Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-29 / 228. szám
2 NÉPLAP 1956 szeptember 29, szombat R kulturális élet sok-suk problémája került szőnyegre a mátészalkai értelmiségi ankéton (Folytatás az Izoldáiról.) 20-án 10 községet látogatott meg és sehol sem volt kulturális műsor. Suskó János vállaji iskolaigazgató viszont nagysikerű augusztus 20-i munkás-paraszt találkozóról és általában pezsgő kulturális életről számolt be. A siker titkát a népi hagyományok hűséges gyűjtésében látja. Mindjárt javasolta is, hogy a tanítóképzők vegyék tantervűkbe a néprajzot és általában a népművelés munkájának megismertetését. Varga Károly nyírmegy- gyesi tam'tó úgy látja: az ünnepségeken indokolatlanul háttérbe szorul a nemzeti jelleg. Nem büszkélkedünk ezeréves múltúnkkal, pedig ezidő alatt nemPinlér István, a Moziüzemi Vállalat igazgatója elmondta, hogy a megye 42 községe, s ezeknek mintegy 50—60 000 lakosa van még mozi nélkül. Megemlítette a Szabad Nép cikkét, amely arról szólt, hogy Baromiak puszta lakóinak többsége analfabéta. A vállalat ilyen kis helyekre is filmet akar vinni, de csak 1959-ben remélhet gépkocsit a vándor- mozi szállításához; Izsai András a nyíregyházi járás hírts énekkarainak feltámasztásához kért 'segítséget. Gacsó László be jelentetne, hogy jelenleg a megyéiben 39 helyen folyik zenei joktatás. A nyíregyházin kí- Jvül még két zeneiskolát akarnak létesíteni, egyet Kisvárdán, egyet pedig Mátészalkán. A tél folyamán a Magyar Játékszín (szövetkezeti színfigyét Pintér Istvánon kívül még Farkas József érintette: felhívta a figyelmet a fél-analfabétákra", akik egyes helyeken tömegesen maradnak ki az általános Iskola 4—5. osztályából. Gacsó László javasolta, hogy az írástudatlanok taSzámos hozzászólás hangzott el. Nagy Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság kiküldötte megemlítette, hogy vannak 10—12 funkciót betöltő nevelők. A jövőben az legyen az elv, hogy a pedagógusokat adják vissza az iskoláknak. Népművelési és népfrontmunkát is csak olyan pedagógusok végezzenek, akik erre kedvet és tehetséget éreznek magukban. Szóvátette ezután a tanítóképzés ügyét. A megyében ezelőtt három tanítóképző volt, ma csak egy van. Ennek akkor tapasztalhatjuk a hátulütőjét, amikor a más vidékre való fiatal pedagógusok nem sokkal ideérkeKokas Ferenc megyei népművelési előadó beszélt. Szóvátette: a különböző ■zervezeteket egy-egy műsoros est megrendezésénél nem a falu kulturális nevelése, hanem csak a bevétel érdekli. Nem is nagyon lehet ilyen esetben alapos felkészülésről beszélni, rendszerint egy-két hét alatt csapják össze a műsort. Jó példaként említette egyszer kerültünk a haladásért folytatott társadalmi harc élvonalába. Javasolta, hogy március 15. legyen újra az egész magyar nép és ne csak az ifjúság ünnepe. Augusztus 20-án az alkotmány mellett ünnepeljük ezeréves államiságunkat. És ünnepeljük meg október 6-át, a nemzeti gyász napját is. Több felszólalás érintette még, hogy az elmúlt években kevésbé hangsúlyoztuk a hazafiság, a nemzeti büszkeség érzését. Molnár Jenő, a megyei tanács vb. elnök- helyettese hangoztatta, hogy ezért nemcsak a hivatalos szervek felelősek, hanem az értelmiség is. ház) két társulata állandóan a megyében tartózkodik majd. A népművelési szerveknek az a terve, hogy ezek közül a művészek közül válogatják majd ki a jövendő nyíregyházi színház tagjait. A színház felépítése egyébként a jövő év decemberében fejeződik be a legújabb szerződés szerint. Ha az építők egy kicsit jobban igyekeznek, 1957 őszén megkezdhetjük a rendszeres színielőadásokat. Moziavatást hármat vettek tervbe ebben az évben. Viszont máris 11-et avattak. A kultúrától elmaradt, közlekedéstől távol eső községekben is körzeti vándormozikat létesítenek. Az a terv. hogy 1957 végére minden községben legyen mozielőadás. nításának ügyét az oktatás adja vissza a népművelésnek. A cigányok neveléséről Csalány Dezső beszélt. Javasolta kétnyelvű folyóirat időnkénti kibocsátását a cigányok számára. zésük után beadják áthelyezési kérelmüket. Többen kérték: az Oktatásügyi Minisztérium minél gyakrabban adjon lehetőséget a pedagógusoknak az utazásra, majd a pedagógusok lelkiismereti szabadságáról is beszéltek. Gacsó László javasolta, hogy a DISZ-szervezetek az ifjúság nevelésében nagyobb teret engedjenek, elsősorban a pedagógusoknak. Nézete szerint a falusi DISZ munkát úgy kellene megoldani, hogy a pedagógusok megfelelő díjazással vennének részt az irányító nevelő munkában. A pedagógusok és más értelmiségiek is méltányos elbírálást kértek gyermekeik egyetemi felvételénél. Porcsalmát, ahol minden szervezet a kultúrotthon pénztára számára dolgozik. Tudnak is boldogulni. Másik anyagi forrásként említette a földművesszövetkezetek kulturális keretét. A funkcionáriusok tanulásáról többen is beszéltek. Sárdi Béla hangoztatta: az értelmiségre csak az tud hatni, aki maga is értelmes. Szemesük János javasolta, hogy a közigazgatási iskolák tematikájában kapjon helyet a népművelési munka. Nagy Sándor ismertette, hogy máris örvendetes A mintegy hétórás vita anyagát Darvas József foglalta össze. Bevezetőül megállapította: nem lehet hibáztatni az értelmiséget azért, mert nem volt gerincesebb az elmúlt években. Ebben az időben is sok minden jót csináltunk': kultúrházakat, könyvtárakat létesítettünk, fejlesztettük az iskolákat — ha nem is a tetőpontig. Viszont sok mindent el is mulasztottunk, olykor kirakatpolitikát folytattunk. Lebecsültük a nemzeti érzés nagy összetartó erejét. Megmutatkozott ez iskolai vonatkozásban a tankönyvekben, a tantervben és a könyvtárak felszerelésében is. A munkáskáderek és az értelmiség viszonyáról ezeket mondta: Sokszor indokolatlan bizalmatlanság volt a munkáskáderekben. * A bizalmatlanság ma már oldódik. Viszont meg kell mondani, hogy az értelmiség részéről is volt tartózkodás, bizalmatlanság, sőt lenézés is. Az a helyes, ha mindkét oldalról megteszik azt a lépést, amely egybe kovácsolja az értelmiséget és a munkáskádereket. Mindezen túlmenően országos szinten is tapasztalható a kultúra lebecsülése. Indokolatlan bizalmatlanság nyilvánult meg 1950 után a pedagógusokkal, mint a népművelés szakértőivel szemben. Nemegyszer sógorság- komaság alapján kerültek epvesek népművelési funkcióba. Azzal a „jelszóval“ helyezték őket oda, hogy a „népművelés úgysem szakma“. Azonban nemcsak a kultúra ügyét nézve a hivatalos apparátusnak, hanem az értelmiségnek is van oka az önbírálatra. Sok lehetőség volt a hibák mellett is, az értelmiség többet tehetett volna kultúránkért, mint amennyit tett. A továbbiakban helyeselte a felszólalásokat: a tanítóképzésen valóban javítani kell. Az ének és a muzsika ismeretére szüksége van a tanítónak mint népe nevelőjének, mint népművelési munkásnak. Az értelmiségi határozattal kapcsolatban többen megemlítették — folytatta a miniszter, — hogy valóban szép és helyes dolog. De vajon valósággá vá- lik-e? Vajon végleges érvényű-e? — kimondatlanul is éreztem ezeket a kérdéseket. Hogy a határozat végleges érvényű legyen és valósággá váljék, minden lehetőség megvan rá. Minden jogunk megvan ennek feltételezésére most a XX. kongresszus és a júliusi határozatok atmoszférájában. A funkcionáriusokról ezeket mondta: Feltétlenül szükséges volt, hogy a néphatalom kivívásával a nagyon fontos posztokra a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiai kerüljnek. A baj ott kezdődött, hogy nem mindig rátermett és a nép bizalmát élvező emberek kerültek ilyen posztokra. változás van a funkcionáriusok összetételében az értelmiség javára. Az a cél, hogy a funkcionáriusok megszerezzék a magasabb műveltséget. A személyi kultusz azt is jelentette, hogy előtérbe kerültek olyan emberek, akik szolgaian tudomásul vették és végrehajtották az utasításokat, s „felfelé“1 rózsás jelentéseket küldtek. Az utóbbi időben jelentős a javulás, de még sok mindé, nen változtatni kell. Egyre több művelt emberre van szükség nemcsak a kultúra posztján, hanem tulajdonképpen mindenütt. (Erről szól egyébként a párthatározat is.) Ez persze hosszú folyamat. Egyébként az sem tragédia, ha egy jó képességű ember nem végzi el a felsőbb iskolákat. Csak olyan közhangulatnak kell kialakulnia, amely természetesnek tartja azt, hogy nem az a jó vezető, aki mindenhez ért, hanem az, akiben van szerénység, aki meghallgatja azokat, akik valamihez értenek és nemcsak meghallgatja, hanem követi is tanácsát. Ami az ifjúság nevelését illeti, ez legyen a kulturális munka központi kérdése. A következő évben úgy változik a pénzgazdálkodás, hogy a megyék egyösszegben kapják meg a keretet és maguk határozzák meg, hogy ebből az összegből mire mennyit költenek. Felhívom ezért az illetékesek figyelmét: vigyázzanak, nehogy a kultúrát indokolatlanul háttérbe szorítsák majd. Válaszolt ezután a pedagógusok lelkiismereti szabadságát célzó kérdésre. Hangoztatta: helytelen minden adminisztratív intézkedés a pedagógusokkal szemben is. A pedagógus azonban előbb-utóbb önmagával kerül ellentétbe, ha vallásos ideológiát vall, az iskolában pedig a tanterv szerint tudományos világnézetet tanít. A hagyományok őrzése, a műemlékek védelme érdekében — mondotta ezután — itt helyben lehetne és kell is sokkal többet tenni. Az értelmiség kulturálódási lehetőségeit elsősorban az értelmiségi klubokban jelölte meg. Befejezésül pedig közölte a megnyugtató hírt: a megyei szervek tájékoztatása szerint október hónapban megfelelő helyiségbe költözik a megyei könyvtár és a múzeum. Külföldi lapok írják Hatalmas tűzvész pusztított Dzsakartában Dzsakarta indonéz város központjában hatalmas tűz pusztított, amelynek kö. ülőéiül 2000 lakóház eselt áldozatul. Több mint 5000 ember vesztette el otthonát.-k Gazdag urán-lelőhelyeket találtak Finnországban Pori nyugatfinnjrszági kikötőváros közelében gazdag urán-lelőhelyekre bukkantak. Mozi, színház, ének, zene Az írástudatlanság A pedagógusok túlterheléséről A népművelési munka anyagi forrásairól Darvas József felszólalása Javaslat a vasas kongresszusnak» a nagykeresetűek felesége lehetőleg ne dolgozzék A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusi előkészítési munkáit a vasipari dolgozók tízezrei nagy figyelemmel kísérik. Közülük többen értékes javaslatokkal igyekeznek biztosítani a jövő hónapban tartandó kongresszus sikerét. Horváth Gyula, a Vörös Csillag Traktorgyár tmk. lakatosa például a termelés, a nődolgozók problémájának és a bérkérdések megoldására tesz javaslatot. — Többek között elmondotta: — Véleményem szerint nem feltétlenül szükséges, hogy a magas fizetésű férjek (havi 4000—4000 forintra gondolok), felesége ‘állásban legyen, hacsak nem mérnökök, orvosok, pedagógusok, művészek vagy más, a társadalom számára különösen hasznos képesítéssel bíró emberek. Sok esetben a magas fizetésű férj nagyfizetésű feleségével olyan jövedelemmel rendelkezik, hogy kettőjük keresete meghaladja más 4—5 család együttes havi jövedelmét. A feladatot végrehajtottuk ] A Bodrog parton ké- széniéiben álltak a tankok, a kora reggeli nav hosszan csillant a víz tükrén. Parancsok csattant s a hovéd zubbonyok alatt megdobbantak a szívek. Űj, rendkívüli feladat előtt állt az egység. Át kell kel- niqk a. folyón. Ezt még sohasem csinálták. Még Schultz őrmester is, aki pedig mestervezető, idegesen pillantott a vízre, s próbálta elképzelni, mint merül el a hatalmas, nehéz test a hullámokban. Szászik szakaszvezető, mo- kány, köpcös katona, bizakodva foglalta el a helyét a vezetőülésen, s várta a parancsot az indulásra. Aztán indult a tank, felbőgött a motor, s pillanatok alatt nagy loccsanással merültek a folyóba. Félméteres hullámok tornyosultak, amint a víz alatt futott a harci jármű. A szakaszvezető belső feszültséggel, de nagy önuralommal fogta a botkormányt, nyugodtan hajtotta végre a parancsot, mely az irányt jelölte. Fent loccsant, suhant a víz, s a tankban váratlan csend, mintha leállt volna a motor. De nemi Csak a vízben vész el a hang. Huppanás, és mintha úszna a tank, hiszen jóval könnyebb lett, hogy ,i vízben van. Néhány perc, és1 mint valami őskori szörny, vizet hullatva emelkedik ki a másik parton. Amikor felpattan a tank teteje, és Szászik körülnéz, ragyogó, nevető arcok mindenütt, s hatalmas hajrá. És jön az egységparancsnok, Gulyás főhadnagy elvtársi kezét nyújtja, de legszíve- sebben megölelné: — Szászik szakaszvezető elvtárs, ki-' válóan hajtotta végre fel- adatát! Azután jönnek a többiek, mint Rádli Kálmán tizedes, s egymástól kapják el a szót: — Hogy volt, mit kell csinálni? — Mit? — nevet Szászik Rádlira. — Hát csak vigyázni, hogy el ne üssük dt halakat! És megy az egység, s min- den tank vezetője jelenti: — A feladatot végrehajtották. Fénykép a csapatzászló előtt legnagyobb kitüntetés: egy fénykép a csapatzászló előtt. Rövid egy év alatt öt fénykép készült, s akikről készült: Szászi Tibor szakaszvezető, Szkiba Istvcm tizedes, Tóth Béla tizedes? Nagy Sándor honvéd, Villás József honvéd. A dicséretek és fenyítések lapján is nyoma marad a jó munkának. Szászik szakasz- vezetőnek 5 esetben van jutalom, dicséret feljegyezve, fenyítés egy sem. Schultz őrmesternek 13 bejegyzés, mind jutalom és dicséret, vagy kitüntetés. És itt van D. Tóth Pálé is, aki egy év alatt 5 bejegyzést ért már el Mi ran magával Simorka elvlárs ? A 25 éves, fiatal Jebe- lovszki hadnagy gyakori vendég foglalkozáson kívül is a honvédek szállásán. Meg kell ismerni az emberek családi és egyéb körülményeit, panaszait és nehézségeit, — ezt tartják szemelőtt — mert ezek összefüggenek katonai képzésük eredményével. így volt ez Simorka János honvéd esetében is. Ügy indult, hogy feladatait tessék-lássék végezte el, csak bosszúságot okozott tisztjeinek. Egy alkalommal aztán betetőzte ezt és „megszökött“, önkényesen elhagyta a laktanyát. — Mi van magával Simorka elvtárs? — szólította meg a honvédet Jebelovszki hadnagy. És ennek a kérA délafrikai rendőrség négereket öl Július 29-án az esti órákban a johannesburgi rendőrség három négert lelőtt és hatot megsebesített, amikor körülbelül 400-an a délafrikai faji üldözés ellen tiltakoztak, désnek hosszabb beszélgetés lett a folytatása- Kiderült, hogy nős, gyermeke van Kék községben és családja gyenge anyagi viszonyok között él. önkényes távozása tüzelőbeszerzés miatt vált szükségessé. A beszélgetés nyomán Jebelovszki elvtárs Kékre ment, meglátogatta a családot és közbejárt a tanácsnál, hogy Simorka János feleségét helyezzék el egy munkahelyen. Ha a ruha egyforma is, nem egyforma az ember, és nem egyforma életének problémája — milyen más ez a ki nem mondott elv, mint a felszabadulás előtti hadseregben. SIPKAY BARNA. 2000 halálos áldozatot követelt július végéig a bihari kolerajárvány A keletindiai Bihar államban kitört kolerajárványnak július végéig 2000 ember esett áldozatul. A járványt még nem sikerült' megfékezni.
