Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-14 / 241. szám

A

NÉPLAP

1956 október 14, vasárnap

ÚJ híd épül öl Tiszán

(Tudósítónktól.)

Szabolcs megye nyugati és Borsod keleti Kapujában új közúti híd épül a Tiszán. Néhány hónapja, pontosabban június eleje óta serény munka folyik itt, vizen és szárazon, a Tisza két partján és a víz fölött, a mederpilléreken. A tokaji oldalon szaporán koppan a kőfaragók kalapácsa, csörömpöl a betonkeverő, daruk nyújtogatják hosszú nyakukat, mikor terhük a magasba iendül. — Hidat építeni: szép

munka, nagy dolog. De különösen fontos ez a Tiszahíd. hiszen a régi és a háború során felrobbantott hidat helyettesítő ideiglenes átjáró alkalmatosság szolgálata már nem elegendő. A Nyírség és a borsodi iparvidék összekötő kapcsa ez a tiszai átjáró, ahol most végre 17 milliós beruházással új híd készül a felrobbantott híd helyén.

A két megye élénk érdeklődéssel kíséri a hídépí. tők munkáját. Ezért kértük meg Láber Kornél elvtársat, a Hídépítő Vállalat építésvezetőjét, tájékoztasson bennünket munkájukról. — Tőle tudtuk meg, hogy az új közúti híd 1958 nyarára fog elkészülni.

A több, mint kétszáz méter hosszú új híd építői abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a régi híd két mederpillérét, valamint a rakamazi és tokaji oldalon lévő hídfőket jórészt fel tudják használni. Persze, 12 esztendő alatt sokat változott a Tisza is, még többet talán az a forgalom, amely a Nyírség és a borsodi iparvidék között zajlik le. Éppen ezért mindkét körülményt figyelembe kellett venni. A tiszalöki duzzasztómű például sokat emelt a Tisza vízszintjén. A pályaszintet emiatt mintegy másfél méterrel meg kell emelni. A két parton lévő hídfők és a két mederpillér tehát alapos átalakításra szorul. Azért, mert a régi, alsópályás híd helyén most felsőpályás hidat építenek. — Másrészt biztosítani kell a megemelt vízmagasságnál is a hajózási űrszelvényeket. Nem beszélve arról, hogy a híd szélessége á régi hct méter helyett 10 méter lesz.

Jelenleg a hídfők és a mederpillérek átalakítási munkái folynak és a hídfőkhöz vezető utaltat építik a tokaji és a rakamazi r>ar- tokon. Két héten belül elkészül a tokaji hídfő és befejezik a tokaji oldalon lévő mederpillér átalakítását. Az esztendő végére pedig a rakamazi oldalon lesznek készen a hídfő és a mederpillér munkáival. A jövő év tavaszán megérkezik a MÁVAG-ból a híd vasszerkezete is és akkor megkezdődik majd a híd szerelése.

A most folyó munkák érdekessége, hogy a két mederpillér esetében elvetették a hídépítők a régi módszert.. Azelőtt ugyanis betonba ágyazott nagy kőtömbökből készítették a mederpilléreket. Ezzel szemben most vasbetonpillérek készülnek, a faragott nagy köveket csak a pillérek burkolására használják. Ez a módszer előnyösebb, egyrészt azért, mert olcsóbbá teszi az építkezést. Addig, amíg egy köbméter kő 2000 forintba kerül, a beton köbmétere mindössze 250 forint. A vasbeton pillérek tehát sokkal olcsóbban elkészíthetők, mint a kőpillérek.

Az 1956-ra tervezett ál- lamkölcsön-sorsolások közül még négy van hátra. Mint ismeretes, október 18—21 között Nagykanizsán kerül sor a II. Békekölcsön kilencedik sorsolására. Ezután november 15 —18-ig Szekszárdon húzzák ki az I. Békekölcsön

Nem beszélve arról, hogy statikailag is jobbak, mini a régi kőpillérek voltak.

A vasbeton pillérek burkolásához sok faragott kő kell azért. És éppen a f-- ragott kő, helyesebben inkább a kőfaragók körű van a legnagyobb baj. — Mindössze öt kőfai'ag j

szakmunkás dolgozik a hídépítésnél. Még tizenötje lenne szükség, de bizony eddig nem sikerült „kinyomozni” többet az országban. Igen, valósággal nyomozni kell a jó kőfaragók után. Pedig lenne kereset szépen. A hídépítkezés kőfaragói két—kétésfélezer forintot keresnek havonta. Dehát hiába. Eddig nem akadt ötnél több jelentkező. Pedig naponta hatvan darab faragott kő kellene, hogy a darukat és az épülő pilléreket rendesen kiszolgálják. De naponta nem készül el több 12 darab faragott kőnél. így aztán jóval lassabban halad a hídépítés, nem tudják jól kihasználni a darukat és az áramfejlesztő agregá torokat sem, amik a daruk erejét adják. Hogy ki a hibás a kőfaragó-hiányért? Ki tudja. Segíteni mi is csak azzal tudunk, hogy ehelyütt is elmondjuk ezt a

bajt. Hátha akad még valahol kőfaragó, akinek jól jön majd a havi kétésfél- ezres kereset és eljön hidat építeni a tokaji, vagy rakamazi Tiszapartra.

P. J.

tizenegyedik sorsolásának nyereményeit. Decemberben kétszer is megforgatják a szerencsekereket. Miskolcon december 9 én sorsolják először a VI. Bákekö’- csönt, Vácott pedig december 30-án húzzák ki a III. Békekölcsön hetedik sorsolásának nyereményeit.

Az év végéig még négy sorsolást rendeznek

alakit ehxÍLz. az.

A régi Nyíregyháza rajza Krúdy Gyula új kötetében

A debreceni »főcsoport ^ kiadójának, az Alföldi Magvető-nek jelzésével most jelent meg Debrecenben egy, a Krúdy Gyula ismeretlen írásaiból összeválogatott ízléses kiállítású kötet, amelyet legfőképpen az jellemez, hogy még a megjelenése előtt előjegyzésben elfogyott.

Különös dolog, ami ezzel a Krúdy Gyulával, Nyíregyháza nagy íróalakjával történik. Első jelentős regénye, A vörös postakocsi 1913-ban 5000 példányban jelent meg, amely abban az időben kivételes könyvsiker volt. Az első kiadás két hónap alatt elfogyott és néhány hét alatt gazdára lelt a további 3000 példányszámot jelentő második kiadás is. Elképzelhetetlen nagy számok voltak ezek akkor, Ady és Krúdy fénykora idejében és ezeket a számokat legfeljebb annyival toldhatjuk > meg, hogy Krúdy másik kisregénye, a Francia Kastély százezer példányban jelent meg második kiadásában.

A Krúdy iránti nagy rajongás még ma sem szűnt meg. A közönség magáénak vallja az írót. A kritika sorozat nem vallott

még szint és a magyar irodalomtörténet még sokáig adósunk lesz ennek a kétségkívül jelentős, nagy magyar írónak értékelésével. A közönség által önként adományozott és a könyvért adott garasokkal megpecsételt ítélet ellenére a kritika még mindig bizonytalankodik, mintha csak igazolni akarná a tizennegyedik életévét még be nem töltött írónak, az első nyomtatásban megjelent írásában, a Nyíregyházi Szabadsajtóban, 1894-ben, ötödikes gimnázista korában tett azt a megállapítását, hogy „a kritikusok ma már nem bunkósbottal dolgoznak.“

Az öreg, lobogóhajú, örökké magyar ruhában já- j ró nyomdász Piringer János adott helyet elsőként vidéki lapjában a fejlődő tehetségnek. Krúdynak már akkor a kritikával volt baja, (Miért ölte meg Kain Ábelt? című cikkében),

amikor még nem is gondolta, hogy nagy író válik belőle, amikor még fogalma sem lehetett róla, hogy

olyan nagy fejtörést fog okozni kora és az utána következő kor kritikusainak.

Az új kötetnek két kisregénye: a Valakit elvisz az ördög és az Etel király kincse, Nyiregyházának és környékének, az itteni embereknek történetéből veszi tárgyát és abban az író vele megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Mem a fél évszázaddal

1' ezelőtt újdonságként ható pletykákat kívánjak felelevíteni és azokat halot- taikból feltámasztani, de felhasználjuk a könyv megjelenésével önként adódó jó alkalmat, hogy a regény szereplőinek, a modelljeinek megismertetésével — lesznek, akik őket még ismerték, róluk az öregek meséiből hallottak — a valóságot, Krúdy Gyula való- ságszeretét dokumentáljuk.

A Valakit elvisz az ördög női szereplői a Regens- i burger hölgyek: anya és két leánya, a volt városi főjegyzőnek, Rissdorf er Jánosnak özvegye és árvái, Anna és Erzsébet. Dili ingerben, az órásban az író negyvennyolcas százados nagyapját — olvassuk el csak a családnak a Morgó temetőben lévő síremlékét — ismerhetjük fel, aki hosszú éveken át a Szabolcs megyei 1848/49-es Honvédegylet elnöke volt.

I.

Körösi Csorna 1 levelet találtak |

1! A Magyar Tudomá- ; l nyos Akadémia könyv- 1 ' táréban i'égi számlák ■ i : között megtalálták Kő- • i. '.ősi Csorna Sándornak ., (' az akadémiához írt le- ' i iveiét. A lelet rendíti-^

1: vül értékes, mert a :

I nagy magyar kutatótól 1 ez az egyetlen kézíró- ; |

1; sós emlék az akadémia i könyvtárában. A leve- 1 let 1835 július 18-án i i Kalkuttából írta és az ; 1836 júniusában jutott :

1 2l Pestre.

1 »■

A HÉT KÖNYVEI

E héten többek között a következő könyvek leien-: lek meg:

Akadémiai Könyvkiadó:

Vaskohászati enciklopédia, kötve 100.— forint.

Magvető könyvkiadó:

Rejtő Jenő (P. Howard): A láthatatlan légió. Regény,

336 old. (Vidám Könyvek 1956. 3.) fűzve 4 forint. Gyárfás József: Nyári és őszeleji talajművelés ősziek1 alá ekével vagy eke nélkül? 83 o., fűzve, 7.50 forint. Művelt Ncp Könyvkiadó:

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia. 407 o. kötve

50 forint.

Népszava Könyvkiadó:

DihovicsniJ: Nászutazás. Zenés vígjáték. 88 old. (Színjátszók Könyvtára 150—151.) Fűzve 3 forint 50 fill. Sport Könyvkiadó:

Atlétika. Irta munkaközösség Bácsalmási Péter irányításával. 335 o. kötve 38 forint.

Mif tesz a városi szociálpolitikai ügyosztály a koldusokért, a támogatásra szorulókért ?

Néhány évvel ezelőtt még, a város belterületének minden utcasarkán koldusok hadába ütközött a járókelő. Kéregettek a mozik, a vendéglők előtt, az állomáson, a vonatokon, egyszóval mindenütt.

Koldusok kopogtak nap mint nap a lakások ajtaján. Az elmúlt hetivásár alkalmával, amikor legtöbb szokott lenni a kéregető, jó érzéssel tapasztaltam, hogy ezen a téren már lényeges változás következett be. Az egész várost bebarangoltam, és mindössze csak öt koldust sikerült felkutatnom, ezekből is kettő távolabbi vidékre való volt.

A Nyírvíz palota sarkán üldögélő rokkant lábú 79 éves Nagy András Hajdúszoboszlóra való. Elmondja, hogy legidősebb fiánál lakik, aki tehetségéhez mérten gondoskodik is róla, de ő így szokta mellékes kiadásaira, a dohányra és pálinkára valót megkeresni.

A Búza tér sarkán őgyelgő öreg asz- szonyt néhány szó után otthagyom, mert annyira részeg, hogy nem lehet vele értelmesen beszélgetni.

A szemben levő üzlet lépcsőjén tanyázó középkorú férfi nagyon bizalmatlanul f ’ad. Süketnémának teteti magát, pedig az imént még beszélni hallottam. Ezt meg is említettem neki, erre felkapta batyuját és elsietett, oly gyors léptekkel, hogy alig tudom utolérni.

Végül is elárulja, hogy Kemecséről jött Nyíregyházára kéregetni. A kathólikus templom előtt helyet foglaló Garai György-ről már sok furcsadolgot hallottam ismerőseimtől.

Ö nemcsak kéri, hanem egyenesen kör veteli is az adományokat.

A szűkmarkú járókelőket a szentek és egyebek bosszújával fenyegeti. Felháborodva mesélte egyik ismerősöm, hogy

Garai nemrégiben leánya születésnapján olyan niulatságot rendezett, amelyen reggelig húzták a cigányok a talp alá valót

A Rákóczi út elején találkoztam a fehér botjára támaszkodó Csontó Lajossal, aki 15 éve vak. Ezt megelőzően 18 évig állott a vasút szolgálatában. Most 260.— Ft nyugdíjat kap. Sorsa nagyon elgondolkoztató. Három felnőtt fia és két férjnél lévő leánya van, akik mindnyájan jól keresnek, ennek ellenére apjukat koldulni hagyják.

A beszélgetések után Takács elvtársat, á szociálpolitikai ügyosztály vezetőjét kerestem fel irodájában. Itt megtudtam, hogy az ügyosztály igen sokoldalú munkát végez. Éppen most fizetnek ki Magyar Mihályné !> gyermekes anyának 1400, Kövi Hermanne 7 gyermekes anyának pedig 1000 forint anyasági jutalmat.

Nyíregyházán 136 támogatásra szorulót tartanak nyilván.

— Célunk az, mondta Takács élvtárs, — hogy elsősorban megfelelő munkába való állítással biztosítsuk megélhetésüket E feladat megoldásához komoly segítséget nyújt a helyi háziipari ktsz, ahol 65 csökkent munkaképességű dolgozik. Többen mint kerékpár megőrzők jutnak keresethez. 7Ö fő kap naponta a Keletmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat konyhájáról térítés nélkül ízletes meleg ételt.

Az idén 31 rászorulót utaltunk be « megye különböző községeiben lévő szeretet otthonokba. Fokozott anyagi támogatással és szívós nevelő munkával — mert erre is szükség volt — sikerült elérni, líogy a koldus kérdés Nyíregyházán csaknem teljesen megoldódjon.

ÁCS ANDOR.

Tinódi, a könyvtáros alakjául Dálnoki Gaál Gyula, nyugalmazott színész állt modellt. Ki ne ismerné ezen felül legalább hírből Balécárt, a hentest, a kőművesmestert, „Kivitt a hurka, lakatos“ néven emlegetett Andrássik lakatost. Bizonyosan emlékezni fognak még egyesek Virágh Aladár telekkönyvvezetőnek, a regényke Szuki Tó- nijának váltóadósságok miatt bekövetkezett öngyilkosságára, amely a regény meséjének témáját szolgáltatta.

A Nyírvidék egyik 1898-i számában olvashatjuk, hogy a bokáig érő hajú „Riszdorfer Erzsébet zongoraművésznő és Krúdy Gyula fővárosi, ismert hírlapíró együttes estet rendeztek Nagybányán, a művésztelepen. Erzsiké zongorázott, az ifjú író pedig legújabb művét olvasta fel és ezzel nagy dicsőséget szereztek Nyíregyháza városának, — amint a Nyír- vidék írja.

Amint a regényből sejthetjük, a Riszdorfer hölgyek mindhárman szerették a nagyreményű írót, aki ezt a témát — több olyan változatban, hogy a hölgyek nemcsak őt, hanem gavallér apját és hős nagyapját is kitüntették kegyeikkel — számtalan más művében is feldolgozta, még pedig Olyan formában, hogy a hölgyek

őt kézről-kézre adták egymás között.

Ezek után könnyű kitalálni, hogy Palkó Bandinak, az ismert betyárnak álneve alatt maga az író tevékenykedik a regényben és nagyon kevés, a valóságnak csak a nyomdafestéket tűrő része az, amit az író Krúdy az ember Krúdyról a regétekében elmondhat: hogy milyen nagy kocsmahős, milyen szoknyabolond, milyen verekedős volt ez a Krúdy, aki a Bujtoson cigánylányokat és mázsás szakácsnékat rohamozott meg, még érettségi előtt párbajban megsebesítette a szolgabírót és a férfiúi erényekre, kocsmára, kártyára, párbajra és Jeruzsálem utcára, a nagyerejű és közismert Bothmer kapitány tanította.

J/aló igaz: régi vénasz' szonyok nyelvére illő valóságos pletykaanyag az, — ami a regényben a Riszdorfer- Regensburger hölgyek és Patkó Bandi között történik. Igaz az is, hogy az író különös eszközökhöz folyamodik, mikor ebben és más írásaiban is közéjük tartozónak mutatja magát, ahogy a kritika mondaná: belülről ábrázol. Igen ám, de a mese folyamán nagy-nagy kitérőket vesz, nemcsak magát, és a környezetét mutatja be az olvasónak, hanem azt a társadalmat is. amely a Riszdorfer hölgyeket és a Patkó Bandikat kitenyésztette.

IV rúdy Gyula vagy mű- vészeiének titka abban rejlik, hogy ebből a történetből nem pornográfia lett, hanem tár$adalomkri- tika: a belülről való ábrázolás csak az író mondanivalóinak hitelét növeli. Mindezt el kellett mondani Nyíregyházán, ahol sokan ismerik még a regény alapjául szolgáló történeteket, ahol meg tudják — talán a legjobban — ítélni, hogy bármennyire hősei nyelvén beszél az író, bármennyire közéjük tartozónak mutatja is magát, a szelíd hang, az édeskés beszéd értelme megfordul: a látszólagos

dicséret, az ábrázolt osztályt főbenjáró bűnökben marasztalja el: könnyű elképzelni, minél jobban eltávolodunk ennek az osztálynakí mentalitásától, Krúdy ítéleJ te annál súlyosabb lesz. Az idő hasznára fog válni Krúdy írásainak.

Mint művészt, mint nagy írót elismeri a kritika. Ezen a téren nincs felette vita. Az eddigi kritika azonban még nem vette észre az írónak egy különös — magát a vétkei ellen igazoló — szokását: lírai áradozásait meg-meg szakítja és előtör belőle egyenesen, Tolnai Lajos módjára a társadalomkritika. Valamilyen formában — majdnem min-