Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-01 / 153. (154.) szám
N P. P L A P 1956'. július 1, vasárnap ch&dal&m * J&ííúéAzet * DCtilika KATONA BÉLA: Egy város, amelynek nincs szerencséje 3 helyi hagyományok ápolásával, avagy hol van hát Bessenyei sír ja ? Néhány hónappal ezelőtt Aranypiros pillangó címmel ízléses kiállítású könyv jelent meg a Magvető kiadásában. Nadányj Zoltán válogatott verseinek gyűjteménye. A csinos kis kötet őszinte örömet okozott minden vers- olvasónak, de amilyen szívesen olvastuk magukat a költeményeket, legalább annyira meghökkentett, bennünket a kötet , utószavának egy zárójelben odavetett megjegyzése. A költő leánya, Nadá- nyi Gertrud apja éledére való visszaemlékezései közben a Bakonszegen töltött évekkel kapcsolatban a következőket írja: „A bakonszegi epizódok közé tartozik egy groteszk s mindmáig mélységesen titkolt ügy: Nyíregyháza akkoriban perelte el a ba- kcnszegiektöl Bessenyei György földi maradvá- nvait. Az egyik ravasz Nadányi-rokon azonban, aki az exhumálásra vállalkozott, sajnálta faluját ilyen nevezetességtől megfosztani, űnvhogv Nyíregyháza máig is egy kondás (•"’n+tofv-i büszkélkedik Bessenyeié gyanánt. Apánk, mint a titokba beavatott, derűsen rejtegette enés-r életében a „csíny“ emlékét." Eddig a zárójelbe tett megjegyzés, amely anek- dotikus jellege ellenére is mégiscsak kétségbevon valamit, amit eddig biztosnak véltünk, el akar tőlünk venni valamit, amit eddig a magunkénak hittünk, és amit a magyar iroda lomtörténetírás is a miénknek tudott. “Régebben tudjuk, hogy nincs szerencsénk a helyi hagyományok ápolásával. Pedig bánj', sokkal kedvezőbb adottságokkal, nagyobb kulturális örökséggel rendelkező várost megelőzött itt a lelkes jószándék! Képzeljünk el egy várost, amely szinte bámulatos hirtelenséggel nőtt itt nagyra a homokon tradíciók és történelmi levegő nélkül, de amely a kulturális örökségben való szegénysége ellenére is, vagy talán épnen ezért, meglepően korán hozzákezdett kevés kincse, hagyománya ápolásához. Ki tehet róla, hogy minden tiszta Igyekezet visszájára fordult? A város már 1889-ben szobrot emelt a megye nagy szülötte, a felvilágosodás nagy testőrírója, Bessenyei emlékére. Kallós Ede szép, gondolkodó testőrszobra ma is ott áll a város egyik legszebb helyén, néhány évvel ezelőtt azonban kiderült, hogy nem Bessenyeit ábrázolja. Gálos Rezső 1951-ben megjelent T>o«-c«.nvei életrajza kélségbevonhata! la- nul bebizonyította, hogy a sz 't* r a .Magyar Tudományos Akadémia egy ma is meglévő, . Barabás Miklós által, restaurált testőrképe nyomán készült, amelyet a köztudat hosszú ideig helytelenül Bessenyei képnek tartott, holott valójában Czirjék Mihály testőrt ábrázolja. Benczúr Gyula, a nyíregyházi származású nagy magyar festőművész szülőházát már 1909-ben. tehát még a művész életében emléktáblával jelölte meg a hálás szülőváros, s bár a második világháború alatt a város belterületén alig pusztult el néhány ház, Benczúr Gyula szülőháza ezek között volt. Ma ideiglenes épületek állnak a helyén és fallal körülvett pusztaság. A város egyetlen igazán jelentős író-fia Krúdy Gyula. 1949-ben az ő tiszteletére is emléktáblát lepleztek le, azóta azonban kétséget kizáróan beigazolódott, hogy az író nem ott született, ahol az emlékplakett hirdeti. És most jön Nadányi Gertrud, s el akarja tőlünk vitatni Bessenyei hamvait is. Idézett megjegyzését ugyan semmiféle bizonyítékkal nem támogatja, megnyilatkozása azonban mégis, alkalmas lehet arra, hogy sokakban, elsősorban a legközvetlenebb módon érdekelt nyíregyháziakban kétkedést támasszon. Ezért tartom szükségesnek, hogy néhány megjegyzést fűzzek állításához. Bármenynyire tetszetős és leleplező legyen ugyanis első pillanatra Nadányi Gertrud megjegyzése, van benne néhány olyan ellentmondás, amely ha talán nem is semmissé, mindenesetre nagyon is kétségessé teszi egész, állítását. 4-én nyílja kapuit a megszépült Dózsa mozi Nyíregyháza mozilátogatói már nagy érdeklődéssel várjak a Dózsa mozi megnyitását, amely közel egy éve zárva tartja kapuit. Ez alatt az idő alatt közel 100.000 forintos ráfordítással, nagy átalakításokat végeztek az épületen, a berendezésen. A régi, korszerűtlen mozi helyett most egy teljesen átalakított, ízlésesen berendezett, új gépekkel felszerelt mozgókép- színházat kap a közönség. Július 4-én, szerdán, ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit látogatói j elölt újra az átalakított mo- j 7.i. Ez alkalommal a Moziüzemi Vállalat, díjtalan előadáson vendégül látja a vállalatok és intézmények legjobb dolgozóit a ..Nagy népek barátsága“ című film vetítésén. 5-ét.ől rendszeres előadásokat tart az új mozi. Először a Bel ami című, ú.i osztrák filmet tűzi műsorára. amit máris nagy érdeklődéssel vér a nyíregyházi mozilátogató közönség. Először is Nadányi Gertrud emlékezései szerint szülei 1921. és 1926. között éltek Bakonszegen, és ő Bessenyei exhumálását mégis a ,,bakonszegi epizódok“ közé sorolja, úgy állítja be a dolgot, mintha Bessenyei hamvainak Nyíregyházára való átszállítása is „akkoriban“ történt volna. A tény ezzel szemben az, hogy Bessenyei hamvait sokkal később, 1940. május 2-án hozták át Nnyíregyházára. (Én is csak zárójelben jegyzem meg, hogy mind Gálos Rezső Bessenyei életrajza, mind a Magyar irodalom helyi hagyományai című nemrég megjelent kiadvány is helytelen adatot közöl, az előbbi 1943-ra, az utóbbi 1944-re teszi Bessenyei exhumálását.) Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez még nem ellenbizonyíték. az, hogy Nadányi Gertrud nem tudja pontosan. az exhumálás időpontját, még önmagában nem bizonyíték amellett, hogy valóban Bessenyei hamvait, hozták Nyíregyházára. de aki egy 15 évvel ezelőtt töiüént esemény időpontjának meghatározásában 15 évet tud tévedni, annak a jólértesült- ségét, ha nem is vonjuk kétségbe, mindenesetre kritikával kell fogadnunk. Sokkal lényegesebb, döntőbb azonban Nadányi Gertrud megjegyzésének egy másik pontja. Azt állítja, hogy az exhumálásnál az égjük „ravasz Nadányi-rokon“ vezette félre a nyíregyháziakat, méghozzá szándékosan, merk „sajnálta faluját ilyen nevezetességtől megfosztani.“ Ahhoz, hogy ennek az állításnak alapjában ha-, mis. abszurd voltát megérthessük. ismernünk kell röviden Bessenyei sírjának történetét. Bessenyei 1811. február 24-én halt meg, végrendeletébe foglalt kívánsága szerint egyházi szertartás nélkül, kertjében temették el, kedves almafája alá. Sírja több mint 70 esztendőn át jeltelen volt, az 1860—70-es években azonban e gondatlanság miatt, éles hírlapi viták zajlottak le. Végülis 1382- ben fölkutatták a sírt, exhumálták Bessenyei hamvait, s mivel a sírt eredeti helyén a Berettyó veszélyeztette, kissé távolabb temették ismét el. Az új sírt ráccsal vették körül, s 1883. június 10-én országos ünnepség keretében emlékkővel jelölték meg. Az obeliszk leleplezésekor többek közölt Gvulai Bál mondott emlékbeszédet. Ettől az időponttól kezdve, ha nem is mindig a nag'’ íróhoz méltó módén ápolták Bessenyei sírját, de az sohasem tűnt cl többé az irodalmi köztudat érdeklődéséből. Alig múlt el év anélkül, hosy a helybeli vágy a fővárosi lapok ne foglalkoztak volna Bess—-vei sírjával. Sőt sokan fel is keresték. A két világháború közt berettyóújfalui diákok, cserkészek ápolták, de szülőföldjéről Szabolcsból is nem egyszer elzarándokoltak a bihari remete sírjához, Mi következik mindebből? Az. hogy tévedés tehát csak 1882-ben, az első exhumáláskor történhetett volna. Ennek a gyanúja föl is merült. Dajka András: A Gellérthegy és a magyar .örökélet című, 1927-ben megjelent könyvében,' majd 1930. július 13-án a Nyírvidék című lap szerkesztőjéhez írott nyílt levelében fölvetette azt a kérdést, hogy Bessenyei sírját esetleg ösz- szetéveszthették egy Vá- radi nevű, ugyancsak a régi Pusztakovácsiban, Bakonszeg határában eltemetett tiszttartó maradványaival. Annak idején azonban éppen a Bihar megyei régészeti egyesület cáfolta meg Dajka András aggodalmaskodásait, és bizonyította be, hogy a Berettyó partján megjelölt sírban valóban a gárdista Bessenyei pihent. Mikor történhetett léhát a csere? Nadányi Gertrud szerint a Nyíregyházára való szállítás előtt. Dehát az előbbiek alapján elképzelhető ez? Elképzelhető-e, - hogy a „ravasz Nadányi-rokon“ Bessenyei évtizedek óta emlékkővel megjelölt, körülkerített. mégiscsak ismert és számpntartott sírja helyett egy kondás sírjához vezesse a Bihar és Szabolcs Vármegye képviselőiből, több újságíróból álló bizottság tagjait, azokat a nyíregyházi küldötteket. akik közül már többen évekkel előbb is jártak ott Bessenyei sírjánál? A helyszínen kihallgatott és az exhumálási jegyzőkönyvben névszerint is felsorolt öreg bakonszegi parasztokról, akik 1882- ben, az első exhumálásnál is jelen voltak, most nem is beszélve. De tegyük fel, hogy csak pontatlan fogalmazásról van szó, és Nadányi Gertrud az első exhumálásra gondolt. Miért lett volna azonban érdeke a „ravasz Nadányi- rokon“-nak akkor elkövetnie a „csíny“-!;? Talán már akkor tudta, hogy 1940- ben Nyíregyháza „elpcrli" Bakonszegtől Bessenyei hamvait? Ha viszont a Nadányiak tényleg tudták, hogy az 1883-ban megjelölt Bessenyei-sírbán nem az igazi Ressenyéi nyugszik. akkor hogy lehet, hogy ■ Nadányi Zoltán 1927-ben mégis cikket írt a „Magyarország“-ban Bessenyei sírjának gondo- zatlanságáról, többek közölt a nyíregyházi Bessenyei Kört is felelőssé téve a hanyagságért? És végül a legfontosabb kérdés. Nadányi Gertrud azt állítja, hogy a „ravasz Nadányi-rokon“ azért ve- zette félre a nyíregyháziakat, mert ..sajnálta faluját ilyen nevezetességtől megfosztani.“ De hol van akkor az igazi Bessenyei? Mert ríjülván Bessenyei igazi sírhelyét is ismerniük kellett a Nadányiak- nak, ha sajnálták tőle falujukat megfosztani. J940. május 2-án Bihar megye RÁKOS SÁNDOR: KRÚDY Rákos Sándort felszabadulás után megjelent két kötete tette közismert költővé (Az eb válaszol 1949., Férfikor 1952). Első költői sikereit a Kossuth gimnázium Önképzőkörében és akkori diáklapjában, a Kossuth Diákban érte ti. Hideg falakra tűz a holdsugár. Kékes ködben puhán lebeg a táj. Szekér zörög végig a varoson, álmos kocsis bóbiskol a bakon. Prémkucsmában — juj, be fagyos a szel! — késő éjjel megyek hazafelé. Bánat kisér, mint régi ismerős, úgy érzem magam, mint egy Krúdy-hös, Tíz éve ennek ... Azt. az éjszakát és a várost, ahol if júkorát töltötte Krúdy, messze hagytam én, — talán álom volt múltam éjjelén ,., 1950 küldöttségével, mint az Exhumálási Bizottság egyik tagja, Nadányi Zoltán is ott volt Bessenyei sírjának fölbontásánál. Az más kérdés, hogy Nadányi Gertrud föltételez-e apjáról annyi cinizmust, hogy mint az Exhumálási Bizottság egyik tagja végig- színészkedje az egész ünnepélyes aktust és aláírásával hitelesítse az exhumálási jegyzőkönyvet, jóllehet tudja, hogy néni a bihari remete, hanem egy „kondás“ csontjai kerültek felszínre, de vajon elképzelhető-e, hogy 15 év alatt nem akadt ; volna senki, aki föltárja az igazságot? Mert azt már mégsem hihetjük, hogy Bessenyei igazi sírját egyedül és kizárólag csak a Nadányiak ismerték volna. Hol van hát az igazi Bessenyei? — kérdezzük újra, és nemcsak a legközvetlenebbül érdekelt nyíregyháziak, hanem az egész magyar irodalom nevében is, hiszen talán mégsem közömbös, hol nyugszik egyik legnagyobb írónk, kinek fellépése új korszak kezdetét jelentette irodalmunk történetében. Nadányi Gertrud zárójeles megjegyzése régi pert újított fel, állítása azonban tele van önmagát cáfoló ellentmondással, s érzésünk szerint nem egyéb, mint anekdotikus családi legenda. (A cikk az „Alföld“ május-júniusi számában jelent meg, Nadányi Gertrud válaszát a következő vasárnap közöljük.) 'Oiláqktó nika Értékes ajándék « Puskin Húrnak Puskin nagy orosz költő neve az egész világon ismert. Emléke sok millió ember szivében él. Párizsban nemrég, a szovjet könyvkiállítással kapcsolatban Serge futár a párizsi opera ismert balettkar- mestere Puskin eredeti kéziratát ajándékozta a Puskin Ház részére. S. Lifar kifejezte azt a kívánságát, hogy Puskin kéziratát adják át a Puskin Háznak, ahol a költő életével és irodalmi munkásságával kapcsolatos legértékesebb ereklyéket őrzik, A Szovjetunió Kulturális Ügyeinek Minisztériuma levélben fejezte ki köszönetét Sergé Lifarnak a nagy nemzeti értéket jelentő ajándékért. A. Puskin kéziratát áf-‘ adták a Puskin Háznak. Vito a népművészeiről Jugoszláviában A „Knizsevne Novine“ című lap több író, zeneszerző, festőművész nyilatkozatát közli a népművészetről. Rodoljub Csolakovics író azt írja, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani, a nép alkotásaira. Elitéli a népművészet vulgarizálását. de egyben túlzott felkapását is. Szükségesnek tartja a népi tánckultúra színvonalának emelését, a neves népi tánc- és énekegyüttesek mesterségbeli tökéletesítését. A népzenéről a lap hasábjain Sztevan Hrisztics nyilatkozik. Megállapítja; van olyan nézet, hogy a népművészet — a mull művészete, Ennek az elméletnek a hívei igyekeznek lejáratni a népművészetet azzal, hogy csupán annak legprimitívebb formáihoz fordulnak. Sztevan Hrisz- tics emlékeztet arra, hogv sok . klasszikus opera, köztük a „Borisz Godunov, a „Hovanscsina“, az „Igor herceg", a „Carmen“ és az „Eladott menyasszony" szorosan összeolvadt a népművészeti hagyományokkal A kéthetenkint megjelenő „Knizsevne Novine" még sok író cs művész nyilatkozatát közli. 'A szerkesztőség egyezerre több anyagot közöl az érintett kérdésről és ezzel kimerílettnek véli a maga részéről a problémát. Az olvasó ahhoz a nézethez csatlakozhat, amelyik neki a legjobban megfelel.
