Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-04 / 232. szám

N E P L 1 P 1956. október 4. csütörtök IBRAIV11 ÍIOXDOK — Megjegyzések egy község életéről — Azzal a céllal fogok tollat, hogy el­mondjam véleményemet egy község éle­téről. Szeretném írásomban az igazságot úgy diadalra juttatni, hogy sikerre jutá­sában erősítetn azt a segítő, bajokat or­vosló munkát, amely a problémák meg­oldásának leghelyesebb, haladásunk és népünk érdekeit legteljesebben szolgáló módjait keresi e napokban Ibrányban is. Napjaink történelme Ibrányt tette me­gyénk vezetői és néhány más vidékre való ember elé, hogy ott kezdjék meg az áttö­rést annak a szellemnek megvalósításá­ban, amely a XX. kongresszusról indulva hazánkba és megyénkbe is eljutott és el­jut. Ibrány régi község. Hosszú százado­kon keresztül a szabolcsi vért és virágot fogantató indulatok csatatere és kertje volt. Itt volt a bátor népi kiállás, a vir­tussá lett bátorság hordozóinak egyik áasfészke. Aki Ibrányban született, annak lelkét a bölcsőtől a koporsóig erősítette az igazságkeresés hagyományainak era- hertérlelő zuhatagja. És mégis mit lót ma az ember? Azt, hogy az elmúlt években néma csend volt ebben a községben. A felszabadulás pillanatában szenvedé­lyes lángolással, határtalan szabadságsze­retettel és teremtőerővel kezdtek az új élet felépítéséhez az emberek. Földért, kenyérért, jövőért harcoltak kommunis­ták, szociáldemokraták, parasztpártiak egyaránt. Egy idő után azonban hullni kezdtek a harcostársak. Ki ezért, ki azért esett el az úton, vonult vissza, került sze­mélyes szabadságát gátló helyzetbe. Köz­ben a tömegekben lassan hülni kezdett a tűz. Ma pedig az igazság keresése, a sé­relmek orvoslása közben azt kell látni, hogy az alkotásra, összefogásra buzdító parázs kicsi és a sérelmek mély hamuja alatt vár. Ennél még csodálnivalóbb, hogy ebben a régi sasfészekben az em­berek idegenül állnak az új szellem leve­gőjében. Miért? Az elmúlt évek vezetési, közigazgatási módszereihez idomult az emberek több­sége. Csak a hibákat elhallgató és elhall- tgattató leintések, a látszatot valóságnak fel­tüntető demagógia rontásának kivédésére volt fegyverük. Tehát igen sajátos és vé­delmi fegyver: a hallgatásban, az elzár­kózásban nyilatkozó szembefordulás. A Inyilt kiállás ma már szokatlan. Eldefor- Imálódott az az egyenes, igazságért kiálni és igazságot követelni is tudó ibrányi al­kat, amit megtaláltunk itt minden kor­ban. Az éberség hamis értelmezésének «átültetésével, az igazságot kereső szó, az ellenkező vélemény elfolytásával nem­csak meglazult, hanem a legtöbb ember­ből ki hullt az egyik legfontosabb össze­tartó kapocs: az egymás iránti bizalom. Ezért nem tudtak kiállni egymással és egymásért a közös igazság megvédésére, ezért nem lehetett őket társadalmi mun­kába bevonni, még a legtisztább szándé­kú cél elérésére sem felsorakoztatni. A tömegek történelemformáló erejét egyé­nekre ruházó időkben a tömegek elzárkó­zása nem váltott ki mást, mint nyomást, erőszakot, stb. Ez ellen ismét nem közö­sen védekeztek, hanem mindenki járta a maga útját, vívta a maga harcát — egye­dül. A község egyedekre bontott társadal­mával szemben könnyen sikerült a fentről lefelé adott utasításokhoz társított helyi szorgalomnak — ami sokszor a szocializ­mus szolgálatának tiszta szándékából fa­kadt — olyan dolgokat is véghez vinni, amelyek lényegében ártottak réginek, új­nak, egyéninek, termelőszövetkezetinek, embernek és emberségnek egyaránt. Az emberek most még tájékozatlanok, óvatosak, csak megfontolva cselekednek, követelnek, nehogy még valamikor „há­tulütője“ legyen a dolognak, de várják, követelik az igazságot. Miben? írják névre a. földel Ismert, hogy Ibrányban négy termelő- •zövetkezet — Alkotmány, Dózsa, Rákó­czi, Vörös Csillag — van és tíz termelő­szövetkezeti csoport. Ezek nem egyszerre és. nem egy-egy határrészen gazdálkodó dolgozó parasztokból alakultak. Földjeik ezért szétszórtan, az egész község határát tarkítva Helyezkedtek el. Tagositani kel­lett. Ez még is történt; de azokat, akiket érintett nem kérdezték meg, mit szólnak hozzá. Akit megkérdeztek, így kérdezték meg: Belépsz valamelyik termelőszövet­kezetbe. vagy ki mégy gazdálkodni a Bü­dösbe? (F;z egy határrész.) A tagosítás te­hát az akkori szokásoknak megfelelően folyt. Nem volna helyes a felelősséget ennek, vagy annak a vezetőnek a nyakába varr­ni. Talán az, hegy ki mennyit tett a fel­sőbb rendelkezéseknek és a függelemnek engedve és mennyit azon túl saját szor­galmából. Most az elkövetett hibák, tör­vénysértések jóvátétele a fő. örvendetes dolog, hogy a helyi vezetőkben és mind­azokban, akiknek szerepe volt az ibrányi dolgokban, megvan a készség és az akarat e gondok intézésére. Bár a község dolgo­zó parasztjai nem a helyi tanácstól kér­ték sérelmük orvoslását, hanem a megyei tanácstól, a községi pártbizottság és ta­nács már e héten hozzákezdett a föld­ügyek felülvizsgálatához és intézéséhez. Az egyéni parasztok nem kérik vissza földjeiket — legalábbis azt nem, ami ter­melőszövetkezeté — mert tudják, hogy nagyüzemi gazdálkodást csak nagy darab földeken lehet folytatni. Azt azonban — jobb szó híján — követelik, hogy az adott földeket írják nevükre. A hagyatéki tár­gyalásokon például még mindig a régi földeket tárgyalják. A legjobban az sür­geti a földügyek intézését, hogy a gazdák a régi földek után fizetnek még ma is adót és tesznek eleget a begyűjtésnek. A régi földek pedig több aranykoronás föl­dek, mint a helyette kapottak. A termelőszövetkezeti csoportok és a mintaalapszabál vzat A másik igen fontos probléma a terme­lőszövetkezeti csoportok működésének ügye. Ibrányban a dolgozó parasztok tud­ják, hogy szocializmust csak úgy építhe­tünk, ha a ma még apró egyéni gazdasá­gokból összetevődő mezőgazdaságunkat, nagyüzemi közös gazdaságokká szervez­zük, ha a meglévő termelőszövetkezete­ket az önkéntesség tiszteletben tartásával számszerűleg és törvényes eszközökkel gazdaságilag állandóan erősítjük. A tíz termelőszövetkezeti csoport an­nakidején alakult, működési engedélyt kapott, de nem működött alapszabályzat szerint. A jelen pillanatban már csak működési engedélyük van, kedvezménye­ket nem kapnak. A község vezetőinek az a véleménye, hogy a tagság nem is akar alapszabályzat szerint dolgozni. Érdemes megvizsgálni, miből adódik ez a magatartás? Abból, hogy a csoportok tagságának igen jelentős része nem meggyőződésből lépett a társulás útjára. Vagy menekült a nehéz gazdasági gondoktól, vagy nem akarta, hogy a Büdösbe kapjon földet. Legtöbben úgy gondolták, hogy ki ki ma­rad saját földjén és a szövetkezés őrve alatt gazdálkodik tovább egyénileg. Azok, akik meggyőződésből szövetkeztek amikor belátták, hogy a csoportokban lényegében egyéni gazdálkodás folyik, átléptek vala­melyik termelőszövetkezetbe. A pártbizottságnak most az a terve, hogy a csoportok tagságát meggyőzéssel, az önkéntesség megsértése nélkül ráveze­ti arra az útra, amely a jobb életet biz­tosítja az alapszabály szerinti táblás gaz­dálkodásra. Ebben a munkában azonban igen nagy nehézség van. Már az első lé­pés nehéz, mert a csoportokban nincsen olyan mag — néhány tag kivételével — amire ezt a tervet alapozni lehetne. így üt vissza a régi fejlesztési politika. Az el­múlt időkben az volt a fontos, hogy mi­nél előbb és minél több tag lépjen át hár­mas típusba. Ezt szorgalmazták is. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy a cso­portok fejlettebb társulási formákra ön­tudatosan törekvő tagok nélkül marad. Tehát a csoportok fejlődésükben megáll­tak. (Folytatása következik.) Szabó Györgyr. Már szűnőben van a gyermekparalízis járvány Mátészalkán, de továbbra is be kell tartanunk az elővigyázatossági szabályokat Az idei gyermekparalízis járvány, mint ismeretes, a csengeri járásból indult el. A feltevés szerint Szalmás­ból jöhetett át a fertőzés Csengerbe. Innen tovább terjedt a fehérgyarmati já­rásba, s július óta Mátészal­kán is történtek megbetege­dések. Jellemző, hogy első­sorban a vasutascsaládok gyermekei betegedtek meg, amely arra mutat, hogy a fertőzést személyek terjesz­tik, magukkal hurcolva a betegség vírusait. Fogarasi István mátészal­kai főorvos tájékoztatása alapján közöljük, hogy a járvány nemrégiben érte el tetőfokát s meg­szűnésével. illetve csök­kenésével lehet számol­ni. Július óta 12 megbetegedés történt Mátészalka község­ben. (Nem valóság tehát az a szóbeszéd, hogy a járvány ennél súlyosabb.) A megbe­tegedések száma azonban így is magas, illetve lefo­lyásukban mutatnak súlyo­sabb tüneteket, mint a meg­előző éviek. A betegségben két gyermek meghalt. Szük­ség nyílt arra is, hogy lég­zőszervi bénulás tüneteivel egyeseket mentőautóval Debrecenbe, ennan repülőn Budapestre szállítsanak, ahol a gyermekeket vastü­dőben helyezik el. Budapestről a vastüdő­ket már Debrecenbe szállították a gyermek- kórházba. Ezek műkö­dése még e héten vár­ható. (Szakemberek is lejöttek.) Ezzel elkerü­lik a beteg gyermekek hosszabb utaztatását. Ez az év úgynevezett ki­ugrási év volt a gyermek­paralízis járvány szempont­jából, ugyanis 5—6 éven­ként szokott ez a betegség erősebbé válni. Bár némileg a szabálytól eltérő az idei kiugrás, mivel 1954-ben is az átlagnál magasabb volt a megbetegedések száma, azonban ezek lefolyása könnyebb volt, mint a mos­taniaké. A járványok a téli hónapokban szoktak telje­sen megszűnni. Indokolt még a fokozott elővigyáza-' tosság. Kerülni kell a gyerme­kek utaztatását, lehető­leg kerülni a gyerme­kek egymásközti érint­kezését, — fertőtlenítő oldatban gyakran ke- zetmosni. Gyümölcsöt és egyéb mos- haló élelmiszereket folyó» vízzel mosni és a tisztaságra' a legnagyobb gondot fordí-. tani a gyermekek egészségei érdekében minden ember kötelessége. —y— Bizonyos idegenkedés tapasztalható még az üzemekben a 14-18 évesekkel szemben A címben leírtakat mon­dotta Székely Lajos elvtárs a fiatalokat elhelyező bizott­ság elnöke. Szeptember 26-án alakult meg a nyíregyházi városi tanács tagjaiból a 14—18 évesek elhelyezése érdeké­ben létrehozott bizottság. A bizottság tagjai sorra láto­gatják Nyíregyháza üzemeit, vállalatait, és egyéb gazda­sági egységeit, hogy megke­ressék a lehetőségét a szó- banforgó fiatalok elhelyez­kedésének. A bizottság el­nöke Székely Lajos elvtárs, a III. számú általános isko­la igazgatója munkájukról a következőket mondotta. — Elsősorban szeretném, azt leszögezni, hogy mind idővel, mind erővel nem tudunk a célnak tökéletesen megfelelő munkát végezni. Ez a bizottság mindössze há­rom tagból áll, az idő mely alatt a lehetőségek felméré­sét elvégezhetjük, kevés. Október 6-ig fel kell dolgoz­ni tapasztalatunkat, illetve javaslattal kell élnünk a vb elé. Én a magam részéről jónéhány munkahelyet láto­gattam már meg. Hogy egy párat említsek: voltam a Minőségi Tex­tilipari Vállalatnál, amely dacára annak, hogy tanácsi vállalat, mereven elzárkózik at­tól. hogy 14—18 évese­ket vegyen fel napi 4 órai foglalkoztatásra. A fényképész ktsz egy ipari tanulót vett fel, további le­hetőséget nem tud biztosí­tani. A Patyolat Vállalatnál négy új tanulót alkalmaz­nak, a Népbolt központ megértést tanúsított, de mi­vel a városban üzletük nincs, elhelyezést csak vidé­ken vállalt. A vasipari ktsz-ben 10— 14 idénymunkást fogad­nának fel ládaszegelés- re. Hallottam, — de ennek még nem jártam utsnna. — hogv a kórházban 20—24 fiatalt tudnának foglalkoztatni. S ugyancsak a csecsemőottho­nokban leányokat. Általános tapasztalatom az: néhol bi­zonyos idegenkedéssel. fo­gadják a gondolatot, hogy négy órai foglalkoztatás mellett fiatalokat alkalmaz­zanak. Mindenesetre a lehető­ségeket a tanácsülés elé terjesztjük, s á vb fel­adata lesz tovább, hogy ezt az idegenkedést megszüntesse. Igen szép példát mutatott a Dohányfermentálógyár, akik megelőzve a mi tevé­kenységünket, — mint­ahegy ezt a lap is közölté, már — alkalmaztak 14—18 éveseket. — Milyen kihatással van ezeknek a fiatalok­nak életére az, hogy dolgozhatnak? — Igen nagy jelentőségű­nek tartom. A VIII. osz­tályban tanulják a gyerme­kek az Alkotmányban, hogy mindenkinek biztosítva van joga a munkához. Ezek a fiatalok becsapottnak érzik magukat, amikor sem mun­kát nem találnak, sem to­vább tanulásra lehetőségük nincs. Ezek á fiatalok, hogy emberjelöltek lettek, na­gyobb igénnyel lépnek fel mind a ruházkodás, mind a szórakozás terén. Ha más vonatkozásokat nem is ve­szünk tekintetbe, a foglal­koztatásuknak nagy haszna nyilvánvaló. — A fiatalok részéről tapasztalható-e bizal­matlanság ilyen irányú foglalkoztatásokkal szemben? — A kérdésre a városi ta­nács ipari osztályának ve­zetője és egyik dolgozója válaszolt. Elmondották, hegy kétségtelenül megta­lálható a bizalmatlanság is, (amelynek oka az lehet, hogy a nagy önállóságot szerető fiatalok a „felnőt­tek“ üzemeiben esetleg túl­ságosan szabadságukat vesztve dolgozhatnak.) Fel­vetődik tehát az a gondolat, hogy hogyon lehetne bizto­sítani nagyobb önállóságot ezeknek a fiataloknak? — Gondolom megoldható lenne — mondotta Székely! Lajos elvtárs — hogy kül­földi példák alapján létrehoznának olyan munkaközösségeket, kis­ipari szövetkezetét, vagy más egyszerűbb tevé­kenységgel foglalkozó „vállalatot“, ahol csupa ilyen fiatalkorú dolgoz­na, s maguk látnák cl a vezetést is. (Természetesen ellenőrzés mellett.) Ez nagymértékben segítené az önállóság-érzet kibontakozását, s feltétlenül hasznossá lenne a fiatalok életében. Meg kellene erre keresni a helyi lehetőséget, a DISZ és a tanács bevoná­sával. Elintézés — intézkedés nélkül „Ez év tavaszán két da­rab keményfából készíten­dő fényezett ágyat és két darab éjjeliszekrényt ren­deltem meg Berccz Géza nyíregyházi asztalos kis­iparosnál. Az anyag és munkadíj árát előre kifi­zettem. Meglepődtem az­tán mikor átvettem a munkát. A bútor nem tet­szett, de jobbnak láttam nem veszekedni. Hazavit­tem a bútort, s pár nap múlva összedűlt az ágy. Korhadt anyagból készí­tette a kisiparos. A festés is elkeserítően csúnya volt. Kértem vissza a pénzt, s adtam volna vissza a bú­tort, de nem sikerült. A Kioszhcz is fordultam pa­naszommal. Kártérítést és felelősségrevonást kértem, de eredménytelenül. VERESS ALBERT Nyíregyháza.“ •k Veress Albert panaszát' továbbítottuk a Kiosz vá­rosi titkárságához. Szakér­tő bizottságot jelöltek ki és megvizsgálták a kisipa­ros munkáját. Megállapí­tották, hogy a Veress Al- bertnek készített bútor úgy az asztalosmunkát, mint a festést illetően nem felel meg a követelmé­nyeknek. Azt is megálla­pították, hogy Berecz Gé­za más megrendelőket is becsapott rossz munkájá­val. Ennyi az elintézés. De hol marad az illető fclc- lősscgrevonása? Hol késik az intézkedés, hogy a meg­állapított kárt a megren-* delőnek kifizessék? A vá­rosi tanács ipari osztályán a sor, hogy a kivizsgálás­ról készített jegyzőkönyv alapján felülbírálja: meg- crdcmli-c Berccz Géza to­vábbra is a kisipari enge­délyt. •9

Next

/
Oldalképek
Tartalom