ennek tudatában az apját, amíg be nem lép a téeszbe.

Szomorúan, kétségbeesetten jött ki az elnök szobájából. Sírva panaszkodott Molnárnénak mi történt. Az is meglepődött. De aztán vigasztalta.

— Csak dolgozz nyugodtan, meglásd nem lesz ab-] ból semmi...

Mostanáig nem lett.

Vedres Ferenc elvtársnak, az alapszervezet párttitkárá* nak köszönhető az, hogy' nem mondtak fel Pásztor Ilonának, s az egyes vezetők fejében megszületett elhatározás nem vált valóra,

A szőkehajú, értelmes tekintetű lány a múlt év májusától dolgozik a tanácsnál, Általános adminisztrátor. Eddig nem volt kifogás munkája ellen. Legalábbis a téesz-be való agitálásig! nem tudatták vele.

Miért?

2.

S most vonjuk le a tanul-] ságot.

Megengedhető-e, hogy Pásztor Ilonát beerőszakol-, ják a termelőszövetkezetbe ?! Nem engedhető meg!

A termelőszövetkezet a dolgozó parasztok önkén--, t e s társulása. Oda senkit nem szabad retorzióvalj elvtelen eszközökkel be* kényszeríteni. Ezt vegye tudomásul mindenki. A párt az ilyen módszereket elítéli, megveti és ellene van a leghatározottabban! Az olyan „módszerek", „ér* vek“ előre halálra vannak ítélve, mint amilyeneket Pásztor Ilonával szemben alkalmaztak. A termelőszövetkezet nem mumus. Az erőszakoskodás, a kényszer nem hasznára, hanem a kárára van a termelőszövetkezeti mozgalomnak, előrehaladásnak.

FARKAS KÁLMÁN,

(Folytatás a 4. oldalról.)

gyenérzetnél erősebb volt az éhség, s elfogadták a feléjük nyújtott darabka szalonnát és kenyeret. Utána Sanyi kezébe kapva a vizeskupát elrohant az erdei kúthoz. melynek jó friss vizéből nagyokat kortyolt a három munkás.

Nehéz, a szélesválú. tömzsi, feketehajú kőművessé- géd letette a kezéből a kupát és így szólt a két fiúhoz.

— No ezzel is megvolnánk. Serénykedjetek fiúk, mert a mai időkben bizony nehéz munkához jutni. És Szekeres elég jól fizet. Sokan szerettek volna vele együtt dolgozni, dehát Nagy Sanyi a keresztfia és téged meg Sanyi ajánlott be. Én is úgy kerültem hozzá, hogy valamikor együtt inaskod- tunk. Ö jól nősült, mester lett, no meg jobban is el tud igazodni a számolás, tervek és egyebek között, mint én, így aztán mint róni barátot tegnap az emberpiacról, a Kossuth térről elhívott ehhez a házépítéshez. Most elment egy újabb munkát felvállalni. Ha minden jól megy. lesz munkánk bőven itt a télig. No de fiúk, lássunk dologhoz.

A két fiú serényen munkához látott és este hatig dolgoztak.

A városház előtti téren váltak el egymástól hazafelé menet. Odáig egy felé vezetett az útjuk. Pista szinte futva ment haza, és boldog örömmel újságolta anyjának: ,,Munkát kaptam, napi három pengőt keresek Szekeres úrnál". Az anya hitetlenkedve csóválta fejét: ..Hiszen arád se keresett annyit, mikor dolgozott fiam.“ — „Már pedig én annyit kanok. Az erdő mellett egy villát építünk Szekeres kőműves mellett dolgozom“. Az anyja nem szólt semmit, kiment az ajtón. majd egy negyedóra múlva visszajött egu kosár krumplival. egy kilónyi_

zsírral, meg egy ötkilós kenyérrel.

A fiú szótlanul nézte, hogy anyja főzéshez látott. Majd kezébe fogta az üres vizes vödröt, elment vízért. Mire visszatért, orrát már megütötte a paprikás krumpli szaga. Gyomra hangosan mordult, követe- lödzött, hiszen egész nap azt lehet mondani, semmit sem evett, mert amit délben a segéd megosztott velük, az az éhenha.láshoz sok, a jólakáshoz bizony kevés volt. A vizesvödröt leállította az asztal alá. lefedte, s leült az ágy szélére.

Kis testvérei hangos kiáltással ekkor szaladta1: be az ajtón s egyenest a tűzhelu- h»z rohantak: ..Mit főz

édesanyám? ..A hároméves potom kis Péterke volt a leghannosabb. ..Paprikás krumplit — hangzott a felelet, — De ha nagyon éhesek vagytok. kaphattok egy-eay darab kenyerét“. A gyerekek kezükben kenyérrel kiszaladlak az ajtón, mentek tovább játszani. Ok még nem tudták azt, amit Pista, hogy hogyan került az asztalra a kenyér és a fazékba krumpli.

Mire megvacsoráztak, Is- bukóban volt a nap. A gyerekek elhelyezkedtek ki-ki a maga vackán. A fiú pokróccal a hóna alatt kiballagott az udvarra, leterítette és ott lefeküdt. Nyáridőben mindig a szabadban éjszakázott.

Reggel korán kelt. anyja akkorára már elkészített két vastag darab kenyeret, amelyet megkent zsírral. Pista ezt vitte ebédre.

Az első fizetésig bizony nehéz volt. s addig több. mint 15 pengő ad,ósság qyillt össze. A következő hetet három pengővel kezdték.

Édesapjától csak a második hét végén érkezett levél, hogy a sojószentpéteri útépítésnél dolgozik, vagy két hónapra van munkája, de csak ha-anta■ egyszer van elszámolás.

r.yyuit örvendezett ennek a hirnak az egész ‘család. Hisz a kilátástalanság, a reménytelenség ült rajtuk hosszú időn keresztül.

Több mint két hónapig dolgozott Pista Szekeres építőmesternél, amikor közölte velük a mester, hogy nem tud tovább munkát adni. neki sincs mit csinálni. de azért néhanapján keressék fel. vagy ha lesz valami munka, üzen Pistáért keresztfiával, Sanyival. Ekkorra már édesapja is küldött negyven pengőt. Ennyi volt az útépítésnél, amit első havi keresetéből megtudott takarítani.

Pista így vált másodszor is munkanélkülivé, 1935 szeptemberére. Nap-mint nap járta a várost, próbált munkához jutni, nem tudott, Aztán egy szép reggel eljött érte barátja Sanyi, és hívta magával.

Nézd, addig, amíg nem tudunk elhelyezkedni, menjünk ki a közeli tanyabokrok földjeire. A krumplit már fölszedték, a kukoricát letörték, menjünk mezgeí- rélni. Ha többet nem, de egy hét alatt 5—6 zsák krumplit tudunk így összeszedni, jó lesz télére.

Még aznap útra kelteki Előbb a Szélső bokorba, majd az Antal bokorba látogattak el és 8—10 kilométer távolságról vitték haza a földeken összemezgerélt krumplit.

Pista, lakásuk előtt egy kis vermet ásott és abba öniögctte napi szerzeményét. Már több mint egy hete jártak ki a földekre és lassan a kis verem is megtelt krumplival, amikor hazaérkezett édesapja, befejeződött a sajószentpéteri útépítés. Hatvan pengőt hozott, amiből a 9 tagú család, egy pár hétig tudta húzni, és utána újból a kilátásta- lanság, a reménytelenség, ütötte fel a fejét a Korács| családnál. ■.

Zsurakovszki Mihályi

3