Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1956-07-24 / 172. szám

NÉPLAP Í356. július 54, kedd r-i Pártegységgel a szocialista demokráciáért A Magyar Dolgosók Pártja Kösponti Vesetősége 1956, július IS—21-i illésének határosain 'Folytatás az 1, oldalról.) gi ösztönzés helyes felhasználásának irányába hatnak. 4. A párt több intézkedést kezdeménye­zett a tanácsok önállóságának növelésé­re, anyagi alapjának megerősítésére: ez­zel kiszélesült gazdálkodási körük, meg­nőttek pénzgazdálkodási és költségvetési jogaik. Megtörténtek az első lépések az Elnöki Tanács és az országgyűlés mun­kájának további demokratizálására, a képviselők munkájának megjavítására. A törvényesség megszilárdítására intéz­kedések történtek egyes, a dolgozók szé­les rétegeit érintő törvénysértések meg­szüntetésére. A párt javaslatára a kor­mány szabályozott egyes munkajogi kér­déseket': a falun különösen nagy jelentő­ségű a kulákokká minősített középparasz­tok ügyének rendezése. Az egyes politikai bűnperekben a múlt­ban elkövetett súlyos történysértések kö­vetkezményeinek megszüntetése az utób­bi hónapokban meggyorsult, befejezésé­hez közeledik s rövidesen lezárul. Az 1D53 előtti években törvénytelen eljárá­sok során, koholt vádak alapján elitéit ártatlan emberek, forradalmárok, kom­munisták, a munkásmozgalom régi har­cosai, elvtársaink visszakerültek soraink­ba, együtt harcolunk velük ismét a szo­cializmus építéséért. Az igazságtalanul elítélt elvtársak visszatérése a pártélet­be, a munkába, megerősíti a kommunis­táknak, a dolgozó népnek a pártba ve­tett bizalmát. Összesen 474 személy ügyével foglal­koztak a rehabilitációs eljárás során s nagy többségüket rehabilitálták. Letar­tóztatott párttagjaink bírósági rehabili­tálása, párttagságuk, szakszervezeti tag­ságuk rendezése, funkcióba helyezésük, valamint anyagi kártérítésük is általában megtörtént. E tekintetben azonban to­vábbi feladataink vannak. Pártunk ártat­lanul letartóztatott s a múltban érdeme­ket szerzett tagjai közül rehabilitálták Donáth Ferenc, Horváth Zoltán, Kádár János, Kállai Gyula. Marosán György', Pálffy György, Rajk László, Schiffer Pál, Szőnyi Tibor, Vajda Imre elvtársakat, a Központi Vezetőség volt tagjait. Losonczy Géza, Szirmai István elvtársakat, a Köz­ponti Vezetőség volt póttagjait és máso­kat: a pártból való kizárásukat hatályta­lanították. Közülük egyeseket újra bevá­lasztottak a Központi Vezetőségbe. Bírói- lag rehabilitálták Szakasíts Árpádot is; párttagságával kapcsolatban a vizsgálat folyamatban van. Intézkedések történtek a rehabilitált elvtársak hozzátartozóit ért sérelmek megszüntetésére. 5. Külpolitikánk legjelentősebb esemé­nye az elmúlt hónapokban a magyar— jugoszláv állami kapcsolatok normalizá­lása volt. A vitás gazdasági kérdések megoldását lehetővé tette mindkét fél megegyezésére irányuló őszinte törekvé­se. A többi szocialista országgal Magyar- ország megerősítette testvéri kapcsolatait. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának legutóbbi, Berlinben tartott ülés­szakán a szocialista országok sok kérdés­ben összehangolták távlati gazdaságfej­lesztési terveiket. A kapitalista országok egy részével sikeresen fejlesztettük ke­reskedelmi kapcsolatainkat. Megszüntet­te a kormány a műszaki határzárt, ami kedvező visszhangot váltott ki a világ haladó közvéleményéből. 8. Az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt a munkásosztály és a dolgozó néptömegek társadalmi aktivitása. Száz­ezrek vettek részt a tervvitában. Megnőtt a dolgozók érdeklődése a vállalat ügyei, a közélet, a nemzetközi események iránt. Erősen megélénkült az utolsó hónapok- bari a politikai élet is. A párt 1953 óta harcot folytat a személyi kultusz ellen, a kollektív vezetés megteremtéséért, a pártélet lenini szabályainak helyreállítá­sáért. A fejlődés e téren is meggyorsult. Nálunk is fokozódott a harc a személyi kultusz káros következményeinek teljes felszámolásáért a párt- és állami élet minden területén. Ez fejlesztette a párt- demokráciát, a bátor kommunista bírála­tot, fellendítette a termékeny vitát. A XX. pártkongresszus óta mind a pártot, mind az állami, gazdasági, társa­dalmi szerveket, az egész közéletet foko­zódó mértékben az egészséges, fejlődő de­mokratizmus szelleme hatja át. II. Soron levő feladatok A Központi Vezetőség megállapította, hogy az elmúlt évek s a legutóbbi hóna­pok eredményeire támaszkodva, s kikü­szöbölve a hibákat, az elkövetkezendő hónapokban további intézkedéseket kell tenni a szocialista demokratizmus kiter­jesztésére, egyszersmind a demokratikus centralizmus elvei alapján a párt- s az állami fegyelem megszilárdítására. 1. Feladatok az ipar és a mezőgazdaság területén A szocializmus építése során változat­lanul a gazdasági feladatok megoldását kell előtérbe állítani. Ezért a legfőbb fi­gyelmet a második ötéves terv feladataira kell irányítani. A második ötéves terv időszakában, 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, olyan ütemben, hogy a szocialista ipar termelése 1960- ban 1955-höz képest 47-—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányai­nak meghatározásánál abból kell kiindul­ni, hogy az egész népgazdaság fejleszté­sének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök termelését 58—60 szá­zalékkal, a fogyasztási cikkekét 38—40 százalékkal kell növelni. A szocialista ipar termelésének növe­lése a második ötéves terv’ időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a nép­gazdaság vezető ága, fokozottabban elé­gítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az ipari termelés növelése érdekében -- a technika fejlesztésére és a szocialista, országokkal való szoros együttműködés­re támaszkodva — biztosítani kell a meg­levő ipari berendezések eddiginél lénye­gesen jobb kihasználását, az elavult gé­peknek új gépekkel való fokozatos fel­cserélését, az anyagellátás folyamatossá­gát. a termelés ütemességét, és minden­nek eredményeként a munka termelé­kenységének állandó emelését. A mezőgazdaságban a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A me­zőgazdaság 1955—1960-ban összesen mint­egy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnye . a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése ré­ven meggyőző erővel bontakozzék ki, s ennek eredményeként a parasztság több­sége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. A Központi Vezetőség ha­tározottan sikraszáll a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésének s a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének politikája mel­lett, s ezt annál is inkább hangsúlyozza, mert az utóbbi időben újra feléledtek ter­melőszövetkezetellenes nézetek. A párt, támaszkodva a tanácsokra és más tömeg­szervezetekre. folyamatos, állandó meg­győző munkát fejtsen ki a dolgozó pa­rasztság körében a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti típus előnyeinek ki­hangsúlyozása mellett, minden megkötés nélkül, az eddiginél nagyobb mértékben kell segíteni az alacsonyabb típusú ter­melőszövetkezeti csoportok megalakulá­sát, valamint fokozatos fejlődését a közös gazdálkodás útján. Hatékonyan kell támogatni a földmű­vesszövetkezeti mozgalmat, és ennek keretében az egyszerű géphasználati, gyümölcs, zöldség, méhész és borjúnevelő stb., stb. termelési társulásokat, szakcso­portokat. Létrehozatalukhoz és a már meglevők fejlesztéséhez mind az állami, mind a pártszervek adjanak fokozottabb segítséget. Legyenek ezek az egyénileg dolgozó parasztok számára az együttmű­ködés, a kollektív munka, a szövetkezés­sel járó előnyök megismerésének iskolái, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a ter­melőszövetkezetekhez, amelyeket pártunk változatlanul a legfontosabbaknak tekint a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. \ A termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése során a legkövetkezetesebben biztosítani kell az önkéntességet. A második ötéves terv időszakában el kell érni, hogy a már létrejött többéves termelőszövetkezeti gazdaságok példa­mutató szocialista nagyüzemekké válja­nak és termelésük színvonala évről évre nagyobb arányban szárnyalja túl az egyéni gazdaságokét. Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek hatékony támo­gatást keli nyújtani kezdeti nehézségeik leküzdéséhez, gazdálkodásuk megalapo­zásához, hogy termelésük minél előbb meghaladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét. A termelőszövetkezetek termelésének fejlesztése elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia minden téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben a szövetkezet gazdái, maguk a tagok döntsenek, maguk alakítsák ki a minta­alapszabály figyelembevételével saját alapszabályukat is. A mezőgazdaság termelésének tervbe­vett emelkedéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is növeljék termelésü­ket. Ezért biztosítani kell számukra azo­kat az anyagi feltételeket, amelyeknek segítségével ki tudják használni meglevő termelési lehetőségeiket. 2. A dolgozók életszínvonalának emelése A munkások és alkalmazottak egy ke­resőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természet­beni jövedelmének is mintegy 25 száza­lékkal kell növekednie. A termelési tervek teljesítése a szi­lárd alapja a dolgozó nép jóléte további növelésének az 1956. évben is. a) A munkások és alkalmazottak jólé­tének fokozására ebban az évben: a Központi Vezetőség javasolja a kor­mánynak. hogy elért gazdasági eredmé­nyeink alapján szüntesse meg a békeköl­csön-jegyzést. Ez azzal jár, hogy első­sorban a munkások , és alkalmazottak rendelkezésére álló anyagi eszközök nö­vekednek; a kormány a nyugdíjakkal kapcsolatos néhány legégetőbb kérdésnek az ország gazdasági lehetőségeivel arányban álló megoldását lehetőleg még az idén készít­se elő: a Központi Vezetőség javasolja a kor­mánynak, hogy fokozza erőfeszítéseit a lakosság ellátása további javítására, s különös gondot fordítson ' a húsellátás színvonalának fenntartására. ■b) A dolgozó parasztság termelési biz­tonságának növelésére gondoskodni kell arról, hogy a dolgozó parasztoknak az állammal való termelési kapcsolatait sza­bályozó intézkedések bürokratikus voná­sait tovább csökkentsék. A munkaképte­len és öreg termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátását — a termelőszövetkeze­tek anyagi eszközeiből — intézményesen meg kell oldani. Gondoskodni kell a falu iparcikkekkel való jobb ellátásáról, kü­lönösen a termelést szolgáló cikkek el­adása fokozásáról. c) A munkások és alkalmazottak hely­zetének megjavítására hozandó intézke­dések megjavítják az értelmiség helyze­tét is. Ezen túlmenően közéletünk de­mokratizmusának kiszélesítésével párhu­zamosan, nagyobb lehetőséget kell adni az értelmiségieknek alkotó munkájuk ki­fejtésére. A dolgozó értelmiség megbecsü­lésének alapja általában a végzett mun­ka s a mai magatartás legyen; a párt-, állami, gazdasági és más szerveknek a jövőben az eddiginél fokozottabban kell az értelmiségieket a közéleti tevékeny­ségbe is bevonni. 3. A gazdasági vezetés megjavítása A termelés tökéletesebb megszervezése és a dolgozók növekvő anyagi szükségle­teinek minél jobb kielégítése megköve­teli a gazdasági életben megmutatkozó túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbö­lését. A gazdasági élet demokratizmusá­nak fejlesztésére irányuló munkának ter­mészetesen nem szabad a termelés rend­jét és folyamatosságát veszélyeztetnie. a) Szem előtt kell tartani, hogy a gaz­dasági vezetés egyszerűsítése munkaerőt szabadit fel, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. A Központi Vezetőség álláspontja szerint a felszabaduló mun­kaerők jelentékeny részének a termelés­ben kell clhelyezkednie; ennek azonban szervezetten kell folynia. Ebben az év­ben nagyobb munkaerő-átcsoportosításra még nem kerülhet sor. b) A gazdasági élet fokozatos decentra­lizálásakor érvényesíteni kell azt az .el­vet. hogy növelni kell a vezetők önálló­ságát a miniszterektől lefelé a gyárigaz­gatókig, művezetőkig, mérnökökig. c) Növelni kell — az egyszemélyi veze­tés lenini elvének sértetlen fenntartása, mellett — a munkások, a dolgozók sze­repét az üzem, vállalat, intézmény min­den irányú gazdasági tevékenységében. Meg kell találni a módját annak, hogy egyre többen vegyenek részt a tervezési, szervezési, irányítási kérdések megvita­tásában, hogy mennél szélesebben bon­takozzék ki a dolgozók alkotó kezdemé­nyezése. d) Fokozatosan meg kell javítani bér- és prémiumrendszerünket, hogy az érde­keltebbé tegye a dolgozókat a termelés gazdaságosságában, jobb minőségű termé­kek előállításában, az anyagtakarékos­ságban. e) A folyamatban levő jelentős intéz­kedéseken kívül, melyek ez évre és főleg a jövő évre már lényegesen javítanak a helyzeten, a Központi Vezetőség szüksé­gesnek tartja mélyreható munka megin­dítását a gazdasági vezetés módszereinek gondos felülvizsgálására, az egész veze­tést magasabb színvonalra emelő intéz­kedések körültekintő kidolgozására. A Központi Vezetőség egyszersmind megállapítja, hogy a termelés központi irányítása, a tervezés központosított módszere változatlanul a gazdaságveze­tés fontos elve, mivel a dolgozó tömegek alkotó energiái kibontakozása mellett eb­ben van a szocialista rendszer egyik leg­főbb előnye a kapitalista rendszerrel szemben. 4. Az állami élet további demokratizálása A népi demokratikus állam rpeger vi­tásé, tökéletesítése a szocializmus építé­sének egyik legfontosabb feltétele. Éppen ezért pártunknak minden segítséget meg kell adnia népi demokratikus államrend­szerünk továbbfejlesztéséhez, az állami­szervek munkájának megjavításához. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy államrendszerünk alapvonásaiba» mélyen demokratikus. Államunk mun- - kás-paraszt állam, amelyben mind na-- gyobb szerepet játszik a haladó értelmi­ség is. Országunkban a hatalom a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkás­osztály kezében van; a hatalom gyakor­lásában részt vesz a munkásosztály ve­zetésével a dcffgozó parasztság is. Ez az a döntő jellemvonás, amely megkülönböz­teti a polgári típusú államoktól és azok­nál ezerszer demokratik-usabbá teszi'. Alapvető feladatunk államunk demokra­tikus tartalmának további kibontakoz­tatása, a választott államhatalmi szervék szerepének, hatáskörének további növe­lése, mind szélesebb dolgozó rétegek. be­vonása az állam igazgatáséba. a) Érvényesülnie kell az országgyűlés jogainak a bel- és külpolitika, a gazda­sági és kulturális élet legfontosabb kér­déseiben; az állampolgárok jogaira és kötelességeire vonatkozó legfőbb intéz-. kedéseket sokoldalú, termékeny vita- alapján kell törvényekbe foglalnia. Országgyűlési képviselőink az alkot­mány előírásainak megfelelően építsenek ki állandó kapcsolatokat választóikkal, rendszeresen számoljanak be nekik munkájukról és értékesítsék országgyű­lési munkájukban választóik tapasztala­tait, bíráló észrevételeit és javaslatait. A minisztérumok és a tanácsok apparátusa segítse az országgyűlési kéviselőket mun­kájukban. Érvényt kell szerezni az al­kotmány ama rendelkezésének, hogy a választók a bizalmuknak meg nem fe­lelő képviselőket bármikor visszahívhat­ják. Ehhez át kell dolgozni a választói törvényt, és a jelenlegi, a választókkal közvetlen kapcsolatot nem jelentő lajstro- mos rendszer helyett személyenkénti vá­lasztási rendszert kell bevezetni. b) Demokratikus államrendszerünk alapját a tanácsok alkotják. Pártunk vé­leménye szerint a már megtett intézke­déseken túlmenően is biztosítani kell, hogy a tanácsok rendelkezzenek a gond­jaikra bízott feladatok ellátásához szük­séges hatáskörrel, politikailag es szak­(Folytalása a J, olialon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom