Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-29 / 228. szám
NÉPLAP 19o6 szeptember SS, szambát Hasgn@s tapasztalatcsere lesz holnap Tiszaeszláron A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága, a MÉSZÖV és a TTIT szeptember 30-án délelőtt 9 órai kezdettel Tiszacszlár Községben rizstcrmclési, betakarítási tapasztalatcserét tart, E hasznos tapasztalatcserén nemcsak az eddigi rizstermelők, hanem azok az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek képviselői is részt vesznek, amelyek csak a jövő évben kívánnak majd rizstermeléssel foglalkozni. De meghívót kaptak a rizstermeszíő szakcsoportok vezetői mellett az illetékes földművesszövetkezetek ügyintézői is. Az egynapos tapasztalatcserén ismertetik a termelés szakszerű agrotechnikáját, majd bemutatárra kerül a rizs aratása, cs'plő- gépre váló hordása, cscp- Iése,* valamint a rizstelep szántása. KI A JAMPEC KÖZÜLÜK? EZ? Rettentően bő zakót visel, nagyon szűk, rövid nadrágot, amelyből kivillan tarkakockás zoknija. Ideje javarészét öltözködéssel tölti. Hosszú hajat növeszt, s telitűzdeli beszédét ..kolosszális!“, „remek!“, „oda se neki“ és más efféle „zavakkak Ha Borisz, Bobnak nevezi magát, ha Iván, Jean-nak. Szülei költségén él és vendéglőkben „té- kozolja“ a pénzt. Olykor d ’knak számit, de „megveti“ „a magolást“ és „a magotokat“, ezért nem tanul. „Imád“ mindent, ami külföldi, képes csontját törni egy divatos lemezért. Mit neki megcsalni egy lányt, — s ezzel még dicsekszik. Szeret táncolni, észvesztő lépésekkel szédítve közönségét. Az életben csalódott.. s VAGY TALÄN EZ? Beszédét sűrűn telitűzdeli sértő gorombaságokkal. Dolgozik, nem keres rosszul, de esze ágában sincs, hogy szüleit segítse, bár rászorulnának. Sőt, amikor eldor- bézolja a fizetését, még ö kér „kölcsön“ az öregektől, azután „elfelejti“ megadni, vagy hosszabb időre egészen a szülők „kosztosa“ lesz. Néha „kapatosán“ megy munkába, de nem viszi túlzásba a dolgot. — Fütyülnék az egészre. Érted? De részegebben kevesebbet keresek. Érted? Lányokról szívesen beszél. Nem mintha dicsekedne hódításaival, hanem mert praktikusan értékeli barátnőit, akár az árucikket. Őszinte érdeklődést akkor mutat, ha öltözködésre terelődik a szó. Dü- hödten ostorozza a szűk nadrágot., időnként felkiáltva: — Mi vagyok én, jampec, hogy szűk nadrágot hordjak? És csakugyan bő nadrágot visel, oldalgombos fehér orosz inggel. Haja rövid. Egyetlen „különös ismertetői ele“: két tökéletesen egészséges elülső fogán aranykorona. VAGY EZ A MÁSIK VOLNA A JAMPEC? Büszke és szűkszavú. Mindig meg van sértve. Bármi történjék is vele — „az emberek“ vagy „a körülmények“ a hibásak, csak nem ő maga. — „A tanár pikkel rám“ — jelentette ki és fölhagyott a tanulással. Elment dolgozni, de rájött, hogy a munka „nem érdekes“, a munkatársak „durvák“, „nem elég megértőek“, „tapintatlanok“. Kérvényezte elbocsájtását. Senki sem marasztalta. Sértetten tért vissza a családi fészekbe, s egy év múlva elment, mondjuk a járási klubba harmonikásnak. De a klubvezető „ostoba tökfilkó“ volt, a mozigépész pedig „közönyös kontár“. — Inkább nem dolgozom, minthogy lelkesedés nélkül dolgozzam, buta, egykedvű emberek közt, — mondta barátunk és ismét visszatért a családi fészekbe. így hát újra szülei nyakán él. Lelkesen röplabdázik. Megengedi a luxust, hogy egyszerű lányt szeressen, de feleségül venni nem akarja. A divatot megveti, a rózsaszínű futball-trikóját mindig ékesíti egy zsírfolt a mellén. VAGY TALÁN EZT NEVEZHETJÜK JAMPECNEK? öltözéke makulátlan: divatos, ízléses, illik hozzá. Csinos, finom modorú. Ha tanul, jól tanul, de érdeklődés nélkül; ha dolgozik, szenvtelenül teszi, csak, hogy „jó híre“ legyen. Udvarias, kedves, ha olyanokkal van dolga, akikre szüksége van; szívesen elmulasztja a köszönést, ha az illetőnek nincs „súlya“. A gyűléseken mindig a legerősebbeket támogatja, gyakran ismételve szavaikat. — Azt kéred, segítsek? Bocsáss meg, de nincs időm, — válaszolja barátjának. — Azt mondod, gyermekünk lesz? Nézd, én nagyon szeretlek, ha anya akarsz lenni, — ám tessék, de én nem leszek apa — válaszolja barátnőjének. Ki hát a jampec a négy közül? Ha úgy határozunk, hogy ezt a szót használjuk, akkor mind a négy ismerősünk jampec, ha pedig nem használjuk, egyezzünk meg abban a pontosabb meghatározásban, hogy valamennyien egy stílusú emberek, habár jellemük, modoruk és öltözködésük különböző. A karikaturaszerűen divatos ruha, a dekoratív aranyfog és a zsírfolt, a „jam- pec"-zsargon, a „szitok“ és a „sokatmondó szűkszavúság“ ugyanazt a kultúrálat- lanságot, szellemi szegénységet fejezi ki. Ha nem csillogtathatod gondolataid szépségét, ismereteid sokaságát, szép tetteidet — kénytelen vagy esetlenül szűk nadrágoddal, aranyfogaddal és szándékosan hanyag öltözködéseddel „kitűnni“; ha érzelmeid szegények és a lelked üres — meglehetsz néhány egyszerű goromba, „megvető“ és „lenéző“ szóból álló zsar- gon-gy ű j teménnyel. Ismerőseink kifinomult udvariassága és cinikus durvasága a lányokkal szemben — ismét csak ugyanannak különböző kifejezése. A lány az ő szemükben nem barát, nem társ, nem szerelmes, egyszerűen olyasmi, ami az ő egyéni kényelmüket szolgálja. Két fiatalember a napot lopja, kettő dolgozik. Ez természetesen lényeges különbség. De a munkához való viszonyuk ugyanaz: dolgozni egyik se szeret. Ilyen emberek persze nem lehetnek jő tagjai a közösségnek. Ök csak önmagukért élnek. Az elvtelenség, a közöny minden iránt, ami nem érinti önző érdekeik sekélyes, szűk kis világát, az a törekvés, hogy mennél többet kapjanak a társadalomtól, társaiktól, szüleiktől, s mennél kevesebbet, vagy épenséggel semmit se adjanak nekik, — ezek kispolgári, nyárspolgári vonások. Ezekben hasonlítanak a mi ismerőseink. Az ilyen kispolgári vonások ellen küzd a Komszomol. De megesik, hogy a csapás nem a kispolgáriasságot éri, hanem... az öltözéket, a ruházkodás és viselkedés részletkérdéseit. S mint mindig, amikor a másodrendű kezdi kiszorítani a fontosat, sok hiba keletkezik. Természetes, hogy mindenki szépen akar öltözni: ez csak akkor kispolgári vonás, ha az illető életének csaknem ez a legfőbb tartalma. Nem a ruha, a fülbevaló és a többi öltözködési részlet a fontos, hanem az, ki hordja őket és hogyan. Ha mindez ízléses, illik a viselőjéhez, jól áll neki — miért ne hordja? Hiszen mi igen gyakran idézzük Csehov szavait: „Az emberben legyen minden szép ...“ És megfordítva, ha nem tetszik a szűk nadrág; ha nem jól áll a fülbevaló, a bajusz, a gyűrű, ne viseld őket. Hiszen a divat nem kötelező. A forradalmat követő első évek kom- szomolistái is kispolgárinak tartották a szép ruhát. De az ő hangsúlyozott asz- kétizmusukat igazolta a kor: ez kifejezte azoknak a napoknak kemény hősiességét és mindannak gyűlöletét, ami „bur- zsuj“. A helyzet megváltozott, s ez a felfogás ma már a múlté. Néha azonban újra föltárnád, de most már — talaját veszítve — gátja lesz az életnek: elfojtja az örömöt, sért és eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, (Ruszakova cikkéből) 4 Gyógypedagógiai intézetben A Nyíregyházi Állami Gyógypedagógiai Nevelő Intézetben IS pedagógus felügyeletével százhúsz értelmileg fogyatékos gyermeket nevelnek. A NEVELÖK rendkívú! türelmes és hozzáértő igyekezetét segíti még az intézet nyolc gyermekfelügyelője és a technikai személyzet. Az intézetben igazi otthonra találnak a gyerekek, a rendszeres és korszerű tudományos nevelési órákon kívül megtalálják itt a mozit, a különböző társasjátékokat, könyvtárat. A legtöbb gyermek, amikor az intézetbe jut, egyáltalán, vagy nagyon keveset tud beszélni. A legalsó korhatár 6 év. A növendéken először a kísérleti osztályhoz kerülnek, ahol megtanulják a magánhangzókat. Itt dől el a továbbjutás minősége. Később az átmeneti osztályba járnak, ahol megismerkednek a beszéd kiépítésével. Ezt követően az előkészítő osztályból jutnak tovább, a különböző osztályokban elsajátítják az olvasást, írást és számolást. A végén megtanulnak beszélni. A MUNKÁRA NEVELE", a legfőbb elv, amely szerint az intézetben a nevelést végzik. Az oktatás mindig szemléletes és teljes összefüggésben áll a gyakorlattal, a munkával. Kézügyességük fejlesztésére kézimunka szakköröket alakítottak. A nevelés ugyancsak tökéletes összhangban áll a legfejlettebb tudományos ideg- élettani tapasztalatokkal. Bár még csak egy éves múltra tekinthet vissza a Nyíregyházi Gyógypedagógiai Nevelő Intézet, a mostani nevelési módszerek és eredmények szerint valószínűleg sok szülő köszönheti az intézet nevelőinek, hogy gyermekéből teljes értékű és a társadalom számára hasznos embert nevelnek. A letűnt rendszerben igen keserű sors jutott az efajla értelmi fogyatékosságú gyermekeknek, akik a nevelés hiányában váltak az utcák bolondjaivá. Az intézet a legfejlettebb tanulókat megfelelő szakmára javasolja. ÉRDEKES KIJELENTÉST hallottunk Viszoke.y Árpádtól, az intézet igazgatójától. Október elején „beszédhiba jtvító tanfolyamot“ rendeznek az intézetnél a nyíregyháziak részére. A tanfolyamon azokat A megye éa az egész ország állami gazdaságai jelentős tehénállománnyal rendelkeznek és számottevően kiveszik részüket a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátásából. A tejet (vagy tejszínt) az erre a célra kijelölt Tejipari Vállalatnál értékesítik. Az értékesítés feltételeit megfelelő szállítási szerződések szabályozzák, a többi között — helyesen — mondva azt is, hogy a tejért vagy tej.zínért fizetendő ár minden esetben a tejzsíríartalomtól függ. Az állami gazdaságo t, a megtermelt tej legnagyobb részét át is adják a begyűjtőhelyen, feltüntetve az árut kisérő okmányon a tej (tejszín) mennyiségét és zsírtartalmát egyaránt. A tejet ezután beszállítják a Tejipari Vállalat telepére és itt történik a csodás változás. Mire a tej, vagy a tejszín beérkezik, a zsír- tartalom ugrásszerűen lecsökken. Ez a csökkenés annak cllepére bekövetkezik, hogy a, tej átadásakor a tejbegyűjtő igazolja a gazdaság adatait. Az állami gazdaság vitt gyerekeket tanítják meg tökéletes beszédre, akik selypítenek, vagy gyorsbe- szédűek, vagy valamilyen beszédhibájuk van. A szülők érdeke, hogy elkiildjck erre a tanfolyamra rászoruló gyerekeiket. Az emberréválás iskolájában egyre többen ismerik fel az élet szépségeit és egyenrangú megbecsült tagjai lesznek a társadalomnak. PÁLL GÉZA.' iába száll a vállalat új adataival, ekkor azonban közbelép a kérlelhetetlen „szakmai szállítási feltétet’, amely kimondja, hogy a „minőségi átvétel az ipartelepen történik". Mi indokolja vajon ezt a rendelkezést? Ki vonhatná kétségbe az átadó termelőnek azt a jogai, hogy a tényleges átadáskor közös vizsgálat alapján rögzítse a minőséget? A józan ész ezt semmiképpen sem vonja kétségbe. Itt van azonban kéznél a józan ész helyett a szakmai szállítási teltétel, ami megteremti a termelő kiszolgáltatott-' ságát. Évek óta folyik a| vita ebben a kérdésben, annál is inkább, mert az állami gazdaságok dolgozói nincsenek megnyugodva afelől: vajon nem kerül-e avatatlan helyre a gazdaságtói jogtalanul „lefölözött” tejzsír, s egyáltalán hova tűnik el? Évek óta folyik a vita. gyakran a legmagasabb szinten is, de mindeí- ideig eredmény néikü'. Vajda Erik, m Állami Gazdaságok Igazgatóságának főkönyvelője, r Átváltozás — avagy hova tűnik el a tejzsir ?--------------------4'%. ^ SS,»------------------— EGY ÚJ RÉVKALAUZ ¥ Az egyiptomi kormánynak az a fel-* hívása, hogy külföldi révkalauzok lépjenek a Szuezi! csatorna szolgála-, lába, élénk vissz-i hangot keltett aí szovjet rcvkalan-í zok között. A. Goloszejev. a rigai kikötő rév-* kalauza annak az) óhajának adott kiü fejezést, hogy aj Szuezi csatornánál] dolgozhasson. A képen: A. Go- loszejcv révkalaua bevezeti a hajót ai rigai kikötőbe. (Fotó: J. FagyejevJI ¥
