Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-28 / 150. szám

4 N Г P L А Г 1356. június 28, csütörtök SZABOLCS-SZATMÁRI IFJÚSÁG маважнммв« W* ■ ■ . i i,i ЧМРУ 'I ■-— I I I ■" nnrn-TTTw-'nin шин IIHI HHUH MMIMIMW» 4 Gondtalan játék Tábbrtűs Vidám kirándulás Vége az iskolai évnek, el­csendesültek a tantermek. Az iskolás fiúk vidáman, gond nélkül „fociznak“, ját­szanak. Milyen gyorsan el­röpül ez az év! Mintha most lett volna az évnyitó Csak arról tudjuk, hogy elment: nem kell gondolnunk a lec­kére. Persze csak azoknak, akik szorgalmasak voltak egész évben. De vannak olyanok is, akik javítóvizs- gára készülnek. Kár. hogy nem mindenki szorgalmas, igyekvő. Most azok is ve­lünk játszhatnának, gondta­lanul. De így a mi örömünk sem teljes. Ezek a tanulók nem szereztek boldogságot szüleiknek bizonyítványuk­kal. Jövőre bizonyosan ők is jobban igyekeznek majd. Bíró Miklós Nyíregyháza. A búcsúzó nyolcadikosok számára terveztük eredeti­leg vasárnap este a tábor­tüzet. De nem úgy sikerült. A búcsúzók legnagyobb őrö­mére eljöttek a szülők is, és még vagy háromszázan. Sokkal hangulatosabb volt így az ünnepélyes est. Job­ban sikerültek a tréfás, szó­rakoztató jelenetek, színda­rabok, énekszámok, szava­latok. Emlékezetes lesz a DISZ-tagkönyvkiosztás is. A tagkönyveket szintén a tábortűz mellett kapták meg az újdonsült diszisták, Ifjú bélyeggyűjtők Az 1955—56-os tanév fo­lyamán rohamosan fejlődött az ifjú filatelisták tábora. 50 főről 260 főre emelkedett ez alatt az egy év alatt az ifjúsági gyűjtők létszáma Nyíregyházán. Városunk minden nagyobb iskolájá­ban önálló ifjúsági bélyeg­gyűjtő kör működik peda­gógus gyűjtők irányítása és felügyelete mellett. A nyári vakáció idején az ifjúsági körök a nyíregyházi bélyeggyűjtő körrel közö­sen a Kossuth gimnázium­ban (IH/c. osztályban) tart­ják csereösszejöveteleiket minden vasárnap délelőtt 10 órától 13 óráig. ■ír A napokban jelent meg Fiataljaink a szünidő első napjairól., távozó nyolcadikosaink. Csermely Tibor Nyirbogdány. * Mint a kalitkából kiröp­penő madár, olyan boldo­gok voltunk, amikor a vizs­gák befejezése után négy­napos kirándulásra men­tünk a Bükkbe. A csodála­tosan szép környezet, a szebbnél szebb látnivalók egyhamar elfelejtették ve­lünk a tanév, a vizsgák fá­radalmait. Megtekintettük э jósvafői cseppkőbarlangot, ami nagyon érdekes volt. De az sem utolsó dolog ám, hogy a helyi iskolásokkal megismerkedhettünk. Futballoztunk is. (Nem voltunk valami szerény ven­dégek, mert megvertük a házigazdáinkat.) Másnap az aggteleki cseppkőbarlangot néztük meg. Különösen ér­dekelt bennünket az őskori maradványok lelettára. Az ősember tűzhelye, cserép- I maradványok. S megnéztüK ! azt a holt cseppkövet, mely­re 1845-ben Petőfi ráírta a nevét. Putnokon a mező­gazdasági technikumot, Óz- dón pedig a vasgyárat láto­gattuk meg. Nagyon kellemesen érez­tük magunkat a négy nap alatt. Osztálytársaim bizto­san sokat mesélnek majd otthon, a szünidőben az él­ményekről. Molnár Tibor Tanítóképző, Nyíregyháza; az ifjú filatelisták „tan­könyve“ az Ifjúsági Könyv­kiadó kiadásában. Az új filatéliai szakkönyv címe „Bélyeggyűjtés". A könyv megismertet a bélyeggyűj­tés tudományával, feleletet ad a kezdő filatelisták min­den kérdésére. Júniusban ünnepelte az úttörő szervezet fennállásá­nak tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból a posta két 1 forintos emlékbélye­get bocsátott ki. Augusztus­ban jelenik meg az olimpiai sorozat, melyet a melbóur- nei olimpia alkalmából ad ki a posta. * Szuvorov tábornok szüle­Й Fajdkakas intézkedik (Szatirikus mese) Most kaptam meg az 1 * utasítást, hogy a leg­jobb fészekrakómestert sür­gősen indítsam útba a Gó­lyához — szólott a Fajdka- kas élete párjához, akivel mindig megosztotta volt hi­vatali gondjait. — A Szarkára gondoltam. — Ments isten! — leb- bentette szét ijedten szár­nyát Fajdné asszonyság. — Elfelejtetted talán, hogy ez az undok perszóna mit cserreget rólam a múlt hé­ten? Hogy azt mondja: így, meg amúgy, az a süket Fájd ... — Na jó, jó, akkor talán a Varjút... — mondta bi­zonytalankodva az öreg. — Elég takaros fészket rak az is ha nekibuzdul. — Eszedbe ne jusson! — tiltakozott az asszony eré­lyesen. — Tudhatnád mi­lyen. Még csak az hiányzik neked, hogy kitátsa ott a csőrét és elvartyogjon vala­mit; — Akkor hát kit küldjék? — Ott van, teszem pél­dául, a Kakukk, Igen értel­mes, rendes madár. Tudod, tegnap is teljes száz eszten­dőt jövendölt nekem. Fajd-apó nem szólt rá semmit, bosszúsan legyin­tett és dolgára ment. Másnap útnak indult a Kakukk a Gólyához. tésének 225. évfordulójára arcképével 1 rubeles bélyeg jelent meg a Szovjetunió­ban. * A lengyel nők korigresz- szusa alkalmából két érték­ből álló sorozat látott nap­világot. * Az ötödik energetikai vi­lágkonferencia alkalmából, melyet június 17—23 között rendeztek Bécsben, szimbo­likus ábrájú bélyeget adtak ki. * 10 éve, hogy a franciák Szíriából eltávoztak. Ebből az alkalomból — El Kuath tábornok arcképével jelent meg egy 3 értékből álló sor. Dr. Horváth Sándor. ^zennyespus&ta két arca Irta i Csertő Kálmán iskolaigazgató и. Előző cikkünkben be­mutattuk Szennyespuszta múltját, sivárságát. Lás­suk, hogyan élnek most az emberek, főleg a fiatalok nálunk. A cselédlakásoknak már csak egy kis maradványa „díszeleg“. Üj lakóházak, csinos otthonok épültek, szinte a földből. Négy ut­casor épült. Az egész tele­pülés egy csinos kis köz­séghez hasonlít. Az úri kastélyból ki- sebb-nagyobb átalakítá­sokkal kényelmes és ott­honos iskolát építettek a lakók. Ebben az iskolában 142 tanulót tanít a tudo­mányok abc-jére három tanító. Még a cigánygyer­mekek is iskolába járnak. Az első osztályban 22 ilyen származású tanuló kapott most bizonyítványt. 125 Ízléses lakóház van a tanyán, s 14-ben rádió szól. (A felszabadulás előtt csak, hírét hallották!) Az ifjak élete egyáltalán nem hasonlít a régihez. A DISZ-szervezetbe tömö­rültek valamennyien. Ami munkájukat illeti, egyesek szüleik földjén, mások az erdőgazdaságban és a Cserhágói Állami Gazda­ságban dolgoznak. Az ifjúsági szervezetnek 42 tagja van. Életképes szervezet, önálló kultúr- gárdával rendelkezik, s bizony nemegyszer olyan rendezvényük volt, hogy a közeli falvak dolgozói is elismeréssel fogadták. Kü­lönösen nagy sikert arat­tak a Sári bíró című szín­művel. önálló helyiségük ugyan még nincs, így az iskolá­ban találtak otthonra. Itt tartottuk a tél folyamán az ismeretterjesztő előadá­sokat is. Ugyanis a puszta fiataljai nagyon tanuléko­nyak és érdeklődnek a legkülönfélébb tudomá­nyos ismeretek iránt. Kü­lönösen az ifjúsággal kap­csolatos kérdésekkel fog­lalkoznak szívesen. Mcst alakult meg a sportkörük. Egy futballab- dát és röplabdát már vet­tek a különféle bevételek­ből, de egyebük még nincs. (Jó volna, ha a felsőbb szervek nagyobb segítséget adnának ebben a törekvé­sükben.) A puszta képe nemcsak abban mutat nagy válto­zást, hogy új házak épül­nek, hanem abban is, hogy a jelen és a jövő mihoz- zánk is beköszöntött. 1950-ben megalakult és ma is él a Sztálin TSZ 27 családdal 386 holdon gaz­dálkodva. Szép eredmé­nyeket ér el, de még jobb lenne több taggal, na­gyobb földön dolgozni. S itt az a hiba, hogy sem a tsz, sem a pártszervezet nem foglalkozik az egyéni­leg gazdálkodókkal. Pedig hány van, aki már belép­ne, vagy közel áll hozzá, csupán biztatni kellene őket. Arról hadd írjak még néhány szót, mit vár ta­nyánk a közeljövőtől, és a második ötéves tervtől. Egyik vágyunk akkor teljesülne, ha egy tejbe­gyűjtő helyet létesítené­A kisvárdai éneklő ifjúság els© hangversenyéről Június 16-án, délután 6 órakor tartotta az „éneklő ifjúság” a legjobb úttörő és középiskolai énekkarok részvételével első nagysza­bású dalosünnepét Kisvár­dán. A szabadtéri hangver­senynek kedvezett a szép idő. Az oktatási osztály ve­zetőjének megnyitó szavai után a hatalmas tömeg­énekkar Bartók népdai- csokort, Muradeli: Diákok énekét és Haydn: Csalo­gány kánonját adták elő. A többszáz főnyi énekkarban az egyenruhás berkeszi, va­lamint a népviseletet tük­röző ajaki úttörők keltették a legnagyobb figyelmet. —• Dicséret illeti a berkeszi, a dombrádi, az ajaki, a zá­honyi, a fényeslitkei együt­teseket tudásukért. A tömegénekkari számo­kat az egyes iskolák önálló szereplése követte. Ezek so­rán Kodály, Bartók, Bár­nek. Nagy az állatállo­mány, sok a jól tejelő te­hén. A tejet Nyírlugösra kell beszállítani, ki gyalo­gosan. ki kerékpárral vi­szi. Fáradságos ez, de sok időt el is vesz a termelő munkából. Vízellátásunk nem jó, az ivóvíz egészségtelen. Jó volna, ha egy furottkútat építenének. A földműves- szövetkezetet sem ártana kibővíteni. No és, a legvégére hagy­tuk a legidősebb vágyat: ne legyen a tanya neve Szennyes puszta, legyen inkább Üjlugos. És a la­kosság számszerű sokasá­gát tekintetbe véve, léte­sítsenek egy végrehajtó bizottsági kirendeltséget. Ez a tanya lakóinak a kérése. Ha lehet, segít­sünk azok megvalósulá­sán, hogy minél többet kapjanak a jelentől, hogy ne is emlékezzenek a múltra. dos, Ljubán, Aszev, Muhin* Mozart müveket adtak elő szép sikerrel. A fényeslit-* kei mandolinzenekar kis­együttese bájos szovjet szá­mokkal gyönyörködtette a> közönséget. Példamutató volt a Peda­gógus Szakszervezet ve-! gyeskarának fellépése. Ha-j tártalan lelkesedést váltott ki az úttörőkből a nevelők kiállása és szép éneke. (Ez a kórus debreceni szerep­lése után ősszel a pesti versenyben is részt vesz-.)' * Mindent összegezve: »' kisvárdai járás első éneklő ifjúsági dalosünnepe sir kerrel vizsgázott, sok érté­kes tapasztalatot nyújtott a karvezetők és énekesek szá­mára. Különösen a tiseta és kiegyenlített hangzást ille­tően. Megnyitotta az úft törő és középiskolai ének-, karaink további fejlődésé­nek útját. Cséhi István járási szakszervezeti titkár, Hogy veletek ne történjék meg... (Egy rosszul sikerült házasságról) Csöndes, nyugalmas fa­lucska a román határ men­tén. Ha vasárnap délutáno­kon megállsz egy-egy for­galmasabb pontján, kelle­mes melegség tölt el. Milyen nyugodt, békés körülmények között élnek itt az emberek! Mindenki aláveti magát az erkölcsi normák meg­szabta törvényeknek, az emberek a sok-so-: évtize­den át kialakult és megőr­zött erkölcsi életmód szerint élik az életüket. De ebben az életmódban jelentkezik az új kor számos egészséges jellemvonása, amit a lakók udat alatt átvesznek. Meg- nutatkozik ez az emberek, őleg a fiatalok modorában, izórakozásaiban és általá­ban egész életformájukon... Ha este végisétálsz az ut­akon, és az alvó házakat 'igyeled, ilyen gondolatok '■lednek benned: mennyi boldogság, mennyi szépség, öröm, melegség, puhaság honol e fedelek alatt, e fe­hérre meszelt falak között. Igazad van. De nézd csak, a falu innenső részén van egy kis ház. Annak fala: hazudnának, ha erről be­szélnének. Ha beszélni tud­nának, hány, meg hány át- nem aludt, átsírt éjszakáról szólnának!... E ház lakóinak az új kor sem hozta meg a legóhaj- tottabbat: a boldogságot. Az asszonyka fiatal, most kellene élnie. — Dehát élet ez?! — le­gyint végtelen szomorúság­gal. — így nem élet..: Mélyet sóhajt, s nem akar többet mondani. De ebben a sóhajban benne van egy szerencsétlenül alakult élet­történet, melyről regényt, élő regényt lehetne írni, hogy tanuljanak belőle a fiatalok, akik előtt ott áll az élet, a maga szépségében, termé­kenységében ... — írja csak, írja meg — mondja sírós hangon. — Csak a nevemet ne tegye bele, meg a falu nevét se!... Ne tudják, hogy milyen sze­rencsétlenek vagyunk. —: A mit sem sejtő két játszado­zó gyermekre pillant. — Elég, ha a szomszédok tud­ják! ... A 24 éves, gesztenyebarna hajú asszonyka ölébe ejti a kezét, s lehorgasztott fejjel beszélni kezd. Fekete S’eme elrévedezik, keresi a közel­múltat. a lánykori, mostmér mindennél szebbnek tűnő éveket. Bensejében nagy- nagy vihar keletkezik, s fel- szárítia a még ki nem sírt láthatatlan könnyeket.;; — Rég volt, 5 évvel ez­előtt ... Terem tőm, de jó volt!... S elrontottam az életemet örökre. В. E. elrontotta az életét. Megeondclatlanul, kéthóna­pos ismeretség után igent mondott egy fiatalember­nek, akit azelőtt soha nem látott, akiről soha nem hal­lott. De a hirtelen fellobba­nó szerelem pillanatában úgy érezte ez az, ez az iga­zi!... És most belátja, hogy té­vedett. 5 évvel a házasság után teljes képében kibon­takozik előtte a frigykötés, a színes, szép első napok és hetek... — Én azelőtt nem szeret­tem soha. Nem is gondol­tam, nem hittem, hogy van ilyen érzés. Ügy éreztem, hogy nekem szokásból férj­hez kell mennem, otthont kell teremtenem. De ahogy P. idekerült a földművesszö­vetkezethez, megváltozott minden . .. Nagyon megsze­rettem. Talán ő is engem .. Egymásé lettünk, anyám bánatára . .. De úgy éreztük, szeretjük egymást, egymás­nak vagyunk rendelve ... És kiderült, hogy nem. B. E. egyszerű lány, paraszti munkában nevelkedett, an­nak élt. Nem szerette a nagy társaságot, egyedül érezte jól magát, s szeretett volna mindig kettesben ma­radni férjével. De annak sok munkája volt, általá­ban későn járt haza, reggel korán ment. Ha itthon volt is, keveset beszélt unatko­zott az ő társaságában. В. E. úgy érezte, az élet nem hoz­ta meg számára azt, amit várt tőle. Nem volt ereje, nem tudott többé kedvébe járni férjének .. . S egyszer — egyszer aztán bekövetke­zett, amitől úgy félt, de amire már számított. P. üdülni ment, ott megismer­kedett egy kolleganővel, és könnyen felejteni tudta csa­ládját ... — Most itt vagyok a két gyermekkel. Ö másutt dol­gozik, két hónapban egyszer ha hazajön. A fizetéséből küld ugyan ... De nekem ez nem elég. Én élni szeretnék, boldogan. S ez az, amit fe. P. nem tud biztosítani számára. Miért? A magas, barna, 26 év körüli fiatalember el­mondta. — Hirtelen csináltuk ezt a házasságot. Meggondolat­lanul. Azt hittük, ismerjük egymást. Pedig nem ismer-| tűk. ö egészen más ember, mint én. Ö visszahúzódik, nem érzi jól magát a tár­saságban. Más a gondolat«, világa, az érdeklődési köre* Nagyon megbántam én is. Bár megpróbáltam bele­nyugodni, többször elhatá­roztam, hogy visszamegyek, abba a faluba dolgozni, de- nem vagyok rá képes. Még nem váltunk el, de azt hi­szem ez is bekövetkezik Mert így nem lehet élni. Igen. A férj is azt mond­ja: ez nem élet így. Itt van ■ két ember, két gyermekévet jövőjük, életük megpecsé­telve. Fájó dolog, nagyon fájó. A kicsiny faluban bol­dog, megelégedett arcokat látnak, csak ők rontották el az életüket. Most ismerték meg egymást, és rájöttek,' hogy nem azonosak, nem egyek. Valóban, tanulságos tör­ténet. Hány válást, boldog­talan életet megelőzhetnénk, ha a fiatalok sokkal meg-, gondoltadban határoznák el. magukat a nagy „igen“-re.- MISKA JÁNOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom