Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-29 / 201. szám
19SS augusztus 29, szerda NÉPLAP ———l—aBBii-.ilwffiüPtwaw1««» »mb»i« Adalékok egy építkezés történetéhez Gycrgyói legenda — gyergyói valóság Ahhoz, hogy valami tudományos kutatás tárgyává lehessen, olyan fontosságúnak kell lennie, ami felér egy kisebbfajta történelmi eseménnyel, vagypedig olyan régi korból kell származnia, hogy kezdetének és változásainak feltárásával letűnt korok szokásaira, uralkodó eszméire világíthasson rá a fürkésző tudomány. Az az építkezés és amiről ebben az értekezésben szó lesz, az utóbbival rendelkezik: kezdete az elmúlt idők ködébe nyúlik, úgyhogy teljes feltárásához történész-generációk szorgalmas munkája kell. Mi csupán az építkezéstörté- netnek akarunk szolgálatára lenni azzal, hogy megkíséreljük e beláthatatlan időszakot korokra felosztani. I. Ez az építkezést megelőző korban történt. Ugyanis elhatároztatott, hogy a Nyíregyháza Dózsa György út 5. számú épület emeletén lakószobák készíttessenek. Ennek pontos idejét nem tudjuk, írásos emlék nem maradt ránk, mert ekkor még a szóbeliség korát élte az emberiség, de kis bátorsággal ennek idejét időszámításunk után 1955 végében határozhatjuk meg. A városi tanács az átalakítás munkáját egy Tatarozó nevű vállalatra bízta. Bizonyosan azzal a meggondolással, hogy ez gyorsan végez vele, mert, mint nevében is benne van, egyszerű tatarozással megoldja az átalakítást. II. A tengés-lengés korszaka Ide sorolhatjuk a felvonulást, az anyag és munkaelosztást. Két ajtó befalazását, két új ajtó kivágását és beállítását. Két nappal utóbb a beállított ajtók áthelyezését, a keletkezett nyílások berakását. Ezután két heti tengés- lengést: viccnegyedórák, fogócskajátékok, menj ki, gj'ere vissza foglalkozások megtartását alapórabérért. És fizetéskor a veszedelmet. Két heti újabb munkát, Utána háromheti szünetet, majd az azt követő két heti újabb munkát. III. A vízvezetékszerelés első hulláma Ez a kor azzal kezdődött, hogy a kőművesek jutalomüdülésre küldetnek a Balatonra. Közben megjelennek a vízvezetékszerelők előőrsei. Kiszedik a falból a régi csöveket. IV. Az első helyreállítás időszaka Megjönnek a kőművesek és kijavítják a falakon és vakolaton ejtett hibákat. V. A vízvezetékszerelés második hulláma A vakolat még meg sem «áradt, amikor megérkezik a vízvezetékszerelők elő- hada: csöveket rak a falakba és csatornázza az udvart. VI. A második helyreállítás Időszaka A kőművesek kijavítják á falakat és újra toldozzák «.megsérült vakolatot, közben megérkezik a villany- szerelők csapata, mint műszaki alakulat. Kivési a falakat, tépázza a vakolatot, berakja a kábeleket, aztán elvonul. VII. A szobafestők és mázolok fénykora Ebben a korban érkezik meg a szobafestők és mázolok gyorsan mozgó csapata Mossák, meszelik a falakat és ügyes kis hengerekkel szép színesre festik. Fénykorát éli ekkor ez a munka, de nem sokáig mert: VIII. A vízvezetékszerelés harmadik hulláma Feltűnik a vízvezetékszerelők derékhada. E korban látni csak, hogy az eddigi vízvezetékszerelő munkák csupán előcsatározások voltak. Most kezdődik meg az igazi. Felrakják a vízcsapokat, felerősítik a mosdókagylókat. A munka akadályt nem ismerő hévvel folyik. A falak olyanok maradnak, mint Nándorfehérvár bástyái a török roham után. Az egyik fürdőszobában például úgy erősítik fel a mosdókagylót, hogy a szomszédos hálószobában leomlik a vakolat. (Csak e] kell jönni a festők, mázo- lók másod, majd harmad^ korának is.) IX. Az asztalosok rohama Ezalatt a szobafestők elvégzik az ajtók mázolását is. Az ajtók zománcfestékkel szép fehérre festve várják az üvegest. Ekkor azonban váratlanul megroAz Újpesti Cérnagyár megkezdte a nyloncérna gyártásának kísérleteit. Az év utolsó negyedében próbaként 50 kiló varrócérnát adnak át a kereskedelemnek. Már a kísérleteknél találtak egy újszerű, külföldön még nem alkalmazott megoldást a sodratrög- zítésre és a nyúlás csökkentésére, amellyel a cérnák minősége jobb, vagy legalábbis azonos a hasonló német gyártmányokéval. hanják az ajtókat, frissen festett ablakokat az asztalosok. Meggyalulgatják. be- pászilgatják az ajtókat, pászosra vésik az ablakokat. Közben elvonulnak a festők és mázolok. X. A fl ob las és várakozás időszaka, mint jelenkor Végre minden alakulat eivenui és üresek, maradnak az immár történelmi falak, Csend honol hetek óta az épületben, csupán a huzat .süvölt és eső vág be a már bent lakó aprógyermekes családokra a beüve- gezetien ablakokon. Doblik a fai, mert rosszul oltották a meszet, készületlenek a vízcsapok, bekötetlenek a fürdőkádak stb. És a lakók reménykedve várják a kort, anu az üvegesek, újra a kőművesek, festők, mázolok munkájának felvirágzását hozza a kopaszodó falakra. Szabó György. j | reg, 75 éves székely I ’ ^ földművessel utaztam Gyergyóig. Régi legendákat mesélt az utazóknak ... „Amikor az isten a földet osztogatta, magához hívatta a székelyeket is. Azt mondta, ha hűséges szolgáim lesztek, ezt a földet mind nektem adom. Már megbocsásson az úr — felelték a székelyek —, de mi senki szolgái nem leszünk. Szörnyű haragra gerjedt a teremtő és büntetésül a hegyes és sziklás vidéket jelölte ki a székelyek számára. A szentek közbenjárására később mégis könnyített helyzetükön. Egy. marék vizet és egy marék fenyőt dobott a sziklás vidékre. Akkor ismét magához hívatta a székelyeket: ha meggondolnátok a dolgot, a legszebb földet adom nektek. De a székelyek csak kitartottak: mi senkit nem szolgálunk. Erre aztán végképp dühbegurult az isten és szent haragjában a székelyek nyakára küldte a grófokat; bárókat, akik kö" nyörtelenül elvették tőlük a földet, erdőt, vizet, a körBányaépítés A Vorosilovgrád területi Számszonovszkája I. sz. bányaépítkezésen betonid helyett vasbeton tübingeket alkalmaznak a ducoláshoz. A vágathajtók naponta három-négy tübinget helyeznek el. Ez az új dúcolási eljárás nagymértékben meggyorsítja a függőleges ak- nakihajtást. A képen: Nyikolaj Dubenko brigád vezető munka közben. (Foto: R. Azrijei) nyék minden gazdagságát. A székelyeknek nem maradt más csak a sziklák .. Ili indez csak annyiban különbözik az igazságtól, hogy valójában nem volt szegény ez a föld, csak a földi — és nem mennybéli — mindenhatók elzárták kincseit a nép elől. Milyen gazdag például a gyergyói medence. Fája annyi, mint a fűszál, földje bőségesen termi a híres burgonyát, messzeföldön ismerik fürdőit és borvizeit. S hogy mennyi kincs van itt a föld alatt, az csak most ezekben az években válik nyilvánvalóvá. g ezt a földet évszázadokon át nem a szorgalmas dolgozó nép tartotta kezében. Az övéké csak a hallgass és dolgozz volt. Ha kenyeret és húst akartak enni, akkor egy-egy szekér fával elvándoroltak a sikvi- dékre. Ki ne emlékezne ezekre a szekéren élő székelyekre? Egy dologban szószerint is igaz. A székelyek soha nem lettek senki szolgáivá. S amióta magukénak tudják a földet, ahol élnek, azóta azt is megtanulták, milyen gazdag föld ez, ha nem az urak szedik le róla a tejfelt. G zép augusztusi nap süt. sokat Ígérő nyár. A gyergyói medencében aratásra készülnek. A robogó vonat ablakából körös-körül csupa megújuló vidék tárul az utazó elé. Egyre nagyobb területen hódit teret a nagyüzemi mezőgazdaság, a nadrágszíj parcellák helyét néhol már alig lehet felfedezni. Most is járják az országot a gyergyóiak, de nem úgy. mint valaha. Ma mesterséget mennek tanulni, mennek kultúrversenyekre, bemutatni remek népdalaikat. hirdetni, hogy a Gver- gyó-medence ma az övék, a dolgozóké. Tudtul adják az egész ország népének, hogy náluk, ott, ahol évekkel ezelőtt mocsár volt, ma szántóterület van vagy üzemek, gyárak ékeskednek. Megmondani, hogy rövid pár év leforgása alatt náluk annyit építettek, amennyire az elnyomók századok alatt nem voltak képesek. Olyan híres ipari központok, gyárak létesültek, mint a remetei'tejporgyár, az alfalusi lenáztató, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló szárhegyi GTÁ. S itt ezekben az üzemekben dolgoznak ma a világjáró székely szekeresek fiai, unokái. Megtanulták a gépek kezelését, traktorok cAz, Lfáá&ág, iz'wt... at fiatal az udvarban. Kacaj, játék és munka. Ifjúság, kedvesség, szépség. Szavak ezek, minden nap használatos szavak, kopott szavak, s mégis itt ebben az udvarban Mátészalkán, a Kossuth utcán Pai- hóéknál üdék, frissek, csillogók. Meri igazi értelmük maradéktalanul csillan. Kacaj az arcon, pajkos kedv a szívben s munka a kézben. Fát fűrészelnek a fiúk, téli tüzrevalót. A lányok gúlába rakják a hasábfát. S ha nem sikerül, nagyokat nevetnek. Telik az idő, magasodik a gúla, fogy a fűrészelni való. Nincs ebben semmi ördöngösség, egyszerű dolog, megteszik, hocv ne kelljen érte fizetni, s túl ezen, egy kedves délután is úgy elszalad, hogy észre sem veszik, s már szürkül. Kik ezek a fiatalok? Móricz Ildi, Papp Kati, Patkó J Lanka. barátnők. Mosi^érett^ ségiztek, s egyformán „csalódtak“ mert sajnos egyikőjük sem került egyetemre, pedig pályáztak. A fiúk Karsai Géza optikus, Papp András zenetanár s Pathó István, a debrec.,,i mezőgazdasági akadémia harmadéves hallgatója, u a házigazda. S barátai, a mindenben jó pajtások segíteni jöttek. Ez hát a teljes kép. Hogy mi van mögötte? Valami, amit úgy szoktak mondani, hogy az ifjúság szive, gondolata, egész szemlelete. A lányok búsulhatnának, szerencsétlennek érezhetnék magukat, mint sokan mások, akik mindent egy lapra tettek fel. Persze nem lehet azt mondani, hogy nem fáj, hogy meg kell változtatni az élet nagy terveit, dehát fiatalok, s akarnak valamit az élettől, s ez füli őket, s rrtáris újabb terveket, kovácsolnak. Móricz Ildi Debrecenbe jnegy ősszel. Megtanulja a kozmetikus mesterséget, s közben eljár a Sztanyiszlavszkij körbe, mert ö színinövendék akart lenni, s a vágy kényszeríti, hogy pótolja a főiskolát. Biztos, ha ilyen kedvvel s életfelfogással él majd Debrecenben, megtanulja ugyanazt, amit mások a főiskolán megtanulhatnak. S nem lesz szerencsétlen ember, mert nem akar az lenni. A másik két kislány meg nem látja tisztán a jövőt. Talán jövőre mégegyszer megpróbálják az egyetemre a jelentkezést. De addig is csinálni kell valamit, valami olyat, aminek értelme van. Ez parázslik szavaik, gondolataik mögött. És igazuk van. A fiataloknak tenni kell valamit akkor is, ha álmaik nem az első csapásra teljesülnek. Dolgot, munkát kell találniuk az ciciben, ha nem- kesernyés ember módjára akarják leélni az életet. És lehetőség van, Móricz Ildi példája bizonyítja, hogy van. De Karsai Géza példája is ezt igazolja. Semmivel sem kisebb ő, mint egy tanár, vagy orvos. Meg csak anyagiakban sem hátrányosabb az optikus foglalkozás. E fiatalok tudják, érzik, hogy az élei szép. S azt is tudják, hogy mindenkinek meg van a maga helye az életben. Csak meg kell találni azt. S ehhez pedig az embernek, a fiatalnak kell megkeresni elsősorban az újat. Hogy segíthet-e ebben az iskola? Segíthet. Ha az élet szereletére nevelik a gyerekeket, ha az élet ismeretét, s megismertetését tűzik ki programul, akkor könnyebb lesz a későbbi generációknak. Hiszen életünk egyre műveltebb s egyre képzettebb embereket kíván és vár az iskoláktól. A favágás a végéhez közeledik, Pathó István megáll. az akadémiáról beszél, a másik nagy szerelméről, a színházról■ Van, mi fulse, vezetését és asztalukra a réJ gén óhajtott „síkvidéki“ kenyeret teszik. Ma már senki sem lepődik meg a gyergyói medencében, ha valamelyik községben új munkaíelep. létesül, gyárat, üzemet építenek, vagy a meglévőket tovább bővítik. Tudják, hogy ennek így kell lenni s hogy ami ma itt épül, az nekik épül. riyergvőban az állomáson láttam egy vagon! kirakását. Gépeket szedtek! le. A vagon körül tíz-tizen-j két öreg székely nézelődött.' A nehéz gépeket autóra; rakták s már is vitték to-i vább. Az egyik székely meg-! szólal: tudod hogy hová viszik ezeket? — kérdezte a' mellette állótól. — Talán csak te tudod?, — felelte az. Ide csak né a vasúton túl, az új lenfonódéba. Az autó már messze járt a gépekkel, de az emberek tsak nem mozdultak! Nézték a porban elvesző autót Vajon hány ilyen megrakott teherautót láttak itt az utóbbi időben, hány mérnököt. technikust, szovjet specialistát láttak Ide jönni, oda, ahonnan ezelőtt mindenki csak vitt, de semmit nem hozott. Ezek az emberek tanúi voltak a tejpor- gyár, lenáztató, GTÁ építésének és most legújabban a modern lenfeldolgozó építésének. Másfél évvel ezelőtt a lenfonoda helyén még szántottak, burgonyát, árpát, rozsot termeltek, a fűzfa árnyékában ebédeltek. S ma az ország legmodernebb,! legnagyobb leníoncdája emelkedik azon a helyen. Már több, mint három órája járom a lenfonóba hatalmas termeit. Mellettem három munkái: Horváth Fe-1 renc. Bokor János, Tóth Lajos. Mind hárman gyergyói székelyek. Nem tudom, kire figyeljek, olyan egyszer-; re akarnak beszélni gyáruk-1 ról, életükről. — Mi voltunk a gyár első! munkásai. — Az állomásról mi hoztuk az első gépeket. — Mi tanultuk meg elsőnek a gépek kezelését. Mi és megint mi, a teg-; napi földművesek, szekere-' sek, napszámosok, vándorló székelyek, mi vagyunk azok, akik ma magunkénak! mondjuk a gyárakat, a gé-: pékét és mindent, amit ml építünk. Dézsi Ödön (A cikk megjelent a romániai „Előrében“; Két dolgot is szeret nagyon az elitben. Merthiszen az akadémiai előadásokon, s gyakorlati munkákon a mezőgazdaságot szereti. A debreceni Sztanyiszlavszkij körben és színházban pedig a színházat imádja, ezt a nagyon érdekes, nagyon szép meleg emberi hivatást. Nála elfér a kettő még egy szív- ben, mert nem dőlt el, nie- lyik lesz a nagyobb erejű, s melyik kívánja meg az egész embert. Nem. baj ez, hogy két cél is fűti, melegi- ti a szivét. Nem baj ez, Az volna a baj. ha üres lenne, vágy nélküli lenne a szive, s tenné azt, amit tennie kell, de minden emberi eh hivatottság nélkül. Bizonyság ez. Ha a jiata* lók akarnak valamit az élet- töl, s nem csak egyik napot a másik után élik le, anélkül, hogy céljaik lennének, akkor szebb lesz az élet is, s jobb lesz élni is, H.Sz.Jk S
