Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-06 / 234. szám
NÉPLAP 1B5G. október 6, szombat Piri volt síé a városi poéaiéios és iskolás Mpiap-levelezök találkozóján A szerkesztőség örömmel veszi a pedagógus és iskolás levelezők leveleit. Az elmúlt oktatási évben különösen megmutatkozott segíteni akarásuk, amiről az ifjúsági mellékletek is tanúskodtak. A nyári szünidőben volt egy kis visszaesés az ifjúságot érintő újságcikkek közlésében, pedagógus és iskoláslevelezőink kevesebbet írtak. Ezért is hívta össze a szerkesztőség baráti beszélgetésre a városi pedagógus és iskolás Níplap-levelezőket. írjon a Néplap rendszeresen a pedagógusokról és iskolásokról Céütörtökesíi beszélgetések Pártoló sorok egy helyes kezdemény esésről Sok szó esett a találkozón an ól, hogy az iskolások kedvelik a Néplapot. „Egymás kezéből kaptuk ki a csütörtöki Néplapot, amiben az ifjúsági melléklet volt“ — mondotta Berettyán Júlia tanítónőképzős levelezőnk. „A képzős fiúk között nagy érdeklődést kelt minden olyan cikk, mely iskolákról, vagy diákokat érdeklő dolgokról szól.‘‘ — mondta László Béla. Csomós Mária IV. sz. általános iskolai levelezőnk is mondta, hogy 'az elemisták, s különösen a pajtások rendszeresen megvették a csütörtöki Néplapot. Jogos kívánságuk, hogy foglalkozzon többet a Néplap pedagógusok és iskolások életével, problémáival. Kövér Endre elvtárs, a VII. sz. iskola igazgatója, lapunk levelezője javaslatot tett, hogy az ifjúsági melléklet helyett közöljön a Néplap rendszeres tudósításokat, híreket és cikkeket a pedagógusokat, iskolásokat érdeklő dolgokról. Létesítsen a Néplap az újságján ,Ifjúsági sarok“ rovatot. Mások is egyetértenek ezzel a javasla tai. Ezt azért mert a levelezők által beküldött eseménycikkek idejében kerülnek közlésre, nem úgy, mint az ifjúsági melléklet idején, amikor a szerkesztőség összegyűjtötte a leveleket, s nem egyszer előfordult, hogy néhány eseményről szóló levél idejét múlta. A beszélgetésen részt vett levelezők kérték, hogy részt vehessenek az „Ifjúsági sarok“ szerkesztő bizottságában. Kérték, hogy a szerkesztőség biztosítson egy helyiséget a levelezők részére, ahova rendszeresen bejárhatnak ismerkedni és írni. A lap munkájában többet akarnak segíteni. Szeretnék, ha a helyiséggel hozzájárulna a szerkesztőség ahhoz, hogy a levelezők jobban otthon érezzék magukat a Néplapnál. Isíiolai problémák és kérelmek A beszélgetés alkalmával problémák és javaslatok voltak előtérben. László Béla levelezőnk elmondotta, hogy o képzősök körében vitatott téma a tanulmányi 'évek számának emelése. LTöbb diáknak az a véleménye, hogy a jelenlegi tanulmányi évek alatt, tartalmasabb tankönyvekből tanulva, még jobb tanítással el lehetne érni olyan eredményeket, mint amilyet a tanulmányi évek emelésével várnak. Ezt azonban „nem merték“ megírni a lapnak. A jövőben ilyen kényes ügyekben, melyekben az iskolások közösen érintve vannak, — közös cikket fog írni az osztály. Csomós Mária pajtás elmondotta, hogy máris szinte betegek az izgalomtól, az évvégi kisérettségi közeledése miatt. Azt várják, hogy az oktatás vezetői ne a kís- érettségin, hanem, más módon szerezzenek bizonyságot az iskolások általános tudásáról. Czirják Magdolna nagycserkeszi pedagógus levelezőnk azt bizonygatta, hogy szükség van a kisérett- ségire, mert az iskolások r.em utolsó sorban emiatt tanulnak lelkiismeretesen. E kérdésben a vélemények megoszlottak. A levelezők kérik a Néplap olvasóit, hogy a lapon keresztül szóljanak hozzá ehhez a kérdéshez. Karasz Gyula Kossuth- glmnáziumi levelező, s még mások is szóltak az új iskolai rendtartás miatt. Költségesnek tartják azt a rendelkezést, hogy minden diák vegye meg a drága, kötelező egyensapkát. Nagyobb szabadságot várnak a kimenő' adásnál és a mozilátogatá soknál. Szóltak a klubdélutánok megszüntetése miatt. Véleményük szerint az évente kétszer engedélyezett diákbál nem nyújt nekik Igazi szórakozást, mert oda boldog-boldogtalan mehet a bevétel miatt. Kérik, hogy engedélyezzék a zártkörű klubdélutánok megrendezését. A pajtáslevelezők panaszkodtak, hogy az úttörőházban rendezett klubdélutánokon és bálokon sok felnőtt és gyakran illetlenül viselkedő oda nem való egyén vesz részt, akik akadályozzák szórakozásukat. Az iskolás levelezők társaik nevében kérik, hogy a moziüzemi vállalat állítsa vissza a déli 2 órai kezdetű mozielőadást és adjon az iskolásoknak mozibérletet. Még több iskolásokat érdeklő filmeket szeretnének látni. A serdülők kérik, hogy a Néplap is foglalkozzon a fiatalok életre való nevelésével. Mi újság a városi iskolákban A beszélgetésen résztvett levelezek levél helyett iskolájuk életéből híreket mondtak el. Békeffy Zsuzsánna V. sz. általános iskolás levelezőnk hírül adja, hogy az iskola úttörői a Néphadsereg Napján ünnepséget rendeztek. Egy honvédtiszt elvtárs tartott nekik beszédet, s utána a csapatgárda tagjainak átadta a rangjelzéseket. Elkészítették egész esztendei munkatervüket, melyben többek között földrajzi és műveltségkutató rajgyűlés, „Hogyan tanulunk“ címmel előadás, télapó ünnepségre készülés, zenetörténeti ünnepség, népdal, szavaló és felolvasóverseny, kirándulások stb. szerepelnek. Nemrég Sárospatakon és Szerencsen voltak kiránduláson. Vida Gizella I. sz. iskolai levelezőnk örömmel közli, hogy rendbehozták és feldíszítették az iskolától kapott úttörőszobát. A napokban avatták fel. Nagyon jól érzik magukat a barátságos otthonban. Jól sikerült a teadélután. Molnár Tibor tanítóképzős levelezőnk hírül adja, hogy lelkes készülődés előzte meg iskolájukban az október 6-i ünnepséget. A műsorban ünnepi beszéd, „Az aradi tizenhárom“ című kórusmű, gyászinduló, két vers is szerepel. Berettyán Júlia tanítónőképzős levelező az iskola DISZ-szervezetének jó munkájáról, s arról adott hírt, hogy az iskolában „Ady művelődési otthont“ létesítettek. Zenegépes rádiójuk van, most egy irodalmi estre készülnek. Czirják Magdolna nagycserkeszi pedagógus levelezőnk tudatja a Néplap olvasóival, hogy befejezéshez közeledik a nagycserkeszi kultúrház építése, melyet november 7-én fognak avat ni. Űj boltot és italboltot is kaptak a nagycserkesziek. A levelezők közül többen is ígéretet tettek érdekes levelek, tudósítások írására. C-irják Magdolna egy családi látogatásról fog írni. Kövér Endre igazgató két hozzátartozó pedagógust látogat meg otthonában, s majd erről fog írni. László Béla az iskola DlSZ-szerve- zetének életéről ír majd Bizonyára közlésre érdemes lesz levelük. A szerkesztő bizottság foglalkozik a pedagógus és iskoláslevelezők javaslataival, s az elmondottakat hasznosítani fogja a munkában. O. A. Bélyegsorsjáték A Magyar Filatélia Vállalat a bélyeggyűjtők kérésére december 8-án ismét rendez bélyegsorsjátékot. Erre hat osztályban harmincezer sorsjegyet bocsátottak ki. A tíz forintos sorsjegyek árusítását már megkezdték a Magyar Filatélia Válllalat központjában, va. lamint a fővárosi és a vidéki fiókokban. X ki csütörtök esónként ** betéved a nyíregyházi Bessenyei Értelmiségi Klubba, élénken vitatkozó, beszélgető embereket talál ott: tudósokat, pedagógusokat orvosokat, művészeket, irodalmárokat. — Nyoma sincs a hivatalos értekezletek formájának, feketekávés csészék mellett kötetlen beszélgetés folyik. Néhány héttel ezelőtt, az értelmiségi határozat megjelenése után született meg az első találkozó, mint a múzeum barátainak köre s ma már jóval túllépte ezt a keretet. A beszélgetés tartalmában is. Miről folyik a szó? Először a nyíregyházi Jósa András Múzeum ügye került napirendre. Múzeoló. gusok és mások elpanaszolták e fontos kulturális intézmény mostani lehetetlen állapotát. Sok szó elhangzott s ma már ez az ügy a megoldás útján halad. És egyre több szó esik általános kulturális problémákról, értelmiségi kérdésekről. r L'rdekes képet ad az eheti beszélgetés, amely szintén váltakozó mederben folyt. Szőnyegre került: nem volna-e időszerű és fontos mátészalkai központtal egy szatmári tájmúzeumot berendezni? Sok-sok néprajzi művészeti, irodalmi, történelmi hagyománya, értéke van a szatmári résznek és nagy kár, hogy ezek rendszeres, tervszerű begyűjtésére még nem gondoltait eddig. Mint a hozzászólók elmondták: maga a mátészalkai községi pártbizottság is nagyon szeretné, ha egy ilyen múzeum létrejönne. A pártbizottság szeretettel és lelkesedéssel foglalkozik ezzel a tervvel: szakemberre lenne szükségük a munka megindítása, hoz. A beszélgetés során szót emeltek a megyei műemlékek védelmében is. Sok a tennivaló ezen a téren: elpusztul az a Kölcsey-kúria, amelyben a nagy költő a Himnuszt írta, szinte nyoma veszett a rozsályi várnak, omladozik a híres Barkóczy-kastély, a kóta- ji kúria, amelyről Jókai írt és így tovább. A beszélgetés résztvevői közül néhányan azonnal vállalták, hogy összeírják megyénk műemlékeit, azok jelenlegi állapotát és azi átadják az illetékeseknek intézkedés végett. Mások arról beszéltek, hogy rendezni kellene a nyíregyházi utcaneveket és „rehabilitálni“ kell azokat az utcákat, amelyeket Bethlen Gáborról, Vay Ádámrói, Hatzel Mártonról neveztek el, vagy más városi hagyományt örökítettek meg. Ugyanakkor méltó teret, utcát kell elnevezni Móricz Zsigmond- ról, Kábái Jánosról, Benczúr Gyuláról. Többen szóltak az új- ságról, a megyei Néplapról is és javasolták, hogy mélyebben és rendszeresebben foglalkozzék értelmiségi, kulturális problémákkal. Egyesek azt javasolták, hogy jobban m^g kellene erősíteni a párt és állami szerveket értelmiségi kulturális szakkáderekkel ... persze, mindezek in- vasiatok, észrevételek voltak, amelyek baráti beszélgetés közben hangzottak ti. Vajon van-e értelmük az ilyen vitáknak? Feltétlenül. Már csak azért is, mert elősegítik, hogy az értelmiségiek egyre inkább felelős gaz aáknak tartsák magukat és a bíráló szavak mellett erőteljes segítséget adjanak a problémák megoldásához. Be még értékesebbek len. nének a már hagyományos csütörtök esti találkozások, ha azokon nagyobb számban vennének rés/.t párt és állami, tömegszei- vezeti vezetők, funciona- riusok. Egyrészt azért, hogy a személyes találkozások- révén növekedjék és erősödjék a bizalom, másrészt azért, hogy az elhangzott szó ne pusztába kiáltott hang legyen, hanem .minden javaslat, bí„ ráló szó el is jusson az illetékesekhez — úgy, ahogy ott elhangzottak, ne másod-, vagy harmadkézből,' esetleg elferdítve. A közös találkozók kétségkívül gyu_ mölcsözőbbek, színvonalasabbak lennének. Az értelmiségi párthatározat után egyre tevékenyebb megyénk értelmisége is. Ennek egyik bizonyítéka a csütörtök esti. beszélgetések. fl levőben kizárólag az IBUSZ rendez külföldi fársasufazásokaf Idegenforgalmunk az elmúlt hónapokban gyors ütemben növekedett. A baráti és a nyugati országokból egyaránt sokezer látogató kereste fel hazánkat, s a magyar turisták ezrei utaztak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és a többi baráti országba. Az idén megindult az idegenforgalom a nyugati országok felé is. Az utóbbi időben igen sok üzem, intézmény, hivatal szervezett társasutazást. Gyakran felmerült azonban a panasz, hogy ezeket az utazásokat rosszul szervezték meg, s a részvevők ellátása nem volt megfelelő. A jövőben ezért kizárólag ás IBUSZ rendez ilyen társas- utazásokat. “Vi! Az új megnövekedett feladatok megoldására az IBUSZ megkezdte az előkés szülétekét. A társasutazások* keretének növelésével a közönség kívánságának leg--, jobban megfelelő új útirá-í nyakat, úttípusokat vesznek1 programba. Arra törekszenek, hogy a részvevők kényelmesen utazzanak, .jó! szállodai elhelyezést és ellátást kapjanak. Az IBUSZ ezenkívül feladatának tekinti a társasutazások pl-1 csóbbá tételét is. Folytatás a 3. oldalról) Munkatársai elsősorban kiváló szervezőképességéért becsülték. Szőnyi elvtársnak nagy szerepe volt az államosítások előkészítésében, s egyk.-i munkatársai ma is ndgy lelkesedéssel beszélnek arról, milyen zökkenő- mentesen készítették elő hosszú heteken keresztül ezt az akciót, amelyről a végrehajtás pillanatáig semmi sem jutott illítékteienek tudón- ására. Szőnyi elvtárs, mint a szervezési osztály helyettes vezetője, majd mint az országos kádero-ztály vezető je dolgozott, országgyűlési képviselő lett, beválasztották Központi Vezetőségbe annak szervező bizottságába. M-gtestesítő je volt az idejét nem kímélő, fáradságot nem ismerő, önfeláldozó kommunista funkcionárius nak. A magyar munkásmozgalom, a Magyar Kommunista Párt és a magyar értelmiség kiváló harcosát gyászolja benne a magyar nép. Pártunk, népünk ma lemossa róla a gyalázatot, emléke tisztán fog ragyogni történelmünk legszebb lapjain, Sscla! Ändras Ha megélte volna, jövőre lenne 40 esztendős Szaldi András elvtárs, Pécsett született 1917-ben. Mindössze 15 esztendős gimnazista volt. amikor bekapcsolódott a kommunista Ifjú Munkás Szövetség munkájába. A tűzkeresztségen 1933-ban ment keresztül. Pécs abban az időben a munkásmozgalom egyik harcos fellegvára volt. Mikor 16 éves korában, 1933-ban Szalai elvtársat letartóztatták, megpróbálták őt spiclinek, árulónak beszervezni. A fiatal, nagyon értelmes, tehetséges diákról csupa jót hallottak barátaitól, tanáraitól egyaránt. A továbbtanulás ígérgetésétől, az embertelen verésig mindent elkövettek hogy „megnyerjék“ maguknak, a kommunisták, a nép ellen. De Szalai Andrást sem kínzásokkal, sem szép szavakkal nem tudták árulásra bírni, A sikertelen kísérletek után Szalai elvtársat rendőri felügyelet alá helyezték, s kitiltották az iskolából. Dolgozott Budapesten Vörös Segélyben, az OIB- ben, szervezte az ifiket, terjesztette a kommunista sajtót. Semmi munkát nem talált soknak, közvetlensége és derűje, amellyel az emberekhez közeledett, megkönnyítette számára a köztük végzett munkát. Ezek. ben az években alakult ki nagy, igaz barátsága Ság- vári Endre elvtárssal, aki tanácsadója, elvtársa, vitatársa veit élete végéig. Tőle búcsúzott, amikor egy időre Jugoszláviába ment, s tőle kért ismét pártmunkát, mikor 1951 júniusában visszajött Budapestre. Szalai elvtársat újból az OIB-be osztották be munkára. A rendőrség figyelme hamarosan ismét ráterelődött. 1942 májusában letartóztatták. Rózsa Ferenc elvtárssal egy időben volt a hirhedt kínzókamrában, az Andréssy-laktanyában. Hősiesen viselkedett, a szó legnemesebb értelmében. A leg- válogatottabb kínzásokkal sem tudták szóra bírni, nem tudtak tőle egyetlen áruló szót kicsikarni, hiába verték újból és újból ájulttá. Az erős, egészséges fiatalemberből roncs, egész életére beteg embert csináltak, de a nép ügyéhez, a párt eszméjéhez mindvégig hű maradt. Az ütésektől sérülései epilepsziát kapott, 42 kiló volt, amikor egy napon eszméletlen állapotban letették édesanyja lakása elé —» hogy otthon haljon meg:! Nem volt öntudatánál, dej egyre azt kiabálta: „Nem1 mondok semmit, nem mondok semmit!“ S így is tett. A felszabadulás után egy ideig a IV. kerületi (Belvárosi) pártbizottságban dolgozott, majd 1945 nyarán I ártiskolára került. A legjobbak közé tartozott akkor is, amikor később a Központi Vezetőség káderosztályára került, ennek helyettes vezetője lett. Nem volt ember, aki ne szerette volna hallatlanul puritán, végtelenül szorgalmas, mindenki gondjával, bajával törődő embert. Aki ismerte, elmondhatja róla: szinte égett a munkától. Soha semmit nem talált elégnek, amit a népért tett. Amikor minden emberi törvényt kijátszva, perbefogták, néphez való ragaszkodását, jóságát, „szokását“, — hogy úgy akart élni, ahogy az emberek többsége — félrevezető hazugságnak bélyegezték. Pedig csak úgy élt, ahogyan igaz embernek kell élnie. Emlékét úgy őrizzük meg sjí. vünkben, hogy megfogadjuk: élete és halála nagy tanulságát levonjuk egy egész életre. Jt ____
