Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-10 / 186. szám
1956. Augusztus 1B, péntek NÉPLAP A szovjet kormány nyilatkozata a Szuezi-csatorna kérdéséről Moszkva, (TASSZ) W. Hayter, Anglia moszkvai nagykövete 1956. augusztus 3-án átnyújtotta D. T. Se- pilovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének az angol kormány jegyzékét, valamint ehhez mellékelten Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányának nyilatkozatát a Szuezi csatornatársaság egyiptomi részről történt államosítását érintő kérdésekről. Az angol kormány erre a háromhatalmi nyilatkozatra hivatkozva, meghívta a szovjet kormányt, vegyen részt azon az értekezleten, amelynek összehívását 1956. augusztus 16-ra tűzték ki Londonba, „hogy megvizsgálja a csatorna további működésének biztosítására szolgáló intézkedéseket, úgy, amint azt az 1888. október 29-i konvenció szavatolta“. A Szovjetunió kormánya ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A szovjet kormány nem érthet egyet azzal az értékeléssel, amelyet a három hatalom nyilatkozata a Szuezi-csatorna övezetében uralkodó helyzetről ad. A nyugati hatalmak kormányai, jóllehet elismerik, hogy Egyiptomnak, mint teljesen szuverén és független államnak, jogában áll a fennhatósága alá tartozó vagyont államosítani, mégis megpróbálják kétségbevonni az egyiptomi kormány lépésének, a Szuezi-csatorna társaság államosításának törvényességét. A nyilatkozatban olyan teljesen megalapozatlan állítások vannak, hogy ez a társaság „nemzetközi intézmény“, amelynek státusát nem változtathatja meg az egyiptomi kormány. Ennek kapcsán figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Szuezi- csatorna társaságot alapításától fogva, még az Egyiptom szempontjából megalázó 1866-os egyezmény szerint is egyiptomi társaságnak tekintették, amelynek igazgatása az egyiptomi törvényeknek és szokásoknak megfelelően történik. A Szuezi- csatorna társaság államosításának semmi köze sincs a Szuezi csatornán lebonyo- lodó hajózás szabadság biztosításának kérdéséhez, amelyet az 1888. évi külön konvenció szabályoz. Jogilag teljesen alaptalanok azok a kísérletek, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha az egyiptomi törvényeknek alárendelt magántársaságot valamiféle nemzetközi szervnek kellene tekinteni, amely biztosítja a hajózás rendjét a Szuezi- csatornán. Az egyik vagy másik állam területén lévő vállalatok tulajdonának államosítása a nemzetközi jog általánosan elismert elvei szerint az illető állam bel- űgye. Minden ország pontosan így fogadta az utóbbi évtizedek folyamán a szuverén államok számos olyan döntését, amely magántulajdon államosítására vonatkozott, beleértve az olyan magántulajdont is, amelyben külföldi tőke részesedett. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani azt is, hogy az ENSZ közgyűlése 1952 decemberében külön határozatot hozott arra vonatkozólag, hogy a népeknek jogukban áll szabadon rendelkezni természeti kincseikkel és erőforrásaikkal, A közgy'j'és felszólította az államokat tartózkodjanak olyan csejekedetekf.őJ, amelyek sértik az államok erre vona koró szuverén jogát. Ennélfogva a szo/iet kormány teljesen törvényes, Egyiptom szuverén jogaiból fakadó cselekedetnek tartja az egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatorna társaság államosítására vonatkozó határozatát. Anglia és Franciaország kormányai azzal indokolják a Szuezi-csatorna társaságnak az egyiptomi kormány által kihirdetett államosítása elleni fellépésüket, hogy aggasztja őket a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítása. Ámde az a tény, hogy a volt Szuezi- csatorna társaság feletti tulajdonjog az egyiptomi állam kezébe ment át, nem hozott semmiféle változást a Szuezi-csatornán folyó hajózás fennálló rendjében. Az egyiptomi köztársaság kormánya augusztus elsején hivatalosan kijelentette a szovjet kormány és ugyanígy minden más állam kormánya előtt, hogy a Szuezi-csatorna társaság államosítása semmiképpen sem hat majd ki Egyiptom megfelelő nemzetközi kötelezettségeire és Egyiptom teljes mértékben tartja magát a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadságához, amelyet az 1888. évi egyezmény írt elő. A Szovjetunió kormánya tudomásul vette az egyiptomi kormány e nyilatkozatát és az a véleménye, hogy nincs ebben a vonatkozásban semmiféle indok a nyugtalanságra, annál kevésbé, mert Egyiptomnak, amelynek területén a Szuezi-csatorna áthalad, érdeke fűződik a Szuezi-csatornán való normális hajózás biztosításához és legalább olyan mértékben képes azt biztosítani, mint bármely más magán részvénytársaság. A Szuezi-csatorna társaság államosítása valóban "egyáltalán nem hatott ki az országok hajóinak a Szuezi- csatornán át folyó zavartalan közlekedésére, a Szuezi-csatorna továbbra is ugyanúgy működik, mint az államosítás előtt. Ebből látható, hogy az egyiptomi kormány maradéktalanul számol azzal, milyen nagyjelentőségű a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadsága és alap- talánok azok az aggodalmak, amelyeket ezzel kapcsolatban a háromhatalmi nyilatkozat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy Egyiptom amikor kötelezte magát a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának tisz- teletbentartására, azt is elhatározta, hogy kártérítést fizet a csatorna társaság részvényeseinek. Ilyenformán Egyiptom teljesen jogos és igazságos lépést tett, vállalva ez egyiptomi területen húzódó és egyiptomiak kezemun- kájával épült csatorna normális működésének biztosítását. Az, hogy a Szuezi-csa- tema ezt megelőzőleg évtizedekig nem Egyiptom kezén volt, hanem olyan társaság kezén, amelyben főként angol és francia tőke vett részt és ez az egyiptomi csatornát saját gazdagodására, Egyiptom bel- ügyeibe való beavatkozásra használta fel, nem szolgálhat indoklásul ahhoz, hogy továbbra is fenntartsák ezt a rendellenes helyzetet. Nem lehet számításon kívül hagyni, hogy a múltban hódítások és megszá.- iás útján létrehozott viszonyok ma alkalmatlanok és nem felelnek meg a szuverén és egyenjogú államok együttműködése elveinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek és célkitűzéseinek. Mihelyt Anglia és Franciaország kormányai, akárcsak az Egyesült Államok kormánya, elismerik az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasrendű elveit és kijelentik, hogy üdvozlik viszonyuk megváltozását azokkal az országokkal, amelyek korábban gyarmati függő helyzetben voltak, e hatalmak kormányainak nem volna szabad akadályozniok ezeket az országokat szuverén jogiak gyakorlásában. A szovjet kormány nem nézheti szótlanul, hogy a közel- és középkeleti térségben jelenleg m’nd feszültebb helyzet alakul ki. Anglia és Franciaország kormányai, amint az ügy a Szuezi csatorna társaság jövedelmét érintette, durva és indokolatlan nyomáshoz folyamodtak Egyiptommal szemben, megtorló gazdasági rendszabályokat foganatosítottak, bejelentették, hogy harci készenlétbe helyezik és a Szuezi- csatorna közelében összpontosítják haditengerészeti erőiket, tartalékosokat mozgósítanak, partraszállást készítenek elő és így tovább. Franciaország, Anglia és néhány más nyugati ország sajtójában nagyszabású kampány indult, hogy ellenséges hangulatot szítsanak a független Egyiptom ellen. Amikor az angol és a francia kormány ilyen cselekedetekhez folyamodik, amelyek szükségképpen veszélyeztetik a béke és a biztonság fenntartását, olyan útra lép, amely ösz- szeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel. Mert hogyan lehet összeegyeztetni ezeket a cselekményeket az ENSZ tagjainak azokkal a kötelezettségeivel, hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától és a nemzetközi viszályokat békés eszközökkel oldják meg olymódon, hegy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztenságot. A szovjet kormány teljesen megengedhetetlennek tartja azokat az intézkedéseket, amelyeket az angol és a francia kormány mostanában foganatosít és kihívásnak tekinti azokat a béke ügyével szemben. Teljesen világos, hogy ezek az intézkedések feltétlenül jogos felháborodást keltenek, kell5 visszautasításra találnak nemcsak Egyiptomban, hanem szu- verénitásáért harcoló többi nép részéről is. Azok a kísérletek, hegy erőszakot alkalmaznak a saját szuverén jogaival élő Egyip'ómmal szemben, elsősorban maguknak a nyugati hatalmaknak közel és középkeleti érdekeire mérhetnek komoly csapást. A Szuezi-csatorna államosítása nem érinti Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok vagy más országok négernek érdekeit. Csupán a volt Szuezi csatorna társaság, amely a csatorna használatából nagy nyereségekhez jutott, esik el most attól a lehetőségtől, hogy Egyiptom rovására gazdagodjék. Az olyan kísérletek, hogy erőszakkal állítsák vissza e társaság elvesztett előjogait, vagy más cégér alatt kényszerítsék, rá Egyiptomra' a külföldi tőke uralmát, világosan gyarmatosító jellegűek. A szovjet kormány híven a béke, az egyenjogúság és a más államok bel- ügyeibe való be nem avatkozás politikájához kijelenti, hogy Anglia és Franc.a- ország vezetőköreinek említett cselekedetei, amelyeket egyiptomi részről semmi sem tett szükségessé, egyáltalán nem mozdíthatják elő a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közötti bizalom erősödését. Ami pedig az angol kormány részéről a Szovjetunió kormányának átnyújtott olyan értelmű meghívást illeti, hogy vegyen részt a Szuezi-csatorna kérdéseivel foglalkozó és augusztus 16-án Londonban összeülő értekezleten, a szovjet kormány e kérdés megvizsgálásánál nem hagyhatja figyelmen kívül a következő körülményeket. Anglia és Franciaország azt hangoztatja, hogy ennek az értekezletnek a célja olyan intézkedések kidolgozása, amelyek az 1883-as konvenciónak megfelelően biztosítják a csatorna működését. Ez a kitétel nem látszik világosnak, már csak azért sem, mert a Szuezi csatornán való szabad hajózásnak az 1888-as konvencióban leszögezett elve továbbra is sértetlen és ezt az elvet maradéktalanul betartják. Ha azonban az értekezletnek az volna a célja, hogy valamilyen formában kísérletet tegyen a Szuezi csatorna társaság államosítása kérdésének, ennek az egyiptomi kormány által eldöntött kérdésnek a felülvizsgálására, ez nyílt beavatkozás lenne Egyiptom bel- ügyeibe. Egyiptomnak, mint szuverén államnak, e társaság államosításához való jogát semmiféle nemzetközi értekezlet sem vitathatja el. Meg kell jegyezni azt is, hogy a szóbanforgó értekezletet a Szuezi csatorna társaság főrészvényeseinek, Angliának és Franciaországnak, valamint az 1888. évi egyezményben részt nem vevő Egyesült Államoknak a kezdeményezésére hívták össze. Emellett az értekezlet összehívása a Szovjetunióval és az 1888. évi egyezményt aláíró többi állammal való tanácskozás nélkül történt. Figyelmet érdemel az is, hogy az értekezletre meghívott országok listáját célzatosan azzal a számítással állították össze, hogy a részvevők többsége támogatni fogja az Anglia és Franciaország által előkészített javaslatokat. A há- rcmhatalmi nyilatkozat értelmében az értekezleten való részvételt két ismérv határozza meg: 1. Az:k az országok, amelyek aláírták az 1838. évi egyezményt: 2. Azok az országok, amelyek „leginkább érdekelve vannak a csatorna használatában.’’ Mindamellett ez alapelvek közül egyiket sem tartották be. Az 1888. évi egyezmény részvevői között volt Ausztria—Magyarország és Németország is. Ausztria—Magyarorszäg jogutódja Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Ez államok közül egyet sem hívtak meg az értekezletre. Németországnak csak egy részét, a Német Szövetségi Köztársaságot hívták mzg, de nem hívták meg Németország másik részét, a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezzel már csak azért sem lehet egytárteni, mert az említett államok a többinél nem kevésbé érdekeltek a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságában. Nem hívták meg az értekezletre azokat az arab országokat sem, amelyek területileg a csatorna közvetlen közelében fekszenek, és amelyeknek életbevágó érdekük e kérdés helyes rendezése. Ezek az államok: Szíria, Libanon, Szaud-Arábia, Jordánia, Szudán, Libia, Jemen, Irak, Marokkó, Tunisz. Meg kell jegyezni, hogy az arab országok többsége szintén jogutódja az 1888-as konvenciót aláíró Ottómén bi- rodalbmnak. Nem hívtak meg az értekezletre olyan, a csatornát jelentős mértékben használó tengeri államokat, mint a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Bulgária, Románia, Burma, Finnország. A tervezett londoni értekezlet tehát a Szuezi-csatorna társaság részvényeseit birtokló országok csoportjának értekezlete olyan országok bevonásával, amelyeket a társaság fő- részvényesei önkényesen válogattak ki. Az értekezletet az Egyesült Nemzetek Szervezetének megkerülésével hívják össze, s ezt a jelenlegi körülmények között nem lehet normálisnak tekinteni. Az értekezlet színhelyéül az 1888-as konvencióban résztvevő országok hozzájárulása nélkül Londont jelölték meg, bár, ha az 1888-as konvenció tételeihez ragaszkodna, a csatorna működésével összefüggő kérdéseket Kairóban keli megvitatni. A fentebb kifejtettekkel kapcsolatban a szovjet kormány úgy véli, hogy az említett konferencia sem résztvevői összetételénél, sem jellegénél és célkitűzéseinél fogva nem tekinthető olyan nemzetközi értekezletnek, amely teljes jogú döntéseket hozhat a Szuezi-csatornára vonatkozóan. A szovjet kormány azt tartja a legcélszerűbbnek, hogy a nemzetközi jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok hajózása szabadságának biztosításával összefüggő problémákat az Egyeült Nemzetek Szervezetének keretében vitassák meg. Mint ismeretes, számos nemzetközi jelentőségű fontos tengeri csatorna és tengerszoros van. Ha a háromhatalmi nyilatkozat a Szuezi-csatorna nemzetközivé tételének problémáját érinti; természetszerűleg felvetődik az a kérdés, miért éppen a Szuezi-csa- tornát emelik ki az egyaránt fontos tengerszoro sok és csatornák közül. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a nemzetközi jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok kérdésére vonatkozó bármilyen döntésnek figyelembe kell vennie azon államok szuverén jogai tisztelctbentartásának szükségességét, amelyek terű-: létén ezek a tengeri útvo-1 nalak keresztülhaladnak. A fent kifejtettek figyelembevételével a Szovjetunió kormánya, mint az 1888-as konvenció aláírója, azt tartja, hogy a Szuezi-csatorna najózási szabadságával összefüggő kérdések megvitatásában minden körülmények között részt kell vennie még Ausztriának, Albániának, Burmának, Bulgáriának, Magyar- országnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Jemennek, Jordániának, Iraknak, Libanonnak,1 Líbiának, Marokkónak^ Lengyelországnak, Romániának, Szaud-Arábiának,' Szíriának, Szudánnak, Tunisznak, Finnországnak,; Csehszlovákiának, Jugoszláviának. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy részt-j vegyen ezen az értekezleten] egy olyan nagyhatalom is,! mint a Kínai Népköztársaság. A szovjet kormány remé-i li, hogy az angol kormány] nem gördít akadályokat az' elé, hogy az említett országok részt vegyenek a szóbanforgó értekezleten, na1 azt maguk számára szükségesnek tartják. A szovjet kormány, mint nemzetközi kérdések békés megoldásá-j nak harcosa figyelembe véve azt, hogy a küszöbön' álló londoni értekezlet alkalmat adhat a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságával összefüggő kér-] dések rendezéséhez vezető olyan utak-módok megke-j resésére, amelyek az üj körülmények figyelembevételével elfogadhatók mind az egyiptomi állam, mind a többi érdekelt állam részéről, elküldi képviselőjét az értekezletre. Magától értetődik, hegy a szovjet kormány részvétele az értekezleten egyáltalán nem ró a Szovjetunióra semmiféle olyan korlátozást vagy kötelezettséget, amelyek a három nyugati hatalom augusztus 2-i közös nyilat-1 kozatában meghirdetett el-; vekből folynak, vagy amelyek sérthetik Egyiptom' szuverén jogait és méltó-! ságát. Ami az értekezlet időpontját illeti, a szovjet kor-! mány véleménye szerint a jobb előkészítés céljából célszerű lenne augusztus végére összehívni az értekezletet. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy határozott híve a nemzetközi feszültség további enyhülésének, így a közel- és középkelet térségében is. Az a meggyőződése, hogy az államok szuverén jogainak) tiszteletben tartása és a! nemzetközi együttműködés' fejlesztése az idők széllé-! mének megfelelően, az egyenjogúság és az államok belügyeibe való be nem avatkozás alapján —j az államok közötti bizalom1 megszilárdulásának, a né-; pék közötti tartós béke biztosításának legfontosabb feltétele. A szovjet kormánynak az a meggyőződése, hogy a felmerült vitás kérdéseket békés úton lehet és kell is rendezni, a népek jogaival és törvényes érdekeivel összhangban. Reméli, hogy a kormányok a Szuezi csatorna kérdésében is belátásról és széles látókör-i ről tesznek tanúságot és tartózkodnak olyan cseleké ményektől, amelyek nem kívánatos következmények-! kel járhatnának. 3
