Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-11 / 187. szám
N F P L A I 1956. augusztus 11, ssombat Az első esztendő próbatétele Látogatás a kálmánházi Ezüstkalász TSZ-ben Gondolatok a termelőszövetkezet fejlesztését illetően (3) A termel ^szövetkezeti tagok bíznak abban,, hogy jó jövedelmet biztosít ézámuK- ra a termelőszövetkezet már ebben az évben. Az egyénileg dolgozó parasztok — akik a környező tanyákban laknak — figyelik a fejleményeket, érdekűdnek a jövedelem iránt.’ A parttagok, a tsz-tagok és a vezetőség részéről bizonyos fokú elzárkózás tapasztalható az egyénileg dolgozó parasztokkal szemben. Nem mennek hozzájuk, nem beszélnek velük a termelőszövetkezetről. Az a hangulat, hogy így is sokan vannak, kevés a föld, s mi lesz ha még többen lesznek? Vannak párttagok, mint Huszár János, akik másképpen gondolkodnak. így vélekedik Huszár elvtárs: ,.A termelőszövetkezetet nagyon figyelik. Nézik mi történik itt a tanyába, mit eszünk, hogyan öltözködünk, hogyan élünk. Vagy hogy nem veszekszünk-e? Mi ezt tudjuk. S ezért nekünk mutatni is kell valamit, ha azt akarjuk, hogy a középparasztok közénk jöjjenek. Itt van például a lakáskérdés. Addig amíg ilyen életkörülmények között élünk, mint most én is, hogy tizedmagammal életveszélyes lakásban, a régi cselédházban lakok, addig bajosan számíthatunk arra, hogy a középparasztok is belépjenek a termelő- szövetkezetbe. Mert szükség van új tagokra. S ebben van igazsága Huszár elvtársnak. Több figyelmet, segítséget a járási pártbizottság részéről A termelőszövetkezetben 5 tagból álló pártszervezet működik. A párttitkár a fiatal Takács Sándor elvtárs, szeretik, becsülik a tsz-tagok. Sokat kell tanulnia, fejlődnie, hogy a későbbi időkben is megállja a helyét. Ebben nagy feladat hárul a járási pártbizottságra is. Nem régiben volt az új termelőszövetkezeti párttitkárok részére a járási bizottságon két napos tanfolyam, melyre nem hívták meg Takács elvtársat. Pedig itt sokat tanulhatott volna. Sok kiválóan dolgozó pártonkívüli tsz-tag van az Ezüstkalászban, Új gabonatermelő szovhoz A szűzíöldeken az elmúlt években létesült Csattanj gabonatermesztő szovhozban (Nyugat Kazahsztáni terület), a kukorica embermagasságnyira nőtt. A képen: L. Sz. Kuljakin a gabonatermesztő szovhoz főagronómusa megtekinti a kukoricát. (Foto: V. Huhlajev) akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek tagjelöltnek. Vontatottan halad a tag és tagjelölt felvételi munka is. Meg kell tanítani a párttagokat, de elsősorban a parttitkár elvtársat arra, hogy egy ilyen termelőszövetkezetben mi a kommunisták feladata. Nem arról van szó, hogy nem áilnák meg a helyüket a munkában a kommunisták. Kiválóan dolgoznak, s ezt a tagság elismeri. De feltétlen szükséges, hogy a kommunisták legyenek a kezdeményezik a munkában, s harcoljanak a te: melószövetkezet felvirágoztatásáért. Két kiváló dolgozó ísz- taget — Antal Jánosi és Markovics Istvánt eoben a hónapban veszik fel a pártba. A párttagoknak már most kell harcolni az olyan nézetek ellen, amely az elnök elvtárs részéről hangzik el. „A legrosszabb az, amikor a tagok is beleszólnak a vezetésbe. Javasoljanak és kész.'’ Kató János elvtársat meg kell győzni arról, hogy ez a neze'e helytelen, s hogy ezzel a termelőszövetkezeti demokrácia elvét sérti. Hiszen a termelőszövetkezet az egész tagságé és joga van bele szóini a szövetkezet vezetésébe. irányításába. az ügyeik intézésébe. Az igaz. hogy nehéz meggyózni a tagokat egy és más dologról. Nem fogják ezek az emberek egyszerre megérteni, hogy a mai munkáért holnap szakítják la a nagyobb. érettebb gyümölcsöt. de meg kell győzni őket, mert csak >gy me- hel.'.fck előre. Sokszor vetekednek így a tagok, „le sem tudod jobban, — hisz honnan is tudnád.' Be kell nekik bizonyítani fehéren feketével, hogy esztendő végén mennyi pénz íesz a zsebében, ha bU'er- jesebben gazdálkodnak. A bizalmat napról napra meg kell szereznie a párttagoknak, a párttitkárnak, a ve-' zetőanek. Például azzal, hogy a termelőszövetkezeti tagok gyermekeik után időben megkaphassák a családi segélyt. Kis probléma ez, de a szövetkezetben sok családot ér át. A párttagoknak, ve tetőknek mindenre terjedjen ki a figyelme, ami a tennél > szövetkezetben történik. — Eddig helyesen cselekedtek. S ha a járási pártbizottság és a járási tanács többet segítenek, akkor a fiatal termelőszövetkezet még jobb eredményevet ér el. Az első esztendő komoly próbára tette a kálmánházi Ezüstkalász Termelőszövetkezet kommunistáit, tagjait, a vezet őket. Bebizonyították, hogy kiállták a próbát. Farkas Kálmán. Otthonosabb ellátást várnak a Sóstón üdülő egyetemisták Kilencven egyetemista üdül tíz napig Sóstón. Budapestről, Miskolcról, Vesz. prémből, Sopronból, Szolnokról és más egyetemekről jöttek. Valamennyien kiváló tanulmányi eredményük alapján érdemelték ki az ingyenes üdülést. Sokan közülük hírből hallottak már Sóstóról, szépnek és üdülésre kellemesnek képzelték el. Elmondották, hogy ebben a hitükben nem is csalatkoztak. Dicsérik a sóstói erdő szépségét, csendjét. Sokan lelkesedéssel sorolták csónaká- zási, strandolási és kirándulási élményeiket. Kellemesen szórakoznak esténként a teraszon. Mindez azonban nem elégíti ki igényeiket. Az épület, melyben laknak, kívülről tetszetős, belülről azonban a szobák bizony barátságtalanok. Kifogásolható a szobák bútorzata és tisztasága is. Hiányos a felszerelés, a berendezés, öt diáknak például egy szekrénye van, s abban sem polc, sem fogas nincsen. Egy kb. száz kötetes könyvtár áll rendelkezésükre, s azok a könyvek kevésnek és témaszegénynek bizonyulnak. Gyakran bosszankodnak amiatt is, hogy különösen vacsoránál sokat kell várakozniok. Ez főleg akkor történik meg, ha a teraszon sok városi vendég van. Précsényi Árpád elvtárs, az üdülő vezetője elismeri ezeket a hiányosságokat, azt mondja, hogy felsőbo szervek is tudnak rólai Mégis mi akkor az oka? Semmilyen intézkedés nem történik, az ott üdülők otthonosabb ellátása és jobb. szórakozásának biztosítása- érdekében? A vendéglátó- ipari vállalat gondoskodik a diákok ellátásáról. A vezetők „mossák“ kezüket, hogy ők semminek sem okai. A budapesti szanatóriumi és üdültetési osztály pedig úgy látszik, túl mész* sze van a nyíregyházi Sóstóhoz, hogy egyszer-egyszet személyesen is meggyőződne az itteni állapotokról,' Pedig biztosan egyetértenek velünk abban, hogy aa egyetemi diákság is sokkal kulturáltabb, jobban megszervezett üdülést, otthonosabb ellátást érdemelne. O. Ai Óvjuk meg terményeinket ex melegedést#! és a befülledéstől Kora reggeltől késő estig búgnak a cséplőgépek a megye minden részében. Munkájuk nyomán egyre szaporábban telnek a zsákok, a magtárak. Az idó kedvez a hordásra és csép- lésre, a termények szára- zak. Az elcsépelt gabonafélék általában nem igényeinek különleges szárítást Nem vonatkozik ez a kombájn-gabonára. mely a megengedettnél magasabb nedvességet tartalmazott. A bemelegedés veszélye elsősorban a kombájn-gabonánál áll fenn és csak ott, ahol nem végezték el a gondos szárítást és a megengedettnél vastagabb rétegben tárolják. Ez tapasztalható a tiszadobi Táncsics TSZ-nél is, ahol -1(1 vagon kombájngabona 1— 2.5 méter vastag rétegben van tárolva, emiatt melegszik a termény. Az elcsépelt és magtárba tárolt gabonát nem szabad macára hagyni, továbbra is gondosan kell kezeim. A vetőmagot pedig megkülönböztetett gondossággal kell a magtár elkülönített részében kezelni. Mindaddig, amíg a magvak nedvességtartalma el nem éri a tárolható légszáraz állapotot, addig vékony rétegben kell tárolni és szükség szerint két-három naponként át kell lapátolni. Igen fontos követelmény az is, hogy a vetőmagot kitisztított állapotban tároljuk, mert a benne levő idegen anyagok magas nedvességtartalma könnyen előidézi a melegedést. A termelőszövetkezetek még nem rendelkeznek ele- ■ gendő magtárral, éppen ezért a beszolgáltatási kötelezettségüket, a gépállomásoknak járó tartozását,, a kölcsönket már a cséplőgéptől teljesítsék és ne heljék a magtárakat. Tszjgji’ vezetői, egyéni ten;nmoK_! még a legnagyobb munkák ' közben is rendszeresen ellenőrizzék a magtárakat és egyéb gabonatárolókat — különös gondddal a vetőmagot és a kombájngabonát — és idejében akadályozzák meg, hogy a beme- legedés, esetleg befülledés, vagy rothadás következtében egyetlen szem gabona' is veszendőbe menjen. Juhász Sándor fóagronómus, SOLTÉSZ ISTVÁN: JLöböqé láiLqők Regényes történet ax utolsó hosxorkányégetés idejéből — tödig: 1715 nyarán a labancokhoz pártolt gróf Károlyi Sándor es a szatmári császári főkapitány kereoere a Jezsuita rendfönök megígéri! segít megzabolázni a la- zongokat Megbízza Lőcseit, hogy készítsen elő csodát Pooson a ne» s a robotot megtagadó pocsiak mcgfélem- (jtesere. Más szerzeteseknek egyéb megbízást ad Közben Tyúkodra hazaérkezik Cabócs András buídoso kurus. A faluban éppen egyken kedves pajtásának Kiss Annának az anvíát temetik. Stólát nem tud fizetni: csv iczsuila utoiso kecskéiét rabolja el. Ezalatt Lőcsei megérkezik Pócsra ismerkedik a környezettel. Babocs András feleségül veszi Annát, a falu venje a lakodalmon megesketi okol - ouldoso Rákóczi hűsegére is Lőcsei Pó. csőn ..megkönnvezteti" a képet olajjal pénzt alán.fékoz Vátrálv Mihály nócsi i arasztnak. A napok szentbeszé- \ det tartanak: .imádkozzatok a császárért!" Babócs András éjszakai tanácskozásra hívja Pócson a volt kuruco- kat akiknek elkeseredett panaszait Vátrály árulása folytán kihallgatja Lőcsei. Anna a búcsút járja, egy szerzetes meg akarja környékezni de az asszony elmenekül. Teltek az évek, Babócsék gyermekei növekedtek. (13) Az öregedő Hedry hazfőnök vasszigorral irányította az ügyeket. Úgy látszott, hogy a szaladó évek nemcsak a kezeit, lábait merevítették, hanem a szivét is kövesítették. Nem vesztett semmit keménységéből, éppen ellenkezőleg.- Ríj lehetett ennek az oka? Nem más, mint az, hogy elvágyott már Szaimárról, kényelmesebb, jobb helyre, ahol nem kell annyit vesződni a rebellisekkel, akik nem akartak a bőrükben férni. Bécsbe vágyott — minden császárhű Mekkájába. Remélte, hogy hosszá szolgálati éveinek nem marad el a jutalma. Gróf Er- dödy, az egri püspök igen meg volt vele elégedve, a pócsi eltelő különösen megnyerte a tetszéséi. Hedry nem akarta ezt a bizalmat elveszteni, nem akarta hogy egyszer is, bárhol ir, elhangozzék a sajnálkozó szó, amelyiktől a legjobban rettegett: „ ... öregszik .. Nem, még nem akart megöregedni! Kemény és irgalmatlan akart maradni, ha az egyház érdekeiről volt szó. S ez az elhatározás, mint szokott lenni, kegyetlen túlzásokra ragadtatta. Ám olykor, amikor cellájában pihent, az egyedüllét óráiban megrohamozta a kíméletlen idő. Lehajtott fejjel, lecsüngő kézzel ült a székén és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott másnap harckészséget parancsolni magának. Érezte, hogy mégiscsak eljárlak az évek. Éjszaka is rosszul aludt, tusakodva forgolódott az ágyán és reggelre kelve, úgy érezte, mintha holtkeserű orvosságot nyelt volna. Megtört volt az arca, a barázdák, ráncok mélyebbeknek tűntek mint máskor és egész nap mogorva, rosszkedvű volt. E napokon nem tűrt meg senkit maga körül — csak Lőcseit, a kedvencét. Lőcsei sokat változott az elmúlt évek alatt. Termetesebb és bátrabb, magabiztosabb lett a megye legfényesebb köreiben is. Hedry bevezette a társaságba, nem egyszer vacsoráztak Károlyi főispán nagykárolyi kastélyában. Az ilyen vacsorákon, ebédeken szóbajöttek az országos ügyek, udvari pletykák, hírek. Azon vette magát észre — és Hedry is elégedetten konstatálta — hogy egyre figyelemkeltőb- ben kapcsolódott be a társalgásba. Akkoriban a legtöbb szó természetesen az öregedő és fiú nélküli császár haláláról esett. Persze közönségesnek és illemtelennek, sőt felségsérlésnek tekintették erről nyíltan, szót kimondva beszélni — a császár haláláról még hangosan gondolkodni sem volt illő. Csak körvonalazták a várható eseményeket. — Módot kell találni arra, hogy a fenséges ház tagjai uralkodjanak mindörökké — nyilvánította ki véleményét az egyik meghitt beszélgetés során Károlyi. — Feltétlenül — helyeselt Lőcse', s fehér kezét az asztalon nyugtatva, kicsit elő- rehájolva folytatta: — Magyarországot és az osztrálc-cseh örökös tartományokat a közös uralkodónak indivis ibiliter ac inseparabiliter. invecim et insimul* kell birtokolnia. Kizárólag ez biztosítja a jövőnket. Ez biztosítja a rendet az országban, ez biztosíthatja csak a fenséges házhoz hű karok és rendek jogait, kiválíságait. Hedry bólintott ősz fejével. Kicsit rikácsolóvá vált/ az utóbbi időben a hangja. — Ennek egyetlen indája van. Az, ha a Corpus Jurisba beiktatja az ország- gyűlés a Pragmatica Sanc- tiot. — Ezen fáradozunk, tisztelendő atyám — válaszolta Károlyi. Egyszóval Lőcsei, az egykori novicius, aki valamikor kémkedett, szaglászott, kóklerkedett Pócson, tekintéllyé kezdett válni. A rendházban kimondatlanul is az öreQ Hedry utódjának tekintették, tisztelettel vették körül társai — afféle jezsuita tisztelettel ugyan, amelynek őszinteségéről soha senki nem lehe* Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul. kölcsönösen és együttesen. tett meggyőződve — de mégis csak becsülték. Irigyet is ügyes papnak tartották. Lőcsei atya egyébként korántsem, szakított á múltjával, az apró machinációk korszakával — éppen ellenkezőleg. Akkori tapasztalatait, eredményeit továbbfejlesztve valóságos kémközponttá építette ki a rendházat. Ügynökök, kémek egész serege állt rendelkezésére — többek között a legfőbbként Vátrály ' Lukács, a pócsi kurucok árulója — s embereivel behálózta egesz Szatmári> Szabolcsot. Ismerte a vidék hangulatát, ismerte ncv- szerint, lakóhely szerint azokat a volt Rákóczi-kato- nákat, akik szenrezkednek s csak az időt és alkalmat várta, amikor lecsaphasson rájuk. Erre egyébként terve volt kidolgozva, amelyet Hedryvel tárgyalt meg. Ennek az volt a lényege, hogy nem egyszerre számolja fel ■ a meglévő szervezkedést, hanem fokozatosan, hol itt, hol ott lecsapva — más és más módszerekkel. 1722 tavaszán elhatároz-. ta, hogy felszámolja , az: egyik fő lcurucgócot, amelynek a központjában Babócs András állott. (Folytatása következik.) 2
