Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-26 / 225. szám

1956 szeptember 26, szerda NÉPLAP így épül a móndoki iskola A vevő kér... Amikor úgy délután öl óra tájban benépesül a Fű­szer és Csemege Áruház el­adótere, — mert az asszo­nyok nagyrésze általában ebben az időben ér ra vá­sárolni — gyakran hallani ezeket a szavakat: milyen felvágottat kapni? Nagy Jánosné is ezekkel a szavakkal kezdte esti vá­sárlását. Es mint annyiszor, ezen a napon is bosszúsan állapította meg, hogy sem virslit, sem májast, sem pedig más olcsóbb felvá­gottat nem kap. Nincs elegendő vaj sem, pedig állandóan keresikj Mi ennek az oka? A csemege válaszol... Ezzel a kérdéssel nyitot­tunk be a Fűszer és Cse­mege Aruház irodájába. Takács Lajos főkönyvelő és Varga Imre statisztikus azonnal számokkal igazol­ták, hogy áruházuk min­dent megtesz a kellő és nagy választék érdekében. Rendszeresen rendelnek Bu­dapestről árut — legutóbb például 20 fajta húsfélesé­get — és kapcsolatban állnak a nyíregyházi Húsipari Vál­lalattal és a helyi Tejipar­ral. Mi az oka mégis annak, fcogy kevés a közkedvelt lervágott? — Még ma sem tud ele­sendő árut adni a nyíregy­házi Húsipari Vállalat — válaszol Varga Imre. A vá­laszték és mennyiség az el­múlt év hasonló id Oszaká­kéval összehasonlítva, óriá­si mértékben megnőtt. — Azonban még mindig van­nak akadályok, ami miatt nem tudjuk az igényeket kellően kielégíteni. És miért nincs elegendő vaj? — Sajnos, a nyíregyházi Tejipari Vállalat nem tud elegendő mennyiséget szál­lítani — adja meg a vá­laszt erre is Varga elvtárs. Napi 20 kilónál egyszer- kétszer kapunk többet, pe­dig elfogyna 50 kiló is. Judtunkkal az elmúlt ne­gyedévben a budapesti szállítás tervét túlteljesí­tette a Tejipari Vállalat. Az volna a helyes, ha ezt a terven felüli szállítást kor­látoznák és nagyobb meny- nyiséget juttatnának Nyír­egyházára. Amíg a sertésből kolbász lesz Amíg a sertésből, szarvas- marhából hús, illetve fel­vágott lesz, nagyon sek dolguk van vele a Húsipari Vállalat dolgozóinak. Azért látogattuk meg a vállala­tot, hogy a vásárlók és a csemege vezetőinek kérdé­sére választ adjunk. Először is azt érdeklőd­tük meg Sebők András eivtárstól, a vállalat igaz­gatójától, hogy mi az oka annak, hogy kevés az ol­csóbb, keresett felvágott, töltelékáru. — Az olcsóbb áru előál­lítást az alapanyag diktál­ja — kaptuk meg a kér­désre a választ. A minden­kori anyagnorma betartása kötelező számunkra és ez szabja meg azt is, hogy egy-egy állatból mennyit dolgozhatunk fel olcsóbb töltelékárunak. Kétségtelen, hogy a mai anyagnorma mellett nem képes a me­gyét ellátni a vállalat hús­neművel, ezért besegít me­gyénknek a ferencvárosi | húsfeldolgozó üzem. Most már csak az a kér- j dés, hogy hogyan lehetne rendezni, illetve a megye ellátását megjavítani a töl­telékáruból. Ez nem könnyű feladat, j mind a megyének, mind a válalatnak régi fájó pontja. j Már szülöttünk arról, hegy Mándokon új iskola épül. Most képekben szá­molunk be erről a munkáról, az iskola munkásainak és a község dolgozóinak Ipllz-Qc m*i n Lr •£ i tá Mennyit fejlődött az utóbbi években a vállalat? Az üzemet végigjárva azt tapasztalhattuk, hogy a korszerű követelményektől elmaradt, sőt még a legele­mibb tisztasági rendszabá­lyok sincsenek megoldva. Így például a levágott ál­latok húsát az udvaron ke­resztül nyitott kocsikon tolják be a hűtőbe. Az út és az udvar nincs portala­nt va, így könnyen szeny- nyeződhet az anyag. És ha már a hűl őröl van | szó, érdemes megállni egy i pillanatra. Négy év ótai mindössze annyit fej!ődölt4 ez az üzemrész, hogy egy­két gépet korszerűsítettek, le a kapacitása m't sem fejlődött. Még ma is mind­össze 4 vagon hús tárolá­sára, illetve hűtésére ele­gendő, holott legalább 10 "ágon árut kellene e'he- .yezni abban. Amin könnyen lehelne segíteni A töltelékáru készítése és annak kereslete is na­gyot nőtt az utóbbi évek­ben. Ennek megfelelően azonban nem korszerűsítet­ték és nem is nagyobbítot- ták a füstölőt. A korszerű húsüzemi füstölők ma már gázzal dolgoznak, itt még mindig fával füstölnek. — Hiába szívja két ventillá­tor is a füstöt, a dolgozók mégis sokat szenvednek at­tól. A másik hátránya en­nek a korszerűtlen üzem­résznek az, hogy a minő­ségi áruk kontrafüstölését sem tudják elvégezni, ami a minőség rovására megy. Az elmúlt esztendőben ugyan kapott a vállalat az üzemrész! korszerűsítésére 70.000 forintot, de ez füstbe ment. Elkészítették az új füstölő tervét és amikor azt bemutatták a Húsipari Igazgatóságnak az a 70.000 forintot kiutalta — kerí­tésépítésre. Ügy, hogy ma már van a vállalatnak egy nagyon szép kerítése, de a dolgozók szemét marja a füst, a füstölő pedig aka­dálya a több és jobb ter­melésnek. Más ilyen fájó pontja is van az üzemnek. Ebben az esztendőben csakúgy, mint az előző években, nyáron a zsírt kénytelenek voltak Debrecenbe szállítani táro­lásra, mivel itt nem áll kellő nagyságú tároló hely a vállalat rendelkezésére. Pedig állhatna. A minisz­tériumban, az igazgatósá­gon is tudnak arról, hogy a hús- és a zsírüzsm alatt 18 csempézett cella van. Ez nagyon alkalmas lenne a zsír tárolására, azonban — nincs lejárata. Mindössze 10.000 forint elegendő len­ne ahhoz, hogy a vállalat saját erejéből megnyiss? ezeket a cellákat — állítja Sebők elvtárs, de mindez- ideig nem engedélyezték a megnyitást? Hogy milyen indokkal? Azt nem közöl­ték a vállalat vezetőivel. Pedig ebben az esztendő­ben is több mint 20.000 fo­rintot költöttek el a zsír ide-cda utaztatásával, ami teljesen felesleges lenne, ha megnyitnák a 18 cellát. íme ez a helyzet jelen­leg. Nagyon sokat fejlődött Nyíregyháza ellátása az utóbbi években, de nőttek az igények is. Ezt pedig fi­gyelembe kell venni. Lehet tovább is javítani az ellá­tást, mindössze néhány olyan problémát kell meg­oldani, ami a további fej­lődés akadálya. (halasa) Akinek az iskola felé visz az útja mindig segít valamicskét. így van ez­zel Suller János vb. elnök is. Mint a képen látható, Harsányi István iskolaigaz­gatóval Czapp Ferenc kőművesnek segítenek. Lőrinczi Sándor, Jeles István, Szentmártoni Irén, Fónagy Irma és a többi nevelő egyformán veszi ki r< Harsányi István igazgató--, val mindenütt lehet talál­kozni. ö az, aki mindig ott van, ahol tenni kell vala­Szabó József ácsmester és építőtársai a munka nagyrészét társadalmi mun­kával végzik. (Hammel József íelv.)i péter Istvánnal a nyír- teleki faiskola fiatal kertészével sétálgatunk. Körülöttünk mindenütt mér­nöki pontossággal kijelölt sorokban a fiatal oltványok. Egyidősök a kertészükkel. Péter elvtárs akkor végzett a Kertészeti Főiskolán, s került ide, amikor ezek a sudár oltványok még vadoncok voltak. Az elméletben megszerzett tu­dása akkor lépett frigyre a vonzó gyakorlattal, amikor a magoncokba beleoltották a nemes részt, hogy most már gyarapodjanak az em­berek számára és gyönyörű­ségére. Ahogy dédelgeti, becézge- ti szemmel ezeket a fács- kákat, s ahogy a hang­ja is más lesz amikor beszél róluk, érezni a faiskola, és ő olyan elvá­laszthatatlanok, mintha nem két év, hanem két év­tizede élne itt a fiatal fák­kal együtt. Ha még nem is mestere, de szerelmese szakmájának. Mint mondja a kertészlélek teszi ezt. Csak az orvos tud ilyen szeretettel, odaadással élni a szakmájának, mint a ker­tész. Nap mint nap új, so­cA es emete erdőben ha meg nem ismétlődő arca van a természetnek, s ezt csak az veszi észre, aki az életét összekötötte ezzel a megismeréssel. — Itt van például ez a szép sudár, koronás Jonat­han fa — mondja, amikor megállunk az egyik parcel­lánál. — A tavaszon megfi­gyeltem, hogy olyan gyen­gécske bozontos kis vadóc. Többször figyeltem és elha­tároztam, első osztályú fát nevelek belőle. Itt van, si­került. A kíváncsiság haj­lott, hiszen ki győzné az idén eladásra kerülő 450 ezer fánál ezt végig meg­csinálni. Nincs is rá szük­ség, mert nevelik ezek ön­magukat. Náluk is van rend, itt is érvényesül az élet törvénye. L zen a táblán, ahol ez ^ a fa áll, és még néhá­nyon a tél vegén nagy volt a víznyomás. A fiatalság szigonnyal, csákánnyal tör­te jel a jeget, s megmen­tettük az állományt. Most már olyan szépek a fák, mint a többi táblákban. Nagy harc eredménye az, míg az elültetett magonc­ból ilyen fákat nevelünk. A fagy, a viz, az aszály, a kártevők mind fenyegetnek s résen kell lennünk. Az oltványiskolában kétszer, a két millió darabból álló szulűgyökereztetőben 15- ször permeteztünk az idén. Az egymilliós csemeteisko­lát megtizedelte a szárazság. Mindezek ellenére évrül- évre több fát adunk a ter­melőknek. Tavaly 250 ezer oltványt adtunk. Az idei 450 ezer gyümölcsfa mint­egy 6 ezer hold betelepíté­séhez elegendő. Jövőre pe­dig 100 ezerrel többet ter­melünk mint most. A gyümölcsfák nevelésé­vel járó munkát 70 száza­lékban a fiatalság végzi. Ügyességükkel, s fürge ke­zük nyomán fakadó ered­ményeikkel a lányok tűn­nek ki. Most nyugalom van itt, majd a kitermeléskor lesz ismét hangos a telep. A szemzés — mondja mikor egy nagy területhez érünk — kitűnően sikerült. Átlag 95 százalékos, de az almafáknál szinte hiányta­lan. Ezt is a lányok végez­ték. Nem gyerekjáték ez. 30—35 fokos melegben gör­nyedni, finom sebészeti munkával 1200 oltást elvé­gezni egy nap alatt. Ezek a lányok megtették. j\agy gondot okoz, sok L ' pénzt és fáradságos munkát kíván az oltványok kiszedése. A csemetekisze­dés gépesítését már meg­oldottuk. Újított gépünk nagy elismerést váltott ki a mezőgazdasági kiállításon. Az oltványkiszedö gép megszerkesztése még a jö­vő feladata, de ezt is meg­csináljuk. Ezekkel az osztályozó villákkal állapítjuk meg, hogy melyik fa milyen mi­nőségű — húz elő zsebéből egy falemezből készült „V“ alakú szerszámot, s mutat­ja is, hogy a 20 milliméter vastagok ha szép koronájuk van, akkor elsőosíiályúak. Ezeket piros festékkel je­löljük meg — mondja. A másodosztályút sárgával, így minden vevő tudja, hogy mit vásárol. Van választék bőven. Al­mából, őszibarackból 15 fajta is. Szilva, kajszi, cse­resznye, meggy, dió szinten többfajta. Nagy jelentősége van az átszegélyek fásítá­sának, ezért több mint 50 ezer Besztercei szilva olt­ványt állítottunk elő, hogy kielégítsük az állami gazda­ságok, termelőszövetkeze­tek, községek és az egyéni­leg dolgozó parasztok ilyen­irányú igényét. Sok-sok dologról beszélt még Péter elvtárs, míg mentünk lassan kőrútunk­ról az iroda felé. Elmondot­ta terveit, amelyekhez a ki- bontakozásf, a lehetőséget még nem látja biztosított­nak. De küzd értük, mert tudja, hogy igazi kisérlelek, s azok eredményei nem az íróasztal mellett valósulhat­nak meg. Ehhez a minden­napi gyakorlati élet szüksé­ges, sJeszélt még egyik nagy , J gondjukról a vadgyü- mölcsfák magjának a bizto­sításáról, ami a faiskolai gazdálkodás alapja, s mégis ezen a téren van a legna­gyobb hiányosság. Vad törzstelepet kellene létre­hozni,mert mint búcsúzás­kor mondotta, az lenne az igazi, ha szabolcsi vadalma­magból hazai talajon nevel­nénk a csemetéket, s rajtuk az oltványt, amelyik az életerős szabolcsi Jonathánt még világhírűbbé tenné. iS, Aj A vásárlótól — a húsüzemig

Next

/
Oldalképek
Tartalom