Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-09 / 185. szám

NÉPLAP

r _ _____

Elíizem lett a uyíregyházi L é§ lí-es postahivatal

*

Bede Mátyás ura a szarának

Csehszlovákiai

űtijegyzetek

Borók Antal mozgóposta ro- vatoló, Palitz János üb. elnök, Gál István levélbecsz- tó, Mák János távbeszélő osztályvezető, Mendik Béla hivatalvezető-helyettes, Baranyai Irén, Dévényi András és Törő Gyula.

Az élüzem elbírálásánál figyelembe vették a sajtóterjesztés terén elért k-.űnő eredményeket is. A postás dolgozók a második negyedévben a pártsa itót terven felül terjesztették. A jó sajtómunkáért dicséret illeti a hírlaposztály és a hírlapcsoport valamennyi dolgozóját és a kézbesítő elvtársakat. A hírlapterv jó eredményeit az is elősegítette,

A Mos%kva-auíó

A moszkvai autógyár luxustípusú új személyautó modelljét készítette el. Az újfajta gépkocsinak

hogy a posta és a Néplap kiadóvállalat dolgozói között jó a kapcsolat és az együttesen végzett sajtóterjesztési munka is segítette a postát az élüzem büszke Cím elnyerésében,

A postások jó munkájának elismerését jelenti a kormányzat légutóbbi rendeleté, — amely augusztus elsejétől kezdve felemeli a postás dolgozók fizetését.

A posta élüzem ünnepséget augusztus 11-én szombaton délután 5 órakor tartják a SZOT kultúrtermében. Az ünnepség után kultúrműsor — majd vacsora és tánc következik.

Farkas Pál.

220 lóerős, nyolchengeres motorja, automatikus sebességváltó berendezése és önálló felfüggesztése van, ami hozzájárul a kocsi jó dinamikai tulajdonságaihoz, és a sima járáshoz óránként 150 kilométeres sebesség esetén is. A kocsi belseje tágas és a lehető legnagyobb kényelmet nyújtja, rádiókészülék van benne, valamennyi ablakot gombnyomásra lehet leereszteni vagy felhúzni.

ra.

2 millió forint beruházással bővül a dohányfermentáló

A nyíregyházi I. és II. póstahivatal a második negyedévben teljesítette az élüzem feltételeit. Elsőízben történt, hogy mindkét hivatal Nyíregyházán élüzem lett. Hogy a múltban ez nem következhetett be, ez elsősorban annak tudható, hogy a posta régi vezetője nem látta jelentőségét a versen} .lek, nem segítette a dolgozók versenykezdeményezéseit.

A második negyedévben ez a szellem megváltozott, az úi vezetés felszámolta a hiányosságokat, szorosabbá vált a vezetőség kapcsolata a dolgozókkal és a postások munkakedve új és friss lendületet kapott. Ez megmutatkozik a második negyedév munkájában és eredményeiben i«- ^lüzem lett városunk mindkét postahivatala,:

A jó munkában élenjárt Bódi János kézbesítő, az alapszervezet párttitkára,

Dölná Secen ismertem még Márkus József és Kazár József kombájnoso- kat, akik az EMAG gyártmányú magyar kombájnnal arattak. Elismeréssel beszéltek a magyar kombájnról, — de nem hagyták szó nélkül, hogy baj van a préssel, nem jól működik a hurkoló a kötésnél. (Bizony jó lesz, ha figyelembe veszik ezt a gyártásnál, hiszen nem mindegy, hogy hogyan vételiednek szomszédaink a magyar kombájnról,

amelyből csupán a kálnai körzetben hét aratott.)

Michail Lakatos otthonába is ellátogattam. Kíváncsi voltam egy egyszerű JRD tag otthonára, életkörülményeire. Két szoba szépen berendezve, a padlón szőnyeg, asztalon nagy világvevő rádió, villany, porszívógép, mosógép, a szekrények tömve ruhával, a gyerekek kezén karóra, nyakukban ékszer, s az egyik kislány például balettiskolába jár. Egyszóval jól élnek. Azt mondják, gazdagodásukat annak köszönhetik, hogy beléptek a JRD-be.

Hadd mondjam még el

Mí.vívnunk:

azt is, hogy Léva főterén, ahol a munkások és JRD tagok autói sorakoznak esténként, ilyen beszélgetésre tettem figyelmes:

— Eladom a Jáva motort és veszek egy Skoda autót.

Egy másik ember a farmotoros Spartak autót gusztálgatta. Egy kisebbigényű pedig két személyes autót próbált ki, és úgy tervezte, hogy még az idén vesz egy olyat.

Jólétről szól a tudósításom Csehszlovákiából. Láttam, tapasztaltam, hogy milyen sokat jelent az, ha egy országnak fejtett ipara van, s ha mezőgazdasága egyre belterjesebbé válik. Mit mondhatnék egyebet? Szeretném, ha a mi népünk is olyan jól élne, mint Csehszlovákia dolgozó népe. Ügy gondolom, hogy pártunk Központi Vezetőségének nemrég megjelent határozata, dolgozó népünk lelkesedésével és jó munkájával párosulva, a II. ötéves tervünk megvalósításával erőteljes haladást fog jelenteni ezen az utón.

Orosz András.

A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat nemcsak megyénk, hanem az ország egyik legnagyobb ilyen üzeme. Ebből adódik, hogy megyénkén kívül az egész környék dohánytermését felveszik, feldolgozzák. A hatalmas üzem évenként sokezer tonna dohány befogadására és feldolgozására képes.

Az utóbbi idők megnövekedett dohánytermelése azonban szükségessé tette a bővítését. Egy új, hatalmas nyersanyagtároló raktár épül máris, több mint egy millió forintos beruházással. Az új tároló helyiség építését már megkezdték és még ez év októberében be is fejezik. A tároló raktár befejezésével azonnal új munkába

Több mint egy héttel ezelőtt találkoztam Bade bácsival a nyírbátori terményforgalmi irodában. — Erdős elvtárssal, a vezetővel beszélgettem a begyűjtésről, a szabad termény felvásárlásról s mindarról, hogy erre a nagy munkára hogyan készülnek fel — amikor egy gondolatnyi időre elsötétült a bejárat és egy javakorabelinek látszó férfi jött be rajta.

— Jó napot mondta, s átnyújtott Erdős elvtársnak egy cédulát,

— Tessék Erdős elvtárs. Itt a kötés a gabonáról. Ami jut, mind egy szemig átadom — mondta s kézmozdulattal is súlyt adott beszédének.

— Mennyi tesz az körülbelül Mátyás bácsi? —kérdezte meg tőle Erdős elvtárs.

— Majd elválik a vallatásnál — mondta az öreg, — ahogy néztem, tesz vagy 10 mázsa.

El is felejtettem volna talán az egész beszélgetést, ha tegnap nem hoz össze Ismét Bede Mátyással a véletlen. Jött visszafelé a raktártól. Akkor szállította be a fölösleget.

Mennyi tett az a 30 százalék Bede bácsi? — kérdem az öregtől, miközben ráfüstöltünk egy „Kossuíh”fognak az építők. Egy műszaki anyagraktár építését kezdik meg októberben, ami 1957 júliusában lesz kész. Ez az új épület a megnövekedett kapacitással együtt emelkedő segéd- és üzemanyagok tárolását fogja megoldani.

h "dkét épület főként előregyártott elemekből készül. A megyei építőA váci hajógyárban az idén több aluminium motoroshajó készül a MAHART számára.

A MAHART úgy tervezi, hogy a 150 személyes, kényelmes hajókból és víNem adja könnyen a választ. Nem is mondja rá, hogy ennyi meg ennyi, hanem gondolkodik s úgy kezdi lassan, akkurátusán:

— Hát a 6 holdból 2 és fél kalászos. Igaz, hogy a búza alig 900 kvadrát-öl,a többi meg gabona volt. — Ahogy a lábán néztem, hát írásba mertem volna tenni, hogy megtesz 14 mázsa. — Na, nem összesen, hanem holdanként — mondja mikor látja, hogy bizonytalanul nézek rá. — Holdanként. Nem mindenki tart ki a bátori homokon sem a régi 4—5 mázsás átlag mellett. Sokan felülhajalják itt már a tizet — mondja Mátyás bácsi önérzetesen. No az én 2 és fél holdamon megtermett az idén 35 mázsa. Ebből a beadás, vetőmag, a családi szükséglet, meg a pásztor, kerülőbér, bőven számolva is, 22 mázsa körül van. A többi felesleg. Azt mondtam a múltkor, hogy 10 mázsát, mint egy szemet eladok. — Hát nem mondtam valótlant, mert még megfejeltem 137 kilóval.

És a szabadpiaci értékesítésre nem tartalékolt?

— Ugyan kérem, a szabadpiacra vigyem? Melyikre? Állítom az elvtársnak, hogy nem tudnám drágábban eladni a piacon. Jobban járok így. Nem

ipari vállalat a dohányfermentálógyár vezetőivel közösén úgy határozott, hogy úgy szervezi meg az építkezést, hogy az építő- munkások számára tehetővé tegyék a téli foglalkoztatottságot. így kényszerpihenő nélkül, az idő legjobb kihasználásával készülnek el az új épületek.

zibuszokból egyet-egyet Győr és Szeged kap. A sporthorgászok régi kívánsága teljesül azzal, hogy a soroksári Duna-ágban Ráckeve és Tass között is vízibuszt állít forgalomba.

foglalja a termény a ho* lyet, a zsákot. Nem csűr-, rantva — cseppentve adom* el, hanem egyszerre s a pénzt is egy summában kapom.

Beszél, beszél. Megered a nyelve, alig győzöm kő- vetni s szinte úgy érzem, hogy engem akar meggyőzni mindarról, amit elmondott.

— Tessék csak elképzel-1 ni, hogy milyen embereid vannak. Ott van a két szomszédom: Simák meg

Fekete. Azoknak akármit mondanak, semmi se jó. — Mindenre azt mondják, hegy becsapás, félrevezetés. Az egyiknek 100 kiló hátraléka van húsból, hát meg tehet értetni vele ezt, hogy, ha eladja a szabad-; terményét — mert neki „is1 jut egy pár mázsa — azért kap annyi pénzt, hogy kifizetheti a hús árát és még. bőven marad sóra, borsra .’ Nem érti meg. De akkor vakarózni, meg káromkodni fog, ha esetleg foglalni) mennek nála. Akkor megint rossz lesz. És azt fog-; ja mondani, hogy így meg úgy, neki volt igaza, mert lámcsak ismét mit csinálnak a paraszttal ... és fújja a megszokott nótát.

—- Igaz — mondja Bede bácsi, miközben egy bodor füstfelhőt ereszt ki sárgás bajusza alól. — Igaz, gazdálkodni tudni kell. Az itteni földek nem adják ingyen a termést. Okosán kell elvenni tőle. Egyik ismerősömnek — közel lakunk egymáshoz — tavaly 3 holdon összesen 9 mázsa dohány termett. Nekem egy holdon 9 mázsa 40 kiló. — Csak dohány-prémiumot többet kaptam, mint 3000 forint. Tavaly elpusztult az egyik tehenem, de az idén vettem helyette másikát. Nem éreztem meg túlságosan. Sohse tegyen rosszabb dolgom, rtiint most van. Csak ezt kívánom arra a hátralévő pár évre, ami nekem még kijár. A apámat 63 éves korában temettem el. Magam is túlvagyok már a hat ikszen. Hogy meddig futja, azt nem tudom, de addig szeret az ember látni, gondolkodni, nem hagyja * vére . . . töri magát . . .,] hogy jól forogjanak ki, a1 dolgok,

X x-x \\VX'X\X'-V X'X- XW XX- XNXsX' XX\X-X\X XW* .XXX'XxXXX- XX\X V VVVW V%VV\\XAS\ .V XNVX V.VVV.V.VVV.VX'V\\\A'V\\V.V:

i\v.wwxA\v\a xvw' vv\\vv\ «a x

k\x\x\x- awv

Vízibuszt kap Győr, Szeged és a tassi horgászjárat

S. A.

k' X\X\X\X .VaWWWVVWVXWWW X X X\X X\X XWX\X\X VW X\X\X\X-X'X-X\X\V<VXWJIf XXX'X X\X'X X X XiW

Kisemberek kis dolgai

A szószátyár

iztosan találkoztatok már vele. Nagyon szeret nagyon sokat beszélni. S nem is akármikor, hanem az értekezletek, gyűlések vége felé, amikor már a határozati javaslatot egyhangúan elfogadták, és egyhangúan szeretnének már hazamenni. Egy óvatlan pillanatban ilyenkor emelkedik szólásra barátotok. Meglátszik rajta. hogy fontos személyiségnek tartja magát. Esetleg egy apró köhentést is hallat, azután megkezdi hozzászólását. Nyugodtan megolvashatjátok a függönykarikákat, az asztalterítő rojtjait, 6 még mindig beszél. Kényelmesen összeadhatjátok a napi kiadásaitokat, még egy madarat meg egy virágvázát is rajzolhc' ‘ " ráadásul a jegyzetpapirra: ő még mindig beszél. Hogy mit? Csupa kopott szólamot,

kimagvalt mondatokat. Egy kazalnyi fonnyadt, színtelen szóvirágot szedegetett össze nektek az anyanyelv tarlójáról. Mindaz, amit mondott, lapos volt, mint a ladik feneke. Várjatok, rossz a hasonlat, mert a ladik szépen libég a vizen, de a szószátyár hozzászólása nem maradt fenn a tudatotok felszínén, hanem nyomban elmerült. Mire beszédét befejezte, nem emlékeztetek, már egyetlen mondatára sem. De még hazafelé is azon mérgelődtetek, hogy miért is nem lehet valami módon betapasztani a száját annak, aki fölösleges beszéddel fárasztja hflllga- tóit.

e panaszkodjatok. Ti nem tudjátok,- hogy vannak, akiknek még rosz- szabbul megy a soruk. Például nekünk. Mi tizenhatan, kik együtt dolgozunk,

évente legalább harminc- harmincöt gyűlésen veszünk részt. (A fele nyugodtan elmaradhatna.) Az a harminc-harmincöt gyűlés többször tart tovább három óránál, mint kevesebb ideig. Talán még ez sem volna

baj. De az már igen, hogy ezeken a mi gyűléseinken mindig ő beszél, ö, aki fejedelmi bőkezűséggel bánik az idővel, mihelyt szólani kezd. Ő, aki szinte megmá- morosodik, ha a tulajdon hangját hallhatja. Mindig ő beszélt, íry emlékszem rá. a szavak marathoni futója, a szószaporító, a szószátyár. Ha bedugtam a fülem, láttam, hogy beszél, ha becsuktam a szemem, hallottam, hogy beszél. Ha bedugtam és becsuktam mind a kettőt, az összes idegszá- lammal éreztem, hogy beszél.

gy megy ez már három éve. Jön a hirdetés: délután ötkor gyűlés. Gyülekezünk, ahogy a fogorvos várószobájában szoktak.

— Hoztál hálóinget, fogkefét? — szokta kérdezni egyikünk arra gondolva, hogy megint az éjszakába nyúlik majd a szónoklat.

— Nem kell, nem lesz már időnk lefeküdni! — szokta felelni epésen valamelyikünk. (Pedig igazságtalanok voltunJc, mert fél tízkor már vége is lett a gyűlésnek.)

Kezdődik a beszéd. A szószátyár kissé fölemeli az állát, valahova nagyon messzire tekint, ujjait kiegyenesítve belemélyeszti a zsebébe, csak a hüvelykei merednek ránk szigorúan. Egy pillanatig alig észrevehetően lábujjhegyre ágaskodik. Kezdődik a beszéd. Beszéd a beszéd szükségességének megértéséért. Beszéd a beszéd lelkesebb, fegyelmezettebb meghallgatásáért. Beszéd önmagáért a beszédért. Az előrelátóbbak gondoskodtak olvasnivalóról, kézimunkáról, rejtvényfejtésről. A feledékenyek majd csak egy fél óra múlva kapkodnak munka után. Van, aki gondolataiba mélyed, következtetésekre jut, Ítéleteket alkot, aztán egy óra múlva meglöki logikai kártyavárát, s újat épít. Még őróla hinné el leghamarabb valaki, hogy a beszédre figyel. Pedig nem. A «nyelést ma az egyik tagbaszakadt, vasidegzetű munkatársra bíztuk, ma ő a soros, ö csípi el minden negyedórában azt az egy mondatot, amelyik lényeges volt. A gyűlés után öt perc alatt megtudjuk tőle, hogy miről volt szó, mi a tennivaló. (Illenék, hogy egy pohár sört fizessünk ezentúl a szolgálatosnak!)

Megszokja ám ezt az ember, megszokja, mert más kiút nincsen. Megpróbáltunk mi már mindent. Kértük sokszor, hogy ne ’ beszéljen olyan sokáig: nem használt.

Mondtuk, hogy holnap is van nap: nem hagyta abba. Beleásitottunk a képébe: nem vette észre. Kedvesen integettünk neki az óránkra mutogatva, sóhajtoztunk, tereferéltünk, felálltunk, nyújtózkodtunk, tornáztunk, szedelözködtünk, visszazökkentünk a székbe: semmi, de semmi nem használt. A beszéd áradt-áradt szakadatlanul, megállíthatatlanul, föltartóztathatatlanul. Órák múlva kezdtünk kikérez- kedni, mint a gyerekek. Később kint is maradtunk. Nem törődött vele.

Néha, a csüggedés sötét negyedóráiban figyelni kezdtünk a beszédre, csak azért is. Nem sokáig ment. Aztán szemlélgetni kezdtük a szószátyár arcát. Két szemölcs van rajta, egy nagy meg egy kicsi. Hogy meg- nagyítja a szemüvege a szc. mét! Két óriási, hideg üveg. golyó a szeme. Fekete pápaszemének a szára cérnával van odatekercselve a keretéhez. Mind a két szára. (Még mindig beszél, istenem/) Hogy táncol a nyelve odabent a szájában! Kicsit fogkövesek a fogai. A szemfogai. De a metszők is felül, ha jól látom. Ni, hát’

• (Folytatás az 5. oldalon.)

€

1338 tagnaóm 8, aaüÜJrts»'

■ I ..........—