Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-12 / 213. szám

195« szeptember 12, szerda

néplap

|LT ár maga a bemenetel is valami

1 1 jóleső érzés. A villamosok, autóbuszok szüntelenül hozzák a látogatók sokadalmát. Az arcok mosolyognak, a szemek csillognak: így van itt együtt ■az egész ország. A százféle szín, százféle ■■látványosság lehetősége ünnepélyes izgalomban tart mindent és mindenkit.

Egy fiatal házaspár amint kart Ölt- Ve átér a főbejáraton, a férfi nem megy tovább. Szinte csökönyös hirtelenséggel áll meg s a fejét forgatja.

— No mi az, mit nézel? — fordul ■szembe férjével a fiatal menyecske.

— Azt, hogy merre menjünk.

— Inkább erre jobbra.

— Inkább ezen a másik oldalon kezdjük.

— Oh, apus, te olyan furcsa vagy. Miért nem arra jösz, amerre én akarom?

— A szőke fiatalember elneveti magát, közelebb hajol feleségéhez és elindul annak akarata szerint.

E *

gy gépét sokan állnak körül. De eghailgatabban, legkonokabbul hat parasztember nézi. Amilyen bizalmasan állnak egymás mellett, nyilván egy községbe valók. Aztán közülük a legöregebbnek látszó — akinek fehéredő haja és nagy csomó lobogó bajusza van — ezt mondja:

— Ez vetőgép lenne? Még a kinézte se olyan.

— Pedig az e, István bátyám — feleli fontoskodva a csoport egyike. — Látja azokat a tömlőcsövettet? Azokon szívja kifelé ezekből az üres, összecsinált kerekekből a levegőt. Ennek meg a kicsi lyukjaihoz odaragad a mag. Lent beleesik a csőbe, onnan a földbe.

— Menj már te Ferenc — hitetlenkedik István bácsi. — Odaragad amék odaragad. De a búza, meg a répamag nem egészen síma. Nem tudhatja oda- rzívni. Aztán megeheti ezt a fene, ha csak arra jc, hogy ideállítsák bámulásra.

A gép mestere, egy szőke, magas- homlokú fiatalember azt kérdezi:

— Akarják látni a gép működését, kérem? Nagyon szívesen bemutatom — és már lép fel az erőgépre.

A Zetor bugása nagyon jól ismerős, ebben nincs semmi különös, hanem ahogy működésbe hozza ezt a pneumatikus vetőgépet!? A mester visszajön hátra és felnyitja a magtartályok fedelét, amikben éppen búza és répamag van. S a magtartályokban forgó— belül üres — korong egyetlen lyuka sem ér le a csőbe, hogy szemet ne vigyen. Ezt aztán lehet nézni! Új dolog ez, szinte csodálatos.

István bácsi előbb beszívja a szája Szélit, aztán csücsörít, mintha fütyölne. Közelebb hajol a barátságos mesterház:

— És mondja, mi mindent lehet ezzel vetni?

„Gazdagabb lehetősége! tart előttünk a jövő“

Emberek között a mezőgazdasági kiállításon

— Máktól kezdve a legnagyobb fajtájú babig mindent.

rj e most nagy hirtelenül elkomo- rodik az idős paraszt. A többiek szorosabban állnak melléje: vajon mitől való ez?

— Hanem abbizony már nem jó lehet, ha kukoricából is csak egy szemet ejt. Abból több kell egy helyre.

— Erre is számítottunk persze — magyarázza a magashomlokú mester. — Akkor úgy lehet beállítani, hogy ezek a forgó korongok — mutatja —, mindkét oldalról egy csőbe ejtik a szemet. Állítani szintén pontosan lehet sor- és tőtávolságra.

— Hátha így van — vakarja meg tarkóját István bácsi —, akárki akármit mond, ennek p gépnek jövője van.

*

' ;:. Ugyan kérlek .:.

— Már pedig ha én mondom, elhiheted.

— nogy a vályogot összehalmozzák és kész téglává válik?

— Azzá. Mert kiég. Szénporral keverik a sarat. Egyszerű ez és te nem akarod érteni.

így beszélget, vitatkozik hosszú percek óta két napszemüveges, középkorú férfi a patyi Petőfi TSZ házilag készített, szénporos téglaégetésű bemutatója mellett. De nemcsak ők vitatkozna.^, mert e pillanatban is vannak itt legalább hetvenen, ha nem többen.

iyj őst a magasabbik napszemüveges karon fogja kételkedő alacsonyabbik társát:

— Gyere csak. Ott a rakás mellett áll az az ember, ő elmondja neked, hogyan csinálják.

A két ember nyomában egy egész tömeg nyomul közelebb.

— Persze, hogy elmondom. Nagyon szívesen — fogadja az érdeklődőket a pátyi szövetkezeti paraszt. — Hiszen azért vagyunk itt, hogy átadjuk a tudásunkat másoknak is. Hogy mihél több

ház, meg egyéb legyen téglából... Szóval mi ötvenkettő óta foglalkozunk tég- laégeléssel. Mindenütt meg lehet ezt csinálni, ahol nem túlságosan homokos a talaj. Mert ez esetleg negyven százalék rehet... A földet kitermeljük, mint a vályogvetéshez szokás, Jó apróra összetörjük, akkor nedvesítjük. Majd szénport keverünk hozzá. Egyszerűen olyan pécsi iszapszénport. Ezt úgy csináljuk, hogy hat lapát földhöz egy lapát szénport keverünk. Ezután jön a formázás. Szikkadás után összerakjuk, hogy jól kiszáradjon. Majd következik a kazalba- rakás. Ennek aljára kész téglákból csatornákat csinálunk, amiket jói égő darabos szénnel töltünk ki. Erre rakjuk fel a kazlat. Ügy, ahogy itt látják az elvtársak. Azután alulról belegyújtunk szalmával, fával a csatornákba, hogy izzásba jöjjön azokban a darabos szén. A többi már magától intéződik, mert átveszi a tüzet a kiszáradt földben lévő szénpor is. Csak arra kell ügyelni, hogy az égés terjedésének megfelelően az oldalakat legalább mindig egy méter magasságban sárral tapasszuk...

— Aztán maguk égettek-e sokat? — kérdi egy fejkendős asszony.

— Égettünk bizony. Már utcaszámra van nálunk az ilyen téglából a komfortos ház. Meg micsoda istállók, hizlalda van nekünk ebből.

— Hallod, Károly? — mondja a kendős asszony mellette álló férjének. Károly gazda bólogat persze és azt felel; vissza:

— E nagyon jó dolog. Érdemes lenne minálunk is foglalkozni vele.

*

A fiatalembernek, aki valószínüleg mérnök, vagy orvos lehet, most nagy kedve gyűlt egybe. Már akkor a nyakába akasztja a csikóbőrös kulacsot, amikor felesége mégcsak most nyitja ki a retiküljét, hogy leszámolja az árát. Valóságos örömben nézegeti vállán a barna, fényes szíjat s oldalán simogatva tapogatja a kulacsot.

Horgászverseny lesz vasárnap a Tiszán

A nyíregyházi Lokomotív Sporthorgász Egyesület vasárnap rendezi meg a hagyományos évi spcrthor- gász versenyét. A nyíregyházi horgászokon kívül részt vesznek a versenyben a miskolci és a sárospataki horgászok is.

A verseny' reggel hat

órakor kezdődik a gávai Tisza-part „Mérges" szakaszán. Az egyesület vezetősége díjakat tűzött ki.

A hcrgászegyesület a versenyt összeköti nagyszabású kirándulással. Az érdeklődőket autóbusszal viszik ki a Tisza-partra. — Ellátásról és a szórakozásról az Alkotmány Halász- csárda gondoskodik.

Az autóbusz vasárnap reggel hét órakor a Be- loiannisz-téri állomásról indul. Részvételi díj 17 forint. A kirándu’áson részvevők az Irodaházban lévő Játék Hangszerboltban jelentkezhetnek.

I——IIIMIII !!!■ I

........................Ili Ilii

— No drágám, mit szólsz hozzá?

Előbb jóízű, vidám nevetés s csak

azután a felelet:

— Jó! Emlék lesz ez nekem. Nagyapámnak volt ilyen kulacsa.

A kedélyes hangulatú pár mellett megszólal váratlanul egy hatvan körúti barna, fénylő szemű parasztember:

— Igen jól illik. Egyébként jószág is kellene hozzá, barátom.

— A mérnök, vagy orvos fiatalember meghökken. De csak kicsi időre, akkor ismét felnevet:

— Lesz hozzá mindjárt az is, bácsikéin. Éppen a sertéspavilonba igyekszünk innen.

Most a megszólító lepődik meg. Ősz- szebb hunyorítja a szemét, úgy mondja:

— Á, barátom. A sertés nem illik ehhez — int a kulacsra. — Tehén vagy ló inkább.

— Azon aztán igazán ne múljon — csicseríti el magát az asszonyka. —- Mehetünk előbb azokat látni.

#

Fenn a tribünön hatalmas embersereg. Lenn a zöldfüves bemutatón soriában vezetik el gondozóik a díjnyertes bikákat, teheneket, növendék üszőket. Micsoda jószágok!? Előbb csodálkozás, utána öröm az arcokon és egymásután nyílnak tapsra a tenyerek.

L’zu tán a lovak, majd a fogatok , J bemutatása következik. A szalmakalapos, jól öltözött nyakkendős látogató már kétszer is eldünnyögi: „Hiába ... ez a szép ... a ló ... Csak a ló a szép. Mégis kevesebb kell belőle“ A széles vállú, csizmás szomszéd valósággal bosszankodva néz a dünnyögőre:

— Nem ért maga ahhoz, hallja.

A szalmakalapos megrántja a fejét:

— Talán maga ért? Mit gondol: látott maga valaha annyi lovat, mint én?

— Én nem tudom, maga mennyit látott, de én se csak fecskék közt élek.

— Hagyja kérem. Ne vicceljen. Az a tény, hogy lovas nemzet voltunk.

A csizmás szomszéd elmosolyogja magát:

— Az volt. Arról lehetne beszélm. Egyébként most az a fontos, hogy jól élő nemzet legyünk ... Azt hiszem, nem szívesen issza meg sem maga, se más a lótejet. A húsát se igen kedveli. Én tudom, ha nem mondja is. Erről van szó. Hogy emígy gazdagabb lehetőséget tart előttünk a jövő. Nézzen széjjel jobban, meglátja itt mindenütt.

A szalmakalapos a vállát rántja. Amikor szólni akar, hangosabban hallatszik a hangszórók hangja, hogy most pedi® a motoros futballmérkőzés következik.

Felzúg a taps, amibe mindkettőjüké együtt vegyül bele.

ASZTALOS BÁLINT.

csak „elvileg“ hangsúlyozta a népfront- mozgalom. jelentőségét,

de vajmi kevés gyakorlati segítséget adott ahhoz, hogy a népfront valóban élő mozgalom legyen lent, a községekben. S régebben a megyei népfront-bizottság is megelégedett azzal, hogy csupán szépen fogalmazott tájékoztatókat bocsásson ki, de azzal már nem sokat törődött, hogy a községekben adnak-e életjelt magukról a népfront- bizottságok. Emiatt adódnak elő manapság is a ti- szadobihoz hasonló esetek.

Szabolcs megyében is rendkívül fontos feladat: meg kell értetni mindenkivel, hogy a Hazafias Népfront felkarolása, bátorítása nem valami kampány- feladat, nem ideig-óráig tartó taktikai meggondolás a párt részéről. A párt — a régi hibát kijavítva — most arra törekszik, hogy a Hazafias Népfront valóban elfoglalja az őt megillető helyet hazánk politikai életében.

De hogyan is lehet tartalommal megtölteni a nép. front-mozgalom kereteit? Mert azt könnyű kimondani, hogy eddig a népfront csak formálisan dolgozott, s a községek életében jóformán csak annyiból állt a szerepe, hogy a népfront elnöke megnyitotta és bezárta az üléseket. Nyilvánvaló, hogy ezen változtatni kell. Do hogyan?

Milyen kérdésekh

milyen feladatok megoldására irányítsa a figyelmet?

A második ötéves terv gok mindent ad Szabolcs megyének. Nagy léptekkel halad a megye iparosodása: Nyíregyháza újabb üzemeket kap; jelentékenyen kibővítik a kisvárdai Vulkán öntödét; fejlesztik a Nyírbátori Növényolajipari Kombinátot stb.. A fehér- gyarmati járás több mint 25 millió forintos beruházással új, modern kórházat kap. A szatmár-beregi részen kisvasút épül. S hogy ennél a kisvasúinál maradjunk: nagy nyeresége

volna a környék lakosságáel foglalkozzék a n

nak, ha ezt a vasutat a tervezett határidő előtt felépítenék. Itt tehát köny- nyen adódik a népfrontbizottságok egyik nagy feladata: bevonni a dolgozókat a vasút felépítésébe. Persze, ehhez az szükséges, hogy a népfront-bizottságok a környék minden falujában megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak a kisvasút jelent óságét. Érv pedig van elég. Ezen a környéken általában sovány a talaj, javításra szorul. A talajjavításhoz szükséges meszet nagy mennyiségben kell

épfront-bizottság,

erre az istenhátamögötti vidékre szállítani. S ha kész lesz a vasút, a környékbeliek majd nagyobb terü’e- ten termelhetnek zöldséget. Erre egyébként ezen a vidéken kedvező a lehetőség, vizet a Tiszából, a Szamosból és a Túrból egyaránt nyerhetnek hozzá. Ezután pedig vasúton elszállíthatják a zöldséget a nagyobb városokba, s jó árat kaphatnak érte a piacon. De eladhatják az ugyancsak most épü’ő konzervgyárnak is. Ezenkívül: Kisnamány,

Vámosoroszi, Csaholc stb. községek lakossága gyorsabban közelítheti meg ezután a városokat, nem kell gyalogolni, szekerezni, hogy elérje a vonatot.

S minden községben van olyan feladat, amelynek megoldására a népfrontbizottságok ösztönözhetik a falu népét. Sőt a községek ötéves tervének kido’gozá- sába is bevonhatják a lakosságot. Ez történt például Zajtán, s itt a népfront-bizottság által összehívott falugyűlésen a parasztok megfogadták, hogy minden erejükkel dolgozni fognak községük ötéves tervének

megvalósításán. Világos tehát, hogy mindenütt nagyon sokat tehetnek az ötéves terv végrehajtásáért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért.

Ismeretes, hogy Szabolcs határszéli megye: Romániával, Szovjet-Ukrajnávai és Csehszlovákiával határos. A szomszédos baráti országok jobb megismerése; látogatások szervezése külföldre; beszámolók rendezése az ottani tapasztalatokról; gondoskodás külföldi vendégeink programjáról — mind-mind olyan feladat, amely nagyon népszerű a megye dolgozói körében, s amelyet szintén a népfrontnak kell kezébe vennie.

Rendkívül fontos feladat: a szocialista demokrácia ki- terjesztése, a képviselők és a tanácstagok munkájának fellendítése. A népfrontbizottságok életébe máris pezsgést hozott Szabolcs megyében, hogy e bizottságok

szervezik a képviselők és a tanácstagok beszámolóit

Persze, ez a feladat kölcsönös: a képviselők és a tanácstagok is jelentékenyen elősegíthetik a Hazafias Népfront munkáját, a dolgozó parasztek bekap csolódását a község, a megye és az ország társadalmi, politikai életébe. Van mór egynéhány példa rá, hogy a képviselő állandóan vissza-visszatér egy faluba, szoros kapcsolatot tart a falu dolgozóival. Sípos Ist- vánnét, a tiszadadai Baké TSZ tagját már jól ismerik és megszerették a tisza- eszláriak. A legutóbbi népfront-gyűlésre például, amelyet Siposné tartott, a népfront helyi elnökének vezetésével eljött a falunak úgyszólván minden középparasztja is. Siposné fogadónapokat is tart Eszlá- ron. s a panaszoknak, a javaslatoknak következetesen a végére jár. Segített abban is, hogy az új telepen társadalmi munkával új iskola épüljön. Nem véletlen, hogy ebben a faluban nagyon jói dolgozik a népfront-bizottság, s hogy innen feltűnően sok hozzászólás, javaslat érkezett a

megye távlati tervéhez.

Végére értünk ennek a hasznos, elgondolkoztató eszmecserének. Végezetül az a javaslatunk: próbálják meg ugyanezt a többi megyében is a vezetők. Nyilván mindenütt sok termékeny gondolat születik majd, s ezek a megbeszélések elősegítik, hogy minden akadályt elhárítsunk a népfront-mozgalom egészséges fejlődése elől, s újabb lendületet adjunk a népfront-bizottságok tevékenységének.

Pjncési Fii

sw

3