Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-07 / 235. szám
föilÄQ, pfi&tei arjai tgyeiiitfefek / SZABOLCSSZATMÁRI AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI. TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 235. szám AHA 50 FILLtilt 1956 október 7, vasárnap fi Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága között levélváltás révén megállapodás jött létre a két párt képviselőinek találkozására. A találkozóra 1956 október 15-én Belgrádban kerül sor. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége részéről a megbeszéléseken Gerő Ernő elvtárs (a delegáció vezetője), Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János, Kovács István elvtársak vesznek részt. „Pártunk, népünk szégyenoszlophoz szegezi a bűnösöket és szívébe zárja a vértanuk örök emlékét" Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait Szombaton délután a Kerepesi-temetöben a pártéi a munkásmozgalom nagy halottal közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-mauzoleum előtti téren ravatalozták Jel a mártírok koporsóját. Géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek álltak sorfalat i ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg diszzászló- alja sorakozott fel, gyászszalagos csapatzászlóval. Pontban 12 órakor a gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt, megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban, végeiét- 'hatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és főiskolák hallgatói — mintegy százötven ezren haladtak el a ravatal előtt. A mártírok koporsójánál öt percenként váltották a díszőrséget. A díszőrség tagjai között ott voltak Rajit László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalui András legközelebbi barátai, harcostársai, a spanyol szabadságharcban résztvett magyar önkéntesek, a párt sok régi katonája, a magyar társadalmi élet kiváló vezető személyiségei. Díszőrséget álltak az írók, a iu- aósok a művészek, az újságírók, a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornokai és tisztjei, a várt harcosai. A ravatal előtti téren percről-percre gyűltek a koszorúk, a virágcsokrok, amelyeket a budapesti dolgozók noztak, hogy leróják végső kegyeletüket a mártírok előtt. Három óra előtt 10 perccel a koporsók mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget: Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bala István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órakor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának: megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak j mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és a kulturális élet kiváló személyiség-i, a tábornoki kar tagjai. Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik és barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabadságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszédet, az MDP Központi Vezetősége és a Miniszterin nács nevében. Apró Antal beszéde «— Tisztelt gyászoló közönség! Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Soha nehezebb és tragi- kusabb kötelességet nem teljesítettünk mint most, amikor pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és az egész dolgozó népünk nevében búcsút veszünk kiváló elvtársainktól, barátainktól, Rajk Lászlótól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, Szalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra Ítéltek. Becsületbeli. elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most, amikor elvtársaink földi maradványait, a magyar munkásmozgalom, az 1919-es proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok hősi halottjainak sírjai mellé temetjük. Utolsó aktusát végezzük el annak a rehabilitációnak, amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez bennünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabilitáció sem teheti meg nem történtté azt, ami történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármennyire megadjuk is emléküknek a nekik kijáró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szivén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozóban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasabbrendű erkölcsében és igazságában. Keserűség és bánat tölti el szivünket, amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt állunk, mert hitelt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmaknak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza, a párt üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elvtársaink tragédiájához vezettek. Az 6 mártírhaláluk is hozzájárult ahhoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szocializmus, az új Magyarország építése során elért nagyszerű eredményei mellett építő munkánkban mélyreható komoly politikai hibák jelentkeztek. Rajk László és mártírtársai haló porai is örök emlékeztetést jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének mindenidőben a humanizmus teljes győzelmét is magával kell hoznia az élet minden területén. A párt, a kormány mélyen elitéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek. Tudjuk jól, hogy amikor pártunk központi vezetősége nyíltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között, olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szocializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás és parasztállamot irányító pártnak vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. Sokakban felmerül a kérdés, hogy „vájjon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvény- sértések a jövőben nem fordulnak elő?“ — ez jogos kérdés. Erre a kérdésre népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték mi, kommunisták vagyunk, pártunk szokszázez- res tagsága, mert megvan bennünk a képesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások — mert voltak — ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Biztosíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehajtása. Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos és szükséges. Biztosíték továbbá közéletünkben a szocialista demokrácia széleskörű kibontakoztatása és erőteljes folvtatása a szocializmus építésének. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtárs sírja előtt, hogy mindent megteszünk a biztos'1'ákok megteremtésére annok érdekében, hogy hasonló törvénysértések soha többé ne fordulhassanak elő, hogy a párt és a nép, — a munkásosztály és a nemzet, — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha többé ne válhasson el egymástól. Rajk László elvtérs, a Magyar kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldozatkész, félelmet nem ismerő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép életével, törekvéseivel. Rajk László elvtárs szegény csizmadiamester fia volt, aki saját erejéből, nagy szorgalommal végezte el iskoláit. Az Eötvös Kollégium tagjaként már kora ifjúságában kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal. Mint kommunista értelmiségi a későbbi években hivatásos forradalmár lett. 1930 óta tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, megjárta a Horthy rendszer börtöneit. Szervezte, vezette az ellenállási mazgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy- Zsiiinszky Endrével, Kiss János altábornaggyal. A háború utolsó évében ismét elfogták. Később Németországba hurcolták. 1945 májusában tért vissza. Tagja veit a Központi Vezetőségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dolgozott. Neve, tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott az új, független szabad, demokratikus Magyarország megszilárdításával. Vezette a köz- igazgatás átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint a népfront politika következetes szószólóját, harcosát 1948 március 15-én a Népfront főtitkárává választották. Rajk László elvtársat még törvénytelen letartóztatása előtt egyesek megpróbálták rágalmazni, kétségbe vonták internacionalizmusát. Annak az elvtársnak az internacionalizmusát vonták kétségbe, aki tettekkel volt internacionalista és az első hívó szóra Spanyolországba ment harcolni a fasizmus ellen. Rajk elvtárs a nemzetközi brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként vett részt a spanyol szabadságharcban, így többek között a hónapokig tartó ebroi csatában, tudva, hogy spanyol földön nemcsak a spanyol nép szabadságáért harcol, hanem egyben a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szabadságáért is. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt a magyar népi demokrácia ellen, öt, a népi demokrácia keménykezű belügyminiszterét, aki kérlelhetetlen és erélyes üldözője volt minden rendű és rangú reakciónak, aki a munkás- osztály hatalomrajutásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb állami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz megállta a helyét. Drága Rajk elvtársunk! Emlékezünk rád, sohasem felejtjük áldozatos és eredményes munkádat. Mint kiváló pártmunkást, mint bátor hazafit, mint a tömegekkel összeforrt politikust példaképpen állítunk a kommunisták és különösen ifjúságunk elé. Tisztelt gyászoló közönség, elvtársaim! Rajk László elvtárssal együtt temetjük ma Szőnyi Tibor, Pálffy György és Szalai András elvtársakat. Emlékezzünk Szőnyi Tiber elvtársra, aki a néphez hű értelmiségiek soraiból került a magyar kommunista párt vezetői közé, aki 1930 óta becsületes harcosa volt a magyar kommunisták páitjának. Hosszú éveken ót külföldön vett részt a munkásmozgalomban. Mindig kapcsolatban állt az illegális magyar párttal. A felszabadulás után, hazatérve, szívvel lélekkel kapcsolódott be a pártmunkába, az ország újjáépítésébe. Felelős beosztásban, mint a párt káderosztályának a vezetője dolgozott. Munkája elismeréséül a Párt Központi Vezetőségébe választotta a kongresszus. Munkatársai szerették, becsülték lelki- ismeretes, szorgalmas munTrá iá pr*f’ Emlékezzünk Pálffy György elvtársra, a Központi Vezetőség tagjára, aki hivatásos tisztből lett forradalmár, amikor a háború alatt felismerte, hogy a Horthy-rendszer vesztébe viszi az országot. Pálffy György tehetséges katona volt. A háború legnehezebb időszakában kapcsolódott be a békepárt munkájába, az ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után, mint néphadseregünk tábornokának, jelentős érdemei voltak a hadsereg megszervezésében. Mindenkor igyekezett jól szolgálni a párt, a haza, a munkásosztály érdekeit. Emlékezzünk Szalai András elvtársra, aki kora ifjúságától részt vett a munkás- mozgalomban. 1932-től tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak. Harcos, áldozatkész ifjúmunkásként dolgozott a vasmunkások között, később az országos ifjúsági bizottságban. Többszőr volt letartóztatva. A felszabadulás után felelős vezető párt- beosztásban dolgozott, éveken át. Munkatársai, elvtársai mindig nagyrabecsül- ték. Harcos agitátor volt, áldozatot nem kiméivé szervezte a pártot, nevelte, ta-' nftotta az embereket. Igazi kommunista forradalmár' volt. Szőnyi Tibor, Pálffy György, Szalai András elvtársak sorsa egybefonódott a dolgozó milliók sorsával. Mindhárman Rajk elvtárshoz hasonlóan egyéni boldogságukat a milliók, a nép( boldogságáért vívott harcban találták meg. Eivtársaim! Mélységes szomorúság tölt el bennünket, amikor búcsúzunk elvtársainktól, akik jóvátehetetlen bűnök áldozatai lettek. De ha jóvá nem is tehetjük a múltat, okulnunk kell a jövőre vonatkozóan. Tisztelt gyászoló családtagok, gyászoló közönség!. Elvtársak, elvtársnők! Az ünnepélyes búcsú pillanatában ne csak arra gondoljunk, hogy súlyos bűnök és törvénysértések áldozatait temetjük, hanem arra, hogy kommunistákat temetünk, akik egész életükben a nép ügyének harcosai voltak, forradalmárok voltak! A halottaktól elbúcsúzunk. Életük és haláluk tanulságait megszívleljük, de az élet megy tovább. Ml az egész élet nevében, a Párt Központi Vezetősége, a Kormány, a Hazafias Népfront nevében szólítunk fel egységre, munkára, harcra minden kommunistát, minden hazafit. A párt Központi Vezetősége nevében itt, sírotok előtt megfogadjuk, hogy vigyázunk a pártra, még szo(Folytatá: a 2. oldalon.)
