Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-02 / 205. szám
JS56 szeptember 2, vasárnap Furcsa rehabilitálás Ambrus László „elégtétele“ „Nagy öröm ért július 17-én.,. tagjelölt lettem. Köszönöm az elvtársaknak, hogy nem sajnálták a fáradt- saf.'Jt, s mint kizárt párttag ügyét kivizsgálták... igeiem. hogy pártám hű katonája leszek. s kommunistához méltón dolgozom. AMBRUS LÁSZLÓ Ligettanya.“ A homoktengerbe oázisként beékelődve, mintegy hetven családot számláló településről azzal a céllal küldte ezt a levelet írója, hogy a nyilvánosság előtt köszönje meg azoknak az elvtársaknak a fáradozását, akik segítettek ügye tisztázásában. * purcsa dolgok történtek 1 néhány évvel ezelőtt Ligettanyán. Ezen az „isten- hátamögötti“ helyen is éreztette hatását a személyi kultusz, a kiskirályos- kodás. — Az volt a szent, amit a párttitkár mondott. 1949- ig a volt cselédekből több inint negyven tagot számláltunk a pártszervezetben. (Most alig vagyunk tizenhármán. A vezetőség, de főleg az akkori párttitkár saját szakállára záratta ki a kommunisták többségét. [Ok nélkül! Ez történt Amb- irus elvtárssal is. Én akkor us követeltem: magyaráznák meg, miért zárták ki a pártból Ambrust. Nem kap- jtam választ. — emlékezik vissza szomorúan a történtekre Kecseti István bácsi, aki 1918 óta vesz részt a munkásmozgalomban. A kommunisták zöme már akkor is látta, hógy jogtalanul, igazságtalanul jártak el Ambrus Lászlóval. Mért is „zárták“ ki ezt az elvtársat? — Mert megmondta az igazat, azért volt útban! — adja meg a választ az ősz- bajúszú Kecseti. — Nem kizárni kellett volna — teszi hozzá nyomatékkai, — hanem megköszönni a figyelmeztetést. Dehát akkor más mércével mértek. Pacza András mércéjével, aki mint pártititkár törvénysértéseket követett el. — Amikor a volt cselédlakásokat igényelni lehetett, azt mondta: először én, másodszor én. majd csak aztán más. Önző volt. Harácsolt. — vélekedik Kecseti István. A mbrus elvtárs azért is ^ megbírálta, mert a dolgozóknak járó felesben művelt kukoricaföld terményének nagy részét, ami a magtárban volt, ő hordta el. Ligettanya lakói felháborodtak. Ambrus elvtárs rém nézte tétlenül a dolgot. — Nem lesz ez így jó András bácsi — szólította meg. — Először én jövök, aztán is, majd csak tizedszer más. Vedd tudomásul nem érdekel mit beszélnek. — Rendben van. Ha maga így ... akkor mi összehívunk egy taggyűlést, s megbeszéljük a dolgot. Nem nézhetjük, hogy maga itt önkényeskedik. Ha a tagság így dönt, leváltiuk. Tanácskozásra gyülekeztek a kommunisták. Csak Pacza párttitkár hiányzott. Döntöttek. Leváltották. Ezek után a párttitkár tat híresztelte, hogy titkos gyűlést szerveztek a párttagok. Ennék kezdeményezője Ambrus László volt. VI egpecsételődött Amb- rus sorsa. Pacza kihasználta a tagkönyvcserét. A régi könyvét nem vették el, de újat sem kapott helyette. Nem tárgyalták. • az ügyet a taggyűlésen sem'. Hiába követelte. így szűnt meg párttag lenni: Ambrus elvtárs elkeseredett. De nem adta fel a reményt. Mint mellőzött párttag is, kommunistához méltó n dolgozott. Mindig várta, egyszer csak felkeresik és megkérdezik tőle: hogy is történt az egész? Eljönnek hozzá és meamond.ják: „Te Ambrus elvtárs 45-től vagy a pártunk tagja. Szív- vel-lélekkel dolgoztál. Kezdettől fogva szervezted az ifjúságot. A termelőszövetkezeti mozgalom élharcosa voltál. Mint az erdőgazdaság szakmunkása 1946 óta becsületes munkát végeztél, többször megjutalmaztak, elismerték munkádat. Szakmailag magánúton képezted magad. Nem törődve azzal, hogy félreállítottak. szorgalmasan eljártál a politikai szemináriumokra az öreg Kecset.ihez, becsületesen tanultál, s részt vettél minden munkában. Mint szakszervezeti bizalmi megállód a helyedet. S hogy a Ligettanyán is jól érezze magát a fiatalság, s nevelése biztosítva legyen, sportkört szerveztél, melynek az élére maga a fiatalság választott meg. Közöttünk van a helyed.“ A mikor Radvánszky Mi- hályt választották meg titkárnak a vezetőség tagjai, Ambrus elvtárs is jobban reménykedett. Elmondta neki az ügyet. Az kivizsgálta és Jakab elvtárssal. a volt ófehértói párttitkárral együtt kimondták: „Ambrus elvtársnak a pártban van a helye.“ — Ambrus elvtárs nem találunk okot arra, hogy kizártak. Reméljük megka- ood a tagkön”-vedet. — vélekedett Radvánszky elvtárs az ügyét többször sürgető Ambrus élvtársnak. S mi történt? A járási pártbizottságtól háromszor voltak Ligettanyán Ambrus László ügyét vizsgálni. Megállapították, hoffv Ambrusnak volt igaza. Mégis újból életrajzot írattak vele, s kérdőívet állított ki, ho?v tagjelölt lehessen. Helyes volt ez? Nem. Ambrus elvtárs ennek is megörült. Bár úgy érezte, hogy neki a 45-ös párttagsági könyv lenne jogos. S igaza van, hisz harcolt, dolgozott érte. A Ligettanyái párttagok is ezt várta1' 'K-annak, hogy visszakerült a pártba Ambrus elvtárs. de valahogy ígv vélekednek: — Kár, hogy nem kaptad mee a 45-ös párttagságodat. Hisz az lenne az igazságos. — Miért pem já^sz után- na? — biztatta Tuba István. A e!vtárs gondolkodík. Ügy érzi megnézik ügyét alaposabban. — Sajnos nem kérdeztek meg bennünket. Nem mi döntöttünk most sem — akárcsak a kizárásakor — h.nem a JB. Mert mi bizony úgy határoztunk volna, hogy Ambrus László kapja vissza a párttagságát. — mondott ítéletet a vizsgálattal kapcsolatban Kecseti ' elvtárs. Igaza van! Nem mindegy az, hogyan . szolgáltatunk elégtételt. ‘■’'•rkas Kálmán. AZ EGÉSZSÉG ŐRZŐJE Riport a tanyavilág egyik tiszteletreméltó közemberéről Szép, nemes hivatás vigyázni embertársaink é'e- tére, őrizni egészségüket. Mennyi szépség rejlik a védőnő munkájában! Tanácsokkal látja el a „kismamákat", segít ápolni az újszülöttet* nevelni a csecsemőt, beszé'ni tanítani a gyermeket. Végig kíséri a kis emberkék életét — hát van ennél szebb hivatás? — Nincs. A mi munkánknál nincs szebb — mondja meggyőz jdessel özvegy Burián Sándorné, nyíregyházi egészségügyi védőnő, am kor iegg -1 elindulunk vele a tanyákra. — Ohó! Ne szaladj csak Buriánné — szól a távozó után kartársnőjé, Apáti Sándorné — el ne felejted megmondani .az asszonyoknak. hogy feltétlen jöjjenek be anyatejért. Több, mint két évlixed Buriánné 22 éve járja a nyíregyházi tanyákat, hol gyalog, hol kerékpárral. Fáradtság, szél, por, defekt fenyegeti. Első utunk Helebraut Jó- zsefékhez vezet, Fe’sőpa- zsitra. Nincs otthon. — Kiment anyukám a dchányfölore — világosít fel a kis Helebrant Jóska — elvitte öcsikét ’s! — Gyere mu ásd meg, hol vannas! — hívja a védőnéni. Helebrantné örömhírrel fogadja a védőnőt: megjött a leje, a gyermek ;s szépen fejlődik azóta. Persze Buriánné kibontja a kis Lackót a pólyából, megnézi. • — Csak aztán nagyon vigyázzon magára kedves Helebrantné — mondja búcsúzóul Buriánné — szerdán várom magukat. Egy élmény Négyesbe kerékpározunk tovább. Velünk tart Jóska is. Majd letesszük visszafelé jövet. — Képzeljék el, tavaly nyáron egyszer bemegyek egy házhoz. Rchan elém két nagymama. — Jaj drága védőnéni, haldoklik a gyermek! Szaladtam a kicsihez. Sok ruha volt ’ aj fa és jól bekötözve a pólyába. Ez volt a baja. A nagymamák kánikulában is azt hiszik, megfázik a gyermek. Gyanús sziszegés szakítja félbe szavait — defekt. De jó lenne valami segítség. A segítség nem is késik. Takács Zoltán — nyírteleki tanító motorján odaérkezik, s rövid időn belül kész a kerékpár. A védőnő folytathatja útját. Takács Zoltán, az „elsősegélynyújtó” — A múlt héten 12 km- re a várostól kaptam defekte t — újságolja most már mosolyogva, s bizony 8 óra elmúlt, mire hazákutyagoUam. Fedoréknál már a harmadik fiút látogatja a védőnő. Mindegyik, — az a legkisebb is — olyan mint a vas- gyúró. A váratlan incidens A Füzesbokor 17-ben 1 aknait LiSzkány Andrásék. A nagymama kerül elő. A kis unokának furunkulusok vannak a fején, és a hátán. A védőnéni megvizsgálja s tanácsot ad: fertőtlenített tűvel szúrják ki, de a legjobb iesz, ha behozzák és a ot'vos is megvizsgálja. í Az udvarról gyerek sival- kodás .hallatszik, — Ne, te ne! takarodsz el onnan! — kiált a kutyára, de már késő. A Bodri bizony jól belemélyesz- tette a fogát a kis Jóska bal karjába. A védőnő találja fel magát a leghamarabb. — Be van oltva a kutya? — kérdezi az asszonytól, s mikor igenlő választ kap, egy kicsit megnyugszik. — Már cselekszik 3». Most eláliítjuk a vérzést és bevisszük a gyerekétől-, tásra, kötözésre. Hélebrandt Jóskát elvit- ■- tűk azSZTK-ba. Bekötözték a sebét és kapott egy. védőoltást. Buriánné vitte vissza a szülőkhöz és msg-y nyugtatta őket, hogy nem lesz semmi baj. Ez a nap bár rosszul* végződött, a védőnő mégis jóleső érzéssel indul haza, G a tanyai utak egyszerű, szürke vándora, életekre, emberek egészségére vigyáz a nap minden órájában. — Szeressük és becsüljük lei--,' kiismeretes munkájáért: öt és társait. Kenyeres Irma, Fotó: Hammel József. Gondterhelt arccal keresi a hibát s arra gondol: de jó lenne valami segítség. Nagyobb figyelmet kérünk! A sóstóhegyi Vörös Csillag TSZ vezetősége felhívást kapott a városi tanacs mezőgazdasági osztályától, ameiyoen töobek között ez áil: A város termeíő-zóvet- Kezcteinek tagsaga kevés számban látogotta a múltban az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Ennek oka volt az is, hogy nem volt megfelelő a szervezés... A felszólítás ezzel végződik szó szerint: . . foiyő hó 28-ig írásban jelentse: hány fő fog felutazni, illetve hány fő részére kéri a belépési jegyét?” A Vörös. Csillag augusztus 28-án délelőtt 11 órakor kapa meg ezt a felhívást. Joggal bosszankodott tehát a vezetőség: hogyan lehet jól megszervezni a csoportos látogatást, pár óra alatt, amikor a tagság szanaszét dolgozik a határban? Meg hozzá a hivatalos idő Lejártáig ez a jelentés legyen ■ bent a városban a mező-., gazdasági osztályon . . v. Igaz, hegy a tsz. vezetó-bd sége hozzáfoghatott volft#’- ehhez már korábban figyelmeztetés nélkül is. De ha a szorgos munka hevében erről megfeledkeztek, a mezőgazdasági osztálynak ' idejében kellett volna segítséget adnia a jó sze"rvé-.§ .. zés érdekében, nem pedig.,; az utolsó pillanatban teljesíthetetlen feladat elé áliW tani a termelőszövetkezetet,!'. Hasonló esetben nagyobb' figyelmet kérünk a városi tanács mezőgazdasági ősz-) tályától. 3 NÉPLAP
