Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-13 / 214. szám
195G szeptember 13, csütörtök NÉPLAP Villáminterjú egy jól dolgozó postáskézbesítővel IV emrégen ünnepelte a 11 nyíregyházi I, és II-es postahivatal élüzem kitün tetését. Ebből az alkalomból kitüntetésben és jutalomban részesültek a postás dolgozók. Reggel 8 óra van. A kézbesítők szobája nyüzsgő hangyabolynak látszik. 25 kézbesítő „harcrakész“ állapotban, indulásra kész.. A felszerelésük kitűnő: néhánykézbesítőnek csak a feje látszik ki a hatalmas újságkötegekből, a nagy halmaz levélből... Köszön- fésűnkre sincs idejük válaszolni. Amikor Fenyvesvölgyi József nevét kiáltjuk, csak percek múlva je. lenik meg hatalmas postástáskájával, mely alaposan meg van rakva újságköte- gekkel. Izzadtan és sietésre készen áll meg előttünk, mint aki előre jelzi, hogy csak röviden .., Megnyugtatjuk, hogy beszélgetésünk rövid lesz. — Kedves Fenyvesvölgyi elvtárs! Látjuk, hogy nagyon sok a dolga, ezért csak villáminterjút kérünk. — Naponta mennyi párt- j sajtót kézbesít az előfize- * tők részére? — 251 darab Szabad Né- .et, 119 Néplapot, 37 Szabad Ifjúságot és a hetilapokat. — Ezenkívül mennyi az árus példánya? — Ez naponta váltakozó, hetipiacok alkalmával és vasárnap többet adok el, mint hétköznapon. Az er- múlt hónapban összesen ■783 darab újságot adtam el, ,de ebben a hónapban több lesz. p1 s most rátérünk jöve- telünk tulajdonképpeni céljára. Fenyvesvölgyi elvtárs a legutóbb pénzjutalmat kapott a Szabadság Lapkiadóvállalattól azért, mert az Űj Idő előfizetések gyűjtésében jó eredményt ért el. Azt szeretnénk tudni, hogy hogyan érte el, milyen agitációs módszereket használt? — Igen, a legutóbbi hetekben 13 Üj Idő előfizetést szerveztem és hozzá hosszú- lejáratú előfizetéseket 3 és 6 hónapi időtartamra. Hogy hogyan és milyen agitációs módszerekkel? Nekem az a véleményem, hogy elsősorban szeretni kell a sajtómunkát, ismerni kell annak jelentőségét. őszinte és meggyőző agitációra van szükség, hogy eredményeket érjünk el. Nem beszélek össze hetet-havat, nem „szédítem“ a dolgozót mindenféle felesleges mesékkel, hanem rámutatok a sajtóolvasás fontosságára. Rávezetem arra, hogy saját fejlődése érdekében, kell, hogy rendszeresen napisajtót olvasson. A párcsaj tó legújabb számait viszem magámmal és a legjelentősebb cikkekre felhívom az olvasók figyelmét. A mikor a Tartós Béke megszűnt, a volt előfizetőket felkerestem és elvittem hozzájuk az Üj Idő legújabb szár..át és megmutattam a lap tartalmát, felhívtam a párt és gazdasági funkcionáriusok figyelmét az értékes hetilap külpolitikai cikkeire. — Nem akarjuk tovább tartóztatni, engedjen még meg egy utolsó kérdést és már útjára is engedjük. Nehézségekkel nem találkozik az Űj Idő szervezésénél? — De igen, több alkalommal érveltek a dolgozók azzal, hogy szívesen olvasnák a lapot, de még mindig drága. Hivatkoztak a Párt és Pártépítésre, amely bővebb tartalommal jelenik meg és csak 3 forint az előfizetési díja. • Nem tartóztattuk tovább Fenyvesvölgyi elvtársat, elbúcsúztunk tőle azzal e jó kívánsággal, hogy az elkövetkezendő időkben is továbbra ilyen lelkesen végezze munkáját, hogy még sok-sok száz új olvasóval növelhesse a pártsajtó olvasó táborát. Farkas Pál ífflt/íi'iíg^i peftelmtk — Körúton, kereskedelmi ellenőrökkel A napokban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a megyei minőségi ellenőrző brigád tagjaival in dúltunk útnak, főként az italmérő helyiségek és vendéglők megtekintésére, meg. felelő mennyiségű és minőségű közszükségleti cikk is italáru áll-e a lakosság rendelkezésére. Vízkereszt ? Először a kemecsei ki- vendéglőbe tértünk be három féldeci barackpálinkára. Fürgén közöltük jövetelünk célját és a magunkkal hozott ellenőrző műszerek alapján érdekes megállapításokra jutottunk. A barack ellen nem volt különlegesebb kifogásunk, bár körülbelül egy centili- terrel kevesebbet mért a kiszolgálónő. De a málnaszörp foktartalmát már nem hagyhattuk kifogás nélkül. A málnaszörp foktartalma az előírt 66 százalék helyett csak 61.5 százalék volt. A fokoló, valamint az igen ötletes és hasznos refraktométer segítségével leolvastuk, hogy a málnaszörpnél 10 százaléknyi vizezés áll fenn. Vízkereszt! Nagy esőben megáxiít-e a bor ? — Nagy eső volt erre, csak vizsgálják a fokokat, — ezzel fogadott félig- meddig tréfásan egy nagyhalászi parasztember, a vendéglő bejáratánál. Igazsága volt.. ? A nagyhalászi vendéglőben a 12.30 forintos pecsenye fehér bor, a 11.05 maligánfok helyett mindössze 5 maligános volt. Nem a legbiztatóbb jel.>. ízleljük csak meg kíváncsiságból a szatmári szilvát is, melynek literjét 115 forintos áron isszák a vendégek. Vajon mi lelte.. ? Az 50 százalék helyett csak 42.4 százalék szeszfokot mutatott a- mérőműszer. „Hubertus“ születése A nyírbogdányi italboltban a császárkörte és kommersz meggylikőrnél igen jelentős minőségcsökkenés „ment végbe“. A császárkörténél 16 százalékos vizezést mutatott a „mindentudó“. Ez a mindent tudó műszer a refraktométer, egy érdekes találmány, amely pontosan rögzíti a víztartalmat. Nem ti lek most már az édespálinka, likőr, málnaszörp stb. fokának vizsgálata ___ Szemfüles ellenőrünk észrevette itt Nyírbogdányban, hogy a meggylikört B likőr elnevezéssel 64 forint helyett 94 forintos fogyasztói áron akarták értékesíteni. A meggylikört 20 százalékos kommersz pálinkával is keverték, és „Hubertusz“ el- nevezéssel magasabb áron igyekeztek forgalomba hozni. Drágább ital — több bevétel — Miért nincs az italboltban olcsó, 8.10 forintos kommersz bor? — kérdeztük az italbolt vezetőjét. A válasz nem volt kielégítő, az olcsó kommersz bort gondoskodó módon könnyűszerrel beszerezhették volna, azonban ehelyett a drágább tolcaji fehérből mértek a vendégeknek, arrtely természetesen majd csak duplájára növelte a bolt bevételét. Rejtelmek a húsboltban Űtbaesett egy húsbolt is, oda is betértünk. Éppen jókor. A nyírbogdányi 1. sz. húsbolt vezetője, Bakó István 1.05 kg húst és egy félkiló sertésoldalast mért Bacska Ilona részére, — de hogyan... — 43 forint helyett 45.60 forintot kért tőle, 2.60 forintos árdrágítással. És hogy mérte a vásárlóknak a zsírt? — Szabálytalanul, nagy papírba, (három dekásba) csomagolta és kilónként 56 fillérrel károsította meg a vásárlókat. Vízzel, rummal múlik a szomjúság Egy kis utazás után. máris a nyírmadai 4. sz. italbolt vezetője. Molnár Józsefeié szolgált ki bennünket. Kommersz rummal kínált, amely 40 százalék helyett csak 30,40 százaléknak felelt meg. A különbözet, amely az előírt szesz- fokból hiányzott, 24 százalékos hígítással egyenlő. A nemzetközi műút környékén Márokpapiban ért bennünket a legnagyobb meglepetés. Csizmár István casinó rummal szolgált, amelynek előírt szeszfoka tudvalevőleg 50 százalék, azonban az elénk tett forgalomba hozott rum csak 33.7 százalékos volt. E két helyen is azt tartják: Vízzel, rummal múlik a szomjúság. Sóval, porral drágábban A márokpapi földművesszövetkezet 4. sz. vegyesboltjába is betértünk, ahol — még — Sütő János a boltvezető. Ide is jókor érkeztünk, mert több panasz érkezett már a megyei tanács kereskedelmi osztályához, a bolttal kapcsolatban. A panaszok nem' voltak alaptalanok. Sorozatos és nagymértékű ádrágítást és mennyiség csonkítást tapasztaltunk a legközvetlenebb cikkeknél. Például a fiú gumicsizma, melynek 173 forint az ára, Márokpapiban 239 forintért került forgalomba. A boltvezető hanyagul kezeli a különböző fogyasztási cikkeket, többek között 40 kiló kenyér száradt boltjában és körülbelül 2-3 kiló szalonna apró darabokra vagdalva sóval és porral vegyítve hevert a polcokon. ,,Tévedésből“ tudatosan — véletlenül akarattal U tolsó állomásunkon kívül még sokfelé jártunk, sokat tapasztaltunk. Legtöbb helyen, sajnos, nem találtunk rendet, találkoztunk a legkéznél lévőbb módszerekkel, „tévedésből“ eredő árdrágítással, tudatos mennyiségcsonkítással és „véletlen“' minőségcsökkentéssel. Kevés helyen volt kifüggesztve a panaszkönyv, és még kevesebb helyen volt feltüntetve a felügyeleti szervek címe, hogy a vásárlók alkalmas időben tájékozódjanak, hová fordulhatnak panaszukkal. Megígérjük, hogy dolgozóink kívánságára ezután is hasonló ellenőrző sétákat teszünk a megyében. P. C. TÉbsziz külföldi látogatója volt eddig az Országos Mezőgazdasági Kiállításnak Eddig csaknem 500 külföldi fordult meg az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Legtöbben — 118 látogató — a Szovjetünkből jöttek, de sok vendége volt a kiállításnak a néoi demokratikus országokból is. Szintén szép számmal keresték fel a kiállítást a’ nyugati országokból. A hét folyamán még sok külföldi látogatót várnak.’ VIDÁM NAPOK CONSTANCABAN Szoba „tengerre néző“ ablakokkal Már Bukarestben arról álmodozunk, milyen remekül élünk majd Cons- tancában. Csoda szép "szobát veszünk ki, tengerre néző ablakokkal. A tengerparti városban aztán alább szállnak vérmes reményeink, mert lakást nagyon nehezen lehet szerezni. Már a tizedik helyen járunk. Kicsi emeletes ház. A lépcső aljában komor arccal áll a háziasszony, s mi próbáljuk vele megértetni, mit akarunk. — Szobát szeretnénk bérbevenni egy hétre — magyarázom a néninek jó dunántúlias magyarsággal. Szemmelláthatólag egy •zót sem ért belőle, mert elmosolyodik, mintha jóízű anekdotát hallana. Aztán Az üzlet tömve. Szókincsünk egyelőre még a kö- szönömöt, és a kenyeret foglalja magába. így aztán zavarba jövünk a sok földi jó láttán. Hej, román nyelv, sóhajtozunk. A vajhegyek, szalámiru- dak és konzervgúlák szinszéttárja karjait és megrázza fejét: — Nu stiu ungureste. Gondterhelten pislogunk egymásra. Próbáljuk németre, oroszra fordítani a szót, de a néni csak rázza a fejét: — Nu stiu, nu stiu. — Kár, hogy mi is csak eny- nyit tudunk románul. No. de nem baj. A bajuszos Boros a legtürelmesebb közülünk. Papírt, ceruzát vesz elő, rajzolgat, ír, gesztikulál. Beleizzad, de van is eredménye, mert a mama végre vidoran ránk mosolyog: — Jeste, jeste. — S már tessékel is mindhármunkat befelé. így szereztünk szobát Constancában, 50 méterre a tengertől. Az ablakok természetesen — az udvarra néztek. te kinevetnek bennünket. Közben Józsi előkerít valahonnan egy nénit, aki jól beszél németül s máris lintéződik a bevásárlás. Feltűnik, hogy a néni különös, elfogódott tekintettel néz ránk, mikor megtudja, hogy magyarországiak vagyunk. Józsi sem állhatja tovább a furcsa tekintetet. Hosszú németnyelvű párbeszéd, — s a következő fura dolgok derülnek ki. A néninél lakik három magyar fiatalember Budapestről. Jól fejlett, egészséges mind a három. Látszólag szellemileg is épek. — Délutánonként azonban furcsa szertartásnak vagyok tanúja — mondja a néni és kissé összerezzen, mintha félne. — Ezek a fiúk valami vallásos szektához tartoznak. Képzeljék, nyugodtan ülnek, aztán egyszerre csak elkezdenek gugolni. Van mikor hosszú percekig nem hagyják abba, néha igazán bolondnak látszanak. Szinte félek tőlük. — panaszkodik. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk liturgikus honfitársainkat. A szobában csend. Három homálvba- vesző alak ül az asztalnál. Valamit tesznek-vesznek. Olykor-olykor halk vezényszóhoz hasonló szavak csattannak. Majd két alak felemelkedik az asztaltól, s lassan szertartásosan rugózni kezd. Kopogtatunk. Az önsanyargatók abbahagyják áldatlan tevékenységüket, s érdeklődve felénk foi-dulnakv Valóban viszonylag normálisnak látszik mindhárom. Bár az a szőke, kissé zavarosan pislog. Egyetemisták. Öt napja vannak itt, s délutánonként ultizni szoktak. Természetesen nem pénzre. Gugolásra. — Parti egy gugolás, ulti kettő, pirosra dupla, magyarázza egyikük, egy létranövésű izomkolosszus. A szőke fáradtan dől az ágyra: — Kezdő vagyok az ultiban, ma délután már 512- öt guggoltam. — Mert állandóan kontrázol — szól szigorúan az izomember. Elmosolyodunk. A néni gyanakvóan pislog beleié. — Ezek a magyarok úgylátszik mind egyformák. Szektariánusok. — gondolja magában. Flóryka A tenger felől lengedez a szél. Lobogtatja a íür- dőzők lepedőből készült miniatűr sátrait. Ezek árnyékába húzódnak a ké- nyésbőrűek. Jólteszik, mert a tengerparti napfénnyel nem jó tréfálni. Egy-kettőre pecsennyévé varázsolja az embert. Csak ülök a homokban, nemtörődve a déli nap hevével és bámulok, egyre bámulok. Kivételesen nem a végtelenbe vesző szelíd tengert, nem is az azúrkék eget, mégcsak a parti házakat sem. Egy lány ül előttem. Feketehajú, barnabőrű, roppant csinos román lány. Sajnos most éppen elmélyülten olvas, valami átkozott regényt s egy világért erre nem fordítaná a fejét. Fütyöré- szek. Rám se hederít. Feltűnő mozdulatokkal beásom magam a homokba. Tovább olvas. Dühösen kimászom. A barátaim a távolból röhögnek. Ez határozottan idegesítő. A lány végre felnéz. Meglátja karomon az órát. Oh, drága vekker, félórát siet ugyan naponta, de ebben a pillanatban nem .adnám semmiért. S még ezt akartam a tengerbe dobni. A lány megszólal. Micsoda hangja van. Bizonyára azt kérdezi hányóra. Eléje tolom az órát, s egyben a tudtára adom, hogy nem tudok románul. Felélénkül. Magyarázom neki, hogy Magyarországról jöttem. Erre kérdez valamit. Nem értem a kérdést, de készségesen válaszolok. Ö is beszél, mutogat, én is, Ez mulatságos, hát nagyokat nevetünk. Kezdem magam remekül érezni. Barátaim csalódottan ballagnak a tenger felé. Nem árt nekik egy kis hűtőzés, csak menjenek. A helyzet magaslatán vagyok. A kislányt Flórykának hívják. Szüntelenül, végtelenül kedvesen csacsog. Csak győzzem hallgatni. Én persze győzném, akár estig is. Egyszer még a kezemhez is hozzáér. Azt hiszem enyém az egész világ, s hallgatólagosan elhatároztam, hogy egész nap vele leszek. Sőt holnap is, holnapután is. Még talán Magyarországra is elviszem. Atléta termetű, széles- válú fickó tűnik fel a közelben. Flóryka a kezét nyújtja felé és boldogan eléje szalad. Ajaj! Mutogat felém a fiúnak. Az bólint és barátságtalanul megszorongatja a kezemet. .Barátaim csufohdárosan mutogatnak felém, arcukon ördögi vigyor. Hogy az ördög vinné el. Flóryka már messze jár, de még- egyszer visszaint: — Larevedere! Lázár Ervin „Vallási szeri artás“ 5
