Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-02 / 179. szám

I N E P L V P HUHM T556 augusztus It csütörtök unkában a x Orsiaggynles (Folytatás az l. oldalról) az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz Ilii, öntudatos és gerin­ces dolgozók százaival erősítettük meg, közöt­tük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. Az új ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gya­korol az államvédelmi szer­vek munkája felett. A hároméves tapasztó lat azt igazolja, hogy az államvédelmi szer­vek munkájában gyö­keres változás történt, a szocialista törvényes­ség itt is megszilárdult. az ügyészi felügyelet so­rán észlelt minden törvény- sértés miatt felelősségrevo- nás történik. Ez alatt az idő alatt 54 államvédelmi nyo­mozóval szemben kezdemé­nyezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet fel­adata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újra-; szervezett és megerősített államvédelmi szervek vé­geznek, igen nagyjelentősé­gű és rendkívül felelősség- teljes. Ebben a munkájában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Világo­san kell látnunk, hogy a háborús uszítók elszenve­dett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. ;Még hatályban van az Amerikai Egyesült Államok 1953 október 10-i törvénye, amely évi száz millió dol­lárt irányoz elő a békesze­rető államok elleni akna­munkára és kémkedésre. Ezt az összeget a legutóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes fela­datra azonban egyre keve­sebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvetemült ele­mek, akik semmit sem tanultak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludoyi- kás tiszt jelöltekből, hadapródokból regrutá- lódtak. Fegyvereket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az ítélet ki­ütötte kezükből a fegy­vert és lesújtott rájuk. Utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet is fokozott éber­ségre int bennünket. Ez az alavaló gaztett és annak teldícsérése az imperialista sajtó részéről újból felhívja a figyelmünket arra, hogy ellenségeink nem válogató­sak. Fokozottabb éberség­gel, elszántsággal kell küz­deni, hogy ártalmatlanná tegyük azokat, akik ha­zánk, népünk, törvényeink ellen fordultak. Az államvédelmi és igaz­ságügyi szervek a szocia­lista törvényesség maradék- ' tálán megtartásával ma már valóban csak az ellen­ségre mérik csapásaikat. Munkájuk egyre eredmé­nyesebb. A Központi Vezetőség ha­tározata megerősíti büntető politikánknak az utóbbi időben már kialakított he­lyes gyakorlatát, amikor arra szólítja fel bűnüldöző szerveinket, ügyészeinket, ■ bíróinkat, hogy államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bű: cselekmények ellen o , pontosítsák erejüket. A megtévedt dog ozók jelentéktelenebb bűn­cselekményeivel szem­ben elsősorban társa­dalmi úton, nevelő jel­legű intézkedésekkel kell eljárni. A büntető eljárás szocia­lista alapelveinek. követke­zetes érvényesítése, amit törvényeink és a K. V. ha­tározata oly nyomatékosan megkövetelnek minden ilyen ügyben eljáró szerveze­tünktől, lehetővé teszi, hogy véget vessünk azoknak a súlyos törvénysértéseknek, amelyek a múltban olyan nagy károkat okoztak. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek megfelelő üldözése, felelősségre vonása fontos állami feladat. Jó egynéhány ügy tanul­sága alapján megragadom az alkalmat, hogy innen is kérő szóval forduljak a vállalatok igazgatóihoz, föld­művesszövetkezeteink tag. jaihoz, főleg a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tag­jaihoz, hogy még jobban vigyázzanak a felügyeletük alatt álló népvagyonra. A bűnüldöző és igazságügyi szervek komoly eredménye­ket értek már el a szocia­lista vagyon védelmében a társadalmi tulajdonban esett kár megtérítésében. Ered­mények mutatkoznak a vá­rosi és a falusi lakosság, dolgozó parasztságunk va­gyonának védelmezésében is. Rá kell mutatni azonban arra, hogy ezen a területen is, csakúgy, mint a társa­dalmi tulajdon kezelésében, sok a hanyagság. Azáltal, hogy lakosságunk között számosán sokszor őrizetle­nül hagyják dolgaikat, zá- ratlanul portájukat, lakásu­kat, egyenesen csábítják a lopások elkövetésére az al­kalmi és szokásos bűnöző­ket. Rendőrségünk áldozatos helytállása és munkája ko­moly eredményeket mutat fel a polgárok személye el­len intézett erőszakos táma­dások, emberölések, rablá­sok elleni harcban. Öröm­mel számolhatok be az Or­szággyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncselekmények száma lényegesen kisebb a felszabadulás előtti hasonló cselekményeknél. Állampolgáraink hason­líthatatlanul biztonságo­sabb körülmények kö­zött élhetnek és doboz­hatnak, mint azelőtt. Az államrend elleni izga­tások száma is csökkent. — Világosan elkülönítjük azo­kat, akik bírálattal feltár­ják a megmutatkozó hibá­kat, segítik ezeknek kijaví­tását, azoktól akiknek gyű­löleten kívül semmi közük a demokráciához, s izgató, gyűlölködő kijelentésekkel tesznek kísérletet, hogy za­vart keltsenek, akadályoz­zák építő munkánkat. Az ilyen rosszhiszemű ellensé­ges elemeket természetesen bíróság élé állítjuk. Nyilvánvaló, hogy ná­lunk nem lehet szabad­sága azoknak, akik a dolgozók érdekei ellen akarják azt felhasz­nálni, akik pártunk, ál­lamunk, intézményeink ellen izgatnak, akik a sovinizmust, antiszemi­tizmust és más bur- zsoá-reakciós nézeteket terjesztenek. A bűnözés okainak vizs­gálata során a rendőri és ügyészi Szervei': egyaránt sok taoasztalatra tettek r-rt ahhoz, hegy követel jék az alkoholizmus rom­boló jelenségei elleni álta­lános küzdelem megerősí­tését. Gyakorlati munkánk során sokszor láttumc ese­teket, amikor főleg a rum és pálinka mértéktelen fo­gyasztása nemcsak az egész­séget rombolja, de bűncse­lekményekre is vezet. A kapitalista társadalom egyik legalávalóbb marad­ványát, a prostitúciót meg­szüntettük. De főleg nagy­városainkban még előfor­dul a titkos prostitúció. A társadalom szervezett erői­nek kell odahatniok, hogy több gondoskodással az ilyen jelenségeket megszün­tessük. A három évi felügyeleti munka tapasztalatai azt mutatják, hogy rendőri és ügyészi szer­veink nyomozati mun­kája egyre javul. Mél­tán rászolgáltak dolgo­zó népünk elismerésére és további bizalmára. Rendőreink évről-évre képzettebbek, tapasztaltab­bak, és ennek eredménye, hogy egyre jobban becsü­lik őket dolgozóink. Hozzá kell tenni azonban, hogy néha, főleg a még tapasz­talatlanabb rendör.ök fellé­pésében is akad hiba, ami­kor fellépésük vagy nem eléggé határozott, vagy ép­pen túlzott és kiváltója lesz egyes személyek meg­gondolatlan magatartásá­nak. Habár egyre kisebb számban, de vannak még olyan panaszok, hogy a rendőrségen egyes beosztot­tak durva törvénysértéssel erőszakot alkalmaztak az előállítottakkal szemben. Az ügyészi felügyelet kötelessé­ge minden ilyen esetet a legalaposabban kivizsgálni és a magukról megfeledke­zett személyek ellen eljár­ni. Katonai bíróságaink ilyen esetekben megfelelő szigorral torolják meg a törvénysértéseket. A bűnügyi munka lassú­sága sajnos, gyakran oda vezet, hogy a nyomozás ideje elhúzódik. Ennek oka a létszámban, szakmai felkészültségben, technikai felszerelésben mu­tatkozó hiányosságok. Elhúzódnak az ügyek azért is, mert a feljelentők maguk sem nyújtanak meg­felelő segítséget, sokszor későn tesznek feljelentést és ez megnehezíti a felde­rítő munkát. De sok a nyo­mozómunkában is a bürok­ratizmus, huzavona. Hiány­zik a megfelelő ügyészi fel­ügyelet és segítség. Jelentős mértékben ja­vult az előzetes letartózta­tás elrendelésének gyakor­lata. A múlt év hasonló idő­szakához képest az elő­zetes letartóztatottak száma több, mint a fe­lére csökkent. De a javulással még min­dig nem vagyunk elégedet­tek. Sokszor alapos indok nélkül foganatosítanak elő­zetes letartóztatást, amit sablonosán a szökés veszé­lyével indokoltak. Ügyészeink külön figyel­met fordítanak a fiatalko­rúak, a 12—18 évesek bűn­cselekményeire. Itt is javu­lás tapasztalható. Egy év leforgása alatt a fiatalkorúak által el­követett bűncselekmé­nyek száma 30 százalék­kal csökkent. Elmondotta, hogy a fiatal­korúak bűnözésének csök- 1 kenlésérc legfontosabb a megelőzés. Ezen a téren már sok helyen jól működ­nek az ifjúságvédelmi bi­zottságok, amelyek számon- tartják a fiatalokat, a késői órákban hazakü.dik őket, vigyáznak, hogy züllött ele­mek közé ne kerüljenek stb. A megelőzés legfonto­sabb követelménye a 14—16 éves fiatalok munkába állítása. Hazánkban éppenúgy, mint a többi szocialista ál­lamban a társadalmi erők növekedésével a bűnözés erősen csökken. Elég pél­dául arra utalni, hogy 1932 évben 310.482 személy ellen indítottak eljárás,, vi­szont 1955. évben ez a szám csak 172.749-et telt ki. A büntető eljárás alá vontak száma'^még sok­kal kevesebb lenne, ha ma­ga az ügyészi szervezet nem követett volna el a múlt­ban számos hibát. Sok eset­ben formális szemléletből kiindulva apró-cseprő ügyek­ben is bíróság elé állított dolgozókat. Erre a hibára határozot­tan rámutatott pártunk Politikai Bizotságának 1955. novemberi határozata, ami­kor elitélte ezeket a torzításokat. — A rend­őri és ügyészi szer­vek egyaránt komoly lépé­seket tettek az ilyen hi­bák kijavítására. Saját hi­báinkon kívül még ma is sokhelyütt gátja a helyes fejlődésnek, hogy egyes gazdasági vezetőink, dol­gozóink sokszor a legjelen­téktelenebb ügyekben is a rendőr, illetve az ügyész beavatkozását kérik. Az ilyen feljelentések egyik oka volt, hogy törvényeink a legutóbbi időkig nem adtak lehetőséget arra, hogy a jelentéktelen ügyek társadalmi úton, a bíróság mellőzésével kerüljenek el­bírálásra. E hiányosságok kiküszöbölésére a Minisz­tertanács és a SZOT ko­moly intézkedéseket tett. Módosításra került a mun­ka törvénykönyve, a válla­latok, intézmények vezető­inek fegyelmi jogköre ki- szélesedett. Vállalataink, intézményeink vezetői mun­kájukban komoly támoga­tást kapnak a felállításra kerülő társadalmi bírósá­goktól. A megtett első lé­pések helyenkint már ko­moly sikerrel jártak. A szakszervezeteknek egyik fontos feladata a társadalmi bíróságok szervezése. Az ügyészek hathatós se­gítséget nyújtanak e feladat megoldásához. Az országgyűlésünk mos­tani ülésszaka foglalkozik majd azzal a törvényjavas­lattal, amely a szabálysér­tési bizottságok létesí ését javasolja. Anélkül, hogy a vitának elébe vágnék, fel­hívom a Tisztelt Ország- gyűlés figyelmét a tör­vényjavaslat jelentőségére. A szabálysértési bizott­ságok lehetővé fogják tenni, hogy főleg falun, a dolgozókat sokszor bosszantó kisebb kárt okozó 'ügyek elintézése a leggyorsabban meg­történjen. Ezek az intézkedések lé­nyegesen hozzájárulnak a törvényesség megszilárdu­lásához, a bíróságok elé kerülő ügyek csökkentésé­hez. Az eredmények már­is mutatkoznak. A vád­lottak száma fokozatosan és erőteljesen csökken. Et év második negyedévében a vádlottak száma 17.549 volt, az előbbi év azonos időszakában 32,535-tei szemben. Azáltal, hogy megszűnnek azok a bíró­sági ügyek, amelyekoen — mint mondják — ágyú­val lőtték a ve.ebet, meg­gyorsul és jobb lesz a Diróságok munkája is, Az ügyészi szer vezetet a bíróságok munkájának tör­vényessége tekintetében is feiügyeteu jog illeti. Bíróságaink a munkás- osztály és szövetségese, a dolgozó parasztság hatal­mát, állami, társadalmi és gazdasági rendjét védik. A burzsoázia szószólói — érthető okokból — élesen támadják bíróságainkat, a nép bíróságait es azzal vá­dolják, hogy nem az igaz­ságot keresik. Mi vissza­utasítjuk az ilj’en rágal­makat. Szocialista bíróságaink függőkének és kizáró­lag csak a törvénynek vannak alárendelve. A szocialista bíróságok, a nép bíróságai és senkit sem ítélnek el pusztán osztályhelyzete miatt. Az osztályellenség, ha nem vét törvényeink ellen és eleget tesz az állam iránti kötelezettségeinek, pusztán osztályhelyzete miatt nem kerülhet bíróság elé. Bíráskodásunk mélyen demokratikus jellege vi­szont megköveteli, hogy az ügy elbírálásánál minden­kor figyelembe vegyük azokat a körülményeset, amelyek arra mutatnak, hogy a büntetés ártó, szán­déka éppen osztályhelyze­téből, a dolgozók társadal­mi rendjének gyűlöletéből fakad. Világosan rá kell mutat- nynk arra is, hogy bírósá­gaink nem mindenkor tar­tottak lépést társadalmunk fejlődésével. Pártunk Poi; tikai Bizottságának 1955. novemberi határozata meg­állapította, hogy túlsók olyan, alapjában véve ren­desen dolgozó embert ítél­tek el a törvény merev fel­fogásával börtönbüntetés­re, akikkel szemben nem börtönt, hanem más, első­sorban nevelőjellegű, a szocialista humanizmus szellemének megfelelőbb intézkedéseket kelle'.t vol­na alkalmazni: Ennek okait megtalálhat­juk azokban a hibákban, amelyeket a KV júliusi ülése feltárt és abban a merev tájékoztatási rend szerben, amely bíróságain­kat ilyen útra irányította. Komoly mulasztást követ­tünk el mi, ügyészek is A Politikai Bizottság 1955. novemberi határozi- ta alapján felülvizsgáltuk a közönséges bűncselekmé­nyekre meghozott ítélete­ket. Javaslatunkra három- százkilencven elítélt ke­gyelmet kapott, míg nyolc­ezerötszáz személyt ügyük felülvizsgálása után felté­telesen szabadlábra helyez­tettünk. Azoknak az ítéle­teit is felülvizsgáltuk, aki­ket még nem hívtak te börtönbüntetésük megkez­désére. Ennek során több mint 12.000 személy börtön- büntetését nevelő jel­legű büntetésre változ­tattuk. Fejlődésünk nagy ered­ményeink, közbiztonsá­gunk jelentős megsz'lár- dulásának arra kell irá­nyítania bíróságainkat, hogy állandóan figyelem­mel kísérjék az életet és a törvény keretén belül ne mechanikusan alkalmaz­zák a törvény / rendelkezé­seit. Ezen az úton meg kell; javulnia népi ülnökeink' tevékenységének, akik a hivatásos bírákkal egyen­jogú bírákként Ítélkeznek.- A múltban sok esetben a puszta beismerés túlkoti jelentőségét nyert. Le kell szögeznünk, hogy a beis­merés egy bizonyíték c sít-- pán, amelyet a bíróság mint minden más bizonyí­tékot,. a perben felmerült minden adatot összefüggé­sében szabadon mérlege'. Az igazság kiderítésében nagy jelentősége van a . vé­delemnek, a védelem sza­badságának. A védelemhez! való jog érdemben illeti meg minden bíróság elé"; állított személyt. Meg ke l! állapítanunk, hogy sokszor! nem vettük kellőleg figyc-*- lembe a szocialista igaz­ságszolgáltatás eme alap­vető követelményét. A védői jogqk korláto­zása törvénysértés és hátrányára van az igaz­ságszolgáltatásnak. A védők jogait, amelyeket a büntető perrendtartás tö: - vényben biztosít, minden, nyomozó, ügyész és bíró a legpontosabban köteles fisz- leletben tartani valamennyi büntetőügyben. A törvé-j' nyesség érvényesülése ér­dekében a vádképviselet mellett biztosítani Ítéli vádlott jogait éppen úgy, mint az ügyben fellépő vé­dő minden törvényadta jo­gát. Az igazságszolgáltnt.á s,... törvényességének nagvfon- . tosságú biztosítéka a tár.-., gyalás nyilvánossága és az .. így is érvényesülő .társa- ; dalmi ellenőrzés. Ezzel a le­hetőséggel sem éltünk rnégi teljes mértékben.. ...... A bíróságok által .kisza­bott börtönbüntetések vég- ' rehajtásában az ügyészi felügyelet hároméves ta- . pasztalatai alapján ugyan­csak fejlődésről adhálokr- számot. Társadalmi rendszerünk. megerősödése, a köz bizton , ság megszilárdulása, vala,- mint büntetőpolitikánk. szektáns gyakorlatának fel- , számolása azt eredményez-; te, hogy a bebörtönzöl.tek; -y száma állandóan csökken. , 1955 november elején 37.927. ■ 1956 március elsején 27.838. július 10-én pedig 22.032 volt a bebörtönzöttek szá- = ma. Túlnyomó többségüket ! közönséges bűneselekmé-' nyékért ítélték el. Megteremtettük a leitete- ’ les. szabadonbocsálás széles törvényi lehetőségét. Ezzel - azonban a büntetés végre- 5 hajtási szervek nem éltek megfelelően. Az ügyészség ezt a hibás gyakorlatot, í megszüntette és ennek -. eredményeként már ez év május és június havában 1.222 elítélt feltételes sza- . badságra bocsátását kezde- - ményeztük. A börtönbüntetésnek nálunk nem a megtor­lás a célja, hanem első­sorban a nevelés. Bör­töneink legfontosabb ne­velőeszköze a munka. Ennek biztosítására főleg a minisztériumoktól lényege­sen több támogatást kell kapnunk. A letartóztatottak munkájukért fizetést kap­nak és ebből gondoskodhat-, nak családjukról is. (Folytatása a 3, ollalon) 9 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom