Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-08 / 184. szám

1956 augusztus 8, szerda NÉPLAP 5 Levél az Állami Aruház vezetőségéhez Panaszos levelet kaptunk a nyíregyházi Állami Áruház több dolgozójától. Az egyik osztályon dol­gozó lányok és asszonyok panaszkodtak osztályve­zetőjükre, M. kartársra. Mikor a panaszt kivizsgáltuk S. J.-né és H.-né is, de még mások is, elkeseredetten mondták el, hogy az osztályvezető durva hangon be­szél velük, embertelenül bánik az osztályon dolgozó asszonyokkal és lányokkal. Előfordul gyakran, hogy a vásárló közönség szemeláttára és füle-hallattára rájuk káromkodik, fajtalan, goromba szavakkal il­leti őket, becsméreli munkájukat. Több dolgozóval beszéltünk az áruházban, s kö­zülük sokan alátámasztották a panaszosok állítá­sait. M. kartárs osztályvezetőt ideges, hirtelen em­bernek ismerik. Igaz, hogy felelősségteljes, jó szer­vező munkára van szükség az osztályon, de ezt nem basáskodással kell biztosítani. Rossz fényt vett az áruházra, ha az ott dolgozó elvtársnök közül némelyik nap mint nap szomorú arccal, kedvetlenül dolgozik és nem egy esetben könnyes szemmel megy haza. Az osztályvezető nem tűr bíráló szót, neki útjában áll az, aki meg meri mondani a maguk igazát. így történik meg, hogy a szót emelő dolgozó nőnek hamar „kifelé áll a rúdja” az áruházból. Minderről többször is szó volt már, — legutóbb a termelési értekezleten. Azóta is több dolgozóval beszéltünk és feltűnt, hogy félnek nyilatkozni és egyesek attól tartanak, hogy .ha nyilatkoznak, el- bocsájtják őket. Azt tapasztaltuk, hogy a vezetőség a dolgozók rovására nagyon összetart, mikor a hi­bák elkendőzéséről van szó. Az igazgató elvtárs je­lenlegi helyettese például nem volt hajlandó ebben az ügyben egy osztályértekezletet összehívni. Csakis az igazgató jelenlétében tárgyal erről a kérdésről és neki szent meggyőződése, hogy a szóban lévő osztály dolgozóinak egyáltalán nem lehet okuk pa­naszra, s egyébként is úgysem lehet igazuk. Jó lenne, ha az áruház vezetői egy kicisit gon­dolkoznának, az egyszerű kiszolgálók eszével és éreznének a dolgozó lányok és asszonyok szívével. Vagy úgy gondolják: szóra sem érdemes az ilyen ügy? Reméljük, hogy ez a levél jobb belátásra bírja az illetékes áruházi vezetőket és ezután jobban fog­nak őrködni az áruház dolgozóinak jó kedve, jó munkája, valamint az áruház jó hírneve felett. (O. A.) Hz előlegből biztosítva van az egész évi kenyér Az idén gazdagon fize­tett a kalászos a hermán- szegi Béke Termelőszövet­kezetben. Voltak olyan ősziárpa táblák, amelyek 22 mázsát fizettek. Átlag­ban 17.40 mázsa őszi árpa termett holdanként. Búzá­ból — dacára a dűlt ter­mény aratásából adódó ma­gasabb szemveszteségnek — 13.52 mázsa volt az át­lag. A cséplés befejezése után rendeztük tartozá­sunkat s kiosztottuk a ke­nyér és takarmánygabona előleget. Búzából 3.5 kilót, árpából 1 kilót osztottunk munkaegységenként. Idős Badar Imre például 20.40 mázsa búzát, 5.71 mázsa árpát kapott előlegként. De ugyanígy kapott Simái Dá­niel, Horváth Ferenc és sokan mások. El is hatá­rozták a tagok, hogy a többi kenyérgabonát elad­ják áz államnak. Nem feledkeztünk meg az aratás-cséplés alatt a többi munkáról sem. Jó minő­ségben takarítottuk be a szálastakarmányok máso­dik kaszálását, elvégeztük a gazoló kapálásokat s a ter­vezett másodvetés mellett még a tagok háztáji állat- állománya részére is ve­tettünk takarmányfélét. Az idén felépítettünk egy 200 férőhelyes szabad ser­tésszállást. Ez elég sok bosszúságot okoz, mert már két hónapja várjuk a ce­mentet és a palát a jánk- majtisi Tüzép telepről, de eddig semmit sem kaptunk. Mivel nem vagyunk bő- viben a földnek, elhatároz­tuk, hogy segéd és kise­gítő üzemágakat létesítünk. 1956-ban saját erőből vá­sároltunk egy gépfűrészt, amit a darálóval együtt sa­ját traktorunk hajt meg. Ezenkívül beszereztünk egy pálinkafőző felszerelést, he­lyiséget is építettünk hoz­zá s ősszel szeretnénk megkezdeni az üzemelte­tését. Elhatároztuk, hogy vásárolunk egy univerzál traktort s így 2—3 lófoga­tot hagyunk meg, az el­adott lovak helyett pedig jól tejelő teheneket vásá­rolunk. A tehén több hasz­not hoz, mint a ló és a trágyát is biztosítja, Simái András TSZ-elnök. Jól dolgoznak a nyírparasznyai DISZ-fiatalok Hatodszor ólitzem a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalat A Szabolcs-Szatmár me­gyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói az alábbi táviratot kapták a Nyomda- és Pa­píripari Dolgozók Szakszer­vezete Elnökségétől: „Szeretettel üdvözöljük a vállalat dolgozóit és veze­tőit abból az alkalomból, hogy az 1956. második ne­gyedévi jó munkájukkal el­nyerték az élüzem címet. A Szabolcs-Szatmár megyei Nyomda dolgozóinak továb­bi sikereket kívánunk.“ Ifjúságunk nemcsak a szórakozásban, hanem a munkában is összekovácso- lódott. Nagyban hozzájárult a fiatalság ahhoz, hogy az aratást 6 nap alatt befe­jezték a községben. A be- hordási kaláka mozgalom­ban is élenjártak s ennek köszönhető, hogy idejében megkezdődött a cséplés. — Mindkét cséplő-munkacsa­pat zömét díszislák alkot­ják. Átlag 140—150 mázsa terményt csépelnek napon­ta. Már szombaton meg­nyerték az idősebbeket a vasárnapi cséplésre s az egyik csapat ezen a napon 165 mázsást csépelt el a tsz. szérűjén. A cséplés közvetlen befejezés előtt áll a községben, — a tsz- ben már befejeződött — s a fiatalok készülnek a töb­bi községbe, hogy ott is se­gítsenek minél előbb zsák­ba tenni a gabonát. Drabik Sándor DISZ-titkár. Látogatás vendéglátóipari berkekben Kevesebb rumot isznak — nőtt a borfogyasztás Tiszalökön, a földműves­szövetkezet 3. számú ve­gyesboltjában, a rendelet utáni napokban sokan ér­deklődtek, hogy mennyivel lett magasabb a pálinka ára.. A felemelt áru italokat sokkal kevesebben vásárol­ják meg és a régi égetett italfogyasztás mintegy 70 80 százalékkal csökkent. Ugyancsak hasonló a tapasz­talat több más községben is. Megcsappant a rumforgalom Nyíregyházán, városunkban a Vendéglátóipari Vállalat forgalma is nagyon „meg­csappant“ ezen a téren. Az üzletekből, cukrászdákból érkező jelentések azt bizo­nyítják, hogy a párt és a kormány határozat elérte célját: lényegesen — a ré­ginek mintegy 25—30 szá­zaléka — kevesebben fo­gyasztják az egészségre ár­talmas italokat. Örvendete­sen csökkent az árrendezés következtében a részeg em­berek száma. Sokkal keve­sebbet — szinte egyáltalán nem látni italos embereket az utcán, a rendőrségnek és kórházaknak is kevesebb lett a dolguk. Többen fogyasztják az egészségre nem olyan ár­talmas bort. Az olcsóbb, jobb minőségű borok fo­gyasztása egyik napról a másikra megnőtt. A rende­let tehát elérte célját. Esti menü, vagy kisadag ? — Zenés vacsora — Eltűnt az olcsó bor? Vannak azonban bíráló megjegyzések is. A közel­múltban leszállították az éttermek menü árait is. 7—8—9 forintos árakért a nyíregyházi éttermek igen jó minőségű és ízletes ebéd­menüt szolgálnak fel. Idáig nem is volna semmi hiba. A baj ott kezdődik, hogy csak délben adnak menüt, este nem. Több panasz ér­kezett különösen azok ré­széről, akik egész napon át vidéken dolgoznak és este szeretnének „ebédelni“; A panaszok ügyében kér-, dést intéztünk a Megyei) Tanács kereskedelmi osztá-l lyához, ahonnan igen érde­kes választ kaptunk. „Nyíregyháza kísérleti nyúl. — mondja Dankó elvtárs, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztályán. Rögtön mégis magyarázza, hogy miért. — A Belkereskedelmi minisztérium vendéglői fő­osztálya „kísérleti nyúl“ — ként Nyíregyháza és Pécs városában eltörölte az esti menüt és helyette, mint .újítást“ bevezette a „kis adagot“. Az újítással szem­ben nem volna kifogásunk, ha a dolgozók érdekeit szol­gálnák, de pontosan az el­lenkezője történik. Egy menü ára, mint már írtuk 7—8—9 forint, asze­rint, hogy hanyad-osztályú a vendéglő. Az esti kisadag „(ÜLúkűl&k mindenkit..!’ 'Több mint egy hete, hogy a nyíregyházi állomásról nagy csoportok­ban indultak el az úttörők *Balatonra, Csillebércre és más úttörő táborokba. Ba­latonra 200 pajtás ment. Csillebércre minden tur­nusban 40 fiatal megy. A gyerekek a jó tanulásért, példás magaviseletükért kapják ajándékukat, ezt az élménnyel gazdag két hetet. A csillebérci nagy tábor­ról fennállása óta szinte naponta írnak riportokat, tudósításokat. Sokan meg­írták már, hogy milyen jól érzik itt magukat a gyere­kek. Hogy milyen szép itt az erdő közepén ez a sátor­város. Megírták azt is, hogy ez altáborokban mindenütt példás rend uralkodik és azt is, hogy a gyerekek mi­lyen gazdag élményekkel térnek haza. Fényképek százai jelentek meg már s bemutatták a táborban üdülő gyermekek életét. Nehéz hát a riporter dolga, hiszen szeretne újat adni s az egy ilyen helyről nagyon nehéz. Bocsássák meg ne­kem, hogy személyes dol­gaimat is belekeverem ebbe a kis cikkbe. A mikor beléptem a tá­1 bor kapuján, egy ki­csit féltem. Féltem a példás rendtől, amely bizonyos ka­tonai fegyelmet vonhat ma­ga után, ez pedig túlkorai lenne. A táborban tényleg nagyszerű rend uralkodik, tisztaság, ízlésesség jellem­zi a sátrakat is. Az ágyak katonásan, kisimítva, egye­nes vonalban vannak. De kis gazdáik nem pattogó kis katonák, hanem gyere­kek. Ezt nagyon jó volt lát­ni, s tudni azt, hogy nem is követelik tőlük, hogy ve­zényszóra tegyenek min­dent. Sokkal inkább az em­berség, a gyerek szeretet jellemzi a tábort. Szabolcsiakat kerestem, kedves kis ismerős ismeret­leneket a Szabadság altá- borban a. fiúk között, a Szorgalom altáborban a lá­nyok között. A 12—13 évet gyerkőcök, a tábor egyen­ruhájában nagyon egyfor­mák, csak beszédük íze, za- mata árulja el, hogy az or­szág minden tájékáról van­nak itt. Vas megyeiek, za­laiak, hajdúiak és szabol­csiak sereglenek a ping­pong asztal körül, a sátrak oldalánál és az ebédlő tá­jékán. Az ebéd utáni csendes pihenő idején ke­restük meg Bányai Sán­dor nyíregyházi tanítót (itt altáborvezető) és Juhász Magda rohodi tanítónőt (itt nevelő). Segítségük­kel összeszedtük a szabol­csiak egy részét. A gyere­kek tele vannak élménnyel, minden nap valami újat ad, de ez még csak új, és nem raktározódott el náluk. Ezért hát nehezen tudnak válogatni. Hogy melyik a legkedvesebb élményük? Ezt megmondani egyik sem tudta. Inkább azon törték kis kobakjukat, hogy mit üzenjenek haza. Juhász Katalin nyírpazonyi kis­lány arra kért. hogy mond­jam meg, küldjenek neki pénzt, vagy 20 forintot. A nevelő közbeszólt: — Hi­szen még van tíz forintod. — Igen, de anyukámnak akarok ajándékot venni rajta. Máthé Ilona nyirmadni kislány sok levelet vár. Jó itt lenni. — mondja — so­kat mesél, majd ha haza­megy. Nemcsak otthon, ha­nem az iskolás társainak is S lelkemre kötötte még, hogy el ne felejtsem: — Csókol mindenkit. A fiúk még nehe- zebben beszélnek. De aztán amikor belemeleg­szenek, elmondják, hogyan ijedt meg az őrségen egyik társuk a sündisznótól. — De kár, hogy nem szabol­csival történt, — sopánkod­tam akkor, s bizony most is sajnálom. De hát még meg­eshet azzal is. Kiss Lajos­tól (nyíregyházi pajtás), amikor megkérdeztük, mi­lyen foglalkozás tetszik leg­jobban, számol ujján és így kezdte: — Hát először is az evés, utána minden más szakkör. Bajnai Sándornálz (szamossályi pajtás) a mo­dellező szakkör a kedven­ce. Itt ül mellettük még Balogh László Vásárosna- ményból, Fekszi Miklós Nagygécről, Vezse Bertalan Tiszaszalkáról. Beszélnek az esti kirándulásról, amikor a János-hegyről megnézték a kivilágított Budapestet, az esténkénti zakatolásról, — mert itt is a legkedvesebb szórakozás ez. — A báb­szakkörről, ahol szintén egy szabolcsi: Cseki Júlia gacsályi tanítónő a vezető. Egymás szavába vágva fo­lyik most már a beszélge­tés, néha egy-egy közös emléknél felcsattan a har­sány nevetés is. j\égy órakor az uzsonna- ' után a kultúrver ­senyre készülnek a fiata­lok. Először csak rajok sze­rint, szavalnak, énekelnek egymásnak. Ezt a foglalko­zást is egy kis félelemmel vártam meg. Szomorú ta­pasztalataim voltak már az iskolai énekoktatásról. S ezek jutottak most eszem­be. De itt sajnos, nem si­került kellemesen csalód­nom. A közös éneklés, — ez a legszebb kollektív szó­rakozás — bizony nagyon gyengén megy. Nemcsak azért mert kevés dalt tud­nak a fiatalok, hanem mert a rajvezetők sem tudnak sokkal többet. így aztán ezek a kultúrfoglalkozások kicsit laposak. Nem villa- nyozzák fel a gyerekeket. Akik pedig olyan szívesen énekelnének kánont is. és mellette sok-sok népdalt, ha több lenne az iskolai örökség és a tábor vezetés részéről a felkészülés. A szépérzés fejlesztése talán legkönnyebben, leghatáso­sabban a dalokon keresz­tül történhetne, ezért kel­lene erre az úttörőtábor ta­nulságát levonva itthon a következő tanévben sokkal nagyobb gondot fordítani. A táborokban résztvett ^ fiatalok gazdag élmé­nyekkel térnek haza. Fogé­kony lelkűknek feltétlenül szükség van az ilyen nagy­szerű nyaraltatásokra. Egész évben ezek a fiata­lok szívesen beszélnek majd a többieknek az itt szerzett tapasztalatokról, élmények­ről. Ha az úttörővezetők jól fel tudják ezt használni, színesíteni fogja az úttörő munkát. H. Sz. J. pedig 10-töl 13 forint. Lé­nyeges a különbség. A me-' nü három fogásból áll: le­ves, sült és tészta és cask 7 vagy 8 forint. Ezzel szem­ben a kis-adag egyféle étel­ből áll és sokkal drágább. Tehát jogosan kifogásolják a dolgozók. Ez az egyik pa­naszunk. fl zenedíj A másik az, hogy minden étteremben, vagy vendéglő­ben az étkezési árakhoz este hozzászámítanak 12 százalékos zenedíjat. Ez el­len nincs kifogásuk a ven­dégeknek. — De van kifogásuk azoknak, akik mindössze 15 percre men­nek be, hogy vacsorájukat elfogyasszák. Ezek az esti vendégek nem a zenéért mennek, hanem a vacsorá­ért. Az volna a javaslatunk, hogy a Vendéglátó Vállalat Nyíregyházán jelöljön ki egy vendéglőt, ahol nincs zene, — legyen az csak va­csorázó hely, de 12 százalék nélkül. Néhány szó még a bér- árak leszállításáról... Kormányzatunk leszállí­totta a borok árát is. Ez mégis történt a Borforgal­mi Vállalatnál. De hogyan történik ez egyes vendég­lőkben? Azt is megmond­juk: papíron! Van 8.80 fo­rintos bor is, csak éppen nem lehet kapni az étter­mekben. A nyíregyházi Kossuth étterem például a tegnapi napon is literes ki­mért borért 23 forint 70 fillért számított fel. Olcsóbb nem volt. Tisztában va­gyunk azzal is, hogy a ven­déglők tervteljesítése sok-) kai könnyebb, ha csak drá­ga borokat szolgálunk félj De a dolgozók becsapva ér­zik magukat. Ha van olcsó bor akkor legyen is min­denütt vagy zenével vagy anélkül... de legyen. Ezekre a hiányosságokra^ panaszokra szeretnénk fel­hívni a vendéglátóipar fi­gyelmét, de elsősorban a Megyei Tanács végrehajtó^ bizottsága kereskeldemi osztályának figyelmét. Farkas Pát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom