Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-05 / 130. szám

(Oitárj arelefáeiai едл/е sülje fék! SZA80LCS­SZATMÁm AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyotn, 130. szám ARA 50 LILLER 1956. Június 5> kedd A mai számban: A Nyíregyházi Homokkísérleti Telep sikeres működése érdekében szükséges beruházások (2. oldal) N. A. Bulganyin fogadta Joezip Broz-Titót, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét (3. oldal) Sport (4. oldal) Az új nyári menetrend (4. oldal) Becsüljük meg a dolgozók javaslatait Első ötéves tervünk végrehajtása során olyan hiba került felszínre, amely nem született volna meg, ha kellő mértékben figyelembe veszik a dolgozók ja­vaslatait. Éppen ezért a tervek némely esetben nem az egyes területi adottságok, helyi sajátságok figyelembe vételével készültek. Az üzemek gyakran nem a la­kosság szükségleteinek helyes kielégítését tekintették a tervek készítésekor, hanem olyan gyártmány-félesé­gekből irányoztak elő nagyobb mennyisegeket, ame­lyekből könnyen túlteljesíthették terveiket. így tör­téntek meg a már ismert visszásságok, például az edények, cipők, gyermekruházati cikkek gyártásánál. Mindezen hibák ismeretében második ötéves ter­vünk készítéséhez sokkal tömegesebb javaslatok vál­tak szükségessé. Az irányelvek ismertetése után a ja­vaslatok olyan özöne érkezett és érkezik az egyes ille­tékes szervekhez, amely dolgozó népünk alkotó ked­véről tesz bizonyságot. A vasút, a dohányfermentáló­gyár, a tiszántúli áramszolgáltató, a kisvárdai Vulkán és szinte valamennyi üzem vezetősége elmondhatja, hogy a beérkezett számtalan javaslat között alig akad egy-két olyan javaslat, amely megalapozatlan és talán nem is kívánatos követeléseket tartalmaz. A do­hányfermentálógyárban a dolgozók nagy tömege tette magáévá a terv irányelvei közül a költségek csökken­tésére, a termelékenység emelésére vonatkozó kívánal­makat. így született meg többek között egyik javas­latuk, hogy a drágán előállított villanytelepi gőzt ezen­túl saját kazánnal maguk akarják előállítani. A kis­várdai Vulkánban öntödei szakmunkások vetették fel először azt a nagy jelentőségű javaslatot, amellyel már lapunkban foglalkoztunk, hogy a megye mezőgaz­dasági kisgépeit és fontos export cikkeket gyártsanak. Nyírbogdányban egy komplex brigád lelkes munkájá­nak köveik« zménye, hogy a kőolajipari vállalat az öt­éves terv során már kizárólagosan fogja gyártani a vazelint, amellyel úgyszólván csak egy év óta foglal­koznak. Az irányelvekben alapjában helyesen bonta­kozott ki a kisipari termelőszövetkezetek következő ötévi programja. Megyei ktsz-eink dolgozói az irány­elvet tovább fejlesztve javaslatot tettek, amely meg­javítja az irányelvek helyi adottságainak meg nem felelő pontjait, más szóval megtölti élettel. Ennél is tovább mentek az Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozói. Amel­lett, hogy javaslatot tettek az üzem továbbfejleszté­sére, arra is gondoltak, hogy megteremtsék a munká­jukhoz szükséges nyersanyagot. Javaslatukban azt is lerögzítették, hogy a megfelelő beruházásokkal terme­lésüket a jelenleginek négyszeresére emelik, és több új, eddig még hazánkban nem gyártott gyógyszer gyártását i4 bevezetik. Természetes, hogy a megalapozott javaslatok fi­gyelembe veszik azt a körülményt is, hogy a feltét­len hasznosság mellett megvannak-e az adottságok is a megvalósításhoz. Ennek hiányában olyan követelé­sek születhetnek meg, amelyeket nyersanyag, anyagi eszközök, vagy beruházási költségkeret nélkül kielé­gíteni nem lehet. Ez ismét csak zavarokat okozna a megvalósítás során, nagy anyagi erőfeszítést köve­telne, s az építkezés, a végrehajtás túlságosan el­nyúlna, vagy időközben kellene törölni a tervek kö­zül. Éppen ezért szükséges a tervek összehangolásá­nál bizonyos határvonalak megállapítása, amelyeket az üzemek illetékes osztályai „keret számokénak ne­veznek. Elhangzott ezért több helyen is az az elége­detlen megnyilvánulás, hogy „hiába tervezünk, hiába továbbítjuk a dolgozók javaslatait, ha azok egyrésze nem fér be a keretszámokba”, nem fog megvalósulni. Ez az állítás nem helyes és nem őszinte. Ugyanilyen meghatározással találkoztunk a ktsz-ek javaslatainál, amelyre igen jó felelet az időközben megindult beru­házások ténye. Nem egy üzemnek felemelik a beru­házási, vagy rekonstrukciós költségelőirányzatát, s va­lószínűleg a tervek végleges összeállításában helyt fog­nak kapni további jól megalapozott, körültekintő, nagy jelentőségű pótjavaslatok bővítési és rekonstruk­ciós költségkérelmei. A javaslatok között lehelnek kevésbé reálisak, lehetnek téves ismeretekből fakadóan helytelenek, de a nagy többség olyan távlatokat nyit meg második ötéves tervünkben, amelyek másként, mint a munka­padok mellett eddigiekből ha lyek lapokban tést: második megfelelően, a gítve került összeállításra. Megvalósításával bizonyára olyan utat teszünk meg, amelyet népünk javasol. A terv nem! öncél, a dolgozó népért van. Becsüljük meg a dolgozók javaslatait, Megérkezett Budapestre a finn parlamenti küldöttség Az országgyűlés meghívá­sára hétfőn délelőtt tízna­pos látogatásra hazánkba érkezett a Finn Köztársa­ság parlamentjének tíztagú küldöttsége. A küldöttség vezetője Toivo Kujala, a parlament alelnöke. A kül­döttség tagjai között a par­lament munkájában rész­vevő valamennyi párt kép­viselve van. A finn vendégek fogadá­sára a Magyar Népköztár­saság és a Finn Köztársa­ság zászlaival díszített feri­hegyi repülőtéren megje­lent Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke, Nagyis- tók József, az országgyű­lés alelnöke, Sebes Ist­ván külügyminiszterhelyet­tes, Baczoni Jenő külkeres­r Uj nemzedékek baráti találkozója Záhony, ez a mindany- nyiunknak olyan kedves kis határállomás, az utóbbi évek alatt igen mozgalmas volt. Sok küldöttséget bú­csúztattunk itt, s talán ugyanannyit fogadtunk a nagy szovjet nép küldötte­ként. Itt vettek búcsút tő­lünk azok, akik baráti lá­togatásra a Szovjetunióba mentek, hogy tapasztalato­kat gyűjtsenek, s a magyar nép közkincsévé tegyék azokat. Itt fogadtuk a ked­ves szovjet vendégeket, a hős Komszomol küldötteit, kulturális delegációkat, vagy éppen mezőgazdasági szakembereket. Vasárnap a két nép új nemzedékének, a jövő épí­tőinek nagy találkozója volt ez, mindannyiunknak fe­ledhetetlen élményt jelen­tett. Szokatlan, de érdekes, szívet gyönyörködtető bú­csúztató és fogadás volt ez. Búcsúztattuk a magyar út­törők küldöttségét, s ugyan­akkor fogadtuk az ifjú le­ninisták, a pionírok delegá­cióját. — A fényeslitkei iskola mandolin zenekará­nak tagjai ott helyezkedtek el az állomás előtt. Rázen­dítettek. Szárnyalt a dal: Vártuk a boldog percet, a találkozást. Egyszeresek el­megszületve nem képzelhetők cl. Az csak azokat vesszük figyelembe, ame- megjelentek, levonhatjuk a következte­ötéves tervünk a helyi adottságoknak lakosság szükségleteit legjobban kielé­A nagytányérú bodza, virágok köszöngetve in­gatták fejüket a zöldbebo- rult öreg tölgyek alatt, s a füvek engedelmesen leha­joltak a leterített plédek, pokrócok alatt. A nyíregy­háziak szokásuk szerint vasárnap újra kivonultak a sóstói erdőbe, a jóillatú bokrok, hűs fák közé tiszta levegőt szívni, egészsége­set aludni. Kicsit késve, e szép nyá­ri vasárnap délutánján ke­rült a kezembe a Szabad Nép friss száma ott kinn az erdőben. Az újság első oldalának homlokára ez volt kinyomtatva erőteljes, figyelmetkeltő betűkkel: „Hatalmas lelkesedéssel fogadta Titót Moszkva la­kossága.“ S benne tudósí­tásban újtartalmú, kicsit kedelmi miniszter helyet­tes, Ribinánszky Miklós, áz állami gazdaságok minisz­terének helyettese, Mihály- fi Ernő, az országgyűlés külügyi bizottságának el­nökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára és politi­kai, gazdasági, kulturális életünk más képviselői. Jelen volt a küldöttség fogadásánál O, L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság buda­pesti ügyvivője. Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke köszöntötte a vendégeket. A nagy tapssal fogadott üdvözlésre Toivo Kujala, a küldöttség vezetője vála­szolt. kiáltotta valamelyik gyer­mek magát: — Jönnek, jönnek; Ott jön a vonat, ni! Nagy volt az izgalom. Katonás rendben sorakoz­tak fel az úttörők a foga­dásra. A vonat méltóság­teljesen begördült. A pioní­rok m^r messziről integet­tek, virágcsokrokat nyújtot­tak ki az ablakokon. S ami­kor kiszálltak a vonatból, 'a kis zenekar hangszerein egymás után hangzottak fel a szovjet és a magyar nép himnuszai. A pajtások vi- gyázzba álltak, tisztelegtek. Nem moccant senki. A ma­gyar úttörők nevében Koncz Károly, a DISZ me­gyei bizottságának titkára üdvözölte a kis szovjet ven­dégeket. „Ifjú Leninisták! Köszöntelek benneteket a magyar ifjúság nevében. Meggyőződésem, hogy ez a találkozó elmélyíti a ma­gyar és a szovjet úttörők barátságát, — s amikor eze­ket a szavakat mondotta, a kis pajtások ölelték, csókol­ták egymást. Koncz elvtárs szavaira kedves ismerősünk, a nemrég megyénkben járt Komszomol-küldöttség egyik lánytagja. Szemenyuk Av­dotya, a küldöttség vezető­Jlibei/'é záizLóeíka meglepő, de annál inkább melegítő sorokat olvasha­tott az ember: „Még a ka­tonai díszszemle is elvesz­tette oly sokszor hivatalo­san ünneples izét. Hát még a hurrázó tömegek! Mi mindenről beszéltek ezek a vidámságtól, boldogság­tól ragyogó arcok! Olyan örömről, amelyet csak igazi testvérek erezhetnek egymás iránt... Ez a ra­gyogó fogadtatás a barát­ság és együttműködés, é ; béke melletti nagyszerű tüntetés volt, tiszteletadás egy hősi népnek s egy­szersmind azonban tiszte­letadás volt egy kiváló ve­zetőnek is, a nemzetközi Emelkednck az alapbérek, műszakilag megalapozott normák lépnek életbe július elsején az építőiparban Értekezletet tartottak az Építésügyi Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó válla­latok és üzemek igazgatói, főmérnökei, párttitkárai, üzemi bizottsági elnökei, az építő-, fa és építőanyag­ipari dolgozók székházá­ban. Az értekezleten Brutyó János, a szakszervezet el­nöke tartott beszámolót. Ismertette az egyes munkák megváltozott bér­kategóriáit, majd elmon­dotta, hogy az építőiparban és a téglaiparban július 1-től az eddig használatos statisztikai normák helyett je válaszolt. Az ungvári Komszomol-bizottság mo­solygósarcú, szőkehajú lánytitkára köszönetét fe­jezte ki a kedves fogadta­tásért és éltette a magyar és a szovjet úttörők barát­ságát; S ez a barátkozás ott iz- zott a gyermekszívekben; Itt is, ott is előkerültek a ceruzák, papírok, címeket írtak fel, örök barátságot kötöttek. Felkerültek, s gazdát cseréltek a jelvé­nyek, sok nyakkendő, sapka s a következő percekben bi­zony már nem lehetett ész­revenni, melyik a magyar úttörő és melyik a szovjet pionír. Pálosi Gabriella nyíregyházi úttörő a szvol- javai Hestyén Margarétá­val barátkozott meg, s amint átölelték egymást, akkor kattant a filmfelvevő­gép. Ilyen volt itt Záhony­ban az a találkozó, mely után a szovjet pionírok me­gyét járó körútra indultak, hogy megismerkedjenek a magyar úttörőkkel. Ilyen volt az a búcsúztatás, ami­kor többi társával együtt Pálosi Gabriella is vonatba szállt, hogy szovjetföldre vigye a magyar úttörők sze- retetét. munkásmozgalom kiemel­kedő katonájának...” Kedves családok tele­pedtek le a fák alatt, a bokrok tövén a sóstói er­dőben. A papák és mamák lehúzták a cipőjüket, le- heveredtek a pokrócokra, a gyerekek először fészke- lödni kezdtek, aztán el­szaladtak virágot szedni, lepkét kergetni, nagyokat futni az árnyas erdei ös­vényeken. Később, amikor megéheztek, kipirult arc­cal jelentkeztek a vasár­napi szalámiért, a rántott csirke combjáért s két kéz­zel nyomták magukba az ételt még azok a lurkók is, akik otthon nyiigösködve műszakilag megalapozott normákat alkalmaznak. Az építőanyagipar több terüle­tén és az építőipar egyes munkanemeiben július 1-e után is a statisztikai nor­mák maradnak érvényben, mert ezekre a munkafo­lyamatokra a műszaki nor­mák még nem készül­tek el. A műszaki normák beve­zetésével, valamint a sta­tisztikai normarendezéssel egyidejűleg valamennyi vállalatnál felülvizsgálják a vállalati helyi normákat, a munkásállományba tar­tozó időbéres és prémiumos időbéres dolgozók bérét is. Ezeket szükség szerint úgy módosítják, hogy összhang­ba kerüljenek az országos normával dolgozók kerese- tével, A szakszervezet elnökei beszélt a gépkezelők bére­zéséről, valamint az ala- csony keresetű havidíjasok fizetéséről is. Június 1-től azoknak a havidíjas dolgo­zóknak a fizetését is ren­dezik, akiknek eddigi illet­ménye 650 forint alatt volt. Ez a béremelés elsősorban’ a konyhai alkalmazottakat, takarítónőket, egyes őr­szolgálati dolgozókat érinti. Ez a bérrendezés nem vo­natkozik a darabbéres, il­letve a p-emiumos-időbér- rendszerben dolgozókra, valamint azokra, akiknek a keresete a magasabb mun­kaidő miatt meghaladja a 650 forintot. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a vállalatoknál a norma- és bérrendezés idő­tartamára tanácsadó jelle­gű bér- és normabizottsa- gokat kell szervezni. A bi­zottságok kidolgozzák azo­kat a műszaki és szervezési intézkedéseket, amelyek elősegítik a minőség javu­lás. a bér- és a munkafe­gyelem megjavítását, az egyösszegű utalványozás széleskörű elterjesztését. esznek. A szülök és bará­tok pedig elővették a kár­tyát és vidáman csapkod­ták a lapokat. Mások be­tértek a Tölgyesbe egy pohár habzó sörre. Szép, békés hangulat derűje ült az emberek arcán. Mintha a nemzetközi élet nagy re­ménységének egyre tisz­tuló kék ege feszült volna a zöld erdő, a pihenő csa­ladok fölé, oltalmazó sá­torként. Egy pajkos szélfióka felkapott valami papírda­rabot, szalvétafélét, uzsonna csomagmaradványt, rátűz­te az egyik bokorra, s az úgy libegett, lengett ott, mint valami fehér zász­lócska. A béke, a tiszta szándék zászlócskája. SOLTÉSZJSTVÁN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom