Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-15 / 190. szám
4 N E P L P 1956. augusztns 15, sssrihs az állattenyésztésben Automaták Néhány évvel ezelőtt még igen gyenge lábon állt a sertéstenyésztés a Voronyezs-területi „Kaga- novics” kolhozban. Tavaly azonban elhatározta a tagság, hogy többé nem pré- dálja el olcsó áron a malacokat, hanem hizlalásra rendezkedik be. A szót tett követte, s a múlt tavaszon egy nagy nyári szálláshelyet építettek a hízóba fogott süldőknek a farmhoz közel egy ligetes erdőben. De a farmon is hamarosan építkezniök kellett, mert egyre nőtt az állomány és kellett a hely. Sok volt ugyan a vesződség a több mint 1.500 darab jószággal, meg takarmány is sok fogyott, de az éwégi eredmények mégis azt bizonyították, hogy a hizlalás kifizetődik. Most, az idei tavasz újabb változásokat hozott. A gazdaság ácsai 6 darab önetetőt készítettek, s beállították őket a nyári szálirta; V. VINOKUROV lásra. Már az első hónapokban megmutatkozott az új módszer nagy gazdasági előnye. Vegyük csak például a munkaerőmegtakarítást. — Tíz ember naponta átlag 6—7 órát töltött a háromszori etetéssel, most pedig két ember ellátja könnyen az egész kitelepített állományt. öt naponként egyszer megtöltik az önetetőket abrakkeverékkel — félórás munka az egész. így marad elég ideje a sertésgondozóknak, hogy példás rendben tartsák a helyiségeket. A múlt évben 1.500 darab volt az anyakocák, kanok, a süldők és malacok száma s 39 ember végezte a takarmányelőkészítési, etetési és takarítási stb. munkákat. Azóta az állomány majdnem megkétszereződött, a 39 gondozó most mégis könnyebben látja el feladatát, mint azelőtt. A sertésfarm vezetője, J. Sz. Trofimov szerint a vágósertések egy-egy mázsájára eső munkaköltség az önetetők beszerelése óta körülbelül negyedére csökkent. De a közeljövőben önitatókat is szerelnek fel, függőpályát építenek a takarmány és az alom szállítására, ami további mun- kaerőmegtakarításra ad módot. De a munkaerőmegtakarítás még csak egyik fele a dolognak. A farm dolgozói kiszámították: az 576 malac etetésére naponta 5.7 mázsa darakeveréket adtak ki a magtárból. Amíg közönséges vályúkból ettek a malacok, a takarmánynak legalább 20—25 százalékát kitúrták és beletaposták az alomba. Ez a veszteség az önetetők alkalmazása révén teljesen megszűnt. Tehát most csupán a malacok etetésénél naponta 130 kiló abrakot takarítanak meg. Mindezeken felül az önetetőkkel ellátott csoportok súlygyarapodása is jelentősen megnövekedett. De érthető is. Az állatok tetszés szerinti időben ehetnek és annyit, amenyi jól esik. Ugyanez a helyzet a vízzel is. Nem nyugtalankodnak, nem zavarják egymást, kevesebb energiát pazarolnak. A régi módszer szerint etetett 6—7 hónapos süldők napi súly- gyarapodása 350—360 gramm volt átlagosan, az önetetők beállításával ez 500 grammig emelkedett. A sertésgondozók munkája könnyebb lett, több időt fordíthatnak a helyiségek tisztántartására, s a jobb eredmények láttán jobb kedvvel dolgoznak. — Még az idén az egész farmon bevezetik az önetetési rendszert. Érdemes. tfj TECHNIKA Az 1956. évi országos ipari kiállításon Moszkvában az erdőgazdálkodási pavilon előtt bemutatták az újtípusú faanyagszállító gépkocsit. Az új szállítókocsi teherbíróképessége 5 tonna, óránkénti maximális sebessége 50 kilométer. A gépen kétszemélyes fűthető, központi vezérlőművel ellátott vezetőfülke van. A vezető a gép teljesítőképességének csökkenése nélkül a lehető legnagyobb kényelemben végzi a munkát. A képen; Az újtípusú faanyag-szállító gépkocsi. (Foto E. Jevzerihin) as ifjúság időszerű kérdéseiről A Néplap július 22-én közölt vitaindító cikkben felvetett problémákat igen fontosnak tartom elemezni, illetve a hibákat javítani. A felvetett kérdésekhez elsősorban mint apa, másodsorban mint kultúrház igazgató szeretnék hozzászólni. Három gyermekem van. A lányom 19 éves, a nagyobbik fiam 18, kisebbik 11 éves. Két idősebb gyermekem mind a családi élet kollektíváján belül, mind a társadalom közösségében példamutatóan jó magaviseletű, a maguknál idősebbeket tisztelő fiatal. Nem mondhattam el nemrég ugyanezt legkisebb fiamról, akinek modora, viselkedése még az elmúlt év elején is komoly gondot okozott nekem és a vele foglalkozó pedagógusoknak. A gyermekek viselkedése között az ellentét okát abban látom, hogy a legkisebbel igen keveset foglalkozhattam s ugyanígy családom többi tagjai is. Helytelen irányba terelődött az ő nevelése. Alapvető változást okozott azonban amidőn tavaly a napközi otthonba felvették. Az iskolai év végére szinte kicserélődött a fiam. (Ezért külön köszönetemet fejezem ki Vizler Antalné nevelőnek, a mátészalkai napközi otthon vezetőjének.) A gyermek szabadidejét hasznos foglalkozással kell kitölteni, hogy egy esetleges rossz társaság, valamint a túl sok „szabadság” jellemének rovására ne befolyásolja. Mint a mátészalkai Zalka Máté járási művelődési ház igazgatója, sokat kísérleteztem Nagy Bertalan nevelővel, miként lehetne a fiatalokat a klub látogatására szoktatni és az odaszokó fiatalokat jellemben alakítani, formálni. Hosszú fáradozás eredménye, hogy minden nap tömve volt a klubterem. S az odajáró fiatalok kultúrált viselkedéssel szórakoztak, megbecsülve a társadalmi tulajdont képező bútorokat, használati tárgyakat. Ennek a munkának igen nagy jelentősége az volt, hogy maguk a kluo- tagok tartották fenn a fegyelmet, javítva az összesség általános viselkedési nívóját. Szerintem a mi ifjúságunk semmivel nem rosszabb, mint volt a mi gyermekkorunkban, csakhogy abban az időben nem foglalkoztak annyit és főleg ilyen nyilvánosan az ifjúság problémáival. Véleményem szerint ezek a problémák csak addig élnek, míg az egész társadalom az ifjúság ügyét magáévá nem teszi. Még egy különleges Az egyik utazásom alkalmával a kocsinkban egy lány is ült, aki elmerüi- ten olvasott. Vele szemben egy 20 év körüli fiatalember, aki állandóan megjegyzéseket tett a lányra. De milyen megjegyzéseket! Végül a lányka nem állhatta tovább s egy másik fülkébe ment. A mellettem ülő idősebb ember megjegyezte: — Ah, a mi időnkben . . .! Megértettük ebből a rövid mondatból is az el nem mondott szavakat. Miért kell nekünk állandóan ilyen megjegyzéseket hallani. Talán elfogultak az idősebbek? Szó sincs róla. Sajnos, ifjúságunkat sok esetben hidegen hagyja a jó ízlés, a társas viselkedés kövelelThormälen Alfred, aki Uetersen (Holstein) városkában 20 éven keresztül művelte meg családjával ugyanazon gazdaságot, öngyilkos lett. A gazdaság birtokosai, egy junker-csoport, 125 százalékkal emelte fel a bérlői díjat. Thormalen eddig S0 márka bért fizetett hektáronként és most 180 márkát követeltek tőle, ami évi megfigyelésemre szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy mennyire befolyásolja egy gyermek jellemét a ruhaviselet. A csíkos zokni,; csőnadrág, a kolibriszínű kardigánok szinte inspirálják viselőjüket az öltözeti hez stílusban illő viselkedésre. Mi szükség van ezeknek a gyártására, forga-» lombahozatalára? A ' jó ízlésű embereknek semmi hiányérzete nem lenne, ha ezek a cikkek eltűnnének a forgalomból. Ne neveljük mesterségesen rossz íz-{ lésre ifjúságunkat. Entires* László. ménye. Hogy miért? Iskoláink akár közép- akár felsőfokú, csak szakmai oktatást nyújtanak a növendé-i keknek, de a társadalmi; érintkezés formáit nem ismertetik. Igen sok olyan fiatal iskolázott ember kerül az életbe, aki nincsen tisztában, hogyan is viselkedjen ott, ahová került. Sok fiatal káderünk falun a különféle lumpoló helyeken keresi szórakozását (s' ezzel aztán maga is rossz' példát mutat.) Ki ezért a' felelős? A társadalom. Mi mindannyian, akiknek többet' kellene foglalkozni fiataljaink erkölcsével és magatartásával. Major Józief Csegöld. 6000 márka többlet mepísr- kelést jelentett volna számára. A plateni gróf vezetése alatt álló junker-csoport azt követelte, hogy vagy fizesse ki a felemeli bérlői díjat, vagy 1956 novemberig hagyja el a gazdaságot. Ez a követelés a paraszt 20 évi munkáját semmisítette meg és ezért öngyilkos lett, A mi időnkben... Halálba kergettek egy nyugatnémet kisbérlöt a junkerek SOLTÉSZ ISTVÁN; Jiobotjó Lángnak Regényes történet as utolsó bosxorltányégeíés idejéből — EöeUL,: 1715 nyarán a labancokhoz pártolt gróf Károlyi Sándor és a szatmári császári főkapitány keresőre a Jezsuita rendfönök megígéri: segít megzabolázni a Iá- zongókat Megbízza Lőcseit, hogy készítsen elő csodát Pócson a néo s a robotot megtagadó oóosiak megfélemlítésére. Más szerzeteseknek egyéb megbízást ad Közben Tyúkodra hazaérkezik Baboos András buidoső kuruc. A faluban érmen egykori kedves oaltásának. Kiss Annának az anviát temetik. Stólát nem tud fizetni: eEV iszsuúa utolsó kecskéiét rabolja el. Ezalatt Lőcsei megérkezik Pócsra. ismerkedik a környezettel. BabóGS András feleségül veszi Annát. A falu vénje a lakodalmon megesketi őket - bujdosó Ráköczi hűségére is. Lőcsei Pócson ..megkönnvezteti“ a képet olajjal, pénzt alándékoz Vátrálv Mihály pOosi rarssztnak. A papok szentbeszédet tartanak: imádkozzatok a császárértI" Babócs András éjszakai tanácskozásra hívja Pócson a volt kuruoo- kat akiknek elkeseredett panaszait Vátrály árulása folytán kihallgatja Lőcsei. Anna a búcsút járja, egy szer. zetes meg akarja környékezni dé az asszony elmenekül. Teltek az évek. Babócsák gyermekei növekedtek. Hedry és Lőcsei elhatározták, hogy felszámolják a tyukodiak köré csoportosuló kuruc szerveskedést Két jezsuitával vasas németek Jelennek meg Tyúkodon s elfogják Ba- bőcs Andriskát és Kós Petikét, a két kuruc katona gyermekeit. (15) Az ájult asszonyt, Kósnét a többiek nagy jajveszékeléssel nyalábolták fel és vitték haza. A szerzeteseket egyáltalán nem zavarta a jelenet. A faggató jezsuita újra ráförmedt a gyermekekre, most már kiabálva: — Megkukultatok? Ki hát a Kós Péter?! Peti, a maszatos kis fiúcska, alig ötéveske, nem tudta elképzelni, hogy a szakálas, feketeruhás pap miért szólogatja, a szive szaporán dobogott, nagyon megijedt. Azt ugyan nem vette észre, hogy az édesanyjával történt valami, de nagyon félt a szerzetestől. Meg sem mert bukkanni, összehúzta magát és szeretett volna elszaladni. Vagy hangosan sírni — de még sírni is félt. Némán, szorongva húzódott meg a többiek között. A pap mérgesen dobbant a gyerekek közé és sorra kérdezte mindegyiket, megragadva a hajukat, fülüket. — Te vagy Kós Péter? Így akadt rá a remegő fiúcskára. Odapenderitette Babócs Andriska mellé s még egy katona lépett a hátuk mögé. Andris megfogta pajtása kezét és megszorította. A fülébe súgta: — Ne félj te buta, mindjárt itt lesz édesapám. Peti nem bírta tovább, jajveszékelésbe kezdett. Akkor a háta mögött álló katona megmarkolta, valósággal bilincsbe fonta bütykös, kevnény .ujjaival a gyerek sovány karját. Petibe egyszeribe beledermedt a sírás és csukladozva, hangtalanul szipogott tovább. Az a jezsuita, amelyik először édesgetve szólon- gatta a gyermekeket és aki folyvást csak mosolygott, afféle szakálas mosollyal, a falusiak felé közeledett. Nem hagyta el a katonák őrizte kört, annyira nem telt a bátorságából. Megszólalt. Az emberek, asszonyok és férfiak felé beszélt, akik visszafojtott haraggal, megfékezett gyűlölettel néztek rá. — Ne nyugtalankodjatok testvéreim. Nagy szerencse, szent megtiszteltetés ért két tyukodi jobbágy családot. A Babócs és Kós család ivadékát, ezt a két fiú gyereket — és karjával hátraintett a két fiúcska felé — az isteni kegyelem szent hivatásra rendelte. A szent parancsnak engedelmeskedve most elvisszük őket magunkkal és boldogéletű szerzeteseket, papokat nevelünk belőlük. Áldjátok az urat, nagy kegyelméért! Az emberek lehajtották a fejüket. Tehát az történt, amire valamennyien gondoltak, de amelyben a valóságban egyikük sem mert hinni. Már többször hallották, hogy a jezsuiták egyszerűen gyermekeket rabolnak el szüleiktől. hogy azokat szerzeteseknek neveljék. Nem, ilyet nem tehetnek, hiszen csak az istentelen törökök vetemedhettek ilyenre saját Jajukkal szemben, amikor janicsároknak rabolták el a serdülő fiúkat! És lám! Most elrabolják Babócsék és Kósék fiait. Megnyugodtak, mert saját gyermekeik megmenekültek, de egy szempillantás múlva elöntötte őket az iszonyatos felháborodás. Valósággal tüzelték az arcok a vad haragot. Andriska, aki eddig nem vette komolyam az egész dolgot, most. a pap szavai nyomán rájött, hogy értük jöttek a katonák s hogy elhurcolják őket hazulról. A kiáltás valósággal kiszakadt belőle: — Nem! Odarohant a szónokló szerzeteshez, aki éppen felemelte a karját, hogy keresztet vetve megáldja az embereket, rácsimpaszkodott. Ügy támadt neki, mint egy farkaskölyök. — Hallgasson! Nem megyek sehová! Peti se megy! Olyan bátran és hirtelen kiáltott, hogy a pap száját tátva hallgatott cl s néhány pillanatig tétlen maradt. Aztán dühbe gurulva intett a katonáknak, akik közül három odarontott és letépték a rugdalózó, kapálózó, kiabáló gyereket a jezsuita karjáról. Odavetették Peti mellé és körbeállták őket, hogy moccanni sem tudtak. Andriska levetette md- gát a földre és kis ökleivel verve a port, kiáltozott. — Édesapám! Édesapám! A katonák, mintegy megérezve azt, hogy a gyermek szívszaggató kiáltozása még jobban feigerjeszti a tyuko- diakat, kivonták kardjaikat és az emberek felé fordulva a mellüknek tartották a meztelen pengéket. Mintegy jelezve, hogy egyetlen támadó mozdulat és umleni fog a vér. A két jezsuita svgdolózva kezdett tanácskozni a kör középé». Bevonták a katonák tisztjét is. (Folytatjuk.)
