Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-23 / 196. szám
19oß aujusztus 23, csütörtök NÉPLAP fiz alma-sztárok birodalmában... A nyírmadai alma ismét ott les* a budapesti kiállításon A szabolcsi ember számára úgyszólván mindennapi és megszokott dolog a szép ízes-színes gyümölcs. Hiszen Szabolcs-Szatmár az alma hazába. De ekkora terület — 581 hold fiatal gyümölcsös és ráadásul 121 hold szőlő — egyetlen gazdaságban . bizony ritkaság- számba megy. A 4.000 holdas Nyírmadai Gyümölcstermelő Állami Gazdaság hatalmas méretű gyümölcsöséről van szó, ahol az országos mezőgazdasági kiállítástól kezdve a külföldi piacokig évek óta nagy érdeklődést keltő kiváló almafajtákat termelik. A nagyigényű fogyasztók úgy ismerik már a nyírmadai Jonathánt, Batult, Parker-pepint és a többi almafajtát, mint a szorgalmas mozilátogatók kedvenc filmsztárjaikat. Bizony egy kis birodalom ez! A nyírmadai állami gyümölcsös vezetése, munkáinak irányítása elsőrendű szaktudást és gyakorlatot követel. Az összesen ezernél több holdat számláló 10 nagy kert 25—30 kilométeres körzetben északon Kisvárdáig, Nyírlövőig és Nagyvarsányig terjed. — A könyebb igazgatás és munkaszervezés érdekében a 10 kertet 4 üzemegységbe sorolták. Az üzemegységek élén Tisza Sándor, Bende János, Kozák János és Estók Béla áll. A központból Cséke László főkertész és helyettese, Román Mihály beosztott kertész fogja össze a vezetést. Az üzemegységekben a brigádok, azon belül a munkacsapatok hajtják végre a gyakorlati feladatokat. E jó szervezés adta lehetőségeket példás rend, szilárd munkafegyelem jellemzi, amelynek célja: gazdaságosan szép és jó gyümölcsöt termelni. El kell ismerni, hogy ez a célkitűzés — legalábbis a gyümölcstermelési üzemágban — mindinkább megvalósul Nyírma- dán. Több, mint 10 milliót jövedelmezett a gyümölcsös Augusztus 14-én a nyírmadai központ irodájában beszélgettünk Román elvtárssal. Akkor tudtam meg mindezt, sőt egyebet is. — Például azt, hogy tavaly 420 vagon almát szüreteltek, s a gazdaság 15 milliós összjövedelméből a gyümölcsös több, mint 10 milliót adott. — Ez persze rendkívüli eset — mondta Román elvtárs. — Az idén 189 vagon a tervünk. Becslésünk szerint azonban még a múltkori nagy jégverés után is 220 vagon termésre van kilátás. A jégverés főleg minőségi kárt okozott . . Román Mihály a múlt évben végezte el a kertészeti főiskolát. Még fiatal, kezdő ember. De ha ezt nem ő maga mondja, el se hinné az ember. Férfias külsejével, megfontolt, szakszerű és gyakorlatias magyarázataival rácáfol erre. Ügy beszél, mint aki tüzetesen ismeri a rcppant nagy gazdaság apró kérdéseit, régi problémáit is. Kiderül, hogy valóban régi ismerője a gazdaságnak, mert egyetemista korában itt töltötte el gyakorlati idejét, diploma-dolgozatát is a gazdaságban készítette el. így aztán érthető, hogy mentes a „zöldfülű" titulustól, amit az iskolából kikerült könyvszagú, a gyakorlati helyzettel nem ismerős fiatalembereknek szoktak adni az idősebb kollégák. Nem, Román Mihály nem ilyen tájékozatlan a helyi ügyekben! Az a magyarázat is, amit a Jo- nathán szakaszos termésével kapcsolatban adott, bizonyíték erre: Megszűnt a Jonathán szakaszos termése — A régi gyümölcstermesztő, de még sokan ma is az tartják, hogy bő terméskor a Jonathán „meghúzza” a fát, s a következő évben csak mutatóba, ha terem. Nálunk ez már megszűnőben van. 1950 óta kiegyenlítettebb a terméshozam évenkinti alakulása. Nincs kihjgyásos év. A tavalyi rekordtermés után az idén is jó közepes termést várunk. 72—74 kiló termő- faegységenkint — ilyen nagy területen — eléggé biJól és alaposan kell permetezni! zonyítja, hogy megszűnt a szakaszos termés. Hogy mi módon? Nagyon egyszerű az egész: a trágya a szabolcsi metszési móddal együtt alkalmazva, elősegíti a termőrügyek fejlődését. No, meg aztán a faápolást, a védekezést mindig a helyi körülmények figyelembevételével rendszeresen kell elvégezni. De javaslom, menjünk ki ide a közeli Cserepesbe, ott többet lehet erről tapasztalni . . . I Amíg ideértünk, Román elvtárs szüntelen magyarázott: — Látja elvtárs, milyen tiszta a fák alja? Ez a kis zöld árnyalat csak most jelent meg ma reggelre az éjszakai eső után. A mi kertjeinkben egy szál gyom sem nőhet meg, hiszen elszívnák a nedvességet a fáktól. A kártevőknek is tanyája a gyom. Legfeljebb pár centiméterre nőhetnek csak, mert akkor megy a tárcsa, vagy a fogas és kiforgatja a még gyenge növénykéket. Utána olyan sima és puha a föld, mint a szőnyeg, s csak úgy issza a csapadékot! Aztán a fák levelein szürkéllő bevonatra hívta fel a figyelmet kísérőm. — Jól és alaposan permetezni, meg aztán sűrűn. Mi már nyolcszor permeteztünk. Mindig a legmegfelelőbb szerek kombinációját alkalmaztuk. Valamikor sablonosán permeteztek, azért nem xo’.t mag mindig a kellő Íratása. Mi állandóan figyeljük a kártevőket s attól függően, hogy melyik kertben mikor, milyen kártevő lép f-1 — aszerint készítünk az adott esetben megfelelő keveréket. Például június elején az ötödik permetezéskor általában lisziharmat, fuzikládium, egyéb gombák és szívó kártevők, molyok ellen készítettük el a keveréket, Nagyvarsányban azonban az erős trágyázás ellenére gyenge volt a fák lombozata. Az itt alkalmazott keverékba tehát cinket is kellett tenni, másutt erre nem volt szükség. A cink stimuláló hatása következtében a lombozat megerősödött . . . Feltűnő volt, hogy senki sem mozgott a kert-; ben rajtunk kívül, amit szóvá is tettem. — Ez az időszak, hogy úgy mondjam, holtszezon nálunk, — jegyezte meg Román Mihály. Munka alig akad. A gyomirtást, a permetezést gépek végzik, de erre most itt nincs szükség. Ami dolog adódik: a hullott alma felszedését, a túlterhelt ágak feltámasztását, a hullámpapírok átvizsgálását és hasonlókat néhány ember egykettőre elvégzi. Megakadt a szemem a lombok közt már zsendülő almákon. Egyenletes nagyságúak, általában 2 és negyed coll átmérőjűé!?. Román elvtárs az ujjaival mért meg néhányat s megjegyezte, hogy az időjáráshoz és a tenyészidőhöz mérten kellő fejlettségűek. A Jonathán fajtajellege formában és színben már jól észrevehető rajtuk. A napsugár fényében mosolyog enyhén pironkodó orcájuk, mint a lányé ház- tűznézés tóján, akinek azt mondja az anyja: „Hadd nőjön még a lelkem, hadd színesedjék, hadd ízesed- jék...” Nőjön még a nyírmadai Jonathán is. ízesed "ék, színesedjék, legyen finom a zamata. De azért a szeptemberi budapesti kiállításon már így is megjelenhet, nem fog szégyent vallania (Za) A kiállítás hírei Gyermekmegőrző helyet állít fel a Hazafias Népfront Notanácsa a főbejárat közelében. A látogatok kisgyermekeiket védőnő!? és óvónők felügyelete alatt hagyhatják addig, amíg megtekintik-a kiállítást. ★ A Magyar Divatcsarnok Állami Áruház a kiállítás vásári részében árusítja majd először az új, javított Dongó kismotort, amelyet a mezőgazdaságban is fel lehet majd használni kukorica darálására és őrlésre. ★ Az Országos Kultúrcikk Vállalat számtalan ízléses ajándéktárgyat árusít majd a kiállításon felállított, külön ajándékpavilonjában. Az emléktárgyak között legtöbb a magyaros motívu- mú, népi-iparművészeti munka. Több emlék- és ajándéktárgyat a kiállítás alkalmából hoznak forgalomba. ★ Az Élelmiszeripari Minisztériumot a kiállításon a következő iparágak képviselik mintaboltjaikkal: tej, hús, édes, szesz, sör, bor- és növényolajipar. Ezek az iparágak a kiállítás alkalmával számos új cikket is forgalomba hoznak. Az idén is lesz kiállítási cigaretta. ★ A mezőgazdasági könyvpavilonban kiváló szakemberek, tudósok, népszerű mezőgazdasági szakkönyvek írói díjmentesen adnak szaktanácsokat a kiállítás látogatóinak. A növénytermesztők, állatlenyésztők, szőlő-' és gyümölcstermelők, méhészek kérdéseikkel, problémáikkal forduljanak bizalommal a szaktanács- adókhoz, akik délelőtt 10- től délután 4-ig fogadják majd az érdeklődőket. A könyvpavilonban 10 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak mezőgazdasági szakkönyveket a kiállítás látogatói. Mit láthatunk majd az országos mezőgazdasági kiállításon ? Az esztendöről-eszlendőre Budapesten megrendezett mezőgazdasági kiállítást bel- és kü'földi látogatóink egyaránt „kis-MP.gyarország”-nak nevezik. Joggal, mert mindaz, amellyel a magyar nép állandóan előrehaladni kíván, ott látható a kiállításon. Alig néhány nap múlva nyílik meg a kiállítás, amely túl az elmúlt esztendő eredményeinek szemléltetésén, bemutatja növénytermesztésünk, állattenyésztésünk hagyományos sajátosságait, s emellett számos érdekes, kedves szórakozási lehetőséget nyújt. A 36 hektárnyi gyönyörű parkban hét nagy és számos kisebb pavilonban mutatják be a magyar föld termékeit. A művészien kiképzett pavilonok közül többet most építettek, így pl: az erdészet és vadgazdálkodás kettős pavilonját, a külkereskedelem reprezentatív pavilonját, a mezőgazdasági építészet kiállítási részét s egy egészen modern pavilont, ahol a magyar mezőgazdaságot szolgáló újításokat mutatják be. Ebben az; esztendőben külön mutatják be az istállókban az exportra szánt lovakat, szarvasmarhákat. A magyar külkereskedelmi vá'lalatok gondosan felkészültek áruikkal arra, hogy a külföldről érkező tebbezer vendégünk megfelelőképpen válogathasson a magyar mezőgazdasági termékek, gépek között. A kiállítás elsősorban a magyar parasztsághoz szól. Hogyan termelhetünk többet és jobbat? Hogyan művelhetjük meg egyszerűbben fö’dünket, hogyan használhatjuk ki legjobban gépeinket, hogyan nevelhetjük legjobban állatainkat — ezekre kapnak fele'etet a kiállításon megyénk mezőgazdasági dolgozói. Sokat tanulhatnak a kiállításon — mint minden évben — és b’zcnyosak vagyunk abban, hogy ezek a tapasztalatok meg is hozzák maki gyümölcsüket. A dohányfermentáló az új idényben A párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozata után mindjobban előtérbe került a meny- nyiségi eredmények mellett a minőség javítása. Ha visszatekintünk az elmúlt év azonos időszakára, most feltétlenül eredményeket kell elkönyvelnünk. Biztosítani tudjuk a naprakészséget a zölddohány feldolgozásánál s ma már egyáltalán nem fordulhat elő az, ami az elmúlt években, hogy a dohányanyag befülled, megrohad, s ezáltal veszít minőségéből. A siker titka a technológiai előírások pontos megtartása és az, hogy a gépi fermentáló konstrukciós változáson ment keresztül. Most 15—20 százalékos teljesítményemelkedés mellett sokkal nagyobb, eredményesebb minőségi kihozatalt várhatunk, mint az előző években. Erre minden lehetőségünk megvan. Molnár József vállalati igazgató, Grasselli Miklós műszaki vezető, Kőtelki Sándor technikus, Almási Sándor lakatos, ifj. Péchy Géza osztályvezető, Szakai Mihály üzemvezető újításai ezt lehetővé teszik. Az első napon, amikor a gépi fermentáló új konstrukcióval kezdte a munkát, nemcsak az újítók, hanem a gépi üzem dolgozói is türelmetlenül várták a gépből kijövő első dohányleveleket. Nagy pillanat volt ez az üzem életében. Látni, hogy örülnek a dolgozók az újjászületett gép első munkájának. Hogy a műszaki felkészültséget a vállatunknal sikerült biztosítani, nagy része van ebben a karbantartó dolgozóknak is. Brezina István csoportvezetővel az élen. akik lelkes munkájukkal megteremtették az előfeltételeket a za» vartalan üzemeltetéshez. A szép eredmények mellett még vannak hiányossá-' gok is. Például a nagykál-' lói X-es szárító nem volt műszakilag kellő időben előkészítve, az üzemfenntartási osztály ^hibájából; Ez a párnapi kiesés igen nagy gondot okozott a vállalat vezetőinek, de jó szervezéssel ezt is megoldottuk; A műszaki felkészültség jó pontjához tartozik az a tény is, hogy körzeti felügyelőink az idén sokkal többet foglalkoztak és foglalkoznak a termelőkkel,1 magasabb színvonalú az oktatás és ezzel párhuzamosan jobb a beváltott anyag minősége. A vállalat igazgatója él a Központi Vezetőség azon határozatával, hogy a dolgozókat anyagilag érdekeltté kell tenni a termelésbe’1.’ Ez gyakorlatban azt jelenti vállalatunknál, hogy ha valamelyik körzeti felügyelő versenyvállalásának eleget1 tesz, pár napon belül nemcsak dicséretben, hanem pénzbeli elismerésben is részesül. Ezzel azt értük élj hogy dolgozóink ténylegesen magukénak érzik a vállalatot, s minden problémát és nehézséget, ^ml menet közben felmerül, mielőbb igyekeznek megoldani. A műszaki felkészültséghez tartozik a baleselelhá- rítás Is. Vállalatunknál egyetlen egy dolgozó sem állhat munkába, míg a kötelező balesetelhárítási oktatásban nem részesül. A balesetelháritással kapcsolatos újításokat soron kívül vezetjük be. Minden remény megvan i.'ra, hogy az ilyen felkészültség mellett eredményeink sem maradnak el. Ribóczi Páli1 A román borok A Román Népköztársaságban minden évben október első napjában kerül sor a szüret hagyományos ünnepére. Vidám zene- és nótaszó veri jel a napsütötte hegyoldalakat és dombokat, musttal és muraival öntözik a birkapaprikást és a darált húsból sütött „mi- titelt“. Ez a hagyomány éppen olyan régi ezeken a vidékeken, mint maga a szőlészet. Több mint kétezer évvel ezelőtt már Hérodotosz csodálattal emlékezeti meg a dobrudzsai szőlőkről és borokról és a Tomis városába száműzött Ovidius egyetlen vigaszát a Pontu Euxinus partján termő finom borok jelentették. A román borok már évszázadok óta nagy keresletnek örvendenek külföldön is. A régi krónikák arról tanúskodnak, hogy hatalmas amforákban dunai hajókon szállították a vidék borait Hellasz városaiba, majd később „Pólyák ország“-ból jöttek a kereskedők a román fejedelemségekbe, hogy bort vásároljanak a német hercegi udvarok részére, de az cdobesti, nicoresti, cotnari és dragasani borokat szívesen vásárolták a velencei hajósok és a doni kozákok is. A felszabadulás óta nagyot fejlődött a Román Népköztársaság szőlészete és borászata. Hatalmas borforgalmi vállalatok, valóságos üzemek létesülték, amelyekben a korszerű fel- szerelés 24 óra alatt 2—5 vagonos bortermelést biztosit. A Román Népköztársaság borainak legnagyobb fogyasztói a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió, Svájc, Izrael, Ausztria sib. A lehiresebbek a cotnari borok — a Grasa, a Feteas- ca, a Busuioaca és a Brir,- cusa, amelyeket egész Európában „Moldva gyöngyei“ néven ismernek. Ezek a borok 13—18 fokosak. A Küküllömenti bo-, rok különösen az északi ál-, lantokban keresettek. Kiváló szőlő és bor terem Erdélyben, Arad hegyalján, Putna és Dragasani vidékén, a Dealul Maré lejtőiiii A román borok minőségét nemcsak a magas szesz- tartalom, hanem a gazdag iz- és színskála is biztosítja. Kezdve a Küküllő-men- ti borok világossárga színétől, az odobesti borok bo- rostyánszínétöl, egészen a segarceai és a murfatlari borok aranyos csillogásáig, az urikányi rubinlostól, a Gracana és a Babeasca bíborvörös és feketevörös szíjéig és a világoszöld, páratlan cotnariig — minden ízlést kielégít a gazdag választék. A szőlészet és a borászat évről-évre tovább fejlődik a Román Népköztársaságban, egyre nagyobb bevételeket biztosítva a termelőknek es a népgazdaságnak. n
