Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-15 / 190. szám
NEPLA.P 1955. augusztus 15, szerda A vajai Riállííás tanulsága A kiállítás tanúbizonysága volt annak, hogy a nagyüzem legyőzi- a termelést gátló tényezőket es olyan homoktalajon is magas termésátlagokat ér el, amelyen kisparaszti gazdálkodással alig lehet valamit kihozni a földből. A laskodi Vorosilov termelőszövetkezet rozs átlagtermése 1956-ban 14 mázsa, hirdeti a Vorosilov pavilonjának egyik felirata. Es mindjárt hozzáteszi Zakor elvtárs, a tsz. elnöke, hogy ez olyan homokon termett, amelyiken emberemlékezet óta soha sem termeltem többet 4—5 mázsánál. De nézzük a többi feliratot. Búzából 16 mázsás, tavaszárpából 18.4 mázsás az átlagtermés. Volt azonban olyan 10 holdas búzatáblájuk, amelyikről 216 mázsát csépeltek el. Itt az átlagtermés kát. ho.- danként 21.60 mázsa volt. De a kapásnövények átlag, termése is felülmúlja a kisparcellás gazdálkodás minden elképzelését. Cukorrépából 260 mázsa, burgonyából 140 mázsa (a bui- gonya fajtája boldogító). Ott láttuk a szövetkezet nagyszerű kezdeményezését is, a szőlő gyökereztetést. 700 ezer db gyökerezte- tett olaszrizling szőlővesszőt állítanak elő egy év alatt. A többi termelőszövetkezetek is jól megállták helyűket a kiállításon. A vajai Rákóczi TSZ 12 mázsás rozs, 115 mázsás burgonyája, 9 mázsás napraforgója, vagy az ófehértói Szabadság 14 mázsás rozsa, 13 mázsás tavaszárpája hirdették az összefogás eredményét Szövetkezetek a belterjes gazdálkodás útján A Központi Vezetőség legutóbbi határozata a szövetkezeti gazdálkodásban a belterjességre hívja fel a figyelmet. A kiállításon már ezzel a tö-ekvéssel találkoztunk. Az ófehértói Szabadság Termelőszövetkezetnek kertészete valósággal botanika. Csak virágból 60 fajta van, ezernyi színpompával. Több mint 20 féle zöldséget termelnek. Ez a kis botanikus kert évi 87 ezer forint tiszta jövedelmet Az állattenyésztés terén is léptünk előre A magyi állami gazdaság Baba 229-es tehene negyedmagával jött el a kiállításra. Ilyen tehén után érdemes az utódokat jól felnevelni, mert ennek a tehénnek évi tejhozama alig pár literrel kevesebb 5000 J - térnél. Jelenlegi napihozama 33 liter. Termelőszövetkezeteink állattenyésztésének fejlődését mutatja a baktalóránt- házi Üttörő Termelőszövetkezet tehenészete. Jelenleg a járás termelőszövetkezetei közül ez a legjobb tehenészet. Az istállóátlag 11.8 liter, borjútej nélkül. Havi 3100 liter tejet adnak be a be- gyűj i helyre II tehéntől. Érdekes, hogy Baktalóráni- háza község 500 db tehén után 3400 liter tejet ad a begyűjtő helyre. A szövetkezet havi jövedelme 12 ezer forint a tejből. A Himes 2I-es napi tejhozama jelenleg 28 liter. A szövetkezeti tagok tejcsarnoknak hívják a Hímest. Évi tejhozama meghaladja a 4000 litert. Még jobb lenne az eredmény mondja a termelőszövetkezet elnöke, ha a Tejipari Vállalat időben, pontosan leszállítaná a tej után járó korpát, mert hiába, a Hímes nem elégszik meg az utalvánnyal, sem az ígérgetéssel. Jól szerepelt az egyéni termelők kiállított tehenei közül Harsányi András vajai Kati nevű tehene napi 20 literes hozammal. Szőke Miklós őri egyéni dolgozó paraszt viszont panaszkodott, hogy bizony elveszi a tejet a járom, és ezért egyéni paraszt gazdaságban 5000 literes tehenet nevelni nem lehet. Gyengén állnak még a szövetkezetek a baromfi tenyésztéssel. Ezt mutatta a kiállítás is. Vannak ugyan már jó kezdeményezések, mint a nyírjákói Béke Termelőszövetkezet, ahol 800 db leghorn és fehérmagyar fajta baromfi van. A baktalórántházi Úttörő Termelőszövetkezet kendermagos tyúkjait sokan megnézték. Azonban a szövetkezetnek mindössze 380 db van belőle. Kevés a kacsa, a lit^i a termelőszövetkezeteknek A kiállításon is csak mutatóból lehetett látni. A tanulság az, hogy a járás termelőszövetkezetei szívleljék meg a baromfitenyésztést és fogjanak hozzá annak elszaporításához. A kiállítást közel 6 ezren nézték meg. Hatezren I átláthatták, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Ezért, hogy a kiállítás jól sikerült, dicséretet érdemelnek a járás szakemberei, akik éjt nappallá téve szorgoskodtak azon, hogy oktassanak, neveljenek. Vincze József. November 7-re megjelenik a Szabelcs-Szatmári Szemle első száma hoz. Minden lehetőség meg van arra, hogy a területet 30—35 holdra növeljék. Láttam a kiállításon szép egyéni dolgozó paraszti eredményt is. Mint például Tisza Bernát egyéni paraszt 1 hold .földről 17 mázsás búzát aratott. Azonban meg kell jegyeznem, hogy ez csak egy holdról, nem pedig 2—300 holdról, mint ahogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezeteknél van. A többi egyéni parasztok termésátlaga 10 mázsa alatt van. A Szovjet Hadseregből leszerelt katonák vállalatoknál és mezőgazdaságban dolgoznak, technikumokon és főiskolákon tanulnak. Nyikolaj Szuhoripa volt katona leszerelés után beiratkozott a Ívovi Képző- művészeti tanintézetbe. A tanintézetet idén végezte el kitűnő eredménnyel. Nyikolaj Szuhoripa „felszabadító harcos” címmel falfestménytervet készített. A képen: (balról-jobbra): N. Szuheripa, A. Muzika festészeti előadó, és I. Marcsuk végzett diák. (Foto: K. Buzinym) Képek a szépülő, fejlődő Bukarestről A HÁRSFÁK TAVA M£G KÉM IS OLYAN RÉGEN — husz-huszonöt évvel ezelőtt — bivalyúsztató volt a fővárosi „Lacul Tei“ — a „Hársfák tava.“. Esténként hosszú sorban ballagtak az egész napi szekérhúzástól fáradt, izzadt bivalyok porfelhővel borítva az út két oldalán szégyenkező szegényes házakat. Belegázoltak szügyig a vízbe s lustán elnyúlva pihentek, amíg a gazda ostora ki nem kergette őket. Másnap reggel pedig jöttek é tó partján a lakók gyermekei és hangosan visong- va, egymást spriccelve fü- rödtelc a piszkos, zavaros vízben. MOST OLYAN A TÓ PARTJA, mint egy zöld oázis. A város távoli vidékéről is jönnek ide vasárnaponként — de még hétköznap is pihenni. A régi jöldutat, amit annakidején bivalylábak tapostak göröngyössé, szépen kikövezték. Eltűntek az utat szegélyező viskók is. Elfoglalta helyüket a „Helyi Gazdálkodási Főiskola“ modern, vörös épülete s az „Emília Irsa“ gyermekkórház virágoktól pompázó ablakaival, szép kertjével és több új tömbház épült a környéken. Nem piszkos már a tó vize sem. Hús vizét sétahajó, vitorlás karcsú teste, szerelmespárokat hordozó csónakok szelik keresztül-ka- sul. A tó egyik oldalán végig a part mentén egymást érik a strandok, a másik oldalon pedig a „Május 8“ park terül el. Ez a park sok mindenben különbözik a főváros többi parkjától. Itt csak a bejárati rész virág gruppjai mellé van kitűzve a táblácska „Füré lepni l'los“, beljebb már a parkőr invitál, hogy terítsd le a fák árnyékába a hónod alatt hozott összehajtogatott pokrócot. Egész családok rán- dulnak ide ki, gyerekestől, elemózsiástól. Az anyák kö- tögetnek, olvasgatnak vagy éppen- a vízben lubickoló kicsinyeiket ügyelik, a nagyobbacska gyermekek a játékpark hintáit, csuszkáját veszik birtokukba. Komoly családapák szájharmonikázva feküsznek a fűben. Mások éppen a fehér szalvétából kicsomagolt uzsonnát eszik s habos sörrel, gyümölcslével oltogat- ják szomjukat. Fölöttük pedig hársfák ontják hódító illatukat. Hársfák, amelyekről a nevét is kapta a tó. A park belsejében csinos vendéglő, könyvekkel gazdagon megrakott könyvtár hívogatja az arra sétálót. A szabadtéri színpad nézőterét már kora délután elfoglalják azok, akik egyetlen• vasárnap sem akarják elszalasztani az ott szereplő kul- túrcsoportok előadásait. Nagy látogatásoknak örvend a gyermekek — s nem kis mértékben a felnőttek — öröme: a pionir-vasut. Az állomás homlokzatán nagy betűk hirdetik: „Pionir-ál- lomás“. Pénztáránál < sor- banállnak az utazni vágyók s mig megkapják a 25 ba- nis jegyet, izgatottan tekingetnek az állomás előtt pöfögő pirosraféstett mozdonyra. A keskeny vágány végigkanyarog a tó partján, s a vonat nyitott kocsijaiból nagyszerű kilátás nyílik a tóra és környékére. BÚZA ROZÁLIA. * Megjelent a romániai Előré-ben, Felszabadulásunk óta mindjobban érlelődött megyénk és városunk dolgozói körében az a törekvés, hogy megyénknek is legyen olyan folyóirata, amely közvetlenül, szolgálja a szocializmus építését, a kultúrforru- dalmat, és a maga hathatós eszközeivel elősegítse népünk alkotóerejének fejlődését és kibontakozását megyénk területén. A Hazafias Népfront, a Megyei Tanács, a TTIT vezetősége régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel, amely most a Megyei Pártbizottság segítségével megoldást nyert, s a közel jövőben már meg is jelenik a Sza- bolcs-Szatmári Szemle első száma. A megye kulturális életének vezetőit a folyóirat — évkönyv fórmájában — megindításában az a cél irányítja, hogy ez a folyóirat népszerű hangon foglalkozzék a szocializmust építő életünk főbb, . időszerű termelési és más vonatkozású kérdéseivel, múltúnk haladó hagyományaival; egyrészről a legszélesebb tömegekre támaszkodjék, és azok fejlődését, kulturális színvonalának emelését segítse elő, másfelől pedig távlatokat adjon megyénk értelmiségének ahhoz, hogy jobban aktivizálja és ösztönözze kiváló képességeinek kibontakozásához szocializmusunk építésének érdekében. A folyóirat tehát a megye nagyközönségének szól, a dolgozó tömegek patriotizmusának kell hogy legyen, és célunk az, hogy a kellő színvonal biztosítása mellett — a dolgozók alkotóerejének fejlesztésével — minél több dolgozót kapcsoljunk bele a folyóirat munkásságába. A folyóirat egy-egy száma kb. 120 oldal lesz. A mezőgazdasági rovat a legnagyobb terjedelmű (West- sik Vilínos és Ajtay Ödön vezetésével); az ipar kérdéseivel (Molnár József, Lábas Menyhért, Zborai Károly rovatvezetők irányításával) fejlődésének távlataiból is megfelelő mértékben fog foglalkozni; megyénk történelmének haladó hagyományait dolgozza fel (dr. Csollány Dezső és Horváth Sándor rovatvezetésével); az irodalomtörténeti rovat Margócsy József irányítása, a néprajzi anyag Nyárády Mihály vezetése alatt áll; a folyóirat élő megyei irodalmunk alkotásait ismerteti meg népünkkel Soltész István irányításával. Egyéb tudományos politikai és időszerű, pedagógiai problémákkal fog foglalkozni a Szemle Kovács István, Arató Ferenc, dr. Jesztrebényi Ernő, Mar- gitics Gyuláné vezetésevei. Képzőművészetünké is méltó helyet nyer benne. A szerkesztő bizottság tagjai: Ajtaj Ödön, dr. Csollány Dezső, Kocsány Gyula, Kovács István, Lá? bas Menyhért, dr. Merényi Oszkár, dr. Molnár Jenő, Molnár József, Soltész István, H. Szabó József. Felelős szerkesztő1: dr. Merényi Oszkár. Az első szám tartalmának tervét is ismertetjük: Bevezetőül egy elvi cikk taglalja a marxizmus-leni- nizmus tudományos világnézetének hatását megyénk társadalmi és gazdasági életére, majd a megye történelmi problémáival kapcsolatban a rakamazi honfoglaláskori lelet jelentőségéről, Nyíregyháza örökváltságáról, Tarpai Márton-* ról jelennek meg cikkek. A tervben megyei munkás- és parasztmozgalmi dokumentumok közlése is szerepel,11 megye jellegének megíe- l.lően jelentős helyet kap a mezőgazdaság ez évkönyvben. Az első számban a mezőgazdaság kutató intézetek, a szabolcsi homokos talajok megjavításának, a nehézanyagos• talajok őszi mélyszántásának, a burgonyatermesztés, édescsillag- fürt termesztés problémái szerepelnek. Tanulmányok jelennek meg a gyümölcs- termesztéssel, állalegészség- ügygyel kapcsolatban is Az ipari rovat a tiszavasvári Alkaloida-gyár jelentőségét méltatja, Nyíregyháza iparosításával s a műszaki színvonal fejlesztésével foglalkozik. Érdekes és gazdag olvasnivalót nyújt az irodalomtörténeti rovat, amely ismeretlen Bessenyei dokumentumokat közöl. Ta- nulmányok jelennek meg . ,,Petőfi-emlékek megyénkben“ — „Móricz Zsigmond nyomában“' — „Hol született Krúdy Gyula?“ cím-- mel s egy bírálat Váczi Mihály verseiről. Az élő iro- - dalmat megyénk itt élő, és elszármazott költői és írói képviselik majd szép szán:.-., mai, gazdag tartalommá1.! jelentős helyet kapnak kép-} zőművészeink: A néprajz és , népművészet a burgonyaJ termelés néprajzi vonatkoÁ zású adataival, szabolcsi) népmesével szerepel. irányú jelentős lanulma-j i nyok is helyet kapnak: „AI néptömegek történelemfor-\ máló szerepe, népfrontmunka megyénkben“ — „A szülők és az iskola viszonya áz új rendtartás tükrében“ — „A politechnikai oktatás időszerű kérdései“ — , „A bovin bacilusok szerepe a TBC fertőzéseknél“ — „Vízgazdálkodásunk gazdaságit hatásai“. Mint a terv is mutatja»’ széleskörű hejyi ismerete- ■ két nyújtó évkönyv rendszeres megjelentetéséről’ van szó. Az évkönyv olvasása, tanulmányozása bizonyára nagy segítséget jelent majd dolgozóink, fűnk-«, cionáriusaink, értelmiségünk munkájához. Ám1 nemcsak az olvasásról van szó. A szerkesztő bizottság csak abban az esetben végezhet jó munkát, ha köré a munkatársak minél nagyobb száma tömörül. Itt ^ alkalom és tér: minden tehetséges, szorgalmas dolgozó kapcsolódjék be az évkönyv e számának és további számainak szerkesztésébe tanácsaival, javaslataival és önálló munkáival. (Javaslatok és munkák! a TTIT megyei titkárságára' küldendők Nyíregyháza,1 Zrínyi Ilona utca.) Meg vagyunk győződve arról, hogy megyénk dolgozó tömegei, értelmiségi dolgozói, politikai és gazdasági életünk funkcionáriusai s általában azok, akik alkotásnak tekintik a munkát, szeretettel fogadják megyénk ez új sajtótermékét, támogatják és elő-1 segítik nemcsak megindulását, hanem fenntartását és további fejlődését is» 2
